2015. július 21., kedd

16. Rész

Sziasztok!

 Köszönöm a 4 kommentet, amiben egy kisebb bíztatást kaptam tőletek. Nagyon jól estek a szavaitok. Hihetetlen, hogy már 65-an vagyunk. Ha meglesz a 70 feliratkozó akkor egy nyári különkiadással jövök, ami eltér a történettől és mindenki örömére, romantikus lesz.
  Imádlak titeket. Köszönöm a majdnem 40 ezres megtekintést.A részhez jó olvasást kívánok, várom a kommenteket és az új feliratkozókat.


Taylor xx

* Ann szemszöge *


Valami megmagyarázhatatlan dolog kerít hatalmába. Nem bírok elszakadni ajkaitól, bármennyire is akarok.
- Térj már észhez Ann!! Nem akarsz elszakadni méz édes ajkaitól! Valld be! Vágysz rájuk, mint virág a napfényre, vagy medve a mézre - agyam megsemmisülten tömi fejembe az igazságot.
Vagy ez nem is az!? Lehet, hogy ez csak egy lányos téveszme!? Vagy komolyan élvezem és tetszik is a dolog!?
Fáj bevallanom...De ez mind igaz.
Kimérhetetlenül élvezem Harry Styles érintéseit. Ahogy nyelve átsiklik számba, kíméletlen táncot kezdeményezve nyelvemmel, mibe még talán a lábaim is megremegnek. Mintha Harry tudná, hogy szépen szólva seggre akarok esni, keze kicsusszan enyémből, majd combomra vándorol. Könnyed mozdulattal kap fel, csókunkat egy pillanatra sem megszakítva.
Kezem vándorútra kel a fiú hátán, később pedig a hajába túrok.
Kisebb morgást hallat a csók közbe. Folyamatosan hátrál, egészen az ágyig. Végig dönt a poros ágyon, amiből a súlyom miatt újabb porfelhő keletkezik. Harry újból megtalálja nyakamat, ahol a bőrt kezdi el szívni. Fogával súrolja bőrömet, majd bele vájja fogait.
Fájdalmas nyögés szakad fel torkom mélyéről, kezemet vállára rakom, hogy el tudjam magamtól tolni, de sikertelen. Keze végig siklik oldalamon majd ruhám alá nyúl, pontosabban a pizsamám alá.
Na ne már, hogy még mindig abba vagyok? Hát ez kész...
Derekamon kis köröket ír le, miközben már vállamat halmozza el szívásokkal. Lassan megszokom a szívásokkal járó fájdalmat. Ajkamba harapok, hogy elhalasszam feltörni készülő nyögésemet. Harry bőrömbe hümmög, fél szemmel felnéz rám.
Az idillnek nem nevezhető pillanatot egy kopogás töri meg, ami az ajtó túloldaláról származik.
Harry morogva löki el magát testemtől és az ajtóhoz megy amit kinyit.
- Mit akarsz  Liam? - oh...szóval Liam a neve a barna hajúnak. Haladás Ann, haladás...
- Három óra múlva jönnek! - Kik jönnek? Mi van?
Oké, nekem ez magas.


Harry hátra fordul.
- Még nem végeztünk! Nem hagyom, hogy nedves tangában hunyd le a szemed! - jelenti ki komolyan, mire állam egyenesen a földet súrolja. Mi a fasz?
Még egy mocskos vigyort küld felém, majd kimegy. Lassan felülök és az ajtóhoz sietek, ahol épp akkor kattan a zár. Na ne már...
Morogva megyek vissza a porosodó ágyhoz, amire leülök. Magam elé meredek, miközben folyamatosan gondolkodok. Felállok, és a szekrénysor elé sétálok. Egy porcelán ékszertartó pihen az egyik kép mellet. Óvatosan kapom fel a tárgyat majd felnyitom a tetejét. Rengeteg ékszert pillantok meg. A többség fekete színű. Rengeteg karkötő, nyaklánc, bokalánc, gyűrű, fülbevaló, karóra, pár hajcsat és hajgumi.
Kapok az alkalmon, felkapom a hullámcsatot majd visszarakom az ékszertartót és az ajtó elé térdelek.
Még nem csináltam ilyet, csak a hülye kémfilmekben láttam. Sóhajtva rakom a zárba a hullámcsatot.
Percek múlva kattan a zár, az ajtó kitárul. Elégedetten hümmögök, majd felállok és vissza lépek a szekrényhez. Kinyitom a kétajtós bútort, s a ruhák között kezdek kutatni. Morogva konstatálom, hogy egyetlen egy darab sem lenne jó rám. Több mérettel nagyobb, mint az én ruhaméretem.
Tovább kutatok, ezúttal a fiókokban. Kezembe akad egy pisztoly, ami mellett bőséges töltényt van. Elvigyorodok, felkapom a fegyvert és a töltényt, majd halkan kimegyek a szobából.
A házban csend honol. Semmi nesz. Talán még a légy zümmögését is meg lehetne hallani. Ahogy becsukom magam mögött az ajtót, végig nézek a szinte végtelennek tűnő folyosón. Lassan lépkedni kezdek, talpam alatt nyikorog a laminált padló. Mintha csak egy horror filmbe csöppentem volna be. Kezemben erősen markolom a revolvert. A szobák előtt elhaladva, úgy érzem, mintha valaki figyelne. Megállok.
Hátra nézek, pulzusom az egekbe, torkom szívembe dobog. Zihált levegővételem tölti be a helyiséget. Ajkamat harapdálva megyek a lépcső fele, majd lassan lépkedek lefele. Szinte minden egyes foknál roppan egyet a fa.
Lentről halk beszélgetésfoszlány szűrődik ki a nappali felől. Lelépek az utolsó fokon is majd az említett helyiség felé sétálok. Magam elé tartom a fegyvert. A küszöbig megyek.
- Lányok?! - hangom pár oktávval feljebb csúszik. Ezek mit keresnek itt? Kezemet combom mellé teszem.
A lányok felém fordulnak. Eleanor azonnal felém szalad.
- Végre! Azt hittem, hogy kinyiffantottak! - szorít magához barátnőm.
- O..oké..nyu..nyugi. Mi lenne ha nem fojtanál meg? - nyöszörgök, és próbálok kiszabadulni karjai közül.
- Bocs, ne haragudj - enged el és mellém lép. Megigazítom magamon a pólót és rájuk nézek.
- Mit kerestek itt? Hogy jutottatok be? - ráncolom szemöldökömet és az ajtófélfának dőlök.
- Megfigyeltük Styleséket, és megvártuk míg elmennek. Feltörtük a zárt, most meg itt vagyunk - ránt vállat Danielle.
- Viszont nekem valami még mindig nem tiszta - gondolkodok el és egy pontra meredek.
- Neked általában semmi nem tiszta. De lássuk csak, mi az? - próbálja viccesre venni Nathasa a helyzetet.
Felhorkanok és megforgatom szememet.
- Harryvel majdnem lefeküdtem, de valamelyik haverja, valami Liam megzavart minket. Annyit hallottam, hogy valami vagy valaki három óra múlva jön. Oké, most már két óra, harminc perc múlva - hümmögök.
- De akkor most mi van? Kik jönnek? - vág értetlen fejet Perrie.
- Anyámék jönnek - horkantottam - Tököm tudja. A lényeg, hogy jönnek valakik. És addig nem megyünk haza míg nem találok valami magyarázatot. Melyik kocsival jöttetek? - nézek rajtuk végig.
- A tiéddel - dobja nekem a kulcsot Perrie amit elkapok majd bólintok és kimegyek a házból. Végig simítok a kocsi oldalán majd kinyitom a csomagtartót. Kisebb keresgélés után egy fekete zacskót találok meg. Bingó.
Bementem a házba, átöltöztem és vissza mentem a nappaliba.
- Akkor kutassuk át a szobákat. Garantálom, hogy kupi van mindenhol. Szóval ahogy pakoltok, ugyan akkora kupit hagyjatok ott - nevetek aprót és felszaladok az emeletre.
Farzsebembe csúsztatom a pisztolyt és kinyitom az első ajtót. Becsukom magam mögött az ajtót. Harry szobája.

Mindenhol az ő illata játszik. Körbe nézek a szobába. Mindenhol kupi.
Pont ahogy sejtetted Ann...

Az íróasztal elé sétálok, kihúzom a fiókot és kutatni kezdek. Papírok, rajzok (?!) fényképek.
- Főnök! Találtam valamit! - csapja ki az ajtót Danielle, mire leesik az egyik kép a falról. Komolyan, mintha egy hülye akciófilmben lennénk.
- Baszd meg Danielle! - morgok és felveszem a törött képet és vissza sétálok az íróasztalhoz.
- Oh! Mit találtál? – nézek hátra vállam felett és a kukába hajítom a képet.
- Egy papírt! Liam szobájába volt. A reptér mai érkezés és indulás kistája van rajta. Kaliforniát bekarikázták - lép elém és kezembe nyomja a lapot. Megnézem az időpontot.
- Pontosan két óra múlva szál le a gép. Talán róluk beszélt Liam - gondolkodok el – Találtál még valamit? - nézek barátnőmre.

- Pár iratot, fegyvereket, meg pár aktaszerűséget - ránt vállat. Szemei felcsillannak majd kirohan a szobából.

Felhúzom szemöldökömet és utána sietek, bemegyek a szembe lévő ajtón.
- Most meg mi… - befejezni már nem tudom, barátnőm mögé megy, aki a számítógép előtt ül.
- Még mielőtt kérdeznéd, nézd meg az aktákat - nyomja kezembe a papírokat, mindvégig a monitorra meredve.
- Mond csak! Tulajdonképpen mi a tökömet csinálsz? - nézek rá majd vissza az aktákra.
- Úgy látszik, Liam ért a gépekhez. Gondolom írt valamit erről a kaliforniai ügyről. A két aktában az illetők képe és a nevük van beleírva. Semmi más. Viszont most találtam valamit. Ezek készülnek valamire. Mármint nem a fiúk, hanem akik jönnek Kaliforniából. Többen mint húsz főről van szó. Liam azt írta, hogy állítólag el akarják foglalni Londont - tűnődik el és megfordul a kerekes irodai székkel.
Hümmögök egyet és ledobom a két aktát.
- Hát akkor hívjuk a többieket és indulunk a reptérre. Van egy óránk és harminc percünk. Készülődjetek és hívjátok a többi emberünket - vázolom barátnőmnek a tervet.
- Itt vagyunk! – hallom meg mögülem Eleanor hangját. Megfordulok majd elismerően hümmögök.
- Tökéletes! Találtatok valamit? – nézek rajtuk végig. Fejrázást kapok válaszul majd megrázom fejemet és elmegyek mellettük. Együtt szállunk be a kocsinkba és a mi raktárunkhoz indulunk.
Kiérve Londonból jobban a gázra taposok, mikor befordulok, a kerekek hangosan csikorognak.
Hatalmas pórt kavarva állok meg a hatalmas épület előtt. Mielőtt kiszállnák felveszem napszemüvegemet és a kocsi oldalának dőlök.
A lányok is kiszállnak majd felém sétálnak.
- Hova a faszba hoztál minket? - húzza fel szemöldökét Perrie.
- A raktárunkba. Bocs, pontosítok. Apám raktárába. Hívjátok össze a többieket, én bent leszek. Csak pár embert hívjatok, olyan tizenötöt - lököm el magamat a kocsitól és befele kocogok. Ahogy beérek a hosszú folyosóra, ahol beszélgetésfoszlányokat hallok. Felhúzott szemöldökkel lépkedek az ajtó elé, ahonnan  a beszélgetés hallatszik ki.
- Nem Harry! Mennünk kell! Ne a pénzzel foglalkozz! Van fél óránk odaérni. Vagy engeded, hogy elfoglalja Londont is? Engeded? - a hang számomra ismeretlen. Mély a hangja, de nem annyira, mint Harryé.
- Dehogy engedem, hanyagolj már Zayn! Akkor is! Szólni kellene Annek. Talán.. talán.. többre jutunk ketten







 


2015. július 17., péntek

15.Rész

Hát sziasztok!

Igen, újabb rész…
Viszont gondom van..
Semmi sajnáltatás miatt mondom, írom ezt le, viszont nem bírom tovább.
Teljesen el vagyok bizonytalanodva. Nem gondolom magamat rendes írónak. A blogot sem gondolom jónak. Szégyellem, hogy ezt itt nektek leírom..
Már napok óta agyalok ezen, szidom magamat, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből ezt. Úgy érzem, hogy senkit nem érdekel ez a blog. Mert, hogy sablonos..
Nem tudom.. Ti tudjátok, hisz’ ti olvassátok…
Nem tudok mást ehhez fűzni.



A másik pedig, hogy újabb blogversenyen is II. lettem. Interjút is fognak velem csinálni, amit valahol majd  elolvashattok.



Jó olvasást.


Taylor xx









* Ann szemszöge *


És végül az angyal győz. Mélyet sóhajtok, kezem ökölbe szorul, szememet erőszakosan hunyom le.
- Soha a büdös életben nem fogod megkapni a levelet! – jelentem ki tagoltan. Érzem, hogy Harry kezei megfeszülnek derekamon. Lassan kinyitom szememet, s rá nézek. Tekintete ködös, állkapcsa megfeszül.
Talán máshogy kellett volna kifejeznem magamat, vagy nem tudom. Kezemet kezére csúsztatom. Alkarja nem akar elválni derekamról. Szorítása erősödik, ujjbegyei erőszakosan fúródnak bőrömbe. Kissé felszisszenek és kezére csapok.
- Engedj már el! - nyöszörgök kétségbeesetten. Fülemhez hajol, miközben oldalamba markol. Lábaim meginognak.
- Nem tehetem! Kell a levél, Ann!  - hangja parancsoló. Szemei dühösen csillannak meg. Erőt veszek magamon és eltolom.
- Nem fogod megkapni baszd meg! Ezen mit nem lehet felfogni? - rivallok rá idegesen. Karon ragad, s a falnak szorít. Hátam kisebb - nagyobb puffanással találkozik a sötét fallal.  Keze alkaromról oldalamra, majd vissza csuklómra siklik. Kezeimet erőszakosan fogja fejem fölé. Közel hajol arcomhoz. Fejünk egy magasságban van. A helyiséget, kissé ideges lihegése tölti be.
- Nem fogok egy kurvára hallgatni! Ha nem adod oda a szép szóra, akkor majd erőszakkal fogom elérni, hogy nekem add! - köpi felém a szavakat. Nagyot nyelek.
Hogy akarja mind ezt elérni? Miféle erőszakkal? Mit akar velem csinálni?
Nem tudok erre mit mondani, inkább meg se szólalok. Jobb ha most inkább befogom. A végén még lehet, hogy tényleg megbánnám.


Csuklómnál mért szorítása egyre erősödik. Olyan barbár dolog fut ám agyamon, miszerint el akarja szorítani a vérkeringésemet. Oké, valljuk be, ennél nagyobb hülyeséget még nem mondtam.
- Mi lenne, ha elengednél? - motyogom szem forgatva.
- És mi lenne, ha  odaadnád a levelet? -  kérdez vissza.
Szemében némi játékosság csillog fel, ugyanakkor csuklómat egyre erősebben szorítja.
- Álmodozz csak - horkantok és cipőjére köpök. Államhoz kap, amit megszorít, így kicsal tőlem egy kisebb nyögést.
- Teljesen kiszolgáltatott vagy számomra, Ann! Ha úgy lenne, akár ájulásig is dughatnálak! - mormogja ajkaimra hajolva, miközben jobban szorítja államat.
- De nem fogod megtenni! - parancsolok rá erélyesen.  Homloka nevetőráncokba szalad, fejét hátra hajtja. Nevetése tölti be az egész szobát.
- Ha ki nevetted magad, utána igazán elengedhetnél - mondom kissé élesen, szem forgatva.


Azonnal abba hagyja a nevetést, fejét felém irányítja, arca újból rideg lesz. A hátamon a hideg cikázik, ahogy egyre közelebb hajol arcomhoz. Végig szemeimbe néz.
Meleg lehelete csiklandozza arcomat. Kezét lefejti államról majd kisimít arcomból egy kósza tincset. Ujjbegyével végig nyargal arccsontomon és alsó ajkamon.
Teljesen beleremegek érintésébe, megmagyarázhatatlan okok miatt, talán mondhatni még élvezem is a dolgot, ami meglepően furcsa jelenség. A szemkontaktust végig tartva siklik keze karomra, míg végül megfogja kezemet. Szemébe nézek, melyekből konkrétan semmit nem tudok kivenni. Mintha el akarna valamit előlem rejteni.


Lassan ajkaimra hajol. Csak egy perc..
Csak egy percig érezhetem ajkait enyémeken. Erőszakosan fordítom el fejemet, s emelem lábamat, hogy érzékeny pontját megrúgjam. Ám ez nem nagyon sikerül. Harry bal lábával szétfeszíti lábaimat - ellenkezéseim ellenére is - és ott tartja lábát. Államnál fogva fordítja maga felé fejemet. Tekintete egyre jobban árulkodik a szórakozottságról, mint sem a haragról.
- Élvezed a helyzetet, ugye? - horkantok mikor újra ajkaimra hajol.
- Hmm..nagyon is - kacsint rám vigyorogva. Megforgatom szememet, amiket később lecsukok a hirtelen ért csóktól.
Kezemet továbbra sem engedi meg, ajkaimat pedig kisajátítja magának.
Csókja nem vad, s nem is követelőző.
Mondhatnám azt, hogy jó?
Mert valljuk be, egész jó.
- Persze kurva jó lehet. Itt áll a lábaid között, miközben kíméletlenül próbálja megkaparintani a levelet. És nem, te is tudod, hogy nem enged - gondolom.
Nyelve végig siklik alsó ajkamon, evvel kicsalva belőlem egy apró sóhajt, ami nekem is furcsa. Érzem, ahogy belemosolyog a csókba, mire kissé megrúgom lábát. Ajkaink ütemesen mozognak, nyelvünk forró táncot jár. Lábaim remegni kezdenek, kezünket végre összekulcsolja. Állj!
Azt mondtam, hogy végre?


Fejemet megrázom és oldalra fordítom. Ám Harry nem adja olyan könnyen fel. Elszakad ajkaimtól, végig csókol állkapcsom vonalán, államon. Nyakamon nedves csíkot hagy, míg végül az érzékeny bőrt kezdi el csókolgatni, később pedig szívni.
Szememet szorosan hunyom le, ajkaimat akaratosan harapom be. Nem, nem nyöghetek fel. Nem élvezhetem azt amit csinál.
Hisz' utálom.. 
Vagyis....



2015. július 13., hétfő

14. Rész

Sziasztook, sziasztook!:D


Nagyon - nagyon sajnálom a késést. Egészen péntekig össze vissza rohangáltam, szombaton elkezdem, folytattam a részt. 


Kellemes meglepetés fogadott kedden mikor hazaértem.
9 komment, 37 ezres megtekintés és 64 olvasó. Juuuj... imádlak titeket, mondtam már?
Tudom, hogy mondtam, de na..
Megint megnyertem egy újabb blogversenyt. A LINK az oldalt takarja, amin a verseny eredményei vannak. Oldalt, a modulsávban a legutolsó modulban ott szerepel a nevem.
Ha tényleg jónak hiszitek a blogot, akkor szavazzatok.


A részhez csak annyit, hogy meggyütt:D.
Jó olvasást babák.


Taylor xx









* Ann szemszöge *


Ereimben még a vér is meghűl. Nagyot nyelek, nyomrom liftezik.
- Ha megölsz, Harry egy életre  megutál! - vigyorodok el, miután megnyugszok.
Az előttem ülő srác horkant egyet, majd homlok ráncolva mér végig.
- Mar miért ölne meg!? Örülne neki, hogy eltettelek láb alól - ránt vállat hanyagul.
Közelebb csúszok hozzá, homlokomat a pisztoly végéhez nyomom, úgy nézek rá.
- Akkor soha nem tudnátok meg a széf kódját! - suttogom végig szemébe nézve, kissé játékosan.
Pár percig gondolkodik, a pisztolyt elveszi homlokomtól, s vissza süllyeszti zsebébe.
- Mákod van, hogy kell az a vacak kód - morogja és kinéz az ablakon.
Szem forgatva nézek én is ki. A bejárati ajtótól két fekete ruhás alak szalad ki majd bevágódnak előre.
- Szép munka haver! - néz hátra a sofőr, aki Harry.
Az előttem ülőre vigyorog, tekintete felém siklik.
- Üdv Ann! Remélem rosszul fogod magad érezni! - vigyorog, majd beindítja az autót és elhajt a ház előtt.
Rémülten nyomódok az ablaknak és nézem az egyre távolabb kerülő házat.
- Mi...mi a faszomat csinálsz!? Azonnal menj vissza! - nézek rá idegesen és megrúgom az ülését.
Felnevet, s a visszapillantót keresztül rám néz, majd kacsint egyet.
- Jaj, nyugi már! Haver, nem mondtad, hogy ennyire hisztis! - pillant a Harry mellett ülő a sofőrre.
Így oldal nézetből felismerem.
Ő az a srác, aki még az "elején" megölte a szembe szomszéd csajt. Kezemet remegés fogja el, torkom kapar. Mintha késztetne a köhögésre.
- Nem vagyok hisztis! - kapok észhez és szúrósan nézek az arab srácra. Oké, ez már sértés.
Talán túlreagálom.
De ki ne reagálná túl, ha csak úgy elrabolják és tök egyszerűen veszik a dolgokat.


Harry a visszapillantón keresztül rám néz. Szemében játékosság, szórakozottság csillan fel.
- Áh! Nem, persze! - az a kibaszott szarkazmus. Utálom. Csak úgy, mint Harryt - Csak makacs, önfejű, hiszékeny,  naiv kis pisis -
Hogy azt a.... huu...
Nem, nem vagyok ideges, kicsit se.
- Oh.. akkor, hogy te mi vagy? Egoista, bájgúnár, egy balfasz, hazug és buzi - vigyorodok el önelégülten.
Harry dühösen pillant rám, majd megáll egy háznál.
Azonnal kipattan és kinyitja a hátsó ajtó közül az egyiket. Vonásai megfeszülnek, ahogy az autóba hajol és kihúz.


Karomat erősen szorítja meg, s a ház fele húz. Mintha magához akarna láncolni, hogy soha ne kelljen elengednie.
Oké, ez már tényleg beteges.. le kell erről valahogy szoknom.
Kinyitja az ajtót.
Lopva pár pillantást, végig nézek a helyiségbe. Mintha egy véget nem érő folyosón lennénk.
A falak szürkék, ahogy elhaladunk észreveszek pár képet. Némelyiken Harry, Anne és Tom van. Viszont akad olyan is, amin csak öt fiú van.
Ebből az ötből, csak hármat úgy, ahogy ismerek.
Számomra a legnagyobb fejtörést Harry okozza.
Hogy miért?
Még magam sem tudom.


Kiérve a folyosóról, magam előtt egy lépcső sort vélek felfedezni. Harry szorítása egyre erősebb, mintha valami eszébe jutott volna, amit nekem nem szabad megtudnom.
- Minek hoztál ide? - hangom visszhangzik.
- Mindenre meg fogod tudni a választ - mély hangjától a hideg cikázik hátamon. Egy pillanatra még talán levegőt is elfelejtek venni.


Ránt egyet rajtam majd felhúz a lépcsőre. Pár perc múlva egy újabb folyosón találom magamat. Az ablakokat sötétítő függöny takarja. A falak sötétek. A laminált padlón, végig a legutolsó ajtóig egy sötét barnás szőnyeg feküdt. Végig haladva a szobák előtt, lépéseink zaja tölti be a teret.
Az utolsó ajtó fekete, még a kilincs is.
Harry elengedi kezemet, ami bizseregni kezd. Átfut az agyamon, hogy eltudnák szaladni, viszont mire ezt megtehettem volna, karon ragadott és belökött az ajtón.
Hatalmas csattanással érkezek a laminált padlóra.
Mögöttem becsapódik az ajtó, mire nyöszörögve pillantok oda.


Harry sehol.
Ezek szerint kiment.. fasza.. Sóhajtva álltam fel és körbe néztem. Poros szag úszkál a levegőben, ami köhögő rohamot vállt ki belőlem.  Megtörlöm orromat és az egyik szekrény elé lépek.
A fehér - már- már szürke – szekrényre nézek. Ujjam végig siklik az egyik polcon. Megnézem ujjbegyemet amin por ül.  Kissé fintorogva engedem le magam mellé kezemet. Végig nézek a porosodó könyveken, fényképeken. Az egyik fotó különösen felkelti figyelmemet.
Kezembe veszem a képet, amin Tom, az apám (?!) és egy számomra idegen férfi van rajta. Egymás vállát átkarolva mosolyognak a kamerába. Apám a képen kifejezetten boldog. Ilyen levakarhatatlan mosolyt még soha nem láttam az arcán.


Kissé megijedek, mikor mögülem hangos ajtó csattanás csapja meg fülemet. Olyannyira összerezzenek, hogy még a kép is kiesik a kezemből.
- Basszameg! – morgok és leguggolok a törött kép mellé. A szilánkokat kezdem felszedni, mikor valaki kissé hajamnál fogva húz fel.
Egy kisebb sikoly csúszik ki ajkaim közül. A szorítás erős, olyannyira, hogy még meg sem tudom mozdítani a fejemet.
Az illat ismerős volt.
Hah… Georgenak is ugyan ilyen volt, vagyis Harrynek.
- Mond csak! Mi lenne, ha elengednél? – motyogom miközben a szekrény üveges részére nézek. Ennek köszönhetően mélyen szemébe tudok nézni.
Tüdőm összeszorul, nem bírok elszakadni tekintetétől. Mintha csábítana..

Elengedi hajamat, állát vállamon pihenteti, miközben átkarolja derekamat. Végig egymás szemébe meredünk. Olyan…. romantikusnak nevezhető ez a pillanat. Még is van benne valami, amitől mérhetetlen undor fog el.
- Nem tehetem, Ann! – mély, reszelős hangjától a hideg borsódzik a hátamon. Ajkai súrolják nyakamat, meleg leheletétől libabőrős lesznek karjaim.

Talán túl későn kapcsolok – de eltolom magamtól -. Kissé meghátrál, de kezét nem szakítja le derekamról.
Tekintete játékos, még is ködös.
- Mit akarsz tőlem, Harry? – hangom csupán csak suttogás. Köhintek egyet, hogy elnyomjam a feltörő keserűséget.
Harry, nevezhetően drámaian vissza lép hátam mögé.
Mellkasa teljesen hátamnak simul. Mintha a pár napja történt bulin lennénk. Az érintései, a csókjai, ahogy végig simított a gerincem vonalán, amiben beleremegtem.


Fejemet erőszakosan rázom meg, hogy eme gondolatok máshova menjenek.
Már csak arra eszmélek fel, hogy fülemhez hajol, ajkai súrolják cimpámat.
- A levél kell, Ann! Ha odaadod, szabad vagy! – nyelvével fülembe csettint.
Nagyot nyelek, megnyalom kiszáradt ajkaimat, amiket később szólásra nyitok. A kísértés túl nagy. Mintha valami természetfeletti erő húzna. Húzna, hogy menjek bele. Menjek bele és ahogy Harry mondta, „szabad vagy”. Viszont! Van itt valami más is… Valami, ami csendre int! Hogy csak azért se szólaljak meg.
Mintha az egyik vállamon egy angyal, a másik pedig egy ördög „ülne”. Az ördög hív, hogy menjek bele a dologba és akkor elenged.
Viszont az agyal más útra terel. Ne tegyem meg, gondolkozzak ésszerűen, hogy ne dőljek be ennek a ködnek, ami most elkábította az agyamat.


És a végén talán minden el dől?
Az ördög vagy az angyal győz?
Az az érzésem, hogy…..

2015. július 3., péntek

13. Rész


Sziasztok!

Sikeresen meghoztam a részt, köszönöm a kommenteket (7) és a megtekintéseket.Hétfőn, vagy Kedden hozom meg az új részt.


Jó olvasást, jók legyetek

 Taylor xx




* Ann szemszöge *


Begurulok a garázsba és leállítom az autót. Sóhajtva szállok ki majd bemegyek a házba. Elhaladok a konyha előtt és felmegyek a szobámba. Cipőmet lerúgom, pólómat leveszem.
Felkapom az egyik törülközőmet és a fürdőbe sétálok.
Leveszem magamról a többi ruhát is, majd a a zuhany alá állok. Megnyitom a csapot és lehunyt szemekkel élvezem a kellemesen meleg vizet.


Visszaemlékszek a raktárban történtekre. A pofonokra, kiabálásokra, meg - meg remegő hangokra és az érintésekre.
Az utolsóra gondolva, teljes egészében megremegek. Mintha érezném, ahogy átkarolja a derekamat, ujjai puha bőrömbe vájódnak. És a fojtogatás.
Eme gondolatra a hideg cikázik hátamon, amit még a meleg víz ellenére is tökéletesen érzek.


Fejemet megrázom, motyogások sokasága között veszem el a szivacsot majd nyomok rá egy kis tusfürdőt.
Miután megmosakodok, elzárom a csapot és megtörülközők.
Felveszem a fehérneműmet, hajamat szoros kontyba kötöm fejem tetejére majd megmosom hajamat. A szobába lépve magamra veszem az egyik kinyúlt pólómat, pizsama gyanánt. Az ágyba dőlök. Nem vagyok éhes, sem szomjas. Csak álmos.


Madár csiripelés helyett, egy dudálás kelt fel csodálatosnak nem nevezhető álmomból.
Morogva fordulok át másik oldalamra miközben fejemre húzom takarómat. Az erkély felől zaj csapja meg fülemet. Ügyet sem vetve rá, próbálok vissza aludni.
Valaki lerántja rólam a takarót, alkaromnál fogva húz le az ágyról.


Hatalmas csattanással érkezek a laminált padlóra. Ijedten, kissé megilletődve kapkodom tekintetemet majd felnézek.
- Mi..mi a faszomat keresel itt? - hangom megremeg. Remegés veszi úrrá egész testemet.
- Befogod és velem jössz - húzza le fejéről a csukját, minek köszönhetően göndör hajzuhataga rendezetlenül terül el.
- Dehogy megyek, baszd meg! - rángatózok kezei között, de hiába.
- Haj! Ne bonyolítsd már túl Taylor! - nyöszörög és számba töm egy ruhát majd az erkély fele rángat.
Pólójába markolok, kapálózok össze - vissza, de sikertelenül járok.


Út közben lerúgom az egyik vázát, ami hangos csattanással törik össze a padlón.
- Komolyan, ha nem fejezed be leütlek! - rivall rám a göndör és teljesen az erkély korlátjának lök. Lenézek. Egy szintén csuklyás fazon áll lent. Harry térdhajlatomba nyúl és felemel.
- Mi... mi a tökömet csinálsz? - sipákolok és felháborodva nézek fel rá.
Szobám ajtaja hirtelen kicsapódik, a lányok szaladnak be.
Harry kiránt zsebéből egy pisztolyt, amit halántékomra emel.


Érzem, ahogy pár izzadság csepp végig folyik homokomon majd arccsontomon. Szívem torkomban dobog, nagyot nyelek s barátnőimre pillantok.
Az említettek megtorpannak, mereven néznek fogva tartómra. Fejemet megrázom, ami alig volt már mint félre nézés.
- Ne gyertek közelebb, vagy komolyan megölöm! -
Barátnőim tehetetlenül állnak előttünk. Danielle halkan szipog.


Teljesen leblokkolok.
- Ha megölöd, nem fogod tudni, hogy hol a levél! - hümmögött Perrie. Bingó!
Harry keze megfeszül, egyre erősebben tartja a pisztolyt.
- Most! - kiáltja el magát hátra fordul  - konkrétan, nincs mit ezen cifrázni - ledob. Sikítás hagyja el számat. Két erős kar fonódik térdhajlatom és derekam köré. Megilletődve nézek fel. A csukja ellenére is látom borostás arcát.
Nem szól semmit, felpillant az erkélyre majd a Rover fele cipel. Rángatózok, kapálózok de hiába.
A végén megunja viselkedésemet, rám néz egyik kezét emeli és egy taslit mér arcomra. Az égő, fájó érzés azonnal arcomra tömörül. Megrökönyödve hagyom, hogy a hátsó ülésre rakjon.


Bezárja az autót, a központi zár segítségével. Visszarohan és segít lejutni Harrynek.
Be vagyok pánikolva.
Mi van, ha megölte a lányokat?
Na jó..ebbe belegondolni is szörnyű.


Előre mászok, s a kalaptartóba kezdek kutakodni, míg végül megtalálom a keresett pisztolyt. Morogva forgatom meg kezembe a fegyvert, amin egy H betű ékeskedik. Milyen eredeti..mondjuk nekem is ilyen van - apám jó voltából - csak A betűvel.


Sóhajtva rejtem zsebembe a revolvert majd lehúzom az ablakot és kimászok. Kinyitom a bejárati ajtót majd bemegyek. A hangok az erkélyről jönnek.
Berohanok Perrie szobájába. Szekrénye fiókjából kiveszek 4 pisztolyt és a szobámba szaladok.
- Elég ebből Styles! - ordítok a göndörre és ráfogom a fegyvert.
Mindenki rám néz.
Ledobom a pisztolyokat és barátnőimhez rúgom. Öt ember, a kettő ellen.
- Buta vagy Ann! Nagyon, nagyon buta! - vigyorog és mögém pillant.
Mire én is hátra nézhettem volna, valaki magához szorít.
Alkaromnál fogva húz ki a szobából.


Ahogy ficánkolok, meghallom érdes, hátborzongató nevetését. Ő sokkal magasabb mint az előző srác. 
Karjával derekamat szorítja, miközben kihúz a házból. Egy másik autó fele lök, ami egy furgon.
Kitárja az ajtót és belök.
Itt végre elengedi kezemet. A hatalmas furgon végébe csúszok. Zihálásom tölti be az egész teret.
Remegve nézek az előttem ülő csuklyás srácra, aki leveszi fejéről a ruhaanyagot.


Hümmögés hagyja el száját.
- Te lennél Ann Taylor? - röhög fel. Huuu.. felrúgom.
Remegésem csillapodik, kissé dühösen nézek rá.
- Miért? Mit vártál? Hogy valamilyen platinaszőke, kurva sovány, nagy seggű, óriás mellű kurva lesz? - horkantottam és felhúzott szemöldökkel, kissé idétlenül méregetem.  


Halkan felnevet, mély nevetése tölti be az egész teret.
- Őszintén? Pontosan ezt vártam. Nem hittem volna, hogy a "nagy" Ann Taylor ennyire, hogy is mondjam? "Tökös"- ránt vállat egyszerűen és vigyorogva mér végig. Oh.. bassza meg.. Most esett el, hogy csak egy bugyiban és egy pólóban vagyok..


Összébb húzom magamat, idétlenül, kissé zavartan köhintek és lehajtom fejemet.
- Mi lenne ha elengednél? - alkudozok - valljuk be - eléggé hülyén.
- Hah.. még mit nem! Nem árulom el az egyik legjobb haveromat! Mi van, hülyének nézel? - húzza fel egyik szemöldökét, miközben kissé felháborodottan néz rajtam végig.
- Őszintén?! Igen - horkantok és szemöldök ráncolva nézek ki az ablakon.
- Fizetek, ha elengedsz! -  alkudozok továbbra is.
Oké, abba kellene hagynom. Egyre idétlenebbeket mondok neki.
Nem csoda, ha fogyatékosnak néz.
- Haj! Fogd már be baszd meg! - kiabál rám, kissé idegesen és rám fogja a fegyvert..




2015. július 2., csütörtök

12.Rész

Helyzetjelentés! 

Előbb akartam, szerettem volna hozni a részt, de ez nem volt lehetséges. Pár nappal ez előtt, sikeresen kitöröltem ezt a részt, szóval emlékezetből írtam. Szóval ha nyomott lett, előre is elnézést kérek.Az oldalmegjelenítések száma szinte lángol:) Nagyon köszönöm, hogy ennyien benéztetek.  Köszönöm az új feliratkozókat, s a kommenteket:)Ha esetleg egy ideig eltűnök, ne ijedjetek meg. Kicsit kiruccanok pár napra.De nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot:)

Taylor xx

* Ann szemszöge * 

Felnevetek. Akkor húzom még egy kicsit az agyát. Közelebb lépek hozzá, elrakom a fegyvert. Megnyalom kicserepesedett ajkaimat, melyek még mindig győzelemittas mosolyt tartanak. Harry állja tekintetemet, igaz néha-néha megremegnek lábai. Sebezhető.

Lábunk összeér, ahogy lábujjhegyre állok, s füléhez hajolok. Arcomra ördögi mosoly fut, ahogy megérzem remegését.

- Örülök, hogy én ölhettem meg őket! - suttogtam fülébe, majd nyelvemmel csettintek egyet. Érzem, hogy teljes egészében megremeg. Talpra ereszkedek, kicsit hátrább lépek. Vállára pillantok.

Hirtelen egy erős ütést érzek, mely az arcomra esik.

Bőröm ég, mintha forró vassal vágtak volna pofon. Arcomhoz kapok, fejemet elfordítom. A fájó pontot kezdem dörzsölni. De hiába.. Nem megyek vele semmire se.

Harry alkaromhoz nyúl, majd államnál fogva kényszerít, hogy szemébe nézzek.

- Vegyél vissza Ann! - hangja mintha megremegne. Hah... szóval fél.

Harry: 0    Ann:1 

Kezére csapok, hátrálok pár lépést. 

- Sajnálom! Úgy tűnik, hogy a kurva anyád ezekre nem tanított meg, hogy nőket nem illik bántani. Csak hát mivel te nem vagy férfi, ezért ezt nem tudhattad. Legközelebb majd beszélgess el az egyik kurváddal ezekről! - kacsintok rá vigyorogva és kimegyek az ajtón. A fülledt levegő azonnal arcon csap. 

Csakugyan sokkal jobb volt az idő bent. A falak legalább lehűtötték az ember bőrét. Sóhajtva indulok kifele. Beszállok az autóba, s felveszem a napszemüveget. Elindítom az autót és elindulok. 

A visszapillantóból egy göndör hajzuhatagot, gödröcskés félmosolyt és egy fekete napszemüveget látok.

Harry.

A rádiót felhangosítom, az ablakot lehúzom. A kormányon dobolva taposok jobban rá a gázra. Akkor játszunk..

Harry megelőzött, mire morogva gyorsítottam. A visszapillantó tükörben rám vigyorog. 

- Baszd meg! - morgom s bemutatok neki. A Holmes Chapel feliratú tábla előtt elhaladva, a göndör lassít. Én viszont ugyan úgy vezetek. A rádió ellenére is meghallom a mögülem jövő sziréna hangot. 

- Ez nem igaz - csapok a kormányra és az út szélére húzódok. Harry befordul egy utcába, így kikerül a látókörömből. 

Harry próbál megelőzni, de nem hagyom neki. Most nem. Az út kihalt, így nincs okunk az aggodalomra. Mármint szerintem.

Lehalkítom a rádiót, alkaromat megtámasztom az ajtón. A rendőr autó lassít, majd végleg megáll. Kiszáll belőle a sofőr és felém lépked. Sóhajtva állítom le az autót és leveszem a szemüveget. Biccentek egyet, köszönés képen és megnézem a névtábláját.Daniel Smith. Hmmm..

- Nocsak, nocsak.! Ann Taylor - veszi le vigyorogva fekete napszemüvegét és megtámasztja magát az autóm segítségével. - Történt valami biztos úr? - húzom fel egyik szemöldökömet és ártatlanul méregetem. - Hát kérem szépen, gyorshajtás - mondja egyszerűen, kissé szarkasztikusan. - Nem tudom miről beszél! - rázom meg fejemet és beharapom ajkamat. 

Hümmög egyet, majd kinyitja az ajtót.- Kiszállni! - parancsol rám, mire kikapcsolom a biztonsági övet. Alkaromnál fogva húz fel, becsukja mögöttem az ajtót és háttal fordít magának. Az autónak lök. Bilincs zörgést hallok, ami később kattan is a csuklómon. - És most? Letartóztat? Lecsukat? - horkantok és felhúzott szemöldökkel nézek rá vállam felett.- Inkább nyomás a kocsiba! - morog egy sort majd a hátsó ülésre lök. Körbe nézek, mikor tekintetem megakad egy Roveren. Styles.

Az említett önelégült vigyorral a képén dőlt neki az autónak miközben melle alatt kulcsolta kezeit. Megölöm.. Csak szabaduljak ki innen. Lecsukatom..leszarom, hogy mi lesz, s mi nem.- Na mi van? Nem megyünk? - nézek meglepetten Smith biztosra. Már rég el kellett volna indulunk. - Mondja meg az egyik barátnője telefonszámát. Értesítem őket, hogy vigyék el az autóját - néz rám mogorván a visszapillantón keresztül.Lediktálom neki Perrie számát, s beszél barátnőmmel.

Az idő, mintha megállt volna. A percek éveknek tűnően haladnak. Avval foglalom le magamat, hogy folyamatosan az előttem ülő rendőr ülését rugdalom.

- Mi lenne ha abba hagyná?! - fordul hátra kissé idegesen.

Fejemet minimálisan oldalra biccentem.

- Mi lenne ha elengedne? - kérdezek vissza vigyorogva, mire újabb morgást kapok válasz helyett.

Hirtelen egy ébenfekete Kia autó farol le mellettünk, hatalmas port keverve. A megmentőm. Vagy inkább megmentőim?

Perrie s Danielle száll ki az autóból. Mind kettőjük egy - egy fekete napszemüveggel takarják szemüket. Arcuk komor, érzelemmentes.

Danielle az autómhoz sétál, s beül az anyós ülésre ahol a tükörbe néz. Tekintetünk egy percere összetalálkozik. Perrie hozzánk sétál. Lehajol, könyökét az autó ajtajára támassza. Leveszi napszemüvegét.

- Mi történt biztos úgy? - néz a névtáblára - Smith?! - 

Az említett, mintha zavarba lenne. Köhint egyet és barátnőmre néz.

- Taylort elkaptam gyorshajtás miatt! - ránt vállat, mire megint az ülésébe rúgok. Idegesen fújtatok és barátnőmre nézek, aki kerüli tekintetemet.

- Mi lenne, ha az ügyet semmibe venné? - alkudozik Perrie.

- Sajnálom Edwards, nem lehetséges - hümmög Smith. 

- Hát ha nem, akkor nem! - veszi vissza Perrie napszemüvegét és farzsebéből elő ránt egy fegyvert. A revolvert és a rendőrre fogja. 

- Viszlát Smith! - meghúzza a ravaszt és fejbe lövi. Szememet lehunyom, fejemet elfordítom, hogy inkább ne kelljen látnom eme jelenetet. 

A pisztoly fülsüketítő hangjából egy kar ránt vissza. 

Perrie Smith holttestére nézett, kinek fejéből patakokban ömlik a vér, rá kék - fekete egyen ruhájára.

Matatott valamit a zsebében, és kihalászott egy kulcsot.

Magának háttal állít, s leszedi kezemről a bilincset. A fájó ponthoz kapok és megdörzsölöm csuklómat. Perrie elindul, s beszáll a kocsijába. Sóhajtva nézek rá a holtan ülő férfira majd a kocsimhoz sétálok.

- Helló Danielle! - szállok be barátnőm mellé és felveszem napszemüvegemet. Az anyós ülésen ülő lány hanyagul int, és beköti magát. Én is így teszek, elindítom az autót és felhangosítom a rádiót. Perrie után indulok, miközben a kormányon dobolok ujjaimmal. Agyam folyamatosan pörög.

Már kerek négy éve nem nyúltunk pisztolyért, nem öltünk embert. Ez idáig. Úgy érzem, hogy most minden meg fog változni.

Közeledünk Harry autójához, aki mostanra már sokkos állapotban néz a rendőr autóra. Hmm.. jó kis meglepetést okozhattunk neki. Hirtelen lassítok, eszembe jutott valami.- Add ide a pisztolyt! - nyújtom kezemet barátnőm felé, aki azonnal kezembe nyomja a pisztolyt. Meghúzom a ravaszt, s kilövöm a Rover hátsó két kerekét. Magam mellől azonnal meghallom Danielle nevetését, mire én is elvigyorodok. 

A pisztolyt a hátsó ülésre dobom és a gázra taposok. A visszapillantóból még látom, ahogy idegesen rúg bele a kocsi hátsó felnijébe majd utánam mutat.

Harry: 0   Ann: 2