31.Rész

Hey!^^

Hoztam egy cuki, imádnivaló részt. Sok-sok virtuális csók mindenkinek. ELVÁROM A KOMIKAT:D Jó olvasást, mindenkit csókolok. Szavazzatok rám ITT, bal oldalon a "Szerinted ki a legjobb író?"-nál.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Korán reggel hatalmas fejfájásra kelek. Kezemet halántékomhoz kapom, s nyöszörögve ülök fel. A tipikus lerészegedés egyik mellékhatása, hogy szinte semmire nem emlékszel a történtekre. De én úgy látszik, hogy kivétel vagyok, mert én szinte mindenre emlékszek, de most inkább nem töröm magamat ezen.

Nyöszörögve állok fel, igaz, majdnem elesek a saját lábamba, de próbálom magamat tartani. Fejemet fogva megyek le a lépcsőn, ahol ismételten majdnem orra esek. A konyhába beérve, hála a gyér fénynek, el tudok igazodni. Kiveszek egy bögrét, amiben vizet töltök, majd keresek egy fájdalomcsillapítót, és a vízzel beveszem. Kócos hajamba túrok, és vissza ballagok a szobámba. Bevackolom magamat az ágyba, s nyöszörögve forgolódok. Már majdnem sikerül vissza aludnom, mikor telefonom fülsüketítő dallammal jelez, miszerint keresnek. Dühösen, pufogva nyúlok párnám alá, ahonnan kiveszem a készüléket, és fülemhez emelem.

- Nem érek rá - morgom rekedtesen. Igaz, azt sem tudom, hogy ki van a vonal másik végén, de ez most nem nagyon tud érdekelni.

Egy mély sóhajt hallok, majd választ kapok.

- Leszarom. Segítened kell, Ann! Én...ezt nem hiszem el! - Michael feszült, de egyben rémült hangja az, amitől teljesen felébredek. Fejemet felkapom. Nem értem, Michael soha nem szokott ilyen hangnemben beszélni. Szóval most vagy tényleg valami baj van, vagy csak "szopat".

- Mi történt Michael? Előre szólok, hogy eszedbe ne jusson szopatni, vagy ilyesmi, mert elmegyek a boltodba, és kirabollak! - fenyegetem meg, igaz vigyorogva túrok kócos hajamba.

- Ne merj viccelődni, mert ez egyáltalán nem az. Mit csináltál Styles-al? - értetlenül vonom össze szemöldökömet. Honnan...?

- Én? Semmit...Tegnap este... - folytatni akarom, de nem hagyja.

- Mit csináltál vele? - ordítja a telefonba, mire fejemet elhúzom, megdörzsölöm fülemet, majd ajkamba harapok.

- Miért fontos?

- Csak mondjad!

- Tegnap este elmentünk a lányokkal bulizni, lerészegedtem, és...a mosdóban...szóval...érted - dadogom zavartan, érzem, ahogy arcomat pír önti el.

- Baszd meg... - Csak ennyit mond, és kinyomja a telefont. Homlok ráncolva ülök fel, a párnára teszem a telefont. Oké, na szóval, akkor elmegyek, megnézem, hogy mi van vele, mert nekem itt valami nagyon - nagyon nem tetszik. Igaz, aludnom kellene, de most ez a legkevesebb.

Bevetem az ágyamat, majd rohanok is a fürdőbe. Letusolok, felkötöm hajamat, s vissza ballagok a szobába. Magamra rángatok egy fekete farmert, egy inget, és a bakancsomat. Telefonomat zsebembe teszem, és lerohanok a konyhába. Írok egy levelet a lányoknak, miszerint elmentem Michael-hez. Ez után iszok egy pohár kávét, felkapom kocsi kulcsomat, és kimegyek. A fejem már nem fáj annyira, egész elviselhető, de nem vagyok hajlandó itthon maradni, a Michael-el folytatott beszélgetés után.

Végül a srác boltjához hajtok, ami a város közepén van, egy eldugottabb utcában, de ennek ellenére rengeteg ember jár hozzá.

Leparkolok egy ház előtt, majd beballagok az utcába. Közelebb érve az üzlethez, lélegzetem elakad, megtorpanok. A helyiség ablakai kitörve, a szilánkok a járdára verődtek, a tábla, ami eddig fent volt az üzlet ajtaján, most leszakadva hever a szilánkok között. Ellépegetve a nagyobb szilánkok mellett, bemegyek. A pulton szintén üvegszilánkok vannak, a polcok eldőlve, a tapéta leszakadva hever a padlón. Köbre nézek, és elindulok a hátsó raktár felé.

- Mi...Michael? - szólalok meg, miután belépek a helyiségbe. Motoszkálást hallok, pár perc múlva a sötét sarokból az említett sétál elő. Szemei dühösen csillognak, miközben elém ballag.

- Nem tudom, hogy mit csináltál tegnap este Harry-vel, de eléggé dühös lehetett. Eljött ide hajnalban a haverjaival és szét verték az egész helyet. Nem tudtak betörni a raktárba, vagy csak nem akartak, nem tudom. Ami kint volt a polcokon, azt mindet elvitték. Az összes fegyvert, drogot, bombát, és a többit. És egy a biztos. Ez a te hibád! - dühösen néz rám, miközben kezét ökölbe szorítja. Megrázom fejemet, kezemet vállára teszem, és felnézek rá, majd sóhajtok.

- Sajnálom, Michael. Pedig semmit nem tettem Harry ellen, ami miatt ilyet kellett volna csinálnia - rázom meg értetlenül fejemet.

- És mi van, ha ez amolyan figyelmeztetés, akárcsak a falon lévő üzenet? - néz rám kérdőn.

- Ácsi! Milyen üzenetről beszélsz?

- Gyere utánam - biccent felém fejével. Utána megyek, vissza az üzletbe. Elindul az egyik sarok felé, ahol vérvörös betűk vannak a falon. Picit hátrább lépek.

- Olvasd el a tartalmát - lép hátra, és rám néz.

"Kurva!
Ezt az üzenetet vedd amolyan figyelmeztetésnek. Tegnap hatalmas hibát követtem el. A terv mind addig jól ment, amíg leitattalak, de utána már kevésbé. Nem akartam utánad menni a mosdóba, de a fejembe szállt az alkohol.
A szavaim nyomatékosítása érekében eljöttem a srácokkal a haverod üzletébe, hogy új dizájnt adjunk neki. Remélem tetszik.
Na aggódj, a következő Te leszel. Én foglak átrendezni sok-sok szeretettel."

Állam a padlót verdesi. Mi a szar? Most komolyan csak azért verték szét az egész helyet, mert be volt rúgva, és nem tudott tisztán gondolkodni? Ez hülyeség. A levél utolsó mondatáról már ne is beszéljek. Mi az, hogy "át fog rendezni"? Most ezt.. vegyem verésnek, vagy...?

- Én...ezt nem hiszem el! Mélységesen sajnálom Michael. - rázom meg fejemet s a fiú elé lépve bátortalanul tárom ki karomat, ölelésre várva. Nem vagyok az az ölelgetős típus, de most kivételt teszek. Michael izmai ismét megfeszülnek, s erőt véve magán, ölelésembe bújik. Arcát nyakhajlatomba dönti, miközben begörnyed, és átkarolja derekamat. Halványan elmosolyodok, kezemet lapockájára simítva ölelem. Füléhez hajolok.

- Segítek újra renoválni a helyet, később pedig szólok a lányoknak. Szerintem még az igazak álmát aludják - suttogom fülébe, miközben megveregetem vállát. Lesz egy-két kedves szavam Harryhez, ha találkozok vele, és úgy érzem, hogy meg is fog történni.

Michael percek múlva lassan elszakad tőlem, majd rendezi vonásait, és halványan elmosolyodik.

- A raktárban van pár új ablak, vagyis azt hiszem. Megyek megkeresem őket, és a falfestékeket is. A tapétát meg inkább hanyagolom - bólintok, majd mikor bemegy a raktárba, egy seprűért, lapátért és vödörért megyek. Az üzlet elé ballagok, és elkezdem össze söpörni a szilánkokat, még mi előtt valaki belelépne, vagy esetleg elesne. Nyugisan söprögetek, mikor egy autó áll meg előttem, az út szélén. Felpillantok, hajamba túrok, elsimítva a rakoncátlan szálakat, A sötétített autó ablaka szépen, lassan felfedi a sofőrt, aki Harry.

Pár perc múlva kiszáll, lazán a jármű oldalának dőlve pillant rám.

- Hát itt meg mi történt? - ajkába harap, miközben kíváncsian néz rám. Valami kitör belőlem, eldobom a seprűt, és elé ballagok. Csípőre tett kezekkel, s indulatosan megszólalok.

- Kibaszottul nagy képed lehet, ha még ezek után ide mersz jönni! - szememet összeszűkítve sziszegek. Képembe röhög, és kikerül.

- Nekem mindig is nagy képem volt, ha még nem vetted volna észre. És amúgy is, nem hozzád jöttem - bemegy az üzletbe, mire szem forgatva nézek a haverjaira, akik vigyorogva, röhögést vissza tartva figyelnek.

- Mi olyan vicces? - kérdeztem morogva, mire elkezdenek nevetni, s az elől ülő Liam megnyom egy gombot, és újból a sötétített ablakkal szemezek.

Sóhajtva veszem fel a seprűt, és tovább söprök. A szilánkokat a lapátra söpröm, s végül a vödörben landolnak. Mikor Harry elmegy mellettem, rám kacsint, mire vigyorogva mutatok be neki.

Mikor elhajtanak, bemegyek és kiöntöm a kukába a vödör tartalmát, majd Michael keresésére indulok, akit megtalálok a raktárban. Egy íróasztalnál ül, és hevesen írogat valamit. Mellé sétálok, kezemet vállára teszem, mire picit megugrik.

- Mit mondott Harry? - húzok magamhoz egy széket, amire lehuppanok, és kíváncsian nézek rá. Leteszi a tollat, majd felém fordul.

- A haverjának hívott - fintorodik el Michael, mire én önkénytelenül felkuncogok. - Azt mondta, hogy bosszúszomjas, és hogy azt a rumlit, amit csináltak, azt neked köszönjem - forgat szemet. Meglepetten nézek rá, felállok, és elindulok az ajtó felé. Hallom, ahogy Michael utánam rohan, s elkapja csuklómat.

- Ann! Most mi van? Hova mész? - néz rám kissé aggódva. Elhúzom, kezemet.

- Hívd fel a lányokat, hívd el őket ide, a boltba. Én elmegyek, beszédem van Styles-al - indulok el a kocsim felé. Beszállok, majd elindítom a járművet, és elindulok. 

Boldog Karácsonyt!

Heyhóó!:)

Szeretnék mindenkinek nagyon - nagyon boldog karácsonyt kívánni. Remélem megkaptátok azt, amit szerettetek volna:)
És én megkaptam, oh yeah:DD
Csak ennyit szerettem volna, és még egyszer nagyon boldog karácsonyt mindenkinek:)
Hamarosan meghozom a részt, és itt egy kis előzetes:

"- Mi..Michael? - szólalok meg, miután belépek a helyiségbe. Motoszkálást hallok, pár perc múlva a sötét sarokból az említett sétál elő. Szemei dühösen csillognak, miközben elém ballag.
- Nem tudom, hogy mit csináltál tegnap este Harry-vel, de eléggé dühös lehetett. Eljött ide hcsak nem akartak, nem tudom. Ami kint volt a polcokon, azt mindet elvitték. Az összes fegyvert, drogot, bombát, és a többit. És egy a biztos. Ez a te hibád! - dühösen néz rám, miközben kezét ökölbe szorítja. Megrázom fejemet, kezemet vállára teszem, és felnézek rá, majd sóhajtok.

- Sajnálom, Michael. Pedig semmit nem tettem Harry ellen, ami miatt ilyet kellett volna csinálnia - rázom meg értetlenül fejemet.
- És mi van, ha ez amolyan figyelmeztetés, akárcsak a falon lévő üzenet? - néz rám kérdőn.
- Ácsi! Milyen üzenetről beszélsz? -
- Gyere utánam - biccent felém fejével. Utána megyek, vissza az üzletbe. Elindul az egyik sarok felé, ahol vérvörös betűk vannak a falon. Picit hátrább lépek.

- Olvasd el a tartalmát - lép hátra, és rám néz."

Ha gondoljátok, nyugodtan elküldhetitek, hogy mit kaptatok:))

30.Rész+ 1 ÉV!

Drága, szeretett olvasóim!:)

Hát igen, ezt a pillanatot is megéltük. Az Enemies kereken ma egy éves. Egy éve, és három hónapja tartózkodok a blogger világban. Rengeteg mindent köszönhetek nektek. Számomra az írás szinte már az életemmé vált. Imádok írni, minden formában. A kommentekkel, feliratkozásokkal, megtekintéssekkel egyre több biztatást kapok tőletek, nap mint nap, még ha az csak két komment. A lényeg, hogy kapok tőletek visszaigazolást, véleményt. Elmondhatatlanul szeretlek titeket! 

A kommenteket ezúton is köszönöm, ahogy a megtekintést is:)

A rész megírásakor egy DALT hallgattam, amit akár ti is meghallgathattok, miközben olvastok. Előre is kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!:)

Jó olvasást kívánok mindenkinek:)

Taylor xx

* Harry szemszöge *

Az indulatok teljesen dúlnak bennem, miközben vissza ülök a helyemre. Francba... Elbasztam. Egyáltalán nem akartam megdugni, csak le akartam itatni, és kiszedni belőle a széf kódját, de elbasztam. Helyette inkább megdugtam a mosdóban. Nagyon díjnyertes teljesítmény, Styles. 

Morgolódva kérek még egy újabb italt, s míg várom, hogy a csákó elém tegye, körbe nézek. Észre veszem Ann-t, aki kissé feszengve megy oda Louis-ékhoz. Motyog valamit az egyik barátnője fülébe, majd távozik. Az italomat meghozzák, amit lehúzok, kifizetem, és felpattanok a helyemről. Tekintetemmel Zayn-t keresem, aki egy kis barna hajú, telt csajszit fűz. Vigyorogva forgatok szemet, majd haveromhoz sietek. Kezemet vállára teszem, mire rám néz.

- Gond van, Haver? - kiabálja túl a zenét, miközben ölébe húzza a csajt, aki ,, kicsit sem feltűnően" Zayn ,,kiscsákójára" teszi kezét. 

- Tipli van, most - nézek rá komolyan, és fejemmel a kijárat felé biccentek.

- De..de..naaa! Hazz! Kérlek! Maximum én had maradjak itt! - nyög fel, és könyörögve néz rám. Morogva fogom meg a csajszi alkarját, és felrángatom. 

- Figyelj, cica! Szép ez meg minden, de legalább itt ne szopd már le a buli közepén. Köszi, szevasz! - végezetül felrángatom Zayn-t, és a többiek felé terelgetem.

- Srácok, indulunk! Dolgunk van! - nézek végig rajtuk jelentőségteljesen. Liam kapcsol először, majd sóhajtva néz Danielle-re, végül elköszön mindenkitől és feláll. Vállára teríti kabátját, megvárja Louis-t is. Ám Niall nehezebb esetnek bizonyul, akárcsak Zayn.

- Niall! Könyörgök! Az enyelgést hagyd meg a lányoknak! - forgatok szemet. Hosszas percek elteltével Niall feláll, elköszön a lányoktól, majd a kijárat fele indulunk. Kiérve a helyiségből egyből megcsap a hideg, londoni időjárás.

- Minek is kellett eljönnünk? - néz rám kérdőn Liam, miközben hajába túr.

- Menjünk. Út közben elmondom - teszem kezemet zsebre, és elindulok. Végül elmesélem a srácoknak a történteket, akik kissé meglepetten néznek rám.

- Te komolyan hajlandó voltál arra, hogy a kód megszerzése helyett inkább megdugod Ann-t? - röhög fel Zayn, miközben megveregeti vállamat. Szikrákat szóró szemekkel nézek le rá.

- De ne aggódj, még nem vagyok olyan kiéhezett, szex örült, mint egyesek - hümmögök, ezúttal vigyorogva. Zayn egyből megkomolyodik, és a házhoz érve vállat ránt.

- Legalább esténként nem én verem ki, hanem leszoptatok valakit - néz rám jelentőségteljesen. Meglököm vállánál, így majdnem beesik a kapun, de Louis megfogja.

- De ma nincs veled senki sem, szóval kénytelen leszel magadhoz nyúlni - röhög fel Louis, miközben előre rohan, kinyitja az ajtót, és mielőtt Zayn utána rohanna, ránk csapja az ajtót. Niall, Liam és Én nevetve mentünk Zayn mögé, aki az ajtót verdesi.

- Kurva anyádat, Tomlinson! Nyisd ki azt a kurva ajtót, had verjelek agyon - dörömbölt. Röhögve tettem kezemet Zayn vállára, és próbáltam megkomolyodni.

- Zayn! Louis nem fogja kinyitni az ajtót! - végül elröhögöm magamat, s mikor Zayn idegesen vizslat, inkább befogom. Szótlanul adom kezébe az én kulcsomat, amivel azonnal kinyitja az ajtót, majd berohan. Mindent maga mögött hagyva rohan az emeletre, s már csak Louis kislányos sikolyát hallom meg. Fej rázva kapcsolom fel a villanyt, és Niall-ra és Liam-re nézek.

- Össze kellene őket szedni. Az a helyzet, hogy nem hiába jöttünk haza. Azon kívül amit elmondtam, van még más is. Ha Zayn-éket leállítjuk, utána mindent elmondok - az emeletre bökök, ahova felmegyünk. Benyitok Louis szobájába. Zayn és a szoba tulajdonosa az ágyon ülnek, és vigyorogva bökdösik egymást. Mi, hárman az ajtóban ácsorogva, homlok ráncolva figyeljük őket.

- Zayn! - szólal meg mellőlem Liam. Az említett ártatlan szemekkel néz ránk, miközben folyamatosan bökdösi Louis-t

- Hm? - 

- Megütötted Louis-t? - kérdezi ezúttal Niall. Zayn megrázza fejét, majd feláll.

- Nem bántom a haveromat- rázza meg fejét. Louis is feláll, s halványan elmosolyodik.

- Gyertek, menjünk a garázsba, beszélnem kell veletek! - lököm el magamat az ajtófélfától, és lemegyek. Lemegyünk a garázsba, ahol Niall felkapcsolja a lámpát. Leülök az egyik székre, göndör tincseim közé túrok, és sóhajtok. 

- Az a helyzet, hogy ameddig hazaballagtunk, gondolkodtam. Mivel én engedtem a testi gyönyörnek a kód helyett, ezért adunk egy kis rámutatást Ann- nek, és a barátnőinek - harapok ajkamba, elfojtva egy gonosz vigyort, de végül kikívánkozik.

- Nem árthatsz Nathasa-éknak - szólal meg Niall, fej rázva. Ki más, ha nem Ő lenne az, aki nem akar ártani azoknak? Látszik, hogy totálisan bele van zúgva az egyikbe. Igazat megvallva én még mindig úgy vagyok vele, hogy értelmét nem látom annak, ha valamelyikünk is össze jönne Ann-el,vagy a barátnőivel. Nem lenne hosszútávú dolog.

- De árthatok Nathasa- éknak - gügyögöm fintorogva Niall arcába. - Leszarom, hogy így szereted, úgy szereted azt a kis csajt! - Ír barátom durcás arcot vágva néz rám, majd kiölti nyelvét.

- Szóval a lényeg az, hogy összeszedtek öt vasrudat, festékszórót, én pedig öt lámpát. A kést nem mondom, mert Zayn-nál mindig van - állok fel. Bólintanak. Liam elvonul, utána Louis, majd Zayn. Niall ugyan úgy ül a helyén, duzzogva.

Szemet forgatok, majd leguggolok elé.

- Könyörgök, Ni! Ne legyél már ilyen hisztis. Te is tudod, hogy miért csinálom, csináljuk azt, amiért - teszem kezemet térdére. Tekintete megenyhül.

- Ígérd meg, hogy nem fogod Nathasa-t bántani! - 

Fintorogva forgatok szemet.

- Nem fogom bántani, csak menjünk már - állok fel. Végül mi is a házba megyünk. Össze szedem az öt lámpát. Ismét a garázsba megyünk.

- Liam, ittál? - nézem az említettre, miközben kezébe dobom az egyik autó kulcsát.

- Most a vesém miatt nem - megy a kocsihoz. A csomagtartót felnyitja, majd beteszi a festékszórót, és a vasrudakat. Beszállunk a kocsiba, Louis, Zayn és Niall hátra, míg Liam és Én előre ülünk. 

Lediktálom neki a címet, s mikor megérkezünk leparkol. 

Liam a kezembe ad egy vasrudat. Kezükbe nyomok egy - egy lámpát. Elvigyorodok és végig nézek rajtuk. 

- Annyi a dolgotok, hogy romboljatok. Zayn. A késsel húzd le a tapétát, és majd szólj ha meg van.! Egy vörös festékszórót hagyjatok nekem. Louis. Minden egyes szekrényt dönts el Niall segítségével. Liam és Én betörjük az ablakokat, üvegeket, és a székeket kidobáljuk. Ennyi lenne. Jó mókázást - mondom vigyorogva. Az üzlet egyik ablakához lépek, s nekivágom a vasrudat. Hangos csörömpölés töri meg az utca csendjét, minek hatására pár kutya is felugat.

Hallom, ahogy Zayn felkuncog, majd betöri az üveg ajtót, és bemegy. Felkapcsolja a lámpát,amit.letesz valahova, hogy lássa a falat és barbár módra elkezdi bontani a tapétát. Louis és Niall utána mennek, az üveges bútorokat eldöntik, így az üvegszilánkok elárasztják az egész padlót. Minden ablakot kitörünk Liam-el, majd mikor Zayn szól, hogy végzett az egyik fallal, felkapom a lámpámat, és haveromhoz sietek. Hümmögve nézek a "művére", majd mikor Zayn a kezembe dob egy festékszórót, picit megrázom, majd elkezdek írni a falra.

,, Kurva!

Ezt az üzenetet vedd amolyan figyelmeztetésnek!

Tegnap hatalmas hibát követtem el. Igazából a tervem mindaddig jól ment, míg leitattalak, de utána már kevésbé. Nem akartam utánad menni a mosdóba, de a fejembe szállt az alkohol. Szóval ja. A szavaim nyomatékosítása érdekében eljöttem a srácokkal a haverod üzletébe. Új dizájnt terveztünk a boltban, remélem tetszik. 

Ne aggódj, a következő az Te leszel. Én Téged foglak átrendezni, sok - sok szeretettel. "

Vigyorogva lépek hátra és jobban megnézem a szöveget. A vörös még inkább ijesztő a fehér falon, főleg, hogy majdnem minden egyes szónál a festék lecsúszott az alsó betűkre. Zayn felnevet, majd megpaskolja vállamat.

- Szép munka, Hazz! - röhög fel, mire én is felnevetek, s bólintok. Louis, Liam és Niall mellén állnak, úgy bámulják az üzenetet.

- Totálisan úgy érzem magamat, mintha egy nyomozós filmben lennénk. És mi vagyunk a gyilkosok, akik üzenetet hagynak a falon. Ahogy a The Mentalist-ban Red John - szólal meg Niall, miközben felnéz rám.

Hümmögök egyet, majd vállat rántok. Megfogom a lámpámat, és végig fésülöm vele a helyiséget.

- Kitettünk magunkért. Hogy Niall szavaival éljek; akárcsak Red John - harapok vigyorogva ajkamba. 

Végül összeszedjük a cuccainkat és a kocsihoz ballagunk. 

- A nap már ébredezik. Jobb, ha mihamarabb elhúzzuk a csíkot - szállok be a kocsiba, majd bekötöm magamat.  Végül hazahajtunk, az utat csendben tesszük meg. Néha Louis röhög fel, mikor Niall megböki az oldalát, de ettől eltekintve csendbe vagyunk.

Kiszállok a kocsiból, a lámpákkal a kezembe megyek be a házba. Feltrappolok a szobámba, az ajtót bezárom, majd leteszem a lámpákat az asztalomra. Kinézek az ablakon, és vigyora sóhajtok.

- Szép munka, Styles! Apád büszke lenne rád - hümmögök vigyorogva, és lehúzom ingemet. Hajamba túrok, és a fürdőbe ballagok. Megmosom arcomat, s levetkőzök. Beállok a zuhany alá, végig nézem, ahogy végig siklanak a vízcseppek mellkasomon.

Kiszállva a zuhanykabinból, megtörülközök, tiszta bokszert húzok, majd a szobába ballagok. Egy ásítást követően az ágyba dőlök, magamra húzom a takarót és pár perc múlva már alszok is. 

***

Ajtócsapódásra kelek fel. 

- Harry! Ébredj! - hallom meg Niall hangját, elég közelről. Nyöszörögve fordulok a fal felé, és fejemre húzom a takarót.

- Harry! Most komolyan! Ébredj már! Beszéltem Nathasa-val... - fejemet egyből felkapom, majd egy ásítást követően felülök.

- Mit mondott a csajod? - kérdezem rekedtesen. Niall elpirul, majd egy köhintéssel próbálja magát rendbe szedni.

- Nem..nem a csajom -

- Még - vigyorgok, s felállok. A szekrény elé lépek, majd felveszek egy fekete farmert.

- Szóval azt mondta, hogy Ann totálisan kiborult, ahogy Michael is, az üzlet tulajdonosa - vigyorom egyenesen levakarhatatlan. Felveszem ingemet, majd felé fordulok.

- A többiek már felkeltek? - Niall bólint, és ő is feláll, szőke tincsei közé túr.

- Jó, akkor megyünk. Kicsit üdvözöljük a bolt tulajdonosát - Niall kissé meglepetten néz rám, nem tudja hova tenni kijelentésemet.

- Mire készülsz? - huncut vigyorral rántok vállat, majd kimegyek a szobából. Lemegyünk a konyhába, ahol a többiek vannak. Megreggelizünk, végül az én kocsimba szállunk, és elindulunk. Az utat végig beszéljük, minden féle dologról. Befordulok az utcába, s kicsit lassabban megyünk el a házak előtt. A dombnál járva észreveszek egy alakot, aki az üzlet előtt söpör. Nevetni kezdek, mikor felismerem Ann-t.

- Hát ez... erre nem találok szavakat - mondom, miközben megállok az üzlet előtt. Lehúzom az ablakot, s Ann-re nézek. Fejét felkapja, mikor felismer, ezer meg egy érzelem siklik végig arcán. A fiúk mellettem, s mögöttem mind nevetnek. Kicsatolom magamat, majd kiszállok. 

Vigyoromat elrejtem, miközben lazán nekidőlök a kocsim oldalának.

- Hát itt meg mi történt? - nézek kőrbe, és ajkamba harapok. 

Ann egy egyszerű mozdulattal dobja le a söprűt, majd elém ballag. Alig van tőlem két lépésnyire, szemei idegesen csillognak. Kezét csípőre teszi, ami még inkább nevetségessé teszi kinézetét. Kedvem lenne a képébe röhögni.

- Kibaszottul nagy képed lehet, ha még ezek után ide mersz jönni! - sziszegi összeszűkített szemekkel. Végül nem bírom ki, a képébe röhögök, és egy egyszerű mozdulattal kikerülöm.

- Nekem mindig is nagy képem volt, ha még nem vetted volna észre. És amúgy is, nem hozzád jöttem - köpöm felé vigyorogva a szavakat, majd bemegyek az üzletbe. A falra nézek, ahol még mindig ott díszeleg a pár órája alkotott művem. Így, nagyobb fénynél sokkal szebb.

Zsebre csapott kezekkel kerülöm ki az utamba álló eldőlt szekrényt, s polcot. A pult mellett, jobb oldalt lévő ajtó kinyílik, és egy fekete hajú, piercinges csákó jön ki. Köhintek egyet, mire rám néz. Egyből felismer, vonásai megfeszülnek, keze ökölbe szorul, amin én csak jót vigyorgok.

- Mit keresel itt? - lép egyre közelebb, szemei idegesen fürkésznek. 

- Hozzád jöttem - rántok vállat - Hogy vagy ezután a trauma után, Haver? - a becenév hallatán elfintorodik, majd a falon lévő üzenetre mutat.

- Ez a te műved? - hangja kicsit sem nyugodt, sőt. Inkább nevezhetném agresszívnak. Az üzenetre nézek, és megrázom fejemet.

- Én soha nem ártanék neked - nézek rá ártatlanul, egy gonosz vigyorral.

- Te beteg vagy, Styles! - 

- Nem. Csupán csak bosszú szomjas - indulok a kijárat felé, de félúton vissza fordulok. - Oh! Ezt mind - mutatok körbe - köszönd a kis barátnődnek - kacsintok rá, végül kimegyek. Szó nélkül megyek el Ann mellett, beszállok a kocsiba, elindítom. A lányra nézve kacsintok egyet, és már ott sem vagyunk. 

29. Rész

Hey! ^^

Igen, meghoztam a 29.Részt. Köszönöm a kommenteket, és a megtekintéseket is. Remélem mindenkinek tetszett a rész, és ez is '' be fog jönni". Várom a kommenteket, egyéb visszajelzéseket. És az üzeneteket is várom Facebookon:)

Első helyezést értem el a " Films and Trailers" című blogba, a Legjobb Fanfiction kategóriába:))

Jó olvasást!

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Hát jól van, Ann! Akkor vegyük át. Szórakozni jöttél ide, nem ordibálni, és nem felkelteni magadra annyira a figyelmet. Sóhajtok egyet, majd felállok, és felé fordulok.
- Mit akarsz? - igyekezek túlkiabálni a hangos zenét.
Harry lazán ránt vállat, kezét zsebébe csúsztatja, majd lenézve rám huncutul vigyorog. Szemet forgatok, majd a lányokra nézek. Mind elmélyülten beszélget a másikkal, s már Niall is becsatlakozott a buliban. Ott ül Nathasa helyén, barátnőm pedig az ölében. Szemforgatva kerülöm ki Harryt, és a bárpulthoz megyek. Felülök egy szabad székre, hajamba túrok, majd a pult mögött ácsorgó srácra pillantok, aki épp kiszolgál egy középkorú bajszos pasast. Mikor végez, tekintetét rám kapja, és végig néz rajtam. Végül megnyalja ajkait, majd szemembe nézve, egy - szerinte tök sármos - mosolyt ereszt el. Fintoroghatnékom van, de inkább édesen elmosolyodom.
- Mit adhatok a szép hölgynek? - kérdezi, túlkiabálva a zenét, miközben előre dől a pulton, közel arcomhoz. Szemem sarkából látom, ahogy valaki leül a jobb oldalamra,. Az ingje ismerős.
Istenem!
Látványosan megnyalom ajkaimat, miközben én is előre dőlök, melleim a pultnak nyomódnak.
- Öhm...adj valami finomat - mondom halvány mosollyal.
Magam sem értem, hogy mi van velem. Miért vagyok ilyen? Miért viselkedek úgy, mint egy kurva? Sóhajtva nézem végig, ahogy kivesz egy poharat, majd tölt bele Jager-t. A poharat elém teszi, a pénzt pedig kezébe adom, meg nem szakítva a szemkontaktust. Alig észrevehetően rám kacsint, mire beszívom alsó ajkamat, és italomba kortyolom. Kissé maró érzés lepi el nyelőcsövemet, de nem foglalkozok vele, már megszoktam.
Nyugisan nézem továbbra is a srácot, aki kiszolgálja a többi "parti arcot".

Halkan felkuncogok, mikor próbál nem engem nézni, de nem jön neki össze, és leejt egy poharat. Kipirultan néz rám, majd felszedi a szilánkokat, amit a pult mögött lévő kukába hajít.
Az illető - aki eddig mellettem ült -,  leszáll a székről, és mellém áll. Teljes testtel felém fordul.
- Meddig fogod ezt csinálni? - tisztán és érthetően hallom. A zene mintha megállt volna. Homlokom ráncba szökik, miközben felpillantok rá. Harry idegesen vizslat, ajkai minimálisára húzódnak.
Ártatlanul vigyorgok rá, és vállat rántok.
- Én ugyan nem csinálok semmit. Képzelődsz. Túl sokat ittál - vigyorgok huncutul. Nem, nem ártott meg még a pia. Még.
Harry idegesen hajol le, hogy arcunk egy vonalban legyen. Tekintete ködös, szemei egy pillanatra megcsillannak, majd felegyenesedve vissza huppan a helyére. Int a pult mögött álló fiúnak, majd megszólal.
- Két Jager lesz! - meglepetten pillantok Harry-re, aki csak a srácot nézi.
Most komolyan vett nekem piát? Ennyire megváltozott már a világ, hogy az ellenségek egymásnak vesznek piát, és a többi?
Elhessegetem a gondolatokat, miszerint Harry le akar itatni, vagy esetleg más.

Órák telnek el, miközben mi beszélgetve ittunk egyre többet. Érzem hogy a vér az arcomba szökik, és ott is marad. Nevetve szállok le a bárszékről, majd túlordítva a zenét, megszólalok.
- Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök! - Harry feláll, majd követ. Homlokomat ráncolva megyek a mosdóba. Itt kicsit csendesebb a légkör. A falak elszűrik a zenét.
Arcomat megmosom, majd a tükörbe nézve Harryre pillantok, aki lazán az ajtófélfának dől.
Csillogó, már-már fekete szemekkel lesi minden egyes mozzanatomat. Végül ellöki magát az ajtótól, s felém lépked. Hátam mögé lép, a szemkontaktust meg nem szakítva. Átkarolja derekamat, állát vállamra nyomja. Lehelete csiklandozza bőrömet, mire összerezzenek. Látszik, hogy nem tudok ésszerűen gondolkodni, hisz' már rég eltoltam volna magamtól.
Ujjbegyével kis köröket ír le bőrömön, keze melegét még ruhán keresztül is tökéletesen érzem.
Rúzsos ajkamba harapok, hátamat mellkasának nyomom, így az ágyéka fenekemnek feszül.
Kezemet kezére simítom. Percek töredéke alatt kezdi el csókolgatni nyakamat, néhol megszívva bőrömet. Fejemet oldalra döntöm, szememet lehunyom. Halk, reszelős sóhajt eresztek el, miközben ujjaim hajába kóborolnak, meghúzva pár tincset. Bőrömbe morog, ujjbegyeit jobban derekamba nyomja. Az alkohol hatása egyre jobban kiül rajtam. Fenekemet ágyékának nyomom, s kis köröket kezdek leírni. Végül valami elszakadhatott Harry-ben, mert megragadja csuklómat, és a legutolsó vécé kabinba húz. Ráfordítja a zárt, így senki nem tud bejönni. Lehajol, és forrón megcsókol. Mohón faljuk egymás ajkait, miközben Harry lehúzza bugyimat. Övéhez nyúlok, amit kikapcsolok, nadrágját letolom, ezt pedig bokszere követi. Ölébe kap, s nekinyom a kabin oldalának. Lábamat derekára kulcsolom, s megcsókolom. Egyik kezét combomra teszi, amibe kicsit belemarkol, másik kezét fejem mellé teszi, s belém hatol. Ajkaira nyögök, csípőmet felnyomom és hajába markolok. Lélegzetünk zavaros, miközben Harry egyre gyorsabban mozgatja csípőjét. Halk nyögdécselésem tölti be a mosdót, ám elakad, mikor kinyílik a kinti ajtó. Két nevető lány lép be, nyilvánvalóan a sminkjüket készülik felfrissíteni.
Ajkamba harapok, nehogy felsikoltsak, fejemet  nekinyomom a kabin oldalának, s Harry vállába mélyesztem körmeimet. De ő tovább mozog, visszatartva nyögéseit, homlokát nyakamba temeti. Combomba egyre erősebben markol bele. Végül lábammal jobban meglököm csípőjét, mikor a gyönyör kapujában vagyok. Ajkaim elnyílnak egymástól, torkom kiszárad, lélegzetem elakad, mindenem remeg. Nagy nehezen kibírom, hogy ne sikítsak, esetleg nyögjem fel nevét.
Szinte egyszerre élvezünk el.
Fülem sípol, magam előtt kis pontokat látok. Remegve veszek levegőt, s kezemet Harry tarkójára simítom. Göndör a fülembe szuszog, végig simít combomon, majd lassan letesz. Kissé meginognak lábaim, de meg tudok állni. Már nem hallom a két lány vihogását. Ezek szerint kimentek.
Lehajolok bugyimért, amit felveszek, ruhámat megigazítom. Időközben Harry egy szelíd csókot nyom ajkaimra. Felöltözik, s vissza sem nézve, kimegy. Mélyet sóhajtok, és a mosdókagylóhoz ballagok. Megmosom arcomat, rendezem vonásaimat, végezetül kisétálok. Ismételten nem tudok gondolkodni, méghozzá a hangos, dübörgő zene miatt. Tekintetemmel a lányokat keresem, akiket hamar meg is találok. Úgy látszik, hogy időközben csatlakozott hozzájuk Liam és Louis. De Zayn nincs ott, ahogy Harry se.
Remegő lábakkal ballagok oda hozzájuk, majd Eleanor füléhez hajolok.
- Hazamegyek, nem érzem magam olyan jól - mondom fülébe. Barátnőm kissé aggódva pillant  rám, igaz, látszik rajta, hogy van benne pár pohár alkohol.
- Héj, minden rendben?! - simít végig alkaromon. Ajkamba harapva bólintok, majd felkapom kabátomat, ami eddig azon a széken kapott helyet, amin én ültem, mikor még velük voltam egy asztalnál. Mindenkitől elköszönök, végül kisétálok a klubból. Kabátomat felveszem, majd zsebre dugott kezekkel indulok haza. Kicsit dülöngélek, de próbálom tartani egyensúlyomat. A hajnal csípős fuvallata minimálisan kitisztítja elmémet. Mire a házunkhoz érek, már sokkal jobban érzem magamat. A kulccsal kicsit vacakolok, míg bele nem találok a zárba. Kitárom az ajtót, a teljes magánnyal találkozva. Sötétség. Sötétség van a házban, ahogy a fejemben is. Felkapcsolom a villanyt, az ajtót becsukom, kilépek magassarkúmból, szövetkabátomat a fogasra akasztom.
Hiába akarok agyalni a klub mosdójában történt incidensről, most még képtelen vagyok. Egy mély sóhajtást követően a sötét konyhába ballagok. Az ablakon beszűrődő fénynek hála, látok egy két dolgot. Lusta vagyok felkapcsolni a villanyt, így mit sem törődve avval, hogy bármit is leejtek, pohár után kutatok.
Iszok egy kis vizet, végül a sötét emeletre megyek. Itt már "komolyabb" a helyzet. Egyszerűen egy rémület hullám csap végig rajtam. Már ha létezik egyáltalán ilyen. Lépteimet megsokszorozva megyek a szobámba, felkapcsolom a lámpát. Lehúzom a redőnyt, pizsamára vetkőzök, hajamat kiengedem, végül ágyba bújok, s álomba merülök.

28.Rész

Sziasztok!:)

Meg jött a 28.Rész, a Novella után, aminek remélhetőleg ti is annyira örültök, mint én. Igaz, először teljesen megvoltam ijedve, hogy nem kapok két kommentnél többet. De nem! Égi áldást kaptam, s írtatok. Köszönöm a kommenteket, imádlak titeket:)
Igazán nagyra becsülöm, hogy nem felejtettétek el a blogot, majdnem egy hónap után.
Köszönöm azt a sok - sok kattintást, ami nap mind nap egyre több.
Helyezést értem el egy blogversenyben, amit történetesen a Skyscraper Blogdesign rendezett. Harmadik lettem a Legdrámaibb Fanfiction kategóriában, aminek rettentően örülök.
A részről csak annyit szeretnék, hogy igyekeztem hosszút írni.
Lett egy új Facebook fiókom, amit írói profilnak fogok használni. Alexandra Taylor néven megtaláltok, ha gondoljátok bejelölhettek, s akár írhattok is üzenetet:)
Elkészült az új blogom, amit jövőre kezdek el. Szintén Harry-s blog lesz, eltekintve az Enemies végétől, szomorú lesz. A blog címe Disturbya. A címre kattintva, megtaláljátok, elolvashatjátok a szereplőket, és a full szöveget.

Jobb oldalt elindítottam itt, a blogon egy szavazást, ami a Téli Novelláról szól. Szavazzatok!:)
Jó olvasást.

Mindenkit ölel:
Taylor xx

* Ann szemszöge *

Végül sikerül. A por percek töredéke alatt eloszlik, s már csak a lángoló autót látjuk. A lányokra nézek, majd telefonomért nyúlok. A rendőröket és a tűzoltókat is tárcsázom, akik pár perc múlva megjönnek. A rendőröknek időközben elmondjuk a történteket, ami csupán ennyit takar; épp London központjába tartottunk, mikor annyit láttunk, hogy kigyulladt egy autó. Félre húzódtunk az út mentén, és azonnal hívtuk a tűzoltókat, és ennyi.
A vallomásunk után sikeresen beszállunk az autóba, amit elindítok, majd az útra gurulva elindulok be a városba. Hallom, ahogy a lányok mellettem fellélegeznek, mire halványan elmosolyodok. Egy kezet érzek meg vállamon, ami később megpaskolja említett testrészemet. Fél szemmel az illetőre nézek, aki egy vigyorgó Danielle.
Halkan felnevetek.
- Miért kaptam a váll paskolást? - kérdezem tőle, miközben befordulok az utcánkba.
- Igazán büszke vagyok rád. Mi teljesen leblokkoltunk, képtelenek voltunk bármit is mondani, de te... Hihetetlen vagy! - nevet fel halkan. Vigyorogva rántok vállat, majd a ház előtt leparkolok. Kiszállok a kocsimból, s csak akkor válaszolok barátnőmnek.
- Igazándiból csak rögtönöztem - legyintek, majd megvárom míg mindannyian kiszállnak, és bezárom a központi zárral a kocsit. Besétálunk a házba, kocsikulcsomat ledobom és a konyhába robogok. A hűtőhöz lépve, kinyitom, majd bekukucskálok.
- Nathasa! Gyere ide egy kicsit! - kiabálok ki barátnőmnek, aki pár percen belül mellém sétál, s velem együtt hajol le.
- Hm...mi a gond? - pillant rám, majd vissza a frigó belsejébe.
- Te rágtad meg azt az almát, és vissza tetted? - nézek rá komolyan, ugyanakkor igazából több kedvem lenne nevetni. Nathasa hümmög egyet, felegyenesedik, majd rám néz.
- Azért tettem vissza, mivel nem volt más a hűtőben, hogy ti is tudjatok valamit enni! - ránt vállat. Rá nézek, amolyan; hülye vagy baszd meg? fejjel.
- Jó, akkor te leszel az a szerencsés, kis cukorfalat, aki eljön velem bevásárolni, mert egyedül nem fogok elmenni, az is fix! - sétálok pénztárcámhoz, amit kezembe veszek, majd megfogom csuklóját és magam után húzom. Hallom, ahogy felnevet, mire én is halványan elmosolyodok. A lányoknak még bekiabálunk a nappaliba, egy; elmentünk bevásárolni, mert Nathasa majdnem felette a frigót.Beszállunk a kocsiba, majd elindítom a járművet és az útra gurulunk.
Csendben vezetek, mindaddig míg Nathasa meg nem szólal.
- Mi lesz Harryékkel? Nem szólsz neki a csávóról? - pillant rám kérdőn. Most, hogy így mondja...Még nem jutott eszembe.
Talán szólnom kellene neki, nekik. Ki tudja, lehet, hogy Harry is benne volt a dologban. Vagy nem?
Sóhajtok, majd miközben parkolót keresek, válaszolok.
- Lehet, hogy szólok neki, még meglátom. De nem ígérek semmit! - parkolok le, majd kiszállok. Beballagunk az áruházba, Nathasa felkap egy kosarat, s elindulunk az élelmiszerek felé.
- De mi van, ha ő is benne van? - pillant rám kérdőn, miközben az édességek felé húz.
- Nem tudom. Ma ha összejön, beszélek vele. Igaz, még csak kora délután van, de szeretném nyugisan eltölteni az estémet. Nem tudom, hogy neked feltűnt- e, de már hosszú idők óta nem pihentem, ahogy ti sem. Azon gondolkodok, hogy elmehetnénk egy kicsit lazulni. Mondjuk bowlingozni, vagy bulizni - rántok vállat, s hanyagul dobálok be a kosárba táblacsokik tömkelegéből. Igaz, mindig én szoktam mondani Nathasa-nak, hogy nem veszünk háromnál több tábla csokit, de most ez kivételes pillanat. Úgy érzem, most egy kicsit én is lazíthatok. Nem lehetek mindig merev, és egysíkú.
Barátnőm arca hirtelen derül fel, s mintha teljesen kicserélnék, leteszi a földre a kosarat, s egyenesen nyakamba ugrik.
- Istenem, Ann! Végre! Végre! Azt hittem, hogy már soha sem leszel laza. Napok, sőt! Hónapok óta ilyen merev voltál. Merevebb, mint egy pénisz! - igaz a végét elneveti, de ugyan úgy bújuk hozzám. Halkan felkuncogok, majd megveregetem hátát.
- Ezt vedd kivételes alkalomnak. Néha én is lehetek laza. De várj csak! - tolom el magamtól gyengéden. - Te komolyan egy péniszhez hasonlítottál? - kérdezem tetetett felháborodással, de végül felnevetek. Nathasa nevetve bólogat, majd felveszi a kosarat, s pár zacskó chipset is bedob a kosárba.
- Majd szólok Niall-nek, hogy ezért fenekeljen el - kacsintok rá nevetve, majd mielőtt válaszolhatna átsétálok a másik sorba. Lábaim földbe gyökereznek, mikor észre veszem Harryt. Niall-el azon vitatkoznak, hogy melyik sört vegyék meg.
- Anyád szóljon Niall-nek! - hallom meg mögülem Nathasa hangját. Igen, mert neki el kell adnia az egész áruházat.
Ennek köszönhetően, Harry-ék felénk fordulnak.
Idegesen nézek barátnőmre.
- Legközelebb fogd be! - mordulok rá, majd mintha nem is láttam volna Harry-éket, a kedvenc sörömhöz ballagtam.
Egy mély, érdes nevetést hallok, mire vállam felett hátra nézek. Harry engem vizslat, s vigyorogva böki meg Niallt, aki nem bírja levenni szemeit Nathasáról. Az említett lány, fülig pirulva lépked mellém, majd bepakol pár doboz sört a kosárba.
- Nagy gond lenne, ha beszélnék Niall-el? - kérdezi tőlem, fülembe suttogva. Szemet forgatok.
- Menj. A kocsinál megvárlak - veszem ki kezéből a kosarat. Nathasa felkuncog, majd ragyogó arccal megy oda a fiúkhoz. Sóhajtva ballagok át az áruház pékség részére, majd egy zacskóba teszek pár zsemlét, pogácsát és még pár péksüteményt. Végül a tejtermékekhez megyek, s megpróbálom levenni a polc legtetején helyet foglaló tejet. Leteszem a kosarat, majd lábujjhegyre állva ismét megpróbálom. Majdnem sikerülne, de nem jön össze.
Hirtelen egy erős kart érzek meg derekam köré fonódni, ismerős illat csapja meg orromat.
- Hagyd. Majd én! - mély, érdes hangjától összerezzenek, s mikor betesz pár doboz tejet a kosárba, elenged. Meglepetten nézek rá.
- Egyedül is boldogultam volna! - morogtam, majd felvettem a kosarat.
- Kötve hiszem, de ha ennyire nem kell a segítségem, akkor... - végig nézem, ahogy kiveszi a kosárból a tejet, majd vissza teszi a polcra. Hitetlenkedve pillantok rá. Ez...ez...Megölöm.
- Hát akkor minden jót! Viszlát, Ann! - kerül ki, s már fordulna is el, de:
- Harry! - kiáltok utána, kissé agresszívan. Megáll. Vár pár másodpercet, majd megfordul, s kérdőn néz rám. Nem ér ez annyit, vagy de?
- Mindegy. Szevasz! - intek egyet, hátat fordítok neki, s elindulok a pénztárhoz fizetni.
Mikor ez megvan, egy zacskóba teszem a megvásárolt termékeket. Elindulok ki, a kocsihoz érve meglátom Niall-t és Nathasa-t vadul a kocsinak dőlve csókolózni. Szemet forgatok, majd közvetlen mellettük megállok. Köhögök egy sort, mire ijedten vállnak el egymástól. Arcuk kipirult, zihálva hajtják le fejüket.
Elvigyorodok, majd kinyitom a csomagtartót, ahova beteszem a zacskót.
- Mehetnénk? Semmi kedvem sincs nézni a nyáladzásotokat! - nézek rájuk. Egymásra néznek, majd egy utolsó csókot váltanak, amit ismét megzavarok. Kezemet mellkasukra teszem, s átlépek közöttük. Nathasa dühösen szusszant egyet.
- Ezért még számolunk! - fenyeget meg mutató ujjával, mire csak édesen rámosolyogok. Beszállok a kocsiba, s elindítom a járművet.
Pár nyáladzós perc után Nathasa végleg elköszön Niall-től, és beszáll mellém. Vigyoromat próbálom leplezni, miközben kigurulok a parkolóból. A belső visszapillantóba nézek, ahol látom Niall-t és Harry-t, ahogy a távolodó autómat nézik. Végül a főútra gurulok, miközben Nathasa-t hallgatom, ahogy áradozni kezd Niall-ről, de valamin megakadok.
- Harry is jön velünk. Ma bowlingozunk! Majd szólok Niall-nek, hogy hívja el Zayn-éket is!
A piros lámpánál megállok, így van időm a mellettem ülőre nézni. Horkantok egyet.
- El van felejtve! Akkor én biztos, hogy otthon maradok! Jó szórakozást! - rázom meg fejemet, s mikor a lámpa zöldre vállt, elindulok. A házunk előtt megállok, éppen mikor ki akarok szállni, Nathasa vissza húz.
Kérdőn pillantok rá. Szemei kissé haragosan csillognak.
- Ezt inkább te felejtsd el! Nem fogsz itthon maradni! Jössz, és kész! - szorítja meg gyengéden csuklómat.
- Nem fogok menni. Vagy Styles-ék, vagy én - húzom el kezemet, majd kiszállok. Kinyitom a csomagtartót, kiveszem a két szatyrot, s bemegyek.
A lányok - mintha megállt volna náluk az idő -, ugyan úgy henyélnek a kanapén, belemerülve egy filmbe, ami ha jól sejtem, a Sinistert takarja.
Egy- egy párnát átölelve nézik a filmet, mire én vigyorogva osonok a kanapé mögé, és Eleanor füléhez hajolok.
- Bú! - hangomat elváltoztatom, így sokkal mélyebb. El felsikít, a tál popcorn kirepül kezéből, s levegőért kapkodva fordul meg.
Felegyenesedve kezdek el nevetni, miközben hasamat fogom. Nathasa mellém ér, miközben ő is nevet. Már csak arra eszmélek fel, hogy barátnőm megdob pár szem popcornnal.
- Ann! Normális vagy? Így is fosok ettől a filmtől, Te meg még meg is ijesztesz! - sipákol barátnőm, miközben remegve áll fel. Kuncogva rázom meg fejemet, miközben nekiállok kiszedni a hajamba dobált popcornt.
- Teljesen normális vagyok. Egy kis móka senkinek sem árt - kacsintok rá. Átlendítem a lábamat a kanapén, s Perrie mellé huppanok, lábamat a dohányzóasztalra teszem, majd ölembe teszem a popcornos tálat, s nyugisan enni kezdek.
Nathasa egy sóhajtással ül le a kanapé mellett pihenő fotelba. El kissé duzzogva huppan le mellém, s a popcornos tálba markol. Kuncogva nézek rá, ám mikor a filmben sikítanak, tekintetemet oda kapom. 

A film végén felállok, kinyújtóztatom végtagjaimat, majd ásítok egyet.
- Hát akkor szevasztok! Jót szórakoztunk, de én most megyek. Jó bowlingozást Harryékkel! - választ sem várva rohanok fel. Hallom, ahogy ők is utánam szaladnak, de én már az ágyon hempergek.
- Mi az, hogy nem jössz? Ann! Nélküled nem móka a móka! - fakad ki Danielle, s lehuppan mellém. Vállat rántok, de lopva Nathasa-ra nézek, aki kissé feszülten méreget. Mintha tudatni akarná, hogy ne mártsam be.
- Csak tudom, hogy ott lesznek Harry-ék, ezért nem akarok menni - húzom fel durcásan orromat.
Eleanor és Danielle egyszerre nyög fel, majd két oldalamra fekszenek, s rám pillantanak.
- Csak azért nem jössz, mert ott lesz Harry? Vagy azért, mert nem akarod, hogy a fenekedet stírölje? - kérdezi vigyorogva El, mire kedvem lenne beleverni a fejét a betonba. Egyrészt azért nem, mivel nem akarom, hogy agyrázkódása legyen, nem teszem. Másrészt pedig azért, mert nincs a közelembe beton.
- Szóóval, akkor ha netalántán kimennénk, szeretnéd, hogy beleverjem a fejedet a betonba, vagy nem élnél a lehetőséggel? - vigyorgok édesen, miközben felülök, s megcsapom az eddig fejem alatt pihenő párnával. El felnyög, majd vissza csap.
Eme pillanatot a beviharzó Perrie töri meg.
- És ha elmennénk bulizni? Holnap meg bowlingozni? Csak nem lesznek ott Harry-ék - ránt vállat, majd leül az íróasztalom melletti székre.
Hümmögve nézek végig a lányokon, akik elgondolkodva bólintanak.
- Akkor sicc! Menjetek, készülődjetek! Így is órákig tart, míg ruhát kerestek - kuncogok, s felállok.
Végül magamra maradok a szobámba.
Még mindig úgy vagyok vele, hogy ez nem a legjobb ötlet, de nem akarom őket lelombozni. Igaz, nem buliznom kellene, hanem inkább mással foglalkozni. Mással.
Be kellene mennem a város házára, megszerezni pár iratot. De nem akarom a lányokat elkeseríteni, így muszáj mennem.
Megfürödtem, most pedig itt állok a nappali közepén, fehérneműbe, tanácstalanul ácsingózva, gondolkodva azon, hogy mit vegyek fel. A hajam egy törülközőbe van csavarva, a fejem tetején.
- Beszélnünk kell! - jön be kopogás nélkül Nathasa.
- Igen, persze, nyugodtan bejöhetsz - forgatok szemet.
- Szóval annyit akarok, hogy abba belegondoltál, hogy mi van, ha a buliban ott lesznek Niall-ék? - sétál elém, kezét csípőre teszi.
- Remek. Belegondoltam. De mivel nem hozzám jön, hanem hozzád, és veled fog foglalkozni, nem velem. Szóval nem érdekel - rántok vállat.
- És ha Harry is jönni fog? - kulcsolja kezeit mellei alatt.
Idegesen harapok ajkamba, majd sóhajtok.
- Akkor addig iszok, ameddig már nem fogok tudni foglalkozni vele - hümmögök. Leszedem fejemről a törülközőt, és vizes hajamba túrok. Nathasa hümmög egyet, majd szó nélkül távozik.
Annyira nem értem. Miért baj az, ha nem akarok találkozni megint Harryvel? Nem akarom látni, nem akarok vele beszélni. Mint mindig, most is felhozná a tipikus "nyissuk már ki a levelet" témát, amit nem akarok ismételten végig hallgatni.
Végül elkészülök, majd cipőmbe bújok, kezembe veszem telefonomat, majd lemegyek. A lányok már lent vannak, kezükben a kabátjuk foglal helyet. Érkezésemre felkapják fejüket.
- Mehetünk? - kérdezem, miközben én is felkapom kabátomat. A lányok bólintanak, majd együtt megyünk ki. Danielle bezárja az ajtót, amit mi megvárunk.
Csendben ballagunk a sötét utcán, csupán cipőnk kopogása visszhangzik. Danielle és Perrie elől, míg mi mögöttük kullogunk. Végig hallgatom, ahogy Nathasa áradozni kezd Niall-ről.
Már a fejemet fogom, miközben gyilkos pillantásokkal nézek rá. Nem akarom hallgatni a Niall-ről szóló kisebb-nagyobb sztorikat, miszerint ilyen, meg olyan helyes.
A klubbhoz érve bemegyünk, majd az emelet részre ballagunk, egy, a helyiség sarkában helyez foglaló asztalhoz telepedünk. A levegő fülledt, látványos köd és ide - oda cikázó világítás tölti be a helyet. Fent is van egy bár, ahol pár ember bárszékeken ül. Leülök Perrie mellé - távol Nathas-tól - hogy véletlenül se halljam, ahogy Niall-ről beszél.
Körbe nézek az emberekkel teli szórakozóhelyen. Párok vonaglanak ide-oda, szorosan egymáshoz simulva. Arra eszmélek fel, hogy valaki megböki az oldalamat, mire picit megugrok. Oldalra pillantok. Nem Perrie volt, mert ő épp elmélyülten társalog Danielle-val.
Másik oldalamra nézek, ahol Harry vigyorog rám vissza.
Kezdődik...

Őszi Novella

 Édes, Drága Mucikáim!:)

Először is imádlak titeket. Nagyon köszönöm, hogy ennyi ideig tudtatok várni egy újabb bejegyzésre. Köszönöm azt a majdnem 60000 megtekintést. Még 7 kiválasztott kell, aki feliratkozik erre a gyönyörűségre, és már 100-an leszünk. Tényleg nem hittem volna, hogy egyszer ha lesz blogom, ennyi embernek tetszeni fog. Ez - ahogy olvashattátok - egy novella lett, méghozzá az Őszi. Félreértés ne essék, NINCS köze a Nyári Különkiadáshoz, méghozzá azért, mert az Különkiadás volt, ez pedig Novella. Nagyon - nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, miszerint mennyire nyerte el a tetszéseteket. 

Hogy büszkélkedjek, leírom a szavak, és a karakterek számát.

Szavak száma: 6295

Karakterek száma: 43437

A Nyári Különkiadás szavainak száma: 3105

                                   karakterek száma: 20974

Szóval igen, megcsináltam. Saját magamat túlszárnyalva írtam egy olyan Novellát, amibe mondhatni beleszerettem. Ennyit szerettem volna:) Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Bizonyára hallottátok a fiúk új számát, a Perfect- et. Nos, ezt a kellemes kis dalt ajánlom hallgatni, miközben olvastok:)

Mindenkit ölel, csókol:

Taylor xx

* Ann szemszöge*  

Kissé remegő kezekkel simítok végig a testemet takaró hatalmas, abroncsos, csipkés ruhán. Perrie hátam mögé lép, majd a fűzővel kezd vacakolni. Végig nézek magamon. Arcom kipirult, de nem a pirosítótól, arra nem volt szükség. Hajamat Danielle, míg sminkemet Eleanor csinálta meg. A ruha felvételével Nathasa segített, a levételével pedig majd Harry fog.
Ujjaimmal végig szántok a fonott fánkkontyon, ami fejem tetején tündököl. Szemöldököm ívelt, sminkem egyszerű. Egy közepes vastagságú tusvonal és egy kis szemhéjpúderből áll. Dús ajkaimon halvány rózsaszín rúzs kap helyet. Mikor Perrie megrántja a fűzőt, érzem, ahogy a ruha hátamon összehúzódik. Halkan felnyögök, majd kissé feljebb húzom mellemen a ruhát. Mindig is arról álmodtam, hogy pánt nélküli ruhában sétálok az oltár elé.
- Ezt majd Harry alatt csináld - Perrie szórakozott hangja húz vissza a jelenbe. Kérdőn pillantok rá, az egész alakos tükrön keresztül.
- He? - kicsit sem nőies beszédem miatt Danielleből feltör a nevetés.
- Mondom Harry alatt nyögdécselj majd! - kuncog Perrie és magassarkú cipőjébe bújik. A lányokon egyforma pánt nélküli ruha van. A hajuk kiengedve, vagy halszálka fonásban omlik vállukra, illetve terül el hátukon.
Szememet megforgatom, majd már csak egy kopogást hallunk. Pár másodperc múlva, Zayn kukucskál be hatalmas mosollyal, tökéletesen belőtt hajjal. Tekintete végig siklik rajtunk, többnyire Perrien legelteti szemeit.
- Készen vagytok? - néz végül rám. Remegő lábakkal, s kezekkel sétálok a virág csokromért, ami az asztalon pihen. Mikor ez megvan, Zaynre nézek, és félve bólintok.
- Akkor ki kísér az oltárhoz? – szólal meg Nathasa, miközben az egész alakos tükör előtt állva viszi fel ajkaira a kissé vörös rúzst.

Eszembe jut, hogy kiskoromban a pánt nélküli ruha mellett még az is nagy vágyam volt, hogy apám kísérjen az oltárhoz. De ez nem fog megtörténni. Hacsak, fel nem támad a több éve halott apám.
Nathasára nézek, majd megigazítom jobb kezemen lévő hófehér ujjas kesztyűt.
- Magamat kísérem az oltárhoz. Meg leszek, nyugi - kuncogok, és intek nekik.
- Menjünk - jobbára magamnak mondom, mert nem indulok. Perrie alkaromnál fogva húz ki a szobából, majd leballagunk a lépcsőn, egymásba karolva, még mielőtt valamelyikünk leesne.
Kiérve a kertbe nyíló ajtóhoz, megállok. A lányok biztatóan rám mosolyognak, majd előre mennek, végig a rózsaszirmokkal ellátott kisebb ösvényen. Jut időm arra, hogy körbe nézzek. Augusztus 11.-e van, sehol egy rossz, komor felhő, a madarak csiripelnek. Mikor a lányok végig sétálnak, két oldalra állnak. Tekintetem a násznépre siklik. Rokonok, barátok, Gemma. És Ő.
Öltönyt visel, a fekete zakó kiemeli izmos, vaskos vállait, hosszú karját, bicepszét. A vörös nyakkendő hanyagul betűrve simul mellkasához..a zakó alatt lévő ingje felső 3 gombja nincs begombolva. Formás lábait  egy fekete nadrág takarja, ami kiemeli combjait. Egy fekete, kissé hősszuszáru fekete cipőt visel. Haja rendezetlenül terül el, pár göndör hajtincs meglebben a gyenge szélben. Mintha érezné, hogy nézem, tekintete a papról rám siklik. Dús, meggypiros ajkai elnyílnak, tekintetét dekoltázsomon legelteti. Arcom újból pírba borul, majd mikor elindul a kellemes zene, mindenki aki eddig ült, most feláll. Az összes szempár rám szegeződik, ahogy remegő lábakkal indulok el. Erősen markolom a virágcsokrot. Tekintetemet végig a számomra legfontosabbat érő férfin tartom. Harry sármos mosollyal néz rám. Hajába túr, majd mikor mellé érek, rámosolygok, arcom folyamatosan ég.
- Szia! - súgom hangtalanul, mire a markába fogja a kezemet, és féloldalasan mosolyog rám. Zöld szemei olyan lágyan, szerelemmel figyelnek, hogy legszívesebben azonnal ráugranék, és a halálig csókolnám. Ez mondjuk nem lenne jó ötlet az egész násznép előtt. Arról ne is beszéljünk, hogy egy hivatásos pap alig egy méterre áll tőlünk. Isten biztos nem örülne a jelenetnek.
Körülnézek a teremben, és rájövök, hogy mennyit változtunk. Pár évvel ezelőtt még ki nem állhattuk egymást. Egymásra lőttünk, sértegettük a másikat, bántottuk egymást. Most pedig itt állunk egymással szemben, és az életünket készülünk összekötni. Mégis ki gondolta volna?
Hallom, hogy a pap belekezd a szokásos monológba, de nem vagy képes a szavaira figyelni. Harry ujjával óvatosan simogatja a kézfejemet, közben egy pillanatra sem téveszti szem elől a tekintetemet. Érintése egyszerre nyugtat meg teljesen, és tesz idegessé. A szívem dörömböl a bordáim mögött, mintha ki akarna törni a helyéről. Mintha csak a fiúé akarna lenni. Pedig már az övé.
Magabiztos mosolya lassan alakul át valami egészen mássá. Valami egészen gyengéddé. Mintha csak engem látna a teremben. Pontosan átérzem ezt az érzést.
Elismételjük ugyan amit el kell, de talán fel sem fogjuk mit mondunk. Akkor eszmélek csak fel igazán a zöld íriszek kábulatából, mikor a tanúm, Eleanor, óvatosan megbök, és felém tartja a gyűrűt, ami innentől Harry gyűrűs ujján fog díszelegni. Akárcsak nekem. A lány bátorítóan rám mosolyog, amit viszonozok. Bár nincs szükségem rá, teljesen biztos vagyok benne, hogy Harryvel akarok lenni.
Rápillantok a leendő férjemre, ő vissza rám.
Miután mindkettőnkön ott van a házasságunk bizonyítéka, gyorsan aláfirkantjuk a papírokat, majd mikor a pap engedélyt ad a csókra, Harry meglep. Azt hiszem azonnal lekap és az ágyig fog csókolni, helyette lassan közelebb lép hozzám, kezei közé fogja az arcomat és igazán közel hajol hozzám. Orrát édesen az enyémnek dörgöli, ezzel kicsalva belőlem egy mosolyt. Azt hiszem ezt akarta elérni, ugyanis szinte azonnal az enyémre illeszti az ajkait. Nagyon visszafogottan cselekedik. Ízlelgeti az ajkaimat, s mikor már azt hiszem összesek a karjaiban, hátrébb húzódik, és rám mosolyog. Egészen idáig fel sem tűnt, hogy a tömeg ujjongva tapsol nekünk. Ujjainkat összefűzzük, s végig megyünk a rózsaszirmokkal szórt kisebb úton. A kert végére érve, a megterített asztalok sorakoznak egymás mellett, előtt. Érzem, ahogy Harry megszorítja kezemet, mire rá nézek. Arcán örömteli mosollyal pillant le rám. Lábujjhegyre állok, majd ajkaira hajolok, s egy gyors csókot nyomok rá. Kézen fogva megyünk az egyik hosszú asztalhoz, a középső két székre ülünk. Innen mindenkit belátunk, minden asztalt. Eredetileg úgy volt, hogy egy sátorban tartjuk az ünneplést, de sok tétovázás után annyinál maradtunk, hogy csak egy kisebb táncparkettet tesznek le a fiúk, amin az asztalok is helyet kapnak.

Harry kezét megérzem combomon, keze az abroncsos ruhám alatt van. A harisnyán keresztül is érzem forró keze melegét. Tenyere combom belső felén van. Rá nézek, majd fejemet az épp akkor elinduló zene fele vezetem. Gemma egy pezsgőspohárral a kezébe fogva sétál felénk, ránk mosolyog, férjem füléhez hajol, és suttogni kezd neki valamit. Harry halkan felnevet, majd aprót bólint. Gemma eltipeg, végül beszél valamit az egyik zenésszel, aki megálljt int a többinek. Harry nővére elveszi az egyik mikrofont, majd ránk pillant. Kezét, amelyikben a poharat tartja, kissé megszorítja.
- Még mielőtt elkezdenénk enni, szeretnék mondani pár szót, amire eddig még nem volt esélyem. Drága Ann! Soha sem hittem volna, hogy valaha te fogsz az oltárnál Harry mellett állni. De nem csalódtam benned. Harry nem egy szelíd, tenyérbemászó lányt érdemel, hanem egy vad, erős nőt. És ez benned meg van. Csak arra kérlek, hogy vigyázz az öcsémre! Képes mindenbe belemenni - nevet fel Gemma, majd rám mosolyog. Viszonozom a gesztust, és a mellettem ülő férfira pillantok. Pár nevetőránc rajzolódik ki tökéletes arcbőrén, miközben másik kezével hajába túr.
- És ne hagyjuk ki Harryt se! Komolyan nem hittem volna, Öcsi, hogy kettőnk közül te fogsz előbb oltárhoz ballagni. De ez is megtörtént. Bízok benned, hogy nem fogod Annt elhagyni, sem megcsalni! Nem ezt érdemli, szóval ez legyen az a dolog, amit nem fogsz elszúrni. Vigyázni fogsz rá! - Férjem nővére - akárcsak egy gondoskodó apa -, megtartja a hegyi beszédet, majd vissza adja a mikrofont a zenésznek és az egyik asztalhoz megy. A násznép össze tagja tapsol, mosolyog, fütyül. Végül felemeljük poharunkat, Harryre sandítok, és koccintunk. A pezsgőbe iszok. Pár perc után felszolgálják az előételt és elkezdünk enni.

A vacsora fergeteges volt, lassan esteledik, a kerítésen és a székeken helyet foglaló lámpások bekapcsolnak, s a szivárvány összes színével pezsdítik fel a kertet. A zene kellemesen szól. Eddig még senki nem lépett a parkettre táncolni. Minket várnak.
Harryre pillantok, aki feláll, kezet nyújt, és rám mosolyog. Kezemet mancsába csúsztatom, majd felállok. Szabad kezemmel felfogom ruhámat, úgy ballagunk a parkettre. Egy percre a zene is elhalkul, mikor egymással szembe állunk, kezünket egyik oldalon összekulcsoljuk, míg másik kezemet Harry vállára simítom. Férjem kezével egész derekamat átkarolja, közelebb húzva magához. Felpillantok rá. A magassarkúnak hála, így már az álláig érek. A zene újból elindul, mi lassan elkezdünk táncolni, közben füléhez hajolok.
- Kárpótlást kérek, ha rálépsz a ruha aljára! - kuncogok fülébe, majd elhajolva nézek fel rá. Arca kipirosodik, ajkait megnyalta. Ebben a pillanatban a külvilág megszűnik körülöttem, csak őt látom. Nem tudtam a vendégekre figyelni, sem a zenére. Ez egy véget nem érő pillanat volt. Csak Ő és Én. Senki más.
Végül közel hajol arcomhoz, a táncot abba hagyjuk. Ajkaival végig szánt enyémen, miközben végig szemembe néz. Cselekedete megőrjít, érzem, ahogy a csipkés tanga egyre inkább kezd egy szétázott bikini alsóhoz hasonlítani.
- Ha így lesz, akkor megkapod azt a kárpótlást, Édes! - suttogja, majd végre valahára megcsókol. Ajkaink lágyan mozognak, miközben kezét kihúzza kezem közül, s mind két kezével átkarolja derekamat. Belemosolygok a csókba, kezemet arcára simítom.
Pár perc múlva, kissé ziháltan váltunk el egymástól. Arcunk kipirosodott, Harry nem foglalkozva a többi emberrel, végig húzza hüvelykujját alsó ajkamon és homlokon csókol.
- Szeretlek! - suttogja szemembe nézve. Megbabonázva vizslatom zöld íriszeit.
- Én is szeretlek Harry! - mondom halkan, majd szemem sarkából észre veszem, ahogy Niall és Nathasa mellénk áll, s táncolni kezdenek.

Elérkezünk a koszorús lányok ennyik kedvenc pillanatához, a csokordobáshoz. Már mindenkiben elég sok pia van. Harry kikötötte nyakkendőjét, zakója már rég a széke háttámláján pihen. Pár hajtincse izzadtan tapad homlokához, ahogy Zaynék mellett ácsingózik és minket figyel. Ruhámat lecseréltem egy pánt nélküli, fekete csipkés, fehér alapos menyecskeruhára ami a térdemig ért. A násznépben tartozó lánycsapat mind pár méterrel mögém áll. Arcomon hatalmas mosollyal fogom meg a csokrot, majd lehunyt szemekkel hajítom hátra. Vállam felett hátra nézek, ajkaim még nagyobb vigyorra húzódnak. Teljes testtel megfordulok, Gemma - magassarkúja ellenére -, ugrándozva szorongatja a csokrot. Arca kipirosodik, ahogy felpillant rám, majd Harryre.
Mosolyogva lépkedek felé és megölelem. Füléhez hajolok.
- Gratulálok. Észre vettem, hogy Michael az egyik rokonom, már egy ideje téged néz. Körülbelül annyi idős, mint te. Szóval menj szépen oda hozzá! - suttogom mosolyogva és eltávolodok tőle. Elindul egy pörgősebb zene, majd betolják a várva várt négy emeletes hatalmas tortát.
Egy óvó kart érzek meg derekam körül, majd az illető hátam mögé lép, mellkasa hátamnak simult, állát vállamon támasztja meg. Elmosolyodok, Nathasa mellénk lépve, kezembe ad egy nagy torta vágó kést. Harry kezét kezemre simítja, s együtt vágjuk meg az első szeletet. A tortát liliom kék marcipán borítja, amit sárgás - fehér fodrok, illetve rózsák díszítenek. A legkisebb tortán műanyag figura kap helyet, amin egy menyasszony és egy vőlegény van, egymásba karolva.

Az első szelet a miénk, a többi embernek is vágunk belőle, majd leülünk. Harry kezét fedetlen térdemre teszi, rám mosolyog, kezem magától mozdul arcához, s állán tartva mancsomat, megcsókolom. Érzem, ahogy elmosolyodik, minimálisan megszorítja térdemet. Kissé izzadt hajába túrok, majd lassan elválok tőle.
Rámosolygok, Ő pedig a villával a tortaszeletből szel el egy falatot, amit számba ad. Így esszük meg a szeletet, egymást etetve. Mikor felállok, Zaynék mellénk sétálnak, valamit Férjem fülébe súg, aki feláll, a többi három fiún végig nézve bólint. Liam rám néz, arca vigyorra simul, majd ölébe kap. Halkan felsikoltok, s rá nézek.
- Mi a francot csinálsz? - ütöttem mellkasába. Egyik kezét derekamra simította, másikat térdhajlataim alá.
- Ez nem franc. Ez a menyasszony lopás - és valami szememre kerül, így semmit nem látok. Niall nevetésén kívül semmi mást nem hallok. Betesznek valamibe, ami nyilvánvalóan egy autó. De, ha Harry tudott róla, akkor most miért nincs itt?
Végül a kocsi megáll valahol, ismét egy erős kar vesz ölébe, s elindul valamerre. Nyikorgó hangot hallok, a félelem elkap. Összerezzenek, arcom, s testem lángol. Az illető letesz, hátam mögé lépve veszi le szememről az anyagot. Egy lehelet csapja meg fülemnél a bőrt.
- Jó szórákozást, mi tartjuk nálatok a frontot! - Louis halkan suttogja fülembe, majd eltávolodik. A léptek megszűnnek, szememet kimerem nyitni. Teljesen meglepődök. A raktárba vagyok, amit gyertyák díszítenek. A folyosó, ahol az ablakok kitörtek, még ott is vannak. Remegő lábakkal sétálok be az ajtón, a folyosóra. A gyertyákkal díszített részen ballagok végig. Csak cipőm kopogása visszhangzik. Végül a gyertyák egy ajtóhoz vezetnek. Ez volt az, ahova soha nem tudtam bemenni. Lenyomom a kilincset és bemegyek. Elmosolyodok, ahogy végig nézek a helyen. Harry bőröndökkel vár, ingjét kezébe fogva dől a falnak. Mosolyogva néz rám, majd ellöki magát, s felém lépked. Elém érve végig simít alkaromon, majd megfogja kezemet, kézfejemet ajkaihoz emelve egy csókot nyom rá. Arcom egyenesen lángol, lábaim folyamatosan remegnek, nem csak a hideg miatt, hanem miatta. Szemébe nézek, zöld íriszei csillognak, nem bírok tőlük elszakadni.
- Mit keresünk itt? - kérdeztem halkan, miközben összekulcsolom ujjainkat. Harry felkuncog, és a bőröndökre mutat.
- Kérlek szépen egy nyugodt helyet akartam a feleségemmel, és innen szerettem volna indulni a repülőtérre. A menyasszonyrablás meg volt, így már csak a két hetes nászutunk van vissza - csókol homlokon majd maga után húzva fogja meg az egyik csomagot. Kuncogva rázom meg fejemet, majd felpillantok rá.
- Harry?
- Hm? - fordul meg, miközben másik kezembe adja az én bőröndömet.
- Te pakoltál be? - ajkamba kell harapnom, nehogy felröhögjek. Ismerem Harryt, van egy elképzelésem, hogy milyen ruhákat pakolt be; harisnyatartó, csipkés tanga, melltartó, harisnya, kivágott felsők és a többi.
Harry nyel egyet, ajka vigyorra húzódik, arcán halvány pír jelen meg. Szóval igen.
- Ta..talán - motyogja - Nem gondolhatod, hogy mamabugyiban leszel a nászutunkon! Felejtős! Az én dögös feleségemnek kötelessége csipkés tangában és melltartóban lennie - mondja tetetett felháborodással, igaz, szája sarkában ott bujkál a mosoly. Szemet forgatok, kezét végig fogva megyünk ki a folyosóra, majd az út mellett parkoló Roveréhez.
- Beülök hátra és átöltözök - nyomtam arcára egy puszit, s mielőtt betenném a csomagtartóba a bőröndöt kiveszek egy melegebb ruhát. Beülök hátra, majd felveszem a darabokat. Bemászok az anyósülésre, Harry pedig mellém ül. Beindítja a kocsit és elindul a reptér felé. Kezemet kezére teszem, ami a váltón pihen. Szemem sarkából rá nézek.
- Szóóóóval hova megyünk? - harapok ajkamba, végig nézve rajta. Ingje már rajta van, igaz, hanyagul.
Sóhajtva rázza meg fejét, majd bekanyarodik az utcába.
- Nem mondom meg. Majd megtudod. Meglepetés - kuncogott fel, parkolót keresve. Kiszállunk, megfogom bőröndömet és kezét. Még csak hajnal van, de már most rengetegen vannak.
Hirtelen hatalmas fáradság vesz úrrá. Megszorítom Harry kezét és elnyomok egy ásítást.
- Ne aggódj, a repülőn eleget aludhatsz - csókol Férjem a hajamba. Szó nélkül bólintok, leadjuk a csomagokat, elintézzük a többi dolgot, s már a gépen is vagyok. Helyemet megkeresve, lehuppanok, homlokomat az ablaknak döntöm, de mikor Harry hajamba csókol, kezünket összekulcsolja, fejemet vállának döntöm. Beszippantom férfias vonzó illatát, s halványan elmosolyodok.
Kézfejemet lágyan kezdi simogatni, minek hatására pislogásom nehézkessé válik, s elalszok.

Egy csók, kettő, három, s a többi. Felkuncogok, szememet megdörzsölöm és laposakat pislogva pillantok Harryre.
- Megjöttünk - suttogja mosolyogva, homlokomra egy csókot nyomva. Megfogom kezét, majd leballagunk a repülő lépcsőjén. Körbe nézek, mélyet szippantok a levegőből. Hirtelen úgy érzem, hogy lángol a lábam. A nap tűz, mintha csak a sivatag közepén lennék. Felpillantok Harryre, kissé hunyorogva. Felkuncog, majd orromra nyom egy puszit.
- Harry, hol a francba vagyunk? - dörzsölöm meg szememet, miközben beballagunk a terminálba.
- Édesem, üdvözöllek Californiába! - mutat körbe. Állam a padlót súrolja, szemeim tágra nyílnak. Boldog vigyorral ugrok nyakába. Arcára cuppanós puszit nyomok.
- Imádlak! - súgtam fülébe egyre jobban magamhoz szorítva. Harry erős karjait derekam köré fonja, s csak állunk California terminálja közepén, bőröndökkel körülvéve. Végül elengedjük egymást, szorosan fogva a másik kezét megyünk ki. Harry fog egy taxit, ami az állítólagos szállodába visz minket. Férjemhez bújva nézek ki az ablakon. A hatalmas házakat tágra nyílt szemekkel nézem, ahogy a butikokat is.
Mikor megérkezünk, Harry fizet és kiszállunk. A bőröndöket magunk után húzva megyünk be. Körbe nézek. A falak kellemes fű zöld színűek, a recepció pult barna lakkozott, pár szoba növény is helyet foglal. Harry előre sétál. Elkéri a mágnes kártyát, s hogy a nő szavait ismételjem; Üdvözöljük Mr.Styles, maguké a nászutas lakosztály.
Szóval Stylesék már nagyba utaznak.
Belépve a liftbe, Harry megnyomja a legfelső gombot és átkarol.
- És milyen is az a nászutas lakosztály? - nézek fel rá szórakozottan. Lenéz rám, megnyalja kiszáradt ajkait és megszólal.
- Víz ágy, pezsgő, a többit nem mondom el - kuncog halkan és ajkaimra nyom egy csókot. Mielőtt elválna tőlem, tarkója után kapok, s mohón formálok az apró csókból egy rendeset. Harry gyengéden pólómba markol, bőréből kiáramló meleget még a ruha anyagán keresztül is érzem.
A lift csilingelve áll meg, így kénytelenek vagyunk elszakadni egymástól. Bőröndünket magunk után húzva megyünk a 11B szobába, Harry végig húzza a mágneskártyát a leolvasón, majd előre enged. A falak halvány lilák, szürke szőnyeggel és vajszínű laminált padlóval.
A háló fele sétálok, de Harry csuklóm után kap.
- Oda még nem mehetsz be! Majd este.! Ha át szeretnél öltözni, azt is csak a nappaliban teheted meg, sehol máshol - kuncog fel. Homlok ráncolva csóválom meg fejemet.
- Miért nem mehetek be? - toporzékolok, akárcsak egy öt éves. Harry felnevet. Elengedi bőröndjét, majd ismételten karjai uralma alá veszi derekamat, és közel hajol arcomhoz.
- Azért nem, Hercegnő, mert meglepetés van odabenn amit, majd csak este láthatsz - simítja egyik kezét arcomra, hüvelyujja ujjbegyével kis köröket ír le arccsontomon.
Ajkamba harapok és sóhajtok.
- Jó, akkor mit csináljunk addig? Ha már nem mehetek be a hálóba aludni, pihenni! - hangsúlyozom ki és a nappaliba ballagok. Egy hatalmas vajszínű kanapé van a helyiség közepén, a falon egy nagy plazma tévé. A falak halvány barnák, egy sötét üvegasztal van a kanapé előtt. Bőröndömet a dohányzó asztalra teszem, majd kiveszek egy rövidnadrágot és egy haspólót, ami köldökömig ér. A ruhákat megfogva megyek a konyhába, s ott öltözök át. A helyiség a vártnál sokkal nagyobb, egy hűtő, nagy konyhapult és egy gáztűzhely van a sarokban.
A fejem tetején helyet foglaló kontyot kicsit megigazítom, telitalpú cipőmbe bújok, és kimegyek Férjemhez. Harry egy térdnél koptatott nadrágban, és egy világos ingbe van. Rám néz, tekintete fel-le siklik testemen. Majd erőt vesz magán és felém sétál. Elém áll, kezét csupasz derekamra rakja, lehajol, és megcsókol. Összerezzenek, hátamon végig fut a borzongás, kezem végig siklik alkarján, majd arcán állapodik meg. Védelmezően szorít magához, miközben apró puszikkal váll el ajkaimtól, és arccsontomat kezdi végig csókolni. Fejemet minimálisan oldalra döntöm, hagyom, hogy Harry teljesen az ajtófélfának nyomjon. Ágyéka enyémnek feszül. Halk sóhaj csúszik ki ajkaim közül, de muszáj magamon erőt vennem. Gyengéden, mellkasára simítva kezemet, eltolom magamtól.
- Ezt...majd...este - mondom tagoltan, kissé ziháltan. Harry már-már feketén csillogó szemekkel néz szemeimbe, ujját végig húzza gerincem vonalán, s kissé hátrébb lép. Mély levegőt vesz, majd kezet nyújt.
- Rendben, Édes. Majd este - mosolyodik el, kezemet kezébe teszem, ujjainkat összefűzzük, majd elindulunk az ajtóhoz. Harry zsebébe rejti a mágneskártyát és telefonját. A lifthez ballagunk, beszállunk. Férjem megnyomja a földszintre vezető gombot, majd elindulunk. Leérve, kimegyünk a szálloda elé, és körbe nézünk.
- Hova akarsz menni? - nézek fel rá, másik kezemet zsebre vágom. Harry gondolkodik egy sort, majd hümmög egyet.
- Ahogy jöttünk, nem messze innen, láttam egy plazát. Benézhetnénk - ránt vállat és homlokon csókol.
- Hát...akkor menjünk - mondom, majd elindulunk. Rengeteg kirakat előtt haladunk el, míg meg nem látjuk a hatalmas épületet, amin nagy betűkkel a "Plaza" szó van. Bemegyünk az ajtón, mélyet szippantok a levegőből, amiben péksütik és új árucikkek illata terjeng. Harry a legelső üzletbe húz, ami fehérneműket tartalmaz. Körbe nézek. Mindenhol csipke van; tanga, melltartó, harisnyatartó, harisnya, térdzokni.
- Harry...nekem van fehérneműm - suttogom füléhez hajolva, miközben kissé ijedten pillantok ide-oda. Harry huncut vigyorral az arcán ránt vállat, majd a csipkés fehérneműszettek felé húz. Végig néz pár darabon, szemei felcsillannak, mikor egy vörös-fekete szettet fedez fel. Leakasztja, s testem elé téve méregeti, ajkait harapdálva.
- Kicsi - jelentem ki egyszerűen, pedig ez nem igaz. Pont az én kosárméretem, s talán a tanga része is rám jönne. De Harrynek erről nem kell tudnia, akárcsak arról nekem, hogy mi van a szállodában lévő hálóban.
Fürti megrázza fejét, majd ujjára akasztja az akasztófa kampóját, s tovább ballagunk. Férjem a harisnyák, s az egyéb kiegészítők felé húz, de vissza rántom
- Nem kell nekem se harisnya, se más. Már egyszer vettél nekem ilyen cuccokat, nem kérek többet. Meg amúgy is...készültem valamire este... - haraptam ajkamba, fejemet lehajtom, s Harry cipőjét figyelem. Az említett, állam alá nyúl, fejemet felemeli, és rám mosolyog.
- Akkor nem veszünk harisnyát - kuncog fel, és ajkaimra nyom egy puszit.
- Kíváncsi leszek, hogy mire készülsz - vigyorog, majd a pénztárhoz sétálunk. Harry - makacsságom ellenére is -, kifizeti nekem a fehérneműszettet. Ezt követően kisétálunk, és ezúttal egy férfi ruhaboltba megyünk. Elengedem Harry kezét, s elmerülök a sorok között. Egyből szemet szúr egy vörös-kék kockás ing. Harry méretével ellátott ruhadarabot keresem, amit miután megtalálok megfordulok. Harry egyel előttem, a másik sorban kutakodik, térdnél szaggatott nadrágok között. Ajkamba kapva sétálok át hozzá, s meglengetem szeme előtt az inget.
- Felpróbálod a kedvemért? - nézek fel rá kiskutya szemekkel. Harry tekintetét rám kapja, majd a ruhadarabra. Hümmög egyet, és kiveszi kezemből. Körbe néz, próbafülke után kutatva. Másik kezével enyémért nyúl, én pedig készségesen kulcsolom össze ujjainkat. Csak akkor engedjük el a másik mancsát, mikor Férjem bemegy az egyik szabad próbafülkébe. Addig kapok az alkalmon, vissza sietek az ingekhez, s egy egyszínű, fekete darabot leakasztok, és vissza megyek a próbafülke elé.
Harry kidugja fejét, majd huncut vigyorra húzza ajkait.
- Bejössz megnézni? - nyalja meg ajkait. Csak bólintok egyet, és bemegyek utána. Elhúzom magam mögött a függönyt, majd megfordulok. Az ing, talán kicsit bő rá, de pont jó. Kiemeli vállát, bicepszét. A felső három gombot kigombolva hagyja, így megmutatva madaras tetkóját. Mikor felém fordul, kicsit tátva marad szám. Tekintetem végig siklik csodálni való kulcscsontján, ahova egykor szívásokat szoktam hagyni.
- Izé...azt...azt hiszem, hogy ezt meg kell vennünk - mondom, néha-néha néha elhalkulva. Harry felkuncog, kezét végig húzza arcélemen, majd lehajolva hozzám, megcsókol. Belemosolygok a csókba, átkarolom derekát, s készségesen csókolok vissza. Már csak annyit érzek, hogy hátam a próbafülke oldalának csapódik, Harry egyre követelőzőbben kebelezi ajkaimat, keze kapkodva siklik végig oldalamon, majd combomba markol, kicsalva belőlem egy nyögést. Egyik kezem vállara siklik, hagyom, hogy felemeljen, lábaimat csípőjére kulcsolja. Mind két kezemet hajába vezetem, tincseit meg-meghúzom. Kicsalok belőle egy halkabb morgást. Keze ruhám alá siklik, forró kezétől bizsergés járja át egész testemet. S csak akkor kapcsolok, hogy egy ruhabolt kellős közepén vagyok. Harry nem zavartatja magát, nyakamat kezdi el szívogatni. Remegő ujjakkal nyúlok mellkasához, s gyengéden eltolom magamtól. Mikor lábam a talajra érkezik, rá nézek. Haja zilált, tekintete ködös, s jobban elnézve szemeit, érzem, hogy bugyim egyre inkább nedvesedik. A vér arcomba tódul, majd kiszáradt torkomat megköszörülöm.
- Találtál még valami ruhát? - kérdezem dadogva, hajamba túrva. Harryre nézek, aki öltözködni kezd, vissza veszi ingét, s hajába túr. Rám néz.
- Egy térdnél szaggatott fekete farmert láttam. Megnézzük? - húzza el a függönyt, és kimegy. Utána sietek, s a farmerek közé merülünk. Harry kiválasztja a méretét, majd újból vissza megyünk a próbafülkébe.
A próbálás végén kifizetjük a ruhákat, s kisétálunk az üzletből. Betérünk egy drogériába, ahol pár parfüm erejéig maradunk. Hasamhoz kapok, ami fájdalmasan kordul fel. Harry - mintha tudná, hogy éhes vagyok -. egy gyors kajáldába húz. Beérve, vesz egy-egy kínait, hozzá kólát. Leülünk egy szabad asztalhoz, majd enni kezdünk. Az evés végével, kidobjuk az üres papír dobozokat. Kézen fogva, pár zacskóval a kezünkben ballagunk ki a plazából, és California központjába megyünk. Már elmúlt dél is, a nap tikkasztóan süt. Egy parkon sétálunk végig, ahol gyerekek játszanak, tinédzserek beszélgetnek.

Késő este, már bent toporgunk a liftben. Egész nap kint voltunk, rendesen le is barnultunk. Igaz, mióta visszaértünk, Harry folyamatosan vigyorog, egyre perverzebbül. Egyrészt izgulok. Ki tudja, hogy Harry mivel készült. Meg mi van, ha nem tetszik neki az, amit én szeretnék neki adni? Még soha nem csináltam olyat, nem öltöztem úgy, mint egy kurva.
Beérve a lakosztályba, ledobom a zacskókat a nappaliban helyet foglaló kanapéra, majd Harryre nézek.
- Szóóóval megnézhetem végre a hálószobánkat? - harapok ajkamba, s elé sétálva, kezemet nyakába akasztom. Harry beszívja alsó ajkát, kezével átkarolja derekamat, majd homlokomra egy nedves puszit nyom. Mosolyogva hunyom le szememet.
- Két perc. Bemegyek, aztán majd szólok, ha jöhetsz - enged el lassan, s rám mosolyog. Fülig pirulok. Miután Harry bevonul a szobába, kapkodva nyitom ki a bőröndömet, s kiveszem belőle  a zacskót, majd bemegyek a fürdőbe. Kapkodva mosom le arcomról a sminket, hajamat kiengedem, ami gyengéden omlik vállamra, s miután kifésülöm, már hátamon simul végig. Felveszem a fehérneműt, rá a harisnyát és a harisnyatartót. A fehérnemű felső, fűzős részét kisebb vacakolás után megkötöm, majd belebújok magassarkúmba. Leveszem az egyik becsomagolt, vadonás új köntöst, s magamra veszem. Mély levegőt szívok, és kimegyek. Harry a nappaliban ül, telefonját nyomkodja, ám mikor észrevesz, a dohányzóasztalra teszi a készüléket.
Hanyagul dőlök neki az ajtófélfának, miközben ajkamba harapva nézek rá. Feláll, tekintete fel le siklik rajtam. Mintha át akarna látni a köntösön, vagy már a fehérneműn is?
Elém áll, végig simít arcomon, majd kissé begörnyed és megcsókol.
- Te tényleg készültél - suttogja ajkaimra, a csók befejeztével. Érzem, hogy teljesen arcomba szökik a vér, a pulzusom megemelkedik, talán ha nem állnák ilyen közel az ajtófélfához, már rég összeestem volna.
- Akkor megnézhetem a szobát? - kissé dadogok, remegő kezekkel simítok mellkasára, végig szemébe nézve. Harry mellizma megrándul, minek hatására ajkaimra minimális vigyor szökik.
- Menj csak. Megyek utánad - fogja meg kezemet. Megfordulok, majd elindulok a háló felé. Duzzadt ajkamba harapok, lenyomok a kilincset és kitárom az ajtót. A levegő tüdőmbe reked, csillogó szemekkel, elnyílt ajkakkal nézek végig a helyiségen, ami főként vörös színekben pompázik. A függönyök vörösek, ahogy a fal, az ágy is. Az ágy mellett lévő komód szerűségen egy pezsgős üveg, s két pohár van, mellette egy tálcán valami, amit így nem tudok megállapítani. Érzem, ahogy Férjem átkarol, állát vállamon támasztja. Tekintetem vissza siklik az ágyra, ami mellett gyertyák égnek, s virágszirmok sorakoznak fel. Szipogva törlök le egy kósza könnycseppet, majd szembe fordulok vele. Harry szemei mintha feketék lennének, de ugyan úgy csillognak, talán még jobban. Átkarolja derekamat, majd kacér mosollyal hajol le. Kezem tarkójára csúszik, érzem, ahogy ölébe kap. Lábamat derekára kulcsolom, miközben orrunkat össze dörgölöm, s végül csókba forrunk össze. Becsukja az ajtót, miközben megállás nélkül tépi ajkaimat. Hajába túrok, kezemet levezetem mellkasához, s ingjével kezdek vacakolni. Már csak annyit érzek, hogy Harry óvatosan dönt végig az ágyon, a köntös felcsúszik, s egye több látszik meg a harisnyából. Mikor elválunk egymástól, érzem, ahogy keze térdkalácsomtól egészen combomig végig siklik. A harisnyán keresztül is érződő tenyeréből áradó meleg miatt, combom libabőrös lesz.
Megnyalom duzzadt ajkaimat, s kikötöm a köntöst. Minimálisan felülünk, de csak annyira, hogy le tudjam magamról dobni az anyagot. Mikor ez meg van, vissza fekszek, s felnézek Harryre. Az említett, kezét egyből csupasz derekamra simítja. Hátam alá nyúl, s arcát nyakhajlatomba temetve, finoman csókolni és szívni kezdi a bőrt. Fejemet oldalra döntöm, hogy több helyet kapjon, szememet lehunyom, remegő ujjakkal túrok hajába. Bőrömbe morog, kulcscsontomat végig szívogatja, miközben én egyenesen vonaglok alatta. Keze a fehérnemű melltartó fűzős részéhez siklik, s egy kézzel kezdi el kikötni. Végül megszabadítom ingjétől, kezemet arcára simítva, fejemet felemelem és megcsókolom. Már csak arra eszmélek fel, hogy elszakad ajkaimtól, végig csókolja a mellem közötti apró részt, ahol néhány szívást hagy maga után. Zihálásom tölti be a szobát, csípőmet kicsit feltolom. Harry duzzadt ajkai melleimre siklanak, mellbimbóimat végig csókolja, kisebb szívásokkal, majd hasamat és csípő csontomat lepi el csókjaival. Nyöszörögve tolom egyre délebbre fejét. Bőrömbe kuncog, nedves csíkot hagy egészen a csipkés tanga végéig. Megtolom csípőmet, amit Harry gyengéden vissza nyom.
- Türelem - néz rám. Hangja sokkal rekedtesebb, vágytól fűtött. Fogával húzza le rólam az anyagot, végül megszabadít harisnyámtól is. Cipőmet lerúgom, majd felhúzom egy csókra. Vadul tépem ajkait. Harry alsó ajkamat meghúzza, kissé meg is harapja. Halkan felnyögök, körmömet végig húzom hátán, s kikapcsolom nadrágja övét. Elszakad ajkaimtól, feltérdel, így le tudom húzni térdéig a nadrágot. Feláll, farmerjét a szoba egyik végébe dobja, és vissza mászik lábaim közé. Végig húzom lábfejemet combján, majd ujjamat bokszere szélébe akasztom. Bokszere - akárcsak a többi ruhája - valahol a földön köt ki. Újból csókba forrunk össze, Harry kezét derekamon, majd combomon tartja, miközben kissé széttárja lábamat. Megharapom alsó ajkát, mikor megérzem férfiasságát bejáratomnál. Párszor hozzám dörgöli magát, végül lassan belém csusszan. Egymás ajkaira lihegünk, hátam minimálisan megemelkedik. Ujjainkat összefűzzük, s fejem mellé tesszük kezünket. Harry vár egy keveset, majd csípőjét lassan mozgatni kezdi. Homlokunkat össze döntve halkan zihálunk. Lábaimat szorosan kulcsolom derekára, kezét néha - néha megszorítom. Bőrünk hangosan súrlódik össze. Harry fokozatosan gyorsít, nyögéseink egybe forrnak. Hátam megfeszül, kezét folyamatosan szorítom.
- Harry.. nem bírom - nyöszörgök. Férjem homlokát a nyakamba temeti, s kissé megemeli magát. Egyenesen fülembe nyögdécsel, rekedtes hangjától a libabőr fut végig hátamon. Egyre inkább az orgazmus felé közelítünk.
Végül Harry az, aki utoljára megszorítja a kezemet, s egymás nevét nyögve élveztünk el. Hátam megemelkedik az ágytól, fejemet hátra hajtva nyögöm nevét.
Pár perc elteltével elernyedve, lihegve, összebújva fekszünk az ágyon. Mellkasán kis köröket írok le, míg el nem alszok.

Hajamba túrok, miközben kiszállok a kocsiból. Most lett vége a nászutunknak. Remek napokat töltöttünk Californiában. Voltunk a tengerparton, a szálloda wellness részébe is. Ki tudtam kapcsolódni, hála Harrynek.
Kiveszem az én bőröndömet, s Férjem kezéért kapok. Ujjainkat összefűzzük, majd beballagunk a házba. Körbe nézek, mintha még soha nem jártam volna itt. Itt történt szinte minden. Az esküvő, mikor megtaláltuk a leveleket itt bontottuk fel őket. A nappaliba sétálunk, a bőröndöket oda tesszük le. Elengedem Harry kezét és kifulladva dőlök a kanapéra.
- Álmos vagyok - nyöszörgök miközben megdörzsölöm szememet. Hallom, ahogy Harry felkuncog, majd fölém magasodik, s ajkaimra egy halovány puszit nyom. Felkuncogok, kezemet tarkójára simítom és megcsókolom. Érzem, ahogy belemosolyodik a csókba, hajamba túr, s lábaim közé férkőzik. Felkuncogok, majd lassan elválok tőle.
- Ezt.. majd később. Tényleg álmos vagyok - ásítotok.
- Rendben, akkor felviszlek aludni - kuncog fel Harry, s mielőtt bármit is mondhatnák, ölébe kap. Halk sikoly szakad fel torkomból, s nyakába akasztom kezemet. Férjem felvisz az emeletre, be a hálóba. Végig dönt az ágyon, s fölém magasodva megcsókol. A csók végeztével, bedől mellém, majd mind a ketten elalszunk. 

* Négy hónap múlva *

Simogatásokra, s apró csókokra kelek. Szememet nem nyitom ki, tovább élvezem a kényeztetést, ami főként a nyakamra irányul. Harry göndör tincsei bőrömet csikizik, keze pólóm alatt van, s csípőmet simogatja. Nem bírom ki, felkuncogok, ujjaimat hajába simítom, és gyengéden meghúzom tincseit. Harry felkuncog, majd felemeli fejét. Szememet kinyitom, rá nézek.
- Meghívtak minket egy buliba. Mikor aludtál, Zayn hívott. Kiderült, hogy  Michael állja az egészet. Most nyílt egy klub nem messze innen. Elmehetnénk, ha van kedved - simogatva kézfejemet, ujjainkat végül összefűzi.
- Hát.. elmehetünk. De ne reménykedj abba, hogy sokat fogok inni - ülök fel. Harry bólint, s ajkaimra nyom egy gyenge csókot.
- Mikor lesz az a bizonyos buli? - állok fel, megigazítom magamon a nadrágot és a fürdő ajtóhoz ballagok.
- Két óra múlva. Akarod, hogy elmenjek veled fürdeni? - kérdezi Harry, mellém sétálva. Ajkamba harapok. Igazán kecsegtető egy ajánlat, de tudom, hogy nem fürdés lenne belőle. Nem is avval van a baj, de nem tudom. Nem érzem magamat annyira jól mostanában, pontosabban a nászéjszakánk óta.
- Most inkább egyedül fürdenék, ha nem nagy gond - nézek fel rá, kezemet mellkasára simítom, lábujjhegyre állva állára nyomok egy puszit.
- Rendben. Akkor lent leszek, a lenti fürdőben letusolok - simítja kezét arcomra, s forró csókban részesít.
Végül bemegyek, becsukom az ajtót és megnyitom a vizet, ami a kádba zúdul. Levetkőzök, hajamat kiengedem, ami finoman omlik vállamra, és hátamra. Beszállok a kádba, majd lefürdök, illetve hajat mosok. A fürdés végeztével hajamat egy törülközőbe csavarom, ahogy testemet is. Kimegyek a szobába, majd egy tiszta fehérnemű szettet veszek fel, amit Harry nekem vett a nászutunk során. Hajamat megszárítom, majd kifésülöm, végül felkötöm egy kontyba. A szekrényem elé lépek, kiválasztok egy pánt nélküli grafit szürke, combig érő koktélszoknyát. Füstöt sminket csinálok, majd magassarkúmba bújok. Egy fehér borítéktáskát keresek, ahova zsebkendőt és a telefonomat rejtem. Egy kellemes parfümöt fújok magamra, majd lemegyek. Harryt a nappaliban találom. Nekem háttal nézegetett egy rólunk készült képet, ami az egyik szekrényen kapott helyett. Férjem mellé tipegek, kezemet végig húzom karján, majd megfogom kezét. Felnézek rá, ő pedig rám. Elmosolyodok, ahogy csillogó szemeibe nézek. Tekintete arcomról dekoltázsomra siklik. Elpirulva emelem fel állánál fogva fejét. Időközben én is végig tudok rajta nézni. Egy fehér - fekete ing van rajta, egy hosszú szárú cipő, és egy fekete térdnél koptatott farmer.
Ajkamba harapok, miközben végre szemébe nézek. Harry keze derekamra siklik, majd ajkaimra nyom egy csókot.
- Csodálatosan nézel ki - suttogja szemembe nézve. Érzem, ahogy a vér az arcomba tódul. Szememet lesütöm.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki  - motyogom. mindig is könnyen el tudtam pirulni, de mikor megismertem Harryt, ez csak sűrűbb lett. Akár a nézésétől is elpirultam. Bárhogy próbáltam a pirosítóra fogni a dolgot, hiába volt.

Beérve a klubba, egyből megcsap a pia illata, és a fülledt levegő. Egymáshoz simuló párok táncolnak a parketten, pár ember a pultnál lézeng. A zene fül süketítő. Discó fényekkel van tele a helyiség. A falnál elhelyezett asztaloknál, kisebb csoportok tömörülnek, s italokkal a kezükben beszélgetnek.
Érzem, ahogy Harry szorosabban fogja derekamat. Felnézek rá, arcát tökéletesen, ugyanakkor kissé ijesztően világítják meg a fények. Tekintetével az embertömegben keres valakit. Mikor megvan, egy mosoly simul arcára, végül le néz rám. Fejével előre biccent, s kezét lefejti derekamról, megfogja kezemet majd maga után húz. Szaporán lépkedek mögötte, összébb húzom magamat, de így is rengeteg részeg ember jön nekem. Harry megáll, s nem figyelve, neki megyek. Kissé meginog testem, de Férjem derekamhoz kap, majd maga mellé húz. Hálásan pillantok rá, majd az előttünk álló két illetőre, akik Gemma és Michael. Elmosolyodok, s Harry nővére elé lépve, megölelem a lányt, majd a mellette álló fiút is. Vissza lépek Harry mellé, aki kezét derekamra simítja.
- Annyira örülök, hogy látlak titeket - hajol Gemma a fülemhez, miközben próbálja túl ordítani a zenét, ami nem nagyon sikerül neki.
- Én is örülök - mosolyodok el. Michael Gemma mögé lép, kezét derekára helyezi, majd fülébe motyog valamit. A lány bólint.
- Bocsássatok meg egy kicsit - fordul felénk. Bólintok egyet, s végig nézem, ahogy Gemma Michael kezét fogva tűnnek el a tömegbe. Megfordulok, így szembe vagyok Harryvel. Kezemet nyakába akasztom, miközben rá kacsintok. Férjem veszi a célzást, átkarolja derekamat, közelebb húz magához. Mellkasunk összesimul, ahogy táncolni kezdünk. Egyik kezemet partnerem arcára simítom, felpipiskedve megcsókolom. Vadul, mohón viszonozza, egyik kezét lejjebb csúsztatja fenekemre, alsó ajkamon végig nyal. Halk nyöszörgés szakad fel belőlem, Harry kap az alkalmon, nyelvét átvezeti számba, és táncba hívja enyémet. Az embertömeg egyre közelebb sodor minket egymástól. Végül lassan, lihegve válunk el. Kipirultan nézünk egymás szemébe, Harry egy csókot nyom duzzadt ajkaimra, végül megfogja kezemet.
- Iszunk valamit? - kérdezi fülemhez hajolva. Hangja rekedtes, ami tökéletesen elnyomja a zenét. Önkénytelenül hunyom le szememet, úgy bólintok. Hallom, ahogy felkuncog, kezemet megszorítja, mire észhez térve kinyitom szememet. Egy ismerős dal csendül fel, ami történetesen a Maroon5-Animals című számának rockosabb változata. Elvigyorodok, a bárpulthoz érve felülök egy szabad székre.
Végig hallgatom, ahogy Harry kikéri az italunkat, ami Jack Daniels. A pohárral a kezünkben nézünk egy szabad asztal után. Tekintetem megakad egy szőke hajzuhatagon, aki mellett egy ébenfekete hajú egyén ül. Halkan felnevetek, Harry kezét megfogva húzom Zaynék asztalához. Az egész "csapat" itt van. A lányok a fiúk ölében vannak. Ami még jobban mosolygásra késztet, az Gemma és Michael.
Nem vesznek minket észre, önfeledten csókolóznak. Köszönünk nekik. Mikor ránk néznek, elmosolyodnak, behuppanunk Liamék és Zaynék közé. A többieket hallgatom, miközben lehúzom az italt, ami először marja a torkomat, de nem foglalkozok vele. Harry még iszik pár italt, ám én meg elégszek ennyivel is.
Végül a mosdóban kötünk ki. Az egyik fülkében. Harry ölébe kap, neki nyom a csempének, mire belenyögök a csókba. Lenyúlok övéhez, s egy könnyed mozdulattal csatolom ki. Lábamat derekára kulcsolom, miközben hajába túrok. Harry lehúzza ruhám cipzárját, ami derekamig lecsúszik. Melltartó nincs rajtam, így szabad kilátással élvezheti melleim látványát. Óvatosan letesz, de csak addig, míg végig húzza lábaimon a ruhát, majd tangámat. Lehúzom nadrágját, bokszerét és vissza ugrok ölébe. Kezemet tarkójára simítom, s vadul, mohón csókolom meg. Csók közben megérzem férfiasságát bejáratomnál, halkan felnyögök, csípőmet megtolom. Harry egyik kezét combomra simítja, másikkal megtámaszkodik fejem mellett, s belém csusszan.
Fejemet hátra döntöm, hangosan nyögök fel, miközben ingjéhet nyúlok, amit elkezdek kigombolni. Harry ajkamra hajol, miközben mozgatni kezdi csípőjét. Minden egyes döfésnél ajkaira nyögök, végül széthúzom testén az anyagot, s átkarolom oldalát, míg lábam derekán pihen. Nem kell sok, érzem, ahogy az orgazmus határán járok. Hátam megfeszül, hangosan csapódik a csempének, s nevét nyögdécselve élvezek el. Harry egy nyögéssel követ, fel a csúcsra.
Miután kellő képen össze szedjük magunkat, elkezdünk vissza öltözni. Hajam kissé kócos, amit remegő kezekkel próbálok helyre rakni. Megmosom arcomat, majd Harryre nézek, aki ingjét gombolja be. A tükrön keresztül rám mosolyog, megvár, kezemet megfogja és együtt megyünk ki. A parkettre sétálunk, és összesimulva kezdünk el táncolni. Különös érzés fog el, de próbálok nem különösebb érdeklődést mutatni iránta.
A táncoló, részeg emberek egyre jobban Harryhez nyomnak, nehezen veszek levegőt, olyan, mintha a szívem a fülembe dobogna. A torkom kiszárad, lábaim remegnek. Hallom, ahogy Harry folyamatosan beszél hozzám, de képtelen vagyok válaszolni. A talaj kicsúszik a lábam alól, én pedig összeesek, végül elájulok.

Mérhetetlen nagy hányingerre és szédülésre ébredek. Szememet megdörzsölöm, majd körbe nézek. A hálónkban vagyok, pizsamában, Harry sehol. Pedig most rá lenne a legnagyobb szükségem. Ismét elkap a hányinger, s mintha puskából lőnének ki, a fürdőbe rohanok, a vécé fölé görnyedve, mindent kiadok magamból amit csak tudok.
Egy hangot hallok. Mély rekedtes, s aggodalommal teli.
Harry rohan be, leguggol mellém, kezét hátamra simítja, másikkal pedig felfogja hajamat. Émelyegve húzom le a magamból kiadott ételt, majd feltérdelek. Megtörlöm számat és Harryre nézek. Szemei aggodalommal telve csillognak, elengedi hajamat és magához húz. Szorosan karolom át derekát, fejemet mellkasába fúrom. Mély levegőket veszek, próbálok megnyugodni, szívem majd' kiugrik helyéről.
- Harry.. mi..mi történt? - kérdezem remegő hanggal, felpillantva rá. Végig simít arcomon, homlokomra egy puszit nyom. Felállunk.
- A bulin, mikor táncoltunk fal fehér lettél, beszéltem hozzád, de nem reagáltál semmire se. Végül elájultál és össze estél. Nagyon meg ijedtem, Ann! Azt hittem, hogy komolyabb bajod lesz - Harry hangja rekedtes, aggodalmas. Még soha nem láttam ilyennek. Mintha nem is ő állna előttem. Ugyanakkor megmelengeti a szívemet, hogy ennyire aggódik értem. A mosdókagylóhoz ballagok és megmosom arcomat. A tükörbe nézve, szemeim karikásak, arcom fal fehér, s inkább hasonlítok egy zombira, mint egy élő emberre.
- Nem tudom Harry. Nem tudom mi van velem. Jobb lesz, ha elmegyek orvoshoz - mondom, majd elkezdem megmosni fogamat. Mikor evvel végzek, kiöblítem számat, és leveszem pólómat.
Harryre nézek, aki a kád szélén ül, s aggódva vizslat, ám mikor végig néz rajtam, szemei elkerekednek, majd közelebb sétál hozzám. Homlok ráncolva nézek rá.
- Harry, mi az? Mit látsz rajtam? - kérdezem értetlenül. Mellém ér, kezét hasamra simítja, mire még - már ha lehetséges - értetlenebbül nézek rá.
- Ann, te.. te...terhes vagy