2016. szeptember 20., kedd

45.Rész

Haleey!
Sajnálom a késést, s ez miatt is hoztam nektek egy kicsivel hosszabb részt, aminek remélhetőleg örülni fogtok!:)
A nézettség majdnem elérte a 100000 megtekintést, amit nagyon köszönök, ahogy a feliratkozásokat is!:) Nagyon-nagyon szeretlek titeket:)
Kellemes olvasást, írjatok véleményt, aminek mindig nagyon örülök!:)


Facebook Csoport ITT!

Taylor xx

* Ann szemszöge *


Valahogy sikerül rávennem Harry-t, hogy elmenjünk London összes árvaházába, hátha megtudunk valamit a göndör testvérétől. És már az utolsó árvaházba látogatunk be, mely' egy régi kastély falai között tengődik.
Harry leparkol, majd elindulunk be. Az ajtót kinyitja nekem, én pedig csak halvány mosolyt küldök felé, majd belépek. Az előtér régimódi, kissé csicsás, de nem túlzottan. Néhány növény emeli ki a helyiséget a sarokban, s az információs pultnál is, ahol egy öregebb hölgy ül. Ám érkezésünkre felkapja fejét, és felpillant szürke keretes szemüvege mögül.
- Jó napot, miben segíthetek? - erőteljesen pillant végig rajtam, majd Harry-n, aki mellém lép, s átkarolja derekamat.
- Meg szeretnénk tudni, hogy nem tartózkodik itt, vagy tartózkodott Gemma Styles. A testvéremről van szó - mondta halkan, miközben szabad kezét feltette a márvány fekete pultra.
- Sajnálom, de ahogy Gemma betöltötte a tizennyolcadik életévét el kellett mennie. Viszont pár napja itt járt, és egy címet adott meg. Tudja, Mr.Styles, nagyon a szívemhez nőtt a testvére. Szóval megadom a címet, hogy tudjon vele találkozni - elővesz egy apró cetlit az egyik fiókból, felkap egy tollat, s lefirkantja a címet. Harry pedig elveszi a papírost.
- Nagyon köszönjük, viszlát - eleresztek egy apró mosolyt a hölgy felé, majd elindulok Harry után, aki már a kocsiba pattan. Ajkaimat harapdálva ballagok én is a jármű felé, majd beszállok mellé. Megérintem kézfejét, de elhúzza azt.
- Nem kíváncsi rám. Már rengeteg módon megkereshetett volna, de nem tette! Nem akar engem, Ann! Hiba volt ide jönnünk - rázza meg fejét, göndör fürtjei arcába hullanak. Teste görnyedt, maga elé mered. Csak sóhajtok egyet, kiszállok a kocsiból, megkerülöm az, majd kinyitom az ajtót, s kisegítem. Felemeltem fejét állánál fogva, majd rámosolygok.
- Lehet, hogy Gemma nem is tud a létezésedről, Harry! Ne vonj le már most ilyen következtetéseket - kezem kissé borostás arcára siklott, majd közelebb léptem hozzá, és ajkaira nyomtam egy csókot. - Pattanj be az anyós ülésbe, én vezetek, addig is tudsz pihenni - mosolygok rá. Nem szól semmit, nagy kezeivel átkarolja derekamat, majd lehajol, s megcsókol. Lassan faljuk egymás ajakit, érzem, hogy közelebb ránt magához. Később számra apró puszikat nyom, s végleg elhajol tőlem. Beszáll a kocsiba, én pedig követem.


Egy aprócska házhoz vezetett a cím, mely London legeldugottabb környékén van. Leparkolok, majd kiszállok, s Harry mögött ballagok az ajtóhoz. Remélem, hogy nem fog miket röhögve elküldeni a picsába, mert abból nem lesz jó vége. Harry kopog párat, majd motoszkálást hallunk az ajtó túlsó feléről, ami végül kinyílik előttünk. Egy középmagas, szőkés hajú lány mosolyog vissza ránk.
- Helló, segíthetek valamit? - először rám, majd Harryre néz, s arcáról lefagy a mosoly. Igazándiból nagyon hasonlítanak egymásra, sőt.
- Szia. Te vagy Gemma, Gemma Styles? - kérdeztem halvány mosollyal. Aprót bólintott.
- Igazándiból ezt...nem nekem kellene elmondanom, de mint látom, Harry eléggé lefagyott. Szóval Ann Taylor vagyok, Ő pedig itt a testvéred. Harry. Harry Styles -


És most itt ülünk, bent, az aprócska kis nappaliban, kezünkben egy-egy teás csészével. A hangulat egyébkén oldódott, volt egy kisebb bekönnyezés Gemma részéről, de Harry megvigasztalta.
- És, hogy találtatok meg? Jártatok az árvaházban? - teszi fel a kérdést, mire tekintetem Harry-re kapom, aki rám néz, majd mosolyogva húz magához.
- Igen, voltunk ott is, és elmondták a címedet. Egyébként, mint említettem, hamarosan megtudjuk mi volt abban a levélben, holnap megkeressük Apuék régi barátját, James Green-t. Szeretném, ha te is velünk tartanál. A többiek biztos örülni fognak neked - Harry mosolya egyre szélesebb, ahogy a vele szemben helyet foglaló lányra pillant.
- Többiek? - Gemma kissé meglepődik, miközben leteszi a dohányzóasztalra teás csészéjét.
- Hát többen lakunk egy házban, a barátaink - mosolyok Harry továbbra is.
Hirtelen kap el a hányinger, s áldom a sorsot, hogy Gemma körbe vezetett minket. Számat befogva rohanok a mosdóba, és már ki is adom magamból a teát, amit pár perccel ezelőtt megittam. Lábdobogás zaja csapja meg fülemet, s érzem, hogy felfogják a hajamat.
- Hozok gyógyszert, miután kihánytad magad - hallom meg Gemma kedves hangját, miközben gyengéden cirógatja hátamat. Mikor végzek, lehúzom a vécét, majd megmosom számat, s nekidőlök a falnak. Gemma sejtelmes mosollyal néz rám.
- Nem vagy te véletlenül terhes? - kérdezi mindent tudóan. Belőlem pedig kitör a hatalmas nevetőgörcs.
- Ugyan Gemma, miért lennék az? - kérdezem még mindig rázkódó vállakkal.
- Mikor voltatok együtt utoljára a bátyámmal? - egy fiókhoz lép, kivesz egy terhességi tesztet, amit nem tudok hova tenni, majd kezembe nyomja.
- Tegnap. Nem hiszem, hogy az lennék, szóval még nincs szükség a tesztre, de azért köszönöm - kuncogok. Kopogás hallatszik az ajtón, biztos Harry az.
- Minden rendben lányok? Ann, hogy vagy? - Gemma-ra nézek, majd közelebb lépek hozzá.
- Kérlek, ne szólj még Harrynek - ő csak bólint, majd megölel. Végül kinyitom az ajtót és felnézek Harryre aki aggódva fogta kezei közé arcomat.
- Jól vagy? Miért hánytál? - gyengéden cirógatja hűvös arcomat, miközben felveszi velem a szemkontaktust.
- Lehet, hogy a tea nem esett jól. Nem tudom. De már jól vagyok, tényleg! - egy biztató mosolyt küldök felé, majd ajkamba harapva nézek Gemma-ra.
- Ha nem gond Gemm, mi most elmennénk haza. Mindent köszönünk, de tényleg. És holnap akkor eljövök érted, remélem addigra Ann is jobban lesz -


Végül kétszer is meg kellett állnunk az út alatt, mert rosszul voltam. Tényleg a hányinger kerülgetett. És nem tudtam magammal mit kezdeni. Nem hánytam, egyszerűen nem ment, bármennyire is akartam, hogy hamarabb túl legyek rajta. Nem sikerült. Harry beparkol a garázsba, én pedig szaladok be a házba, majdnem fellökve Louis-t, miközben a mosdóba igyekszek. Végül konkrétan csak vizet hányok. Lerogyok a vécé mellé, s mély, friss levegőt próbálok tüdőmbe juttatni. Harry nyitja ki az ajtót, becsukja maga után, majd aggódva guggol le elém.
- Tényleg nem hiszem Ann, hogy olyan jól lennél! El kéne mennünk dokihoz! Még csak délután van! Kérlek, menjünk el! - hangja aggódó, miközben arcomat simogatja. A hányásnak hála testem remeg, és úgy érzem, hogy egy kis lázam is van. Összeszedtem volna valamit?
- Ne. Csak...csak...pihennem kell! Nem akarok orvoshoz menni - rázom meg fejemet, miközben Harry segítségével lassan felállok.
- Akkor csak bújj be az ágyba, csinálok neked teát - átkarolja derekamat, sőt, ölébe kap és úgy visz be a szobánkba. Szorosan bújok hozzá, s mikor az ágyra tesz, betakarózom, és oldalamra fekszem.
- Mindjárt jövök - nyom homlokomra egy csókot, ám megtorpan. - Szerintem te lázas vagy. Hozok lázmérőt is - simít végig arcomon, mire szemeimet akaratlanul is lehunyom, s aprót bólintok. Harry végül kimegy, én pedig gondolkodni kezdek. Talán tényleg terhes vagyok? Harry hogy reagálna egy babára? Mármint, én öltem meg a szüleit, és még én szülnék neki gyereket, nem abszurd ez egy kicsit?


Egyedül mentem el a vizsgálatra. Harry-nek mondtam, hogy megoldom egyedül, töltsön csak egy kis időt Gemma-val, szerintem van mit bepótolniuk, konkrétan majdnem két évtizedet. Így hát Eleanor kísért el, és a nőgyógyásznál kötöttünk ki. Ajkaimat csócsálva mentem ki a vizsgálóból, kezemben a papírral. El amint meglátott, hozzám sietett, majd kérdőn pillantott rám.
- Na, mi volt? Terhes vagy? - finoman megrángatja vállamat.
- Még mindig nehéz elhinni, de igen. És...és..nem akarok még szólni Harry-nek róla, mert előbb meg kell tudnom, hogy reagálna egy picire - mondom halkan.
- Nem! El kell mondanod Harrynek, most! Tudnia kell, hogy a gyerekét hordod a szíved alatt! És ha szeret, akkor a babát is akarni fogja, ez miatt ne izgulj! - imádom, hogy El minden dolognak a pozitívumát nézi, és ez kihat az egész életére. A baráti körünkből konkrétan mindenki kedvét jóra tudja fordítani, akár a puszta jelenlétével. Már tudom, hogy mit szeret benne Louis.
Végül elindulunk haza, miközben beszélgetünk. Még mindig nehéz volt elhinni, hogy tényleg egy apró kisember növekszik bennem, és még egy életért felelős lehetek. De tudom, hogy még sok mindenen keresztül kell mennünk a végleges boldogságért. Sőt, még az miatt is reménykednem kell, hogy végre mindenre fény derül, beszélünk James Green-el, elküldjük a fenébe, és a babára koncentrálunk.


El leparkol a kocsival én pedig elindulok be, arcomon ezer wattos mosollyal, Harry-t keresve. A nappaliba vezet először utam, ahol a kis csapat gubbaszt a tévé előtt, egy ember kivételével. Harry.
- Harry hol van? - dőlök neki az ajtófélfának, mire ijedtükben megugranak, majd felém fordulnak.
- Elmentek Gemma-val vidámparkba, valamikor este jönnek - szólal meg Zayn, s megdob egy pattogatott kukoricával. Hümmögök egyet, majd ajkamba harapok. Szóval vidámpark.
- És mi volt a dokinál? - teszi fel a kérdést Liam, mire konkrétan megölöm a szemeimmel. Nem nekik szeretném elmondani először, hanem a baba apjának.
- Semmi fontos. Csak elrontottam valamivel a gyomromat - rántok vállat hanyagul, majd az emeletre indulok. Tudom, hogy Eleanor nem fog beárulni, bízom benne. Nagyon is.


Már késő este volt, megfürödve feküdtem az ágyon, Harry-t várva, miközben a hasamat simogatva bámultam magam elé. Hallom, ahogy egy autó parkol le, minek ajtaja becsapódik, majd lent nyílik a bejárati ajtó. Elmosolyodom, miközben az ajtóra pillantok, s ajkamba harapok, mikor kinyílik.
- Ann! - mosolyodik el, ahogy meglát. Elmosolyodom, majd lassan felülök.
- Szia! - kuncogtam fel, s megfogtam az ultrahangos képet, amin rajta van az aprócska pötty, s hasamhoz teszem, majd lehajtom fejem, még mindig mosolyogva, várva Harry reakcióját.