2015. november 27., péntek

28.Rész

Sziasztok!:)

Meg jött a 28.Rész, a Novella után, aminek remélhetőleg ti is annyira örültök, mint én. Igaz, először teljesen megvoltam ijedve, hogy nem kapok két kommentnél többet. De nem! Égi áldást kaptam, s írtatok. Köszönöm a kommenteket, imádlak titeket:)
Igazán nagyra becsülöm, hogy nem felejtettétek el a blogot, majdnem egy hónap után.
Köszönöm azt a sok - sok kattintást, ami nap mind nap egyre több.
Helyezést értem el egy blogversenyben, amit történetesen a Skyscraper Blogdesign rendezett. Harmadik lettem a Legdrámaibb Fanfiction kategóriában, aminek rettentően örülök.
A részről csak annyit szeretnék, hogy igyekeztem hosszút írni.
Lett egy új Facebook fiókom, amit írói profilnak fogok használni. Alexandra Taylor néven megtaláltok, ha gondoljátok bejelölhettek, s akár írhattok is üzenetet:)
Elkészült az új blogom, amit jövőre kezdek el. Szintén Harry-s blog lesz, eltekintve az Enemies végétől, szomorú lesz. A blog címe Disturbya. A címre kattintva, megtaláljátok, elolvashatjátok a szereplőket, és a full szöveget.

Jobb oldalt elindítottam itt, a blogon egy szavazást, ami a Téli Novelláról szól. Szavazzatok!:)
Jó olvasást.


Mindenkit ölel:
Taylor xx


* Ann szemszöge *


Végül sikerül. A por percek töredéke alatt eloszlik, s már csak a lángoló autót látjuk. A lányokra nézek, majd telefonomért nyúlok. A rendőröket és a tűzoltókat is tárcsázom, akik pár perc múlva megjönnek. A rendőröknek időközben elmondjuk a történteket, ami csupán ennyit takar; épp London központjába tartottunk, mikor annyit láttunk, hogy kigyulladt egy autó. Félre húzódtunk az út mentén, és azonnal hívtuk a tűzoltókat, és ennyi.
A vallomásunk után sikeresen beszállunk az autóba, amit elindítok, majd az útra gurulva elindulok be a városba. Hallom, ahogy a lányok mellettem fellélegeznek, mire halványan elmosolyodok. Egy kezet érzek meg vállamon, ami később megpaskolja említett testrészemet. Fél szemmel az illetőre nézek, aki egy vigyorgó Danielle.
Halkan felnevetek.
- Miért kaptam a váll paskolást? - kérdezem tőle, miközben befordulok az utcánkba.
- Igazán büszke vagyok rád. Mi teljesen leblokkoltunk, képtelenek voltunk bármit is mondani, de te... Hihetetlen vagy! - nevet fel halkan. Vigyorogva rántok vállat, majd a ház előtt leparkolok. Kiszállok a kocsimból, s csak akkor válaszolok barátnőmnek.
- Igazándiból csak rögtönöztem - legyintek, majd megvárom míg mindannyian kiszállnak, és bezárom a központi zárral a kocsit. Besétálunk a házba, kocsikulcsomat ledobom és a konyhába robogok. A hűtőhöz lépve, kinyitom, majd bekukucskálok.
- Nathasa! Gyere ide egy kicsit! - kiabálok ki barátnőmnek, aki pár percen belül mellém sétál, s velem együtt hajol le.
- Hm...mi a gond? - pillant rám, majd vissza a frigó belsejébe.
- Te rágtad meg azt az almát, és vissza tetted? - nézek rá komolyan, ugyanakkor igazából több kedvem lenne nevetni. Nathasa hümmög egyet, felegyenesedik, majd rám néz.
- Azért tettem vissza, mivel nem volt más a hűtőben, hogy ti is tudjatok valamit enni! - ránt vállat. Rá nézek, amolyan; hülye vagy baszd meg? fejjel.
- Jó, akkor te leszel az a szerencsés, kis cukorfalat, aki eljön velem bevásárolni, mert egyedül nem fogok elmenni, az is fix! - sétálok pénztárcámhoz, amit kezembe veszek, majd megfogom csuklóját és magam után húzom. Hallom, ahogy felnevet, mire én is halványan elmosolyodok. A lányoknak még bekiabálunk a nappaliba, egy; elmentünk bevásárolni, mert Nathasa majdnem felette a frigót.Beszállunk a kocsiba, majd elindítom a járművet és az útra gurulunk.
Csendben vezetek, mindaddig míg Nathasa meg nem szólal.
- Mi lesz Harryékkel? Nem szólsz neki a csávóról? - pillant rám kérdőn. Most, hogy így mondja...Még nem jutott eszembe.
Talán szólnom kellene neki, nekik. Ki tudja, lehet, hogy Harry is benne volt a dologban. Vagy nem?
Sóhajtok, majd miközben parkolót keresek, válaszolok.
- Lehet, hogy szólok neki, még meglátom. De nem ígérek semmit! - parkolok le, majd kiszállok. Beballagunk az áruházba, Nathasa felkap egy kosarat, s elindulunk az élelmiszerek felé.
- De mi van, ha ő is benne van? - pillant rám kérdőn, miközben az édességek felé húz.
- Nem tudom. Ma ha összejön, beszélek vele. Igaz, még csak kora délután van, de szeretném nyugisan eltölteni az estémet. Nem tudom, hogy neked feltűnt- e, de már hosszú idők óta nem pihentem, ahogy ti sem. Azon gondolkodok, hogy elmehetnénk egy kicsit lazulni. Mondjuk bowlingozni, vagy bulizni - rántok vállat, s hanyagul dobálok be a kosárba táblacsokik tömkelegéből. Igaz, mindig én szoktam mondani Nathasa-nak, hogy nem veszünk háromnál több tábla csokit, de most ez kivételes pillanat. Úgy érzem, most egy kicsit én is lazíthatok. Nem lehetek mindig merev, és egysíkú.
Barátnőm arca hirtelen derül fel, s mintha teljesen kicserélnék, leteszi a földre a kosarat, s egyenesen nyakamba ugrik.
- Istenem, Ann! Végre! Végre! Azt hittem, hogy már soha sem leszel laza. Napok, sőt! Hónapok óta ilyen merev voltál. Merevebb, mint egy pénisz! - igaz a végét elneveti, de ugyan úgy bújuk hozzám. Halkan felkuncogok, majd megveregetem hátát.
- Ezt vedd kivételes alkalomnak. Néha én is lehetek laza. De várj csak! - tolom el magamtól gyengéden. - Te komolyan egy péniszhez hasonlítottál? - kérdezem tetetett felháborodással, de végül felnevetek. Nathasa nevetve bólogat, majd felveszi a kosarat, s pár zacskó chipset is bedob a kosárba.
- Majd szólok Niall-nek, hogy ezért fenekeljen el - kacsintok rá nevetve, majd mielőtt válaszolhatna átsétálok a másik sorba. Lábaim földbe gyökereznek, mikor észre veszem Harryt. Niall-el azon vitatkoznak, hogy melyik sört vegyék meg.
- Anyád szóljon Niall-nek! - hallom meg mögülem Nathasa hangját. Igen, mert neki el kell adnia az egész áruházat.
Ennek köszönhetően, Harry-ék felénk fordulnak.
Idegesen nézek barátnőmre.
- Legközelebb fogd be! - mordulok rá, majd mintha nem is láttam volna Harry-éket, a kedvenc sörömhöz ballagtam.
Egy mély, érdes nevetést hallok, mire vállam felett hátra nézek. Harry engem vizslat, s vigyorogva böki meg Niallt, aki nem bírja levenni szemeit Nathasáról. Az említett lány, fülig pirulva lépked mellém, majd bepakol pár doboz sört a kosárba.
- Nagy gond lenne, ha beszélnék Niall-el? - kérdezi tőlem, fülembe suttogva. Szemet forgatok.
- Menj. A kocsinál megvárlak - veszem ki kezéből a kosarat. Nathasa felkuncog, majd ragyogó arccal megy oda a fiúkhoz. Sóhajtva ballagok át az áruház pékség részére, majd egy zacskóba teszek pár zsemlét, pogácsát és még pár péksüteményt. Végül a tejtermékekhez megyek, s megpróbálom levenni a polc legtetején helyet foglaló tejet. Leteszem a kosarat, majd lábujjhegyre állva ismét megpróbálom. Majdnem sikerülne, de nem jön össze.
Hirtelen egy erős kart érzek meg derekam köré fonódni, ismerős illat csapja meg orromat.
- Hagyd. Majd én! - mély, érdes hangjától összerezzenek, s mikor betesz pár doboz tejet a kosárba, elenged. Meglepetten nézek rá.
- Egyedül is boldogultam volna! - morogtam, majd felvettem a kosarat.
- Kötve hiszem, de ha ennyire nem kell a segítségem, akkor... - végig nézem, ahogy kiveszi a kosárból a tejet, majd vissza teszi a polcra. Hitetlenkedve pillantok rá. Ez...ez...Megölöm.
- Hát akkor minden jót! Viszlát, Ann! - kerül ki, s már fordulna is el, de:
- Harry! - kiáltok utána, kissé agresszívan. Megáll. Vár pár másodpercet, majd megfordul, s kérdőn néz rám. Nem ér ez annyit, vagy de?
- Mindegy. Szevasz! - intek egyet, hátat fordítok neki, s elindulok a pénztárhoz fizetni.
Mikor ez megvan, egy zacskóba teszem a megvásárolt termékeket. Elindulok ki, a kocsihoz érve meglátom Niall-t és Nathasa-t vadul a kocsinak dőlve csókolózni. Szemet forgatok, majd közvetlen mellettük megállok. Köhögök egy sort, mire ijedten vállnak el egymástól. Arcuk kipirult, zihálva hajtják le fejüket.
Elvigyorodok, majd kinyitom a csomagtartót, ahova beteszem a zacskót.
- Mehetnénk? Semmi kedvem sincs nézni a nyáladzásotokat! - nézek rájuk. Egymásra néznek, majd egy utolsó csókot váltanak, amit ismét megzavarok. Kezemet mellkasukra teszem, s átlépek közöttük. Nathasa dühösen szusszant egyet.
- Ezért még számolunk! - fenyeget meg mutató ujjával, mire csak édesen rámosolyogok. Beszállok a kocsiba, s elindítom a járművet.
Pár nyáladzós perc után Nathasa végleg elköszön Niall-től, és beszáll mellém. Vigyoromat próbálom leplezni, miközben kigurulok a parkolóból. A belső visszapillantóba nézek, ahol látom Niall-t és Harry-t, ahogy a távolodó autómat nézik. Végül a főútra gurulok, miközben Nathasa-t hallgatom, ahogy áradozni kezd Niall-ről, de valamin megakadok.
- Harry is jön velünk. Ma bowlingozunk! Majd szólok Niall-nek, hogy hívja el Zayn-éket is!
A piros lámpánál megállok, így van időm a mellettem ülőre nézni. Horkantok egyet.
- El van felejtve! Akkor én biztos, hogy otthon maradok! Jó szórakozást! - rázom meg fejemet, s mikor a lámpa zöldre vállt, elindulok. A házunk előtt megállok, éppen mikor ki akarok szállni, Nathasa vissza húz.
Kérdőn pillantok rá. Szemei kissé haragosan csillognak.
- Ezt inkább te felejtsd el! Nem fogsz itthon maradni! Jössz, és kész! - szorítja meg gyengéden csuklómat.
- Nem fogok menni. Vagy Styles-ék, vagy én - húzom el kezemet, majd kiszállok. Kinyitom a csomagtartót, kiveszem a két szatyrot, s bemegyek.
A lányok - mintha megállt volna náluk az idő -, ugyan úgy henyélnek a kanapén, belemerülve egy filmbe, ami ha jól sejtem, a Sinistert takarja.
Egy- egy párnát átölelve nézik a filmet, mire én vigyorogva osonok a kanapé mögé, és Eleanor füléhez hajolok.
- Bú! - hangomat elváltoztatom, így sokkal mélyebb. El felsikít, a tál popcorn kirepül kezéből, s levegőért kapkodva fordul meg.
Felegyenesedve kezdek el nevetni, miközben hasamat fogom. Nathasa mellém ér, miközben ő is nevet. Már csak arra eszmélek fel, hogy barátnőm megdob pár szem popcornnal.
- Ann! Normális vagy? Így is fosok ettől a filmtől, Te meg még meg is ijesztesz! - sipákol barátnőm, miközben remegve áll fel. Kuncogva rázom meg fejemet, miközben nekiállok kiszedni a hajamba dobált popcornt.
- Teljesen normális vagyok. Egy kis móka senkinek sem árt - kacsintok rá. Átlendítem a lábamat a kanapén, s Perrie mellé huppanok, lábamat a dohányzóasztalra teszem, majd ölembe teszem a popcornos tálat, s nyugisan enni kezdek.
Nathasa egy sóhajtással ül le a kanapé mellett pihenő fotelba. El kissé duzzogva huppan le mellém, s a popcornos tálba markol. Kuncogva nézek rá, ám mikor a filmben sikítanak, tekintetemet oda kapom. 


A film végén felállok, kinyújtóztatom végtagjaimat, majd ásítok egyet.
- Hát akkor szevasztok! Jót szórakoztunk, de én most megyek. Jó bowlingozást Harryékkel! - választ sem várva rohanok fel. Hallom, ahogy ők is utánam szaladnak, de én már az ágyon hempergek.
- Mi az, hogy nem jössz? Ann! Nélküled nem móka a móka! - fakad ki Danielle, s lehuppan mellém. Vállat rántok, de lopva Nathasa-ra nézek, aki kissé feszülten méreget. Mintha tudatni akarná, hogy ne mártsam be.
- Csak tudom, hogy ott lesznek Harry-ék, ezért nem akarok menni - húzom fel durcásan orromat.
Eleanor és Danielle egyszerre nyög fel, majd két oldalamra fekszenek, s rám pillantanak.
- Csak azért nem jössz, mert ott lesz Harry? Vagy azért, mert nem akarod, hogy a fenekedet stírölje? - kérdezi vigyorogva El, mire kedvem lenne beleverni a fejét a betonba. Egyrészt azért nem, mivel nem akarom, hogy agyrázkódása legyen, nem teszem. Másrészt pedig azért, mert nincs a közelembe beton.
- Szóóval, akkor ha netalántán kimennénk, szeretnéd, hogy beleverjem a fejedet a betonba, vagy nem élnél a lehetőséggel? - vigyorgok édesen, miközben felülök, s megcsapom az eddig fejem alatt pihenő párnával. El felnyög, majd vissza csap.
Eme pillanatot a beviharzó Perrie töri meg.
- És ha elmennénk bulizni? Holnap meg bowlingozni? Csak nem lesznek ott Harry-ék - ránt vállat, majd leül az íróasztalom melletti székre.
Hümmögve nézek végig a lányokon, akik elgondolkodva bólintanak.
- Akkor sicc! Menjetek, készülődjetek! Így is órákig tart, míg ruhát kerestek - kuncogok, s felállok.
Végül magamra maradok a szobámba.
Még mindig úgy vagyok vele, hogy ez nem a legjobb ötlet, de nem akarom őket lelombozni. Igaz, nem buliznom kellene, hanem inkább mással foglalkozni. Mással.
Be kellene mennem a város házára, megszerezni pár iratot. De nem akarom a lányokat elkeseríteni, így muszáj mennem.
Megfürödtem, most pedig itt állok a nappali közepén, fehérneműbe, tanácstalanul ácsingózva, gondolkodva azon, hogy mit vegyek fel. A hajam egy törülközőbe van csavarva, a fejem tetején.
- Beszélnünk kell! - jön be kopogás nélkül Nathasa.
- Igen, persze, nyugodtan bejöhetsz - forgatok szemet.
- Szóval annyit akarok, hogy abba belegondoltál, hogy mi van, ha a buliban ott lesznek Niall-ék? - sétál elém, kezét csípőre teszi.
- Remek. Belegondoltam. De mivel nem hozzám jön, hanem hozzád, és veled fog foglalkozni, nem velem. Szóval nem érdekel - rántok vállat.
- És ha Harry is jönni fog? - kulcsolja kezeit mellei alatt.
Idegesen harapok ajkamba, majd sóhajtok.
- Akkor addig iszok, ameddig már nem fogok tudni foglalkozni vele - hümmögök. Leszedem fejemről a törülközőt, és vizes hajamba túrok. Nathasa hümmög egyet, majd szó nélkül távozik.
Annyira nem értem. Miért baj az, ha nem akarok találkozni megint Harryvel? Nem akarom látni, nem akarok vele beszélni. Mint mindig, most is felhozná a tipikus "nyissuk már ki a levelet" témát, amit nem akarok ismételten végig hallgatni.
Végül elkészülök, majd cipőmbe bújok, kezembe veszem telefonomat, majd lemegyek. A lányok már lent vannak, kezükben a kabátjuk foglal helyet. Érkezésemre felkapják fejüket.
- Mehetünk? - kérdezem, miközben én is felkapom kabátomat. A lányok bólintanak, majd együtt megyünk ki. Danielle bezárja az ajtót, amit mi megvárunk.
Csendben ballagunk a sötét utcán, csupán cipőnk kopogása visszhangzik. Danielle és Perrie elől, míg mi mögöttük kullogunk. Végig hallgatom, ahogy Nathasa áradozni kezd Niall-ről.
Már a fejemet fogom, miközben gyilkos pillantásokkal nézek rá. Nem akarom hallgatni a Niall-ről szóló kisebb-nagyobb sztorikat, miszerint ilyen, meg olyan helyes.
A klubbhoz érve bemegyünk, majd az emelet részre ballagunk, egy, a helyiség sarkában helyez foglaló asztalhoz telepedünk. A levegő fülledt, látványos köd és ide - oda cikázó világítás tölti be a helyet. Fent is van egy bár, ahol pár ember bárszékeken ül. Leülök Perrie mellé - távol Nathas-tól - hogy véletlenül se halljam, ahogy Niall-ről beszél.
Körbe nézek az emberekkel teli szórakozóhelyen. Párok vonaglanak ide-oda, szorosan egymáshoz simulva. Arra eszmélek fel, hogy valaki megböki az oldalamat, mire picit megugrok. Oldalra pillantok. Nem Perrie volt, mert ő épp elmélyülten társalog Danielle-val.
Másik oldalamra nézek, ahol Harry vigyorog rám vissza.
Kezdődik...