2016. április 23., szombat

42.Rész

Hali! 
Sajnálom, hogy ilyen későn teszem fel a részt. Hamarosan lépek át telefonra, és jobbnak látom, hogy ha előbb még kiteszem gépről:)
Szóval köszönöm a 3 kommentet, s a rengeteg megtekintést!:)
Imádlak titeket!:)

Kellemes olvasást, kommenteljetek, iratkozzatok fel!:)

Taylor xx


* Ann szemszöge *

Sokkalta jobban érzem magamat, hogy elmondhattam Harry-nek mi is történt. Nem tudom, de kezdek egyre inkább máshogy hozzáállni a göndörkéhez. Eddig még undort éreztem iránta, ami most...hát...szavakkal nem is nagyon tudnám kifejezni. Talán egy szó van rá: vonzódás.
De ez a szó minden embernél mást jelent, ahogy nálam is. Nem, nem csak a testéhez vonzódok. Úgy érzem, hogy már nem csak a testéhez. Mert igen, csodálatosan kidolgozott felsőtesttel rendelkezik, de ha úgy van, akkor nagyon meg tud nyílni az adott ember előtt. És, hogy mi körülbelül fél órával ezelőtt lefeküdtünk, valami különös érzelem alakult ki kettőnk között. Nem, nem nevezném szerelemnek, mert ez nem az. Ez, valami megmagyarázhatatlan érzés, ami egyszer elkapja az embereket, s rabságba zárja. De ez akkor sem szerelem. Vagy de?
Harry mellett állok, miközben Ő kibontja a levelet, majd lehuppan a padlóra, Én pedig mellé, a lehető legközelebb. Orromba azonnal beszökik férfias, bódító, kellemes illata, amitől a szívem hevesen kezd verni, s késztetést is érzek, hogy megcsókoljam. De nem teszem.
Magamban már tombolok, dorgálom magam úgy, ahogy csak tudom. Harry kinyitja a papírt, majd olvasni kezd. Illetlenségnek találom, hogy Én is beleolvassak. Majd ha valami olyasmit olvas benne, biztosan meg fogja velem osztani. Ahogy Harry olvasni kezd, tekintetem arcára siklik, azon belül is telt ajkaira. Ahogy olvas, ajkai elnyílnak, s mormog valamit. Majd szemem tovább vándorol, állkapcsa kiegyensúlyozott vonalára, amit legszívesebben végig nyalnák és harapdálnák.
A levél végéhez érve kezéből kiesik a levél, s már - már sírva néz rám, és szó nélkül ölel magához. Igen, talán...ilyen az, mikor megtörik egy erős férfi, nem?
És ez most megtörténik.
Arcát nyakhajlatomba fúrva szipog, végül vállai rázkódni kezdenek és a lehető legjobban bújuk hozzám. Nem szólok semmit, leteszem a lámpát, majd kezemet vállára téve simogatom. Halk szipogása tölti be a padlást, érzem, ahogy sós könnycseppjeitől nedves nyakam. Kezem tarkójára siklik, amit cirógatni kezdek.
- Szeretnél róla beszélni? - kérdezem fülébe suttogva, mire megrázza fejét, majd mély levegőt vesz, és eltávolodik tőlem.
- Csak...adj egy kis időt. Kérlek! - néz rám. Aprót bólintok, és mikor Ő is feláll, Én is felállok. Megfogom a zseblámpát, és utána megyek, le a lépcsőn. Harry szó nélkül rohan az emeletre. Sóhajtva nézek utána, majd a konyhába megyek, ahol Liam mosogat.
- Valami baj van? - néz rám kérdőn, kezét törülgetve.
- Ha tudnád mekkora - rogyok le egy székre, és a terítő mintáját rajzolgatom át ujammal.
Liam kis habozás után leül velem szembe.
- Harry megtalálta a levelet, amit a Styles ősök hagytak rá - motyogom. Liam meglepetten néz rám.
- És, felolvasta? Hol van most? - azonnal feláll, és már indul is az emelet felé, de visszahúzom.
- Hagyd most! Nekem sem olvasta fel, és eléggé rosszul nézett ki. Szerintem egy kis időre van most szüksége, hogy átgondoljon egy - két dolgot - magyarázom, miközben elengedem karját, és felállok. 
- Jól van, akkor viszont adok valamit. Vidd fel neki - Liam a hűtőhöz lépve kivesz egy dobozt, mire homlok ráncolva nézek fel rá.
- Mi van a dobozba? - kérdezem.
- Képviselőfánk. Niall délután elment a cukrászdába. Megmentettem párat. Te is nyugodtan vehetsz belőle - kedvesen rám mosolyog, mire bólintok egyet, majd elindulok az emeletre. Felsietek a lépcsőn, s a folyosó végén lévő szobába nyitok. Harry az ágyon fekszik, s a plafont bámulja. Nem tudom, mit tegyek? Menjek oda, öleljem magamhoz? Mit...mit csináljak? Nem ismerem Harry-t, vagyis...nem tudom, hogy mit jelent nála a gyengédség. Vagy csak hallgassak az ösztöneimre? 
Ajkamba harapva teszem le az éjjeliszekrényre a dobozt, majd befekszek mellé. Kezemet mellkasára simítom, s könyökömön megtámaszkodok.
- Minden rendben? - kérdezem halkan, miközben mellkasát kezdem cirógatni.
- Csak fogd be és maradj Velem - hangja fájdalmasan szeli át a pár perce tartó csendet. Felém fordul, majd arcát nyakhajlatomba fúrva, átkarol derekamnál. Hanyatt fekszek, hogy jobban hozzám tudjon bújni. Érzem heves szívverését, ahogy a levegőt fújja nyakamba, bőrömet csiklandozva. Tarkójánál cirógatom, miközben lábainkat összeakasztom. Ajkaimat harapdálom, miközben lehunyom szememet. Orromba bekúszik kellemes, férfias illata, minek hatására ajkaimra halvány mosoly siklik. Kezem lecsúszik hátára, s arcomat hajába fúrom. Keze, ami derekamon van, combomra siklik, majd egy apró csókot nyom nyakamba.
- Eljössz velem fürdeni? - dörmögi nyakamba, mire ajkamba harapva bólintok. Lassan felemel, és a fürdőbe visz. Kiszállok öléből, s megnyitom a vizet a kádba. Mikor megfordulok, Harry meztelen, izmos mellkasával szemezek. Ajkamba kell harapnom, ahogy tekintetem levezetem v-vonalára. Harry felemeli államat, majd homlokon csókol. Halványan elmosolyodok, majd tarkójára simítva megcsókolom. Harry lassan visszacsókol, kezével átfonja derekamat. A csók végeztével felkötöm hajamat, majd levetkőzök. Harry előbb beszáll a kádba, Én pedig vele szembe. Elmerülünk a habokba, egymás szemébe meredve. Tekintetemet pirulva kapom el, és a csempét kezdem el szugerálni. 


Őszintén megmondva, nem tudom, mi is van közöttünk. Nem tudom, de egyik pillanatról a másikra megkedveltem Harry-t. Igen, ehhez kétség sem fér, ezt hívják vonzalomnak. Egy csábító, őrült vonzalomnak. Harry számomra kezd amolyan tiltott gyümölcs lenni, vagy nem tudom. Jó ötlet, hogy pont olyanba szeretek bele, akibe totálisan nem kéne? 


2016. április 10., vasárnap

41.Rész

Halii!:)
Meghoztam az új rész, sajnálom a késést, de fogalmazási ihletem volt, de már itt vagyok!
Viszont kissé elszomorít, hogy megint lecsökkentek a kommentek.
Már nem tetszik a sztori?
Már nem érdekel titeket?:(
Valamit Én rontottam el?


Taylor xx



*Harry szemszöge *


Pár nappal ezelőtt, Ann eljött hozzám. Itt volt, itt...itt aludt. Nem értettem, miért is tette ezt, de nem ellenkeztem. Hagytam, hogy befészkelje magát az ágyamba, elsírja minden bánatát nekem. Megengedtem, hogy hozzám bújjon. S ami még meglepőbb; semmi gonosz szándék sem vezényelt azokban a percekben. Nem akart hazamenni, s most is itt van. Itt, a konyhában és Liam-el beszélget. Zayn-t kerüli, amennyire csak tudja. Ahogy haverom is Őt. Nem mondta el a sírásai igazi indokát, és hogy ezt honnan tudom? Megérzés...



Fáradtan, hajamba túrva mentem  a konyha felé. Hallottam, ahogy Ann Niall-el beszélget. Zayn-el találkoztam a lépcsőnél, épp Perrie-vel beszélt telefonon. Délután elaludtam, s még csak most keltem fel, de csak azért, mert Liam felkeltett, hogy mehetnék velük vacsorázni.


Végül leülünk. Zayn legnagyobb meglepetésemre Ann mellé huppan, s még rá is néz. Homlok ráncolva nézek hol a velem szemben ülő lányra, hol fekete hajú haveromra, aki csak vigyorogva von vállat. Miután jó étvágyat kívánunk egymásnak, enni kezdünk, csendben. Ann jobbára turkálja a vacsorát, mígnem megszólal.
- Én...szeretnék nektek valamit mondani - hangja szinte cincogás, de hála a konyhában uralkodó csendnek, meghalljuk. Kissé aggódva nézek rá. Mindannyian abbahagyjuk az evést, s minden figyelmünket az asztalnál ülő fiatal lányra szegezzük. - Anyámék hagytak rám egy levelet. Kibontottam egy héttel ezelőtt. Nem akartam nektek elmondani, mert féltem, hogy kifogtok röhögni, ha elsírom magamat - szipog megállás nélkül, miközben fejét lehajtotta. - Én...bocsánat - feláll, s az emeletre rohan. Összenézünk a fiúkkal, Liam feláll.
- Megyek, megnézem - elindul az emelet felé, de én utána iramodok, s elkapom kezét.
- Majd Én megnézem. - Barátom bólint egyet, majd visszamegy a fiúkhoz. Ajkaimat harapdálva rohanok fel a lépcsőn, majd benyitok szobámba. Ann az ágyon hasalva zokog, arcát egy párnába temetve. Szörnyű a látvány, amit nyújt. Nem tudom miért, de addig akarom ölelni, ameddig csak lehet.
Lassan becsukom magam mögött az ajtót, ügyelve, hogy ne legyek hangos. Lassú léptekkel indulok el a zokogó lány felé, majd leülök mellé. Kezem végig siklik a pulcsimmal takart hátán, mire megrezdül.
- Szeretnél róla beszélni? - kérdezem halkan. Szó nélkül bújik hozzám, így az ölembe van. Azonnal átkarolom törékeny kis testét, államat feje búbján támasztom meg. Hallom, ahogy felszipog, arcát a lehető legjobban mellkasomba fúrja.
Percek telnek el, míg ölelkezve csitítgatom. Apró, jelentéktelen dolgokat suttogok fülébe, melyektől kezd lassan megnyugodni. Parányi keze mellkasomon pihen, arca végül nyakhajlatomban talált helyet.
- Mindjárt jövök - mondja halkan, majd feláll, s a fürdőbe ballag. Az ajtót nyitva hagyja, így utána megyek. Az ajtófélfának dőlve figyelem, ahogy megmossa arcát, amit az egyik törülközőmbe meg is törül.
- Én...egyenlőre még csak ennyit mondok, mert nem tudom, mennyire is bízhatok meg benned, és a fiúkban - mondja, miután elém sétál. Gondolkozás nélkül kapom el derekánál, s lassan, szenvedélyesen veszem birtokba ajkait. Felsóhajt, keze tarkómra csúszik. Lassan csókolom, miközben az ágy felé totyorgunk, de mielőtt végig dönthetném rajta, mellkasomnál fogva minimálisan eltol magától.
- Bízhatsz bennem! - laposakat pislogva nézek rá, szinte szájába beszélek. Pihegve néz fel rám, s kipirultan bólint egyet, mire kezem lecsúszik fenekére, majd lassan végig döntöm az ágyon. Ismét csókba forrunk össze, egy fokkal mohóbb csókba. Keze bebarangol ingem alá, s végig simít a hasamon lévő szőrcsíkon, amibe teljesen beleremegek, és még bele is mordulok a csókba. Lassan áttérek állkapcsa vonalára, amit megszívok, s gyengéden megharapdálok. Ann sóhajtozva hajtja hátra fejét, és úgy nyögdécsel. Hajamba túr, csípőjét feltolja, ágyékunk összesimul, mire rekedtesen felnyögök. Lassan húzom le pulcsiját, majd nyakát puszilom végig. Fejemet melleire nyomja, amiket nem takar melltartó. Kerekded idomait nedves csókokkal pecsételem, s egy óvatlan pillanatban felpillantotok rá. Fejét hátra döntve, ajkai elnyílnak, minden egyes nedves csók után felsóhajt. Végig nyalok mellbimbóin, amiket picit megszívok. Háta elemelkedik az ágytól, miközben felnyög. Nedves puszikkal haladok végig hasán, kiálló csípőcsontjába beleharapva. Picit ficánkol, mire gyengéden lefogom. Lassan lekerülnek rólunk a ruhák. Végig simítok alhasán, miközben másik kezemmel szétnyitom lábait, s lassan melleitől indítva nedves csókokkal haladok egészen ajkai felé. Eközben belé csúszok, s várok egy picikét. Ann kéjes nyögése tölti be a szobát, lábait derekamra kulcsolja. Végig nyalok alsó ajkán, közben lökök egyet, s teljes hosszommal belé csúszok. Az alattam nyögdécselő lány feljebb csúszik az ágyon. Kulcscsontját harapdálva kezdek el mozogni, egyre gyorsabban, egészen addig, míg el nem ér minket az orgazmus.


Lihegve, összebújva fekszünk az ágyon, egymás karjaiban. Szívem hevesen dübörög mellkasomba, miközben derekát simogatom. Arca nyakhajlatomba pihen, miközben apró keze mellkasomat cirógatja.
- Anyám valami James Green-t emlegetett a levélben, apád mellett - egyenesen fülembe motyog, amit sikeresen meghallok. Meglepetten ülök fel, s azonnal bokszerembe bújok.
- James Green-t mondtál? - kérdezem kissé értetlenül, mire bólint egyet.
- Igen, James Green-nek is tartozott apám - mondja halkan, s teste köré tekeri a takarót. - Miért baj ez? - ráncolja homlokát. Nekiállok keresgélni a papírok között, mígnem megtalálom a lapot, amit apám hagyott nekem.
- Öltözz fel, felmegyünk a padlásra. Ott van egy doboz, kell benne lennie egy levélnek - fordulok felé, s adok neki a melegebb pulcsijaim közül egyet. Ann szótlanul bólint egyet, majd felöltözik. Felöltözünk mind a ketten, majd derekát fogva mentünk a padlásfeljáró felé. Felmegyünk,  skiveszem a zsebembe lapuló lámpát, és elindulok az egyik nagyobb láda felé. Ann mögöttem ballag.
- És ki írta a levelet? - kérdezi halkan, s megfogja a lámpát, hogy tudjak kutatni a ládában.
- Anyámék hagyták rám.