2016. február 22., hétfő

37.Rész

Hey!^^

Ismét megfogyatkoztatok, amit szomorúan tapasztalok. Megértem, hogy nem nagyon tetszett nektek a Téli Novella, mert igazság szerint nekem sem jött be annyira. 
De lapozzunk.
Meghoztam a 37.Részt. Ami azt jelenti, hogy hamarosan kinyitják azt a bizonyos levelet, amiben teljesen meglepő fordulatok várhatóak, de ezt majd úgy is megtudjátok.
Nem tudom, vagy a Blogger vacakol, vagy fogalmam sincs. Folyamatosan leiratkozik egy ember, majd fel. Lehet, hogy nem is a Blogger vacakol.(?)


Ezt a részt most Harry Szemszöggel olvashatjátok, remélem tetszeni fog. Kommenteket várok.
És mielőtt még el nem felejtem, a Paparazzi Blogdesign ismételten hirdetett egy versenyt, amire jelentkeztem. Helyezést értem el.
Legjobb fülszöveg: Alexandra Taylor-Enemies-I.hely
Legjobb Trailer: Alexandra Taylor-Enemies-III.hely
Novella verseny: Alexandra Taylor-I.hely.


Kellemes olvasást:)


Taylor xx



* Harry szemszöge *


Szép kis új évi ajándék, mondhatom. Nem hittem volna, hogy ennyire okosak is tudnak lenni. Szinte már meglepő. Vagy lehet, hogy ha nem lettem volna berúgva, akkor nem tudják megszöktetni Ann-t. Jó, most már hiába csámcsogok rajta, megtörtént.


Totálisan fitten megyek le a konyhába, ahol senki sincs. Már rég felöltöztem, és ameddig zuhanyoztam, eszembe jutott egy - két nagyon is jó ötlet. Többek között az is, hogy Ann nem ússza meg ennyivel, mivelhogy ismét magamhoz fogom "láncolni". Csak jobbnak látom, hogy ha ismét megvárom míg este lesz.
Lehörpintem az utolsó csepp kávét is, ami még a bögrémbe van, majd az emeletre szaladok. Igaz, ideje lenne már hazamenni a saját házunkba, ami hamarosan meg is fog történni, csak hát, az még kicsit később lesz esedékes. Mondjuk este.
A legelső szobába ballagok, ahol Niall és Louis egy ágyban alszik. Felkuncogok, látva a pózt, ahogy alszanak. Niall lába Louis nyakába, míg a feje a fiú combjánál van. Louis karja Niall bokájánál, és a feje a párnába fúrva. Hátra nyúlók zsebemhez, majd előhúzom a pisztolyomat, megnézem, hogy van-e benne töltény, majd az egyik vázára célzok, mely a sarokban lévő asztalon van. Meghúzom a ravaszt, és szétlövöm a vázát.


A fiúk egyszerre ugranak fel, így Niall sikeresen leborul az ágyról, s hangos csattanással találkozik a laminált padlóval. Lazán, vigyorogva dőlök neki az ajtófélfának, és őket bámulom. Louis kómásan túr hajába, miután felül. Kinyújtózkodik, majd rám néz.

- Miért keltettél fel minket ilyen korán? - az órámra pillantok, és hangosan felnevetek.
- Már lassan egy óra lesz, Louis. Itt az idő felkelnetek. Megyek, felkeltem Zayn-éket is  - vigyorgok, és megfordulok. Ám abban a pillanatban Zayn és Liam robog fel a lépcsőn, s egyenesen felém sietnek.
- Mi volt ez a lövöldözés? - kérdezi Zayn kicsit sem kedvesen. Remek, most viselhetem el egész nap a nyivákolásait.
Köztudott, hogy ha Zayn nem alszik maximum nyolc órát, akkor felborul a bióritmusa, és akkor általában mindenkivel bunkózik.
- Csupán csak felkeltettem Louis-t és Niall-t - rántok vállat, majd a laminált padlón fekvő szöszire pillantok, aki már háton feküdve, elnyílt ajkakkal szuszog.
Ilyen nincs.
- Jah, és minket is felkeltettél - mondja Zayn elfintorodva, majd int egyet, és már itt sincs.
Szemet forgatva nézek utána, és Liamre pillantok, aki nekidől az ajtófélfának, és lehunyja szemeit.
- Menj, igyál egy kávét. Addig rendbe szedem őket - bökök Louis-ra, aki már vissza vackolta magát. Liam bólint, és elhagyja a szobát. Körbe pillantok a szobába, tekintetem megakad még egy vázán, amiben egy csokor virág van. A vázához lépek, kiveszem belőle a virágokat, amiket a szekrényre teszek, és Niall- hoz sietek. A vázában lévő vízből az arcába öntök, majd Louis-hoz fordulok. Hallom, ahogy Niall felnyög, és káromkodva ül fel. Vigyorogva öntöm a maradék vizet Louis arcába, aki azonnal felugrik.
Nevetésem tölti be a szobát, közben leteszem a vázát. Louis megdob egy párnával, majd hajába túrva néz rám.
- Minek kell felkelnünk?
- Dolguk van. Cseréljétek le a lepedőt, és öltözzetek fel, aztán gyertek le a konyhába - mondom, majd magukra hagyom őket. Lemegyek a lépcsőn, be a konyhába, ahol Liam már egy kávét szürcsölget, Zayn pedig mellette ül, és a feje az asztalon van. Lehuppanok melléjük, majd megpöckölöm Zayn fülét, aki csak felmordul. Felkuncogok, s a még kómás Liam-re nézek.
- Emlékszel valamire a tegnap estéből? - Liam megrázza fejét, és mélyet sóhajt.
- Minden olyan zavaros. Csak képkockák ugranak be néha - néha, de semmi több - csóvája fejét, közben lenéz bögréjére.
Válaszul csak hümmögök, és ismét megpöckölöm Zayn fülét.
- És Te? Emlékszel valamire? - kuncogok fel. Megrázza fejét, s percek múlva már csak egyenletes szuszogását lehet hallani.
Remek, bealudt az asztalon.
Liam csak felkuncog. Feláll, majd a mosogatóhoz lép. Beteszi a koszos bögrét a gépbe, és vissza huppan mellém.
- Vettél már be fájdalomcsillapítót? - nézek rá kérdőn.
- Igen. Teát ittam a kávé előtt, és akkor - bólintok, miszerint megértettem.


Louis s Niall robog be a konyhába, halántékukat fogva. Liam szó nélkül áll fel és fájdalomcsillapító után kutat. Mikor megtalálja a doboz tablettát, Louis kezébe dobja, és vissza huppan mellém.
Niall mellém ül, míg Louis Zayn mellé, akinek Ő is megpöcköli a fülét.
Felkuncogtam, majd az asztalra könyököltem.
- Zayn! Itt az ideje felkelned! Beszélnünk kellene valamiről - bökdöstem karjait. Zayn felmordult, majd lassan, hót komásnak felült. s hajába túrt.
- Szóval. Az éjszaka folyamán megszökött Ann. A lányok segítettek neki. Mivel mindannyian ittasak voltunk, főleg Ti, négyen, ezért Én még ha akartam sem tudtam volna Ann-t itt tartani. Túlságosan be voltam rúgva, de ennek ellenére emlékszek a történtekre. Szóval, ebből az egészből csak annyit akarok kihozni, hogy ismételten el fogjuk rabolni Ann-t. Mivelhogy én nem hagyom ennyibe a történteket, felejtős. Annyi az egész, hogy Niall és Louis elmegy a házunkhoz, rendbe teszik a szobákat. Zayn, Liam és Én megfigyeljük a lányokat, este pedig lecsapunk rájuk. Most nem csak Ann - t raboljuk el, hanem a többit is - vázolom fel a tervet. Néha - néha bólintanak, miszerint megértettek. Még pár információt közlök velük, majd felállok.
- Majd hívjatok fel, ha kitakarítottátok a szobákat - nézek Louis-ra, aki bólint. Végül az emeletre megyek, és összeszedem a cuccaimat.Végül lemegyek a nappaliba, ahol eléggé nagy a felfordulás. Liam lép be, kezébe egy kukás zacskóval.
- Jó lenne, ha itt összetakarítanánk - néz rám, és pár sörös dobozt dob  a zacskóba.
- Tegnap jól szétpakoltunk - mondom, miközben a kilukasztott lufi darabokat a zacskóba teszem. 


*


És eljött az este. A lányoknál ég a villany a nappaliban. Annak ellenére, hogy el van húzva a narancssárga sötétítő függöny, tökéletesen láthatom az árnyékukat. Ajkamat csócsálva állok fel a székről, majd az emeletre rohanok. Felkapom a kikészített táskát, ami már az ágyon vár. Felveszem a kesztyűmet, majd a fekete csukjámat belebújok bakancsomba és lemegyek az előtérbe. Zayn és Liam már várnak, kezükben egy - egy pisztollyal.
- Akkor mindent a megbeszéltek szerint, világos? - nézek rajtuk végig. Bólintanak. Kilépünk az ajtón, s bevetjük magunkat a sötét éjszakába.
Átmászunk a kerítésen, majd szétválunk.
A hatalmas fa felé sietek, mely Ann ablakánál van. Ledobom a táskát, és kiveszem belőle az injekciós tűt, amiben altató van.
 Nagy nehezen felmászok, majd az ablakpárkányra ugrok, amin bőven elférek. Az ablak nem a legmodernebb, így még kívülről is ki tudom nyitni. Hangtalanul megyek be. A fehér függöny meg - meglebben, hála a lágy szellőnek.
Az ajtó kinyíl, és Ann jön be, az ajtót nyitva hagyva. Kuncog, a nagy semmin, dülöngél. Ezt én végig nézem, és őszintén szólva, tetszik az, amit látok. Vigyorom még szélesebb lesz, mikor elsétál mellettem, és nem vesz észre.
Becsukja az ablakot. Kapok az alkalmon, pár lépéssel megállok mögötte. Megfordul, arca először riadt, de ez hamar megváltozik és felkuncog.
- Nagyon vicces Perrie! Ennyivel nem tudsz megijeszteni - közelebb lép hozzám, sikeresen nekem esik.
Megtartom, de nem szólalok meg, túlságosan is élvezetes a műsor, amit nyújt.
Lent már csörömpölést és egyéb zaj csapja meg fülemet. Mivel  nekem háttal van, érzem, ahogy kerek feneke ágyékomnak simul. Más esetben már rég megdugtam volna, de most nem. Most nem azért vagyunk itt a srácokkal.
- Hmm, Perrie! Hova tűntek a melleid? Olyan izmos lettél - tetszik ez  részeg Ann, sőt. Bárcsak mindig ilyen laza lenne. De hát, Ann-ről van szó, szóval ez lehetetlen lenne. Időközben, ameddig Ő vihorászva próbál szabadulni, kiveszem zsebemből az injekciót, lepöckölöm az ujjammal a kupakocskát, kezem már nyakához közelít.
-  Perrie, már merevedésed is van? Te kis huncut - egyre inkább zavaróvá válik, ahogy nevet. Idegesítő, irritáló.
Végül egy határozott mozdulattal kerül az injekció a nyakába, s belefecskendezem testébe az altatót, az injekciót pedig eldobom.



Ann kábultan esik karjaim közé, én pedig készségesen fogom meg. Gyenge testét karjaimba véve megyek le a lépcsőn. A csörömpölés már a homályba merült, csend van. Pár beszédfoszlány vezet a nappaliba. Zayn épp Perrie száját ragasztja be, aki kábultan fekszik a fotelben. Liam vállára kapja Danielle-t, akinek a kezei összekötözve.
- Hívtátok már a fiúkat, hogy jöjjenek a furgonnal? - kérdeztem, közben Ann-re pillantok. Kezei lelógnak, arca mellkasomnál van.
- Állítólag már itt vannak - jön a válasz Liam-től, aki elindul a bejárati ajtó irányába.
- Ezek eltorlaszolták az ajtót - hallom, ahogy felnevet. Fejemet csócsálva nézek Zayn-re, aki szintén felém pillant. Ölébe kapja Perrie-t és Liam felé indul. Követem őket. Az ajtó kinyílik, mivelhogy már eltolták a dobozokat és az egyéb tárgyakat a srácok az útból. Liam Louis karjaiba adja Danielle-t, aki a kocsihoz viszi. Niall siet felém, és karjai közé veszi Ann-t, akit eddig én fogtam.
Liam Nathasa-val tér vissza, Zayn pedig Eleanor-al. Előre engedem őket, s bezárom az ajtót. A kulcsot zsebre dobom, majd a furgon felé ballagok, ahol már csak engem várnak. Beszállok hátra, behúzom az ajtót. Louis elindítja a kocsit, é pedig bekötöm magamat.


A házunkhoz érve, kiszállok, majd ölembe kapom a még mindig szuszogó Ann-t. Lepillantok rá, tekintetem ívelt ajkaira siklik. Késztetést érzek rá, hogy megcsókoljam, de nem. Nem teszem. Elkapom fejemet, és a ház fele ballagok. Niall nagy nehezen kinyitja az ajtót.
- Vigyétek fel magatokhoz a lányokat. Most már rátok vannak bízva - vigyorgok, és elindulok az emelet felé, Ann-el a karjaimba. Hallom, ahogy a fiúk még felkuncognak. Nekem is vigyor csúszik ajkaimra, miközben benyitok a szobámba, majd leteszem az ágyra a halkan szuszogó lányt. Még nem nagyon tudom, hogyan keserítsem meg még jobban az életét, vagy a mindennapjait.
Miután végig döntöm az ágyon, s háta alá nyúlva lehúzom róla szoknyáját. Ajkamba harapva nézek végig testén, mely most olyan ártatlan. Teljesen ki van nekem szolgáltatva, ami tetszik, viszont azt akarom, hogy érezze, ahogy ismét megerőszakolom. Ledobom a szoknyát a földre, kezem akaratlanul - vagy nem is akaratlanul - formás, feszes combjaira simul. Szempillái megremegnek, s mintha tűzbe nyúltam volna, kezemet azonnal elkapom.
Megrázom fejemet, és megszabadítom bakancsától, amit az ágy mellé teszek. Rá húzom a takarót, és lassan felállok. Hajamba túrok, majd kigombolom ingemet, amit hanyagul ledobok, és kikapcsolom nadrágom övét. Lehúzom az anyagot, majd a fürdőbe ballagok. Gyors tusolás után tiszta bokszerbe bújok, lekapcsolom a lámpát és bebújok a halkan szuszogó lány mellé.
Tusolás közben elgondolkodtam; megviccelem Ann-t, miszerint lefeküdtünk. Kezem a melltartója csatjához csúszik, s kicsatolom a fehérnemű egyik részét. A földre dobom, majd ezt követi a bugyija is.
Az Én bokszerem is lecsúszik, majd az ő ruhái mellett talál helyet. Magamhoz rántom, csupasz testünk összesimul, mely azonnal merevedést okoz számomra. Ann picikét mocorog, ami még inkább csak hab a tortára. De nem, nem engedek a csábításnak. Nem most fogom megerőszakolni.







2016. február 6., szombat

36.Rész

Hey!^^


Miért csak 2 komment? Miért csak 99 olvasó? Hol van az a híres 100? Nyaa! Nem szoktatok ti ilyenek lenni velem, ez nyem ér!

Még is köszönöm, hogy már 73453 kattintottatok a blogra, sokat jelent, de tényleg:)
Tudtok ti ennél többet is! Ahogy kommentelni is!:)

Kellemes olvasást, ha úgy jön össze, és ha annyi embert érdekel, akkor a 37.Részt Harry szemszögéből olvashatjátok:)

Taylor xx



* Ann szemszöge *


Felemelő érzés. Nem tudom mással kifejezni azt, amit most érzek. Puhaság; a párnáimnak olyan illata van, mint a ruháimnak. Itthon vagyok.
Nincs Harry, nincs szenvedés, verés. Bántalmazás.
Egy új év, új nap, új én.


Megdörzsölöm szememet, miközben oldalamra fordulok, és mélyet ásítok. A fény besüt az ablakon, a redőnyt nem húztam le hajnalba.
Hogy hogyan is kerültem végül haza? A lányok jöttek, megmentettek. Igazándiból nem volt nehéz kicselezni a részeg Zayn-éket, hisz' alig álltak a lábukon. A vicc az, hogy amint a házba értünk, mindent bezártuk, a hátsó ajtót eltorlaszoltuk. Most minden bizonnyal Harry és a haverjai még mindig alszanak, pedig már dél lehet, de így is garantálom, hogy másnaposak lesznek.


Lassan felülök, hajamba túrva állok fel és lemegyek a konyhába. A helyiségben Eleanor tartózkodik, a tűzhelynél állva csinálja minden bizonnyal az ebédet. Elmosolyodik, mikor meglát. Arcomra nekem is halvány mosoly siklik. Ellép a gáztűzhelytől, és felém lép. Karjait kitárja, amin jót kuncogok, s magamhoz ölelem. Tényleg hiányoztak, és örülök neki, hogy megmentettek. De tudom, érzem, hogy Harry ennyivel nem fogja feladni. Ez így túl könnyű lenne. Könnyen lenne ez az egész Happy End. Túl könnyen.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire hiányoztatok! - suttogom mosolyogva fülébe, érzem ahogy beleborzong, végül elengedjük egymást.
- Te is hiányoztál nekünk. Danielle össze vissza bőgött, még soha nem láttam ennyire leblokkolva - mélyet sóhajtok, elképzelve, ahogy Danielle a szobájába, a sarokba kuporodva zokog. Igen, volt már rá példa, mikor szerelmi bánata volt. És igazándiból sokkal rosszabb még elképzelni is, hogy pont miattam sírt.
- Talán jobb lett volna, ha tényleg eljössz valamelyikünkkel, és nem maradsz itt egyedül! - Nathasa sétál be, holt kómásan. Majdnem nekimegy az asztalnak, de végül sikerül neki leülni. Elmosolyodok látva kócos haját, amit egyszerűen megráz, így még rosszabbul néz ki.
Felfogva szavait csak vállat rántok, majd leülök mellé.
- Megtörtént, kész. Essünk túl rajta - hajtom le fejemet s a pöttyös asztalterítőt kezdem el bámulni, mintha olyan érdekes lenne a piros pöttyök elhelyezkedése.
- Nehéz olyanon túl esni, ami az egyik legjobb barátnőddel történt, és egyrészt a te hibád - Danielle lépked be, felöltözve, tökéletesen felkötött hajjal, irigylésre méltó sminkkel. A hajnali események alatt nem volt időm vele beszélni, mert akkor tökéletesen látszottak kisírt szemei.
Azonnal felpattanok, és szó nélkül ölelem magamhoz.
- Nem kellett volna miattam sírnod, nem érdemlem meg! - suttogom fülébe. Hümmög egyet, miközben fejét oldalra fordítja.
- Szóval El-nek ismételten eljárt a szája? - kérdezi kuncogva, mire én is elmosolyodok és elengedem. Az említett sértődve húzza fel orrát, amin jót nevetünk. Az utolsó, aki megjelenik Perrie. Testét csak egy hosszú póló takarja és egy bugyi, haja finoman omlik vállára. Mosolyogva néz ránk, majd elkapja El derekát, és az enyémet, Danielle felhúzza Nathassa-t, és odalöki hozzánk.
- Csoportos ölelés! - rikkantja Perrie, mire felnevetek. Nem törődve, hogy melyikőjüket karolom át, szorosan ölelem meg a két oldalamon állót.
- Mikor bontunk ajándékot? - kérdezi Nathasa, az ölelés végeztével.
- Hozom az ajándékaimat - rohanok fel, és a szekrényben kezdtek el turkálni, végül megtalálom a hatalmas zacskót, amiben az ajándékok lapulnak és a nappaliba megyek. A lányok a karácsonyfa mellett állnak, az ajándékok már becsomagolva fekszenek a fa alatt. Elmosolyodok, és én is bepakolom az ajándékaimat a fa alá. Végül megajándékozzuk egymást, és leülünk. A tévében egy unalmas, újévi film megy. Szívem szerit felmennék, és inkább a szobámba ücsörögnék, de nem lehet. Mármint, nem akarom lerázni a lányokat.
- Tudjátok mire gondoltam? - Danielle hangja húz vissza a jelenbe, fejemet felé fordítom. Akárcsak a lányok, én is érdeklődve figyelem.
- Csinálhatnánk egy pót szilvesztert. Még csak elseje van. És másodikára totálisan berúgnánk - felkuncogok, majd hátra dőlök a fotelben.
- Én benne vagyok. Mivel bevásároltunk már, ezért rengeteg pia van a kamrában. Eleanor meg úgy is főz - rántok vállat hanyagul, majd kuncogva nézek az említettre, aki később megdob egy párnával.
- Én felfújom a lufikat, és kreálok zenét - mondta vigyorogva Perrie, és az emeletre rohant. Nathasa s Danielle is elmondta, hogy mit akarnak csinálni, én meg felálltam.
- Hát, akkor én most... - kezdek bele, de Eleanor visszahúz.
- Felejtsd el, hogy meglógsz! Jöhetsz nekem segíteni! - számat elhúzom, és nyöszörögve dőlök el a fotelbe.
- És az nem lehetne, hogy mondjuk én itt maradok és.....pihenek? - ártatlanul nézek fel rá, szempillát rebegtetve. El csak megrázza fejét, majd elkapja csuklómat és a konyhába húz. Nyöszörögve, duzzogva ellenkezek, de hiába. Végül segítek neki főzni. 


Este már minden készen áll. Az emeletre rohanok, be a szobámba. A lányok már felöltöztek, csak én maradtam a reggeli ruhámba. Felveszek egy harisnyát, kifésülöm a hajamat és egy szoknyába bújok. Bakancsot veszek fel, telefonomat felkapom, ahogy egy csillagszórós csomagot az asztalomról. Lemegyek a lépcsőn, be a nappaliba. Halk zene megy, ami a Fall Out Boy The Poenix című száma. Elmosolyodok, miközben végig nézek a helyiségen. Rengeteg lufi, lampion van a nappaliban, ami igazán hangulatossá teszi a helyet, főleg, hogy még a karácsonyfán lévő égősor is világít. 
A nappali közepén egy hatalmas asztal foglal helyet, amin megannyi finomság van, amit én és Eleanor hoztunk össze. A lányok már az asztalnál ülnek, beszélgetnek.
Leülök Perrie mellé.
- Hát lányok! Boldog pót szilvesztert - kuncog fel Danielle, aki a másik oldalamon ül. Végül koccintunk, majd miközben beszélgetünk, enni kezdtünk. Az italok csak úgy gördültek lefele, végig nyelőcsövünkön. 

*


Hamarosan éjfél. Az alkohol rendesen a fejembe szállt, de olyannyira, hogy nehezen bírok megállni a lábamon. Kezemben egy pezsgőspoharat  szorongatok, miközben nagy nehezen az emeletre megyek. A szobámba kellene jutnom, ahol a telefonom vár. Szeretnék csinálni képet, de nem tudom, hogy mennyire lehetséges. 
A szobába beérve, megcsap a hideg levegő. Homlok ráncolva teszem le poharat az asztalra majd becsukom az ablakot. Megdörzsölöm csupasz, libabőrös karjaimat, és borzongva fordulok meg. Kissé megijedek.
Az ajtót nyitva felejtettem, így a beszűrődő fénytől tisztán kiveszek egy alakot, aki pontosan előttem áll. Felkuncogok.
- Nagyon vicces Perrie! Ennyivel nem tudsz megijeszteni - kissé dülöngélve indulok el felé, és sikeresen nekiesek.
- Hmm, Perrie! Hova tűntek a melleid? Olyan izmos lettél - vihogok, akárcsak egy ló. Az illető nem szól semmit, egyik karjával magához ránt, fenekem ágyékának csapódik.
- Perrie, már merevedésed is van? Te kis huncut - fejemet hátra vetve vihogok. Ám, hangom fennakad, mikor nyakamba injekciót szúr a mögöttem álló. 



2016. február 4., csütörtök

35.Rész

Sziasztok!

Ezúttal a részben Harry picikét szadista, ahogy a többi fiú is. Köszönöm, hogy szántatok rám pár kommentet, remélhetőleg ide is leírjátok a véleményeiteket. 
Nos, ki lesz a 101. olvasóm?:D


Jó olvasást kívánok, kommenteket várom!


Taylor xx

* Ann szemszöge *


Ajkaim közül halk sikoly szökik ki, lábamat rángatni kezdem. Harry elengedi lábamat, és hajamnál fogva állít fel. Hangosan felsikítok, kezemet kezére teszem és rácsapok. Erősebben markolt tincseimbe, fejemet hátra húzza, mire felszisszenek. Lassan elenged, így hátrálni kezdek, végül megbotlok az ágy sarkában, így a matracra dőlök. Harry elvigyorodik, tekintetem véres, fehér pólójára siklik. Összerezzenek a gondolattól, hogy Harry-ék még csinálhattak valamit a srác holttestével, amit én már nem láttam. Ismerem Styles-t, mindenre képes, legyen szó bármiről.

Hátrálok, végül hátam az ágytámlának csapódik. Harry már fölöttem is van, kezeimet leszorítja saját mancsával, míg szabad kezét állkapcsomra simítja, amibe bele mélyeszti ujjait. Felszisszenek, kezemet rángatni kezdem, lábammal rúgdosom combjait, de hiába. Ráül derekamra, csuklómon erősödik fogása. Szemei haragosak, megnyalja ajkát, majd megszólal.

- Valamit mondtam, nem? Én vagyok a játékvezető, az én szabályaim alapján játszunk, és ha szabályt szegsz, viseld a következményeit! - hangja a szokottnál is mélyebb, rekedtesebb. Jobban belebújok a matracba, miközben tekintetemet elkapom.

Harry egy könnyed mozdulattal kap ölébe, miközben szorosan lefog, hogy véletlenül se tudjam megrúgni. Levisz a földszintre, be a nappaliba.

- Louis, hozz egy széket, és ragasztószalagot! - a fiú pár perc múlva megjelenik, kezében a ragasztószalaggal és a székkel. Leteszi az ülőalkalmatlanságot az ablak elé, mely a mi házunk elé néz. Harry a székre lök, mire felállhatnák, Louis vállamnál fogva vissza nyom. Harry kezeimet és lábaimat a székhez kötözi.Ellenkezek, de hiába, könyörgök, de nem foglalkoznak vele. Harry végül a számat ragassza be, fejemet el akarom húzni, de Louis megfogja két oldalt arcomat.


*


A napok csak telnek, a ragasztószalag csak akkor kerül le rólam, mikor elvisz Harry fürdeni, és ha ételhez jutok. A napjaim tömören arról szólnak, hogy csak ülök az ablak előtt, és magam elé bámulok. Általában Harry-nek a karjai közé kell vennie, mikor lekerülnek rólam a szalagok, mert olyannyira nem bírom megtartani magamat, hogy könnyedén össze tudok esni.


Üveges tekintettel bámulok ki az ablakon, a havas tájba gyönyörködve. Egyszer csak négy autó parkol le a házunk előtt. Megrezdülök, szemeim felcsillannak. Hazajöttek.
Bármennyire is nyomorult helyzetbe vagyok, örülök nekik.
Egyesével szállnak ki, körbenéznek, mintha észrevettek volna. Legszívesebben üvöltenék, integetnék, de nem tudok. Perrie az, aki legtovább bámulja az ablakot, s mond valamit Danielle-nek aki maga után húzza a bőröndjét. Olyan, mintha egyenesen rám mutatna. 
Egy autó parkol le a hídon, majd Zayn száll ki belőle. Ő is az ablakra pillant, kissé bosszúsan pillant rám, majd az út másik oldalára indul, ahol a lányok vannak, vagyis, most már csak Perrie. Zayn mellé ballag, a kocsija oldalának dől, és a lányhoz kezd beszélni. Perrie láthatólag meglepődik, hogy egyáltalán képes volt hozzá szólni. Beszélnek valamit, mikor kirohan a házból Nathasa. Idegesen, hadonászva ballag Zayn elé, meglöki a mellkasát. Láthatóan ideges, de Perrie lefogja. 


Ezt követően mind a hárman az ablakra pillantanak. Zayn kezei ökölbe szorulnak, és elindul vissza, ide hozzánk. Az ajtót szinte feltépi, amit be is zár maga mögött. Szó nélkül trappol be hozzám, a nappaliba, a sötétítő függönyt elhúzza. Harry rohan le hozzánk, és kérdőn nézi végig, ahogy Zayn kiszabadítja kezemet és lábamat.
- Zayn! Mi történt, mit csinálsz? - állítja meg Harry, miközben leguggol mellé. Zayn egy pillanatra rá figyel, majd folytatja lábam kiszabadítását. 
- Megjöttek a barátnői. Nathasa sikongatva, kétségbeesetten, és kissé dühösen jött ki, miszerint Ann-t elrabolták. Kérdőre vontak, de én eljöttem inkább ide - felhúznak, Harry ölébe kap, és Zayn-re pillant.
- Jó, akkor felviszem az emeletre. Jobb, ha nem tudják, hogy itt van - meg akarok szólalni, de nem megy. Le akarom venni számról a ragacsot, de nem kockáztatok. Fejemet erőtlenül döntöm Harry mellkasának, szememet lehunyom. Remegés veszi át testemet, miközben az emeletre visz. Az ágyra ültet, majd a szekrényhez ballag. Kivesz egy meleg pulcsit, és ölembe dobja.
- Öltözz! - parancsol rám. Összerezzenek, miközben remegő kezekkel, erőtlenül veszem fel a meleg pulcsit, lábaimat felhúzom. Tekintetemmel Harry-t követem, aki lehúzza a redőnyt, a villanyt felkapcsolja. Már esteledik, hamarosan Harry visz fürdeni.
A fiú elém guggol, végig simít remegő testemen, majd lehúzza számról a ragacsot, mire fájdalmasan nyögök fel.
- Elviszlek fürdeni, utána pedig megetetlek - válaszul csak bólintok. Ismét ölembe kap, és a fürdőbe visz. Leültet a kád szélére, és megengedi a vizet a kádba, majd bezárja az ajtót. Lekapja pólóját, tekintetemet mellkasára vezetem. Telefonja megcsörren. 
- Történt valami, Liam? - az említett és Niall nem jött el ide, a házukba maradtak. Már egy ideje nem láttam őket, és mi tagadás, nem is akarom. 
Tovább beszélget a fiúval, miközben én elbambulva bámulom, ahogy a víz a kádba csobog. Harry végül elköszön Liam-től,és bontja a vonalat. A telefont leteszi a komódra, majd felém fordul.
Leveszi rólam a pulcsit, majd a pólót. Mindent hagyok neki, mert ha ellenkeznék avval csak magamnak ártanák. Ezt is bizonyítják az oldalamon, karjaimon lévő lila foltok. 
Végül minden ruha lekerül rólam, hajamat felköti. Totálisan tehetetlennek érzem így magam, és ez nem nagyon tetszik. Úgy kezel, mint egy gyereket. Egy időzített ketyere, mely bármikor robbanhat. 
Felállok, és ajkamba harapva nézek rá. A ruhák róla is lekerülnek, majd bemászik a kádba, Én pedig követem. Vele szembe leülök, lábaimat kinyújtom. Összerezzenek, és fel is szisszenek mikor a víz a sebekhez ér, amiket Ő okozott. 
Tekintetét kerülöm, kezét megérzem combomon, mire összerezzenek. Kénytelen vagyok rá nézni. Arcáról semmit sem tudok kivenni, a hab teljesen ellepi izmos mellkasát. 
- Többet nem leszel a székhez kötözve, itt maradsz fent a szobába. A végén még megtudnák a barátnőid, hogy itt vagy - az ölébe húz, egyenesen merevedésén ülök. Hátam mellkasához simul, karjaival átkarolja derekamat, és fülemhez hajol. 
- Ne aggódj, a szilveszter estéd emlékezetes lesz! - mély hangjától a hideg ráz ki. Mit akar? Érzem, hogy nem fogom élvezni. 


*


Eljött ez a nap is. Szilveszter van. Végül Niall és Liam is eljött, hogy együtt ünnepeljék meg az újévet Harry-ékkel.Az ablak előtt ülök, háttal az ajtónak. Már este van, korábban  Harry annyira feljött, hogy megfürdessen, utána magamra is hagyott. 


Lentről Niall idegesítő nevetését hallom, amit Zayn-é követ. Hmm... nagy ritka hallani a feketeséget nevetni, szóval annak valami nyomós oka lehet, hogy most felkacagott.
Az időérzékem egyenlő a nullával. Nem tudom, hány óra, mikor jön el az a bizonyos éjfél. Nem repdesek az örömtől, sőt. Ez életem egyik legrosszabb szilveszter estéje. Nem vagyok a szeretteimmel, nem érzem magam jól.
Lábdobogás, majd kulcszörgés, ezt követően kinyílik az ajtó. Tudom, hogy Harry az, csak azt nem tudom, hogy mit akar. 
A lámpát felkapcsolja, majd felém lépked. Kezét vállamra teszi, mire összerezzenek. Fogása gyengéd, kicsit sem erős, ami különös. Van egy érzésem, hogy leitta magát, nem is kicsit.
Lassan felpillantok rá. Engem néz, másik kezében egy pezsgős üveg foglal helyet.
- Gondoltam feljövök hozzád. Öt perc múlva éjfél - válaszul csak hümmögök egyet, végül felállok. Kezét arcomra simítja, majd homlokon csókol. Hátrálok egy kicsit, még mielőtt komolyabb szándékai lennének.
Elenged, és az íróasztalához ballag, ahol két tiszta, pezsgőspohár ácsorog. Mind a kettőbe tölt az alkoholból, az üveget leteszi, majd kezembe adja az egyik poharat. Homlok ráncolva pillantok fel rá. Most le akar itatni, vagy mi a franc?
Végül az órájára pillant, ujjait csuklóm köré fűzi, és az ablakhoz húz. Percek múlva tűzijáték röppen fel az égre, s megannyi formában mutatkozik meg. Harry kezét államra simítja, úgy fordít magával szembe. Totálisan romantikus pillanatok egyike lenne, ha nem Vele lennék.
- Boldog új évet, Ann! - hangja mély, viszont mosolyog. Komor arckifejezéssel koccintok vele, és a pezsgőbe iszok.
Lentről csörömpölés, s más egyéb, bizarr hang hallatszik fel, majd lábdobogás. Az ajtó kicsapódik.
A lányok.


2016. február 1., hétfő

Happy Birthday, Harry!

Nem tudom szavakban kifejezni azt, amit érzek.
Hihetetlen, hogy szinte mindent neki köszönhetek.
Hála neki, elkezdtem blogolni.
Már lassan két éve az életem része.
Néhol nevetek, néhol sírok azon, amit csinál.
Szeretem, talán túlságosan is.
Kár, hogy Ő nem tud a létezésemről, hogy nem tudja, mennyi ember gondol rá nap, mint nap.
Még akkor is mosolyog, mikor minden remény elillan.
Rossz a gondolat, hogy talán soha sem láthatom, nem hallhatom élőben azt a mély, rekedtes hangját.
Nem ölelhetem magamhoz, nem érezhetem mámorító illatát, arcomat nem fúrhatom mellkasába.
De még is szeretem, bármennyire is messze vagyok tőle.
Boldog születésnapot, Harry.