Happy Birthday, Harry!

Nem tudom szavakban kifejezni azt, amit érzek.
Hihetetlen, hogy szinte mindent neki köszönhetek.
Hála neki, elkezdtem blogolni.
Már lassan két éve az életem része.
Néhol nevetek, néhol sírok azon, amit csinál.
Szeretem, talán túlságosan is.
Kár, hogy Ő nem tud a létezésemről, hogy nem tudja, mennyi ember gondol rá nap, mint nap.
Még akkor is mosolyog, mikor minden remény elillan.
Rossz a gondolat, hogy talán soha sem láthatom, nem hallhatom élőben azt a mély, rekedtes hangját.
Nem ölelhetem magamhoz, nem érezhetem mámorító illatát, arcomat nem fúrhatom mellkasába.
De még is szeretem, bármennyire is messze vagyok tőle.
Boldog születésnapot, Harry.