26.Rész

Haliii!

Nagyon - nagyon köszönöm a kommenteket, támogatásokat. A nézettség egyre nagyobb. Imádlak titeket:) Hamarosan meg lesz a 100 feliratkozó, ami egy újabb különkiadást jelent. Jó olvasást, mindenkit csókolok, várom a kommenteket és a feliratkozókat.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Hát ilyen nincs. Ez nem igaz. Komolyan, Harryéknek az volt a tervük, hogy a lányokat az ujjuk köré csavarják, s itt tartják őket? És mi lesz a játék vége? Meg is dugják őket? Kiszedik belőlük a széf kódját? Feladom.

Homlok ráncolva nézek végig barátnőmön, akárcsak egy idegenen, akin tegyük fel egy béna pink kalap van.

- Megsütötte a nap a fejedet, vagy mi van veled? - apró fintor siklik végig arcomon, majd ellépek egyet hátra. Mindenki meghátrál tőlem? Még a legjobb barátnőim is? És akkor ki a tökömre számíthatok ezentúl? Csak magamra?

Istenem, Ann! Miért nem adod neki oda a levelet? Kibontjuk, elolvassuk, s minden vissza áll a régi kerékvágásokba. Harry leszáll rólam, elfelejtjük a dolgot, elsimlizzük az ügyet, és kész. Ugye, milyen könnyű kis terv? Pedig ez koránt sem így van. A levelet egyszerűen képtelen vagyok kinyitni. Már tartottam a kezembe, s akkor is úgy éreztem, mintha milliós súlyt cipelnék a hátamon. Pedig épp, hogy megfogtam. 

Danielle meglepetten vizslat, arcán az értetlenkedés apró porszeme látható. Kilép, s becsukja maga mögött az ajtót.

- Nem, csupán csak jól érzem magamat Liammel. Ennyi az egész - ránt vállat hanyagul. Hitetlenkedve nézek rá, dühösen fújtatok egyet, majd választ sem várva rohanok le, és Harry elé megyek. Szemeim dühösen csillagnak, míg ő inkább értetlenül vizslat smaragd szemeivel, amikkel szinte a vesémig lát.

Én pedig, mint egy időzített bomba, úgy robbanok.

- Mit képzelsz magadról,, baszd meg?! Van képed mind ahhoz, hogy te és a haverjaid a lányokat az ujjaitok köré csavarjátok? Mit akarsz ezzel elérni Styles? Mi a francot? - emelem fel hangomat és egyre közelebb megyek hozzájuk. Olyannyira, hogy lábunk, egészen térdig, szinte összeér.

Harry szemei felcsillannak pár pillanatra, majd vállat ránt. Lehajol - mintha olyan kicsi lennék - és szórakozottan vizslat.

- Én semmit nem tettem. De jó lenne, ha üresbe tennéd magad. A végén még kidagad egy új ér a homlokodon. Ezt pedig senki nem szeretné, Kurva. - Szavai pofonként csapnak meg. Testemet elönti a méreg. Törni zúzni akarok. Megölni mindenkit, de egy valakit főként. Azt, aki közel áll hozzám. Harryt. Számat szólásra nyitom, ám hang nem igen akar kijönni, helyette csak tátogás marad. 

Harry arcán győztes mosoly játszik, majd figyelmen kívül hagyva, megy el mellettem. Utána mutatok, történetesen a középső ujjamat, és felrohanok a lépcsőn. Bemegyek az első útba eső szobába, ami ezek szerint Louisé. Az említett az ágyon terpeszkedik, bokszerben. Elenaor épp akkor lép ki a fürdőből. Alkarján, s combjain szívás és ütés nyomok vannak. Homlokom ráncba szökik, visszaemlékezve Harry szavaira inkább rendezem vonásaimat. A fiú, aki az ágyon van, tekintetét rám kapja. Kékeszöld szeme egy pillanatra megvillan, majd Elenaorra néz.

- Takarodj a fürdőbe! - morogja kicsit sem kedvesen, s feláll. Elém sétál, tekintete lekezelő.

Más esetben meghátrálnék, ha nem lenne bennem ennyi indulat, mint most.

Barátnőmre nézek, aki összerezzen és a fürdőbe menekül. Gyanús szemekkel vizslatom. Nem tudom, hogy mi folyik itt, de ha lesz alkalmam, akkor kifaggatom Eleanort.
- Mit akarsz? - ránt vissza Louis hangja. Mély levegőt veszek, hogy valahogy egy kicsit is le tudjam magamat nyugtatni. Mikor ez sikerül, szemébe nézek.
- Rengeteg mindent szeretnék veled közölni, Drága Louis! Köztük van az is, hogy ne beszélj így Elenaorral! - válaszolok elszántan, komolyan nézve szemeibe. Louis szeme alatt lévő nevetőránc egy pillanatra megrándul, majd hangosan felkacag. Nevetése nem jóindulatú, inkább pimasz, provokatív, minek hatására bennem még jobban felmegy az a bizonyos pumpa.

- Ugyan! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak Eleanorral. Egyrészt neked kussba kellene maradnod és hagyni, hogy megdugjanak. Jelentéktelen kis senki vagy. Még nem tűnt fel? - csak úgy köpi a szavakat, amik egészen a szívemig hatolnak. Hogy lehet valaki ekkora szemét?
- Nem vagyok kurva! Nem is az akarok lenni! Ha jelentéktelen lennék, akkor nem állnák most itt előtted, Drága Louis. Nem gondolod, hogy kicsit nagy az arcod? - válasz helyett, lábdobogást hallok, majd egy mellkas csapódik hátamnak. Zavarodottan nézek vállam felett az illetőre, aki Harry.
- Áh! Jó, hogy itt vagy Harry. Jó lenne, ha állítanál a csajodon és kicsit megnevelnéd! - hallom meg Louis hangját. Rá emelem tekintetemet, majd dühösen fújtatok egyet.
- Anyádat kell megnevelni! - ordítok rá. Harry átkarolja derekamat, s a szobájába húz. Hátamat a falnak nyomja. Kissé ijedten pillantok fel rá. Szemei szinte feketék.
- Ne merd még egyszer a szádra venni bármelyikünk családtagját is, Kurva! - ordít rám, miközben végig szemembe néz.
- Jól van már, baszd meg! Nyugi! Relax - morgok majd eltolom magamtól. Hihetetlen, hogy mindenki ellenem van. Már csak egy emberre számíthatok, aki Nathasa. Nem tudom, hogy ő haza akar- e menni.

Harry lefogja csuklómat, kezeimet a fejem fölé rakja. Rá nézek, s pislogni sem tudok, de már ajkai enyémet súrolják.
- Legszívesebben ájulásig dugnálak, ha tehetném! - morogja ajkaimra, majd gusztustalanul csókol meg. Nyelvével vadul tépi szét ajkaimat és már szájpadlásomon nyal végig. Kezemet rángatom, hogy eltoljam magamtól, ám nem nagyon akar összejönni. Sőt! Olyannyira megszorítja kezemet, hogy érzem, ahogy az a bizonyos erő kiszáll belőle. Próbálom eltolni magamtól. Oh! Olyan hülye vagy, Ann!

Lábamat lendítem majd gyenge pontját megrúgva slisszoltam ki mellette. Harry egy nyögéssel társítva esett össze. Kezét a fájó pontra szorítva, hajtotta le fejét. Megálltam, és vállam felett néztem rá.
- Nem fogsz ájulásig dugni, sem máshogy. Nem fogom többet hagyni, hogy megint az ujjaid köré csavarj, s eldobj, mint egy rongyot. A játék kezdődik! - arcomon halvány vigyor feslik fel. Kirohanok az ajtón, Louis szobája előtt állok meg. Mély levegőt veszek, s berontok. Elanor az ágyon ül, magába roskadva. Lábait felhúzva néz maga elé, a hangzavarra összerezzen és felnéz. Arcán megannyi érzelem suhan át, míg végül halványan el nem mosolyodik.
- Vigyél ki innen! - parancsolja kissé izgatottan és felpattan. Kezébe vesz egy pisztolyt, amit az éjjeli szekrényből vett ki. Ha tudta, akkor miért nem cselekedett előbb? Ez nem vall rá.
- Gyere - lerohantunk a lépcsőn. Louis és Harry hangja üti meg fülemet. Az ajtóhoz lépek, amiben benn van a kulcs. Kapok az alkalmon, s bezárom őket. Hallom, ahogy Eleanor felkuncog mikor fülön csap minket Harryék dörömbölése. Elvigyorodok, felkapom Harry kocsijának a kulcsát majd barátnőmmel az oldalamon kimegyek.
- És a lányok? - huppan be mellém és felhúzott szemöldökkel néz rám. Sóhajtok, majd elindítom az autót.
- Danielle jól érzi magát Liam karjaiban, Perrieről meg ne beszéljünk - forgatok szemet és kigurulok az útra.

Tényleg hülye voltam, hogy bedőltem Harrynek. Most, így átgondolva a dolgokat rájöttem.. Hagytam, hogy az ujja köré csavarjon, ráncigáljon, mint egy marionett bábut, vagy egy rongy babát.
Össze kell magadat szedned Ann.

25.Rész

Sziasztok!

Kezdeném azzal, hogy köszönöm az 50 ezres megtekintést! Nagyon - nagyon örülök neki. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar meglesz.

Köszönöm azt az egy kommentet, sajnálom, hogy nem jutott időm rá  válaszolni.

Újból feltört bennem egy amolyan depresszió. Nem tudom, hogy mit rontottam el, de újból elfogott az, hogy nem érdekel titeket a blog. Mikor kértem, nem kaptam kommentet, egy hosszú véleményt se, amivel talán tudtam volna javítani az íráson. Minden egyes bloggernek jól esnek az olyan kommentek, még ha rosszak negatívak is. Nem parancsolhatom meg nektek, hogy mit csináljatok, s ezt én is tudom.

Nem tudom, lehet nektek az nem tetszik, hogy nem szerelmes, nem jönnek össze csettintések alatt, de nem akarok csöpögős blogot írni. Most gondolhattok hisztis picsának, elmondhattok minden kurvának.

 Ez is azt bizonyítja, hogy pocsék vagyok.

Jó olvasását.

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Harry befogja számat, még mielőtt bármit is mondhatnák. Pislogás nélkül meredek a vadul csókolózó párosra, akik még mindig nem vesznek észre. Harry hátulról átkarol, majd kihúz a nappaliból. Dühösen fújtatok és kapálózok, miközben vállam felett rá nézek. Gyengéden a nappali ajtaja mellett lévő falnak tol, keze még mindig számon van. Lehajol, arcunk egy magasságban van, lágy, kissé dühös tekintetétől azonnal megnyugszok.
- Ha le veszem a kezemet, akkor nem fogsz ordibálni és vissza rohanni, ugye? - suttog végig szemembe nézve. Mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Harry a gyilkos szerepében... vicc..

Sóhajtva bólintok és leveszem kezét számról. Hogy tényleg dühös vagyok-e? Nem kicsit. Nem néztem volna ki Perrieből, hogy le fog, akar feküdni Zaynnel. Pont Zaynnel? Pont vele? Simán találna magának mást is, meg amúgy is. Tudtommal meg van fiú nélkül. Egy- fél kettő körül jár az idő, ilyenkor Perrie még bőven józan. Hacsak az az idióta le nem itatta. Ez a baj drága szöszi barátnőmmel. Hamar bedől egy olyan srácnak, mint Zayn. De ha meg nem is ittak, akkor meg megfenyegette Zayn. Igen, Perriet nem is okolom, mert tudom, hogy ő nem feküdne le Zaynnel... gondolom.
- Én. Meg. Fojtom. Zaynt. És. Perriet - mondom tagoltan, végig szemébe nézve, kiutat keresve a menekülésre.
- Holnap megteheted, oké? - simít végig arcomon, majd homlokon csókol.
- És mi van veled? Te nem vagy rájuk dühös? - pufogok, miközben fel nézek rá. Hary sóhajt, majd kissé hátra lép.
- Persze, hogy dühös vagyok rájuk, de már fáradt egy ilyesfajta veszekedésre. Jobb, ha megyünk aludni - kissé lehajol, térdhajlatomhoz nyúl, majd egy egyszerű mozdulattal kap ölébe. Morgok egy sort, s hozzá bújok. Kezemet nyakába akasztom, szememet lehunyom. Hirtelen hatalmas álmosság csap meg, mire kezem elernyed, s Harry vállára siklik. Ezt követően mély álomba zuhanok.

***

Kiabálások, csattanások azok, melyek felkeltenek édes álmomból. Nyöszörögve forgolódok, s fújtatva nyitom ki szememet. Fehérneműben és Harry egyik pólójában vagyok. A mellettem lévő helynél a lepedő gyűrött. Lassan felülök, rendezetlen hajamba túrok, majd felállok. A szobában félhomály uralkodik. Ezek szerint Harry nem teljesen húzta le a redőnyt. Biztos fáradt volt.
Megdörzsölöm libabőrös alkaromat, és kimegyek. A kiabálások, csattogások hangja erősödik. Főként Harry és Zayn hangját hallom, amihez hozzá társul egy vékonyabb, női, selymes hang. Ez biztosan Perrie.
Lelépkedek a fokokon, s a konyha fele ballagok. Eszembe jut az este, ami bár csak álom lett volna. Lehetetlen, hogy összefeküdjön Perrie és Zayn. Egyszerűen hihetetlen..
A konyha küszöbön ácsingózva veszem észre a veszekedőket. Harry a konyha pultnak támaszkodva, zihált, rendezetlen hajjal, s bokszerben néz farkasszemet Zaynnel, aki szorosan karolja át Perrie törékeny derekát. A lány nem szól semmit, fejét lehajtva szegezi. Ám, mintha érezné tekintetemet, felnéz, egyenesen rám. Tekintete hamar változik riadtra, és ellép Zayntől. Az említett meglepetten néz a lányra, majd ő is felém pillant.
- Végre, hogy te is itt vagy! - szólal meg Harry, miközben még mindig feszülten méregeti a vele szemben álló két fiatalt.
Közelebb merészkedek és a göndör mellé állok. Tekintetem fel, s le siklik Zaynen és Perrien. Állkapcsom megfeszül, gondolkodok, vajon hogyan kellene elkezdenem? Üvöltözzek, kelljek ki magamból? Hordjam el őket mindennek, s tiltsam meg nekik azt, ami talán ki se alakult közöttük?
Hogy miért óvom ennyire Perriet? Mert szinte a húgom.
Végül összeszedem minden bátorságomat és megszólalok.
- Megütött! Felfogtad? Egy férfi nem csinál ilyet. Te meg elmész vele egy házi buliba, hagyod magadat leitatni és még dugsz is azzal, aki megütött és kiabált veled? Normális vagy? - végig barátnőm szemébe nézek. Hangom egyre magasabban van. Szemeim dühösen csillognak, lábaim meg-megremegnek a dühtől.
Perrie összébb húzza magát, s szomorú, már-már könnyes szemekkel néz rám.
A levegő feszült. Ha akarnánk, még a légy zümmögését is meghallanánk.
- Én...én...sajnálom, Ann! - Barátnőm hangja egy egér cincogásnak minősül. Az eddiginél dühösebben nézek rá, már ha ez lehetséges.
- Mit sajnálsz? Mit? Azt, hogy összefeküdtél vele, vagy, hogy itt jártatom a pofámat feleslegesen? - lépkedek felé, s mikor már az intim szférájába vagyok, lenézek rá.
Nem szól semmit.
- Mindjárt gondoltam - rázom meg csalódottan a fejemet - Akkor téged itt is hagyhatlak, nem? Végtére is, van kinek az ágyába bújnod - emelem fel újból a hangomat és az ajtó fele megyek. Lépteket hallok mögülem, majd egy gyenge kéz fonódik csuklóm köré. Vissza ránt, így kissé meginogok. S pislogni sem tudok, de Perrie ölel magához szorosan.
- Érts meg, Ann! Talán én be tudom "törni" Zaynt. Nem szeretnék veled rosszba lenni - suttogja fülembe, miközben a rajtam lévő pólóba markol.
Megforgatom szememet, kezemet hátára simítom, s megpaskolom. Nem tudok rá haragudni és ezt ő is tudja.
- Menj, törd be - suttogom kuncogva, majd elengedem. Nem tudom miért, de már elmúlt a haragom. Ebből is látszik, hogy Perrie az egyik legjobb barátnőm.
Harryre nézek, akinek szintén meglágyult a tekintete, viszont még mindig furcsa szemekkel méregeti az előttem álló lányt.
- Szerintem...én elmegyek haza. Nincs miért maradnom - rántok vállat és választ sem várva megyek a lépcső felé, Épp, hogy fellépnék az egyik fokra, mikor egy meleg kéz fonódik csuklóm köré. Vissza húz, hátam az illető izmos mellkasának csapódik. Az illatot felismerem.
Harry.
Meleg leheletét megérzem fültövemnél, majd ajkait is, mely végig siklik a nyakamon lévő sima bőrön.
- Nem mehetsz! Még nem! Tartozol nekem - hangja a szokottnál mélyebb, hátborzongatóbb. Összerezzenek, majd értetlenül fordulok hátra. Keze csuklómról derekamra siklik.
- Miről beszélsz? Semmivel nem tartozok! Főleg nem neked - horkantok fel és elveszem kezét derekamról. Miért hittem azt, hogy minden rendben lesz? Látszik, hogy valami teljesen elvette az eszemet. Csak nem...Harry?
Nem. Az nem lehet. Biztos más volt. Más, de nem ő.
- De! Sokkal többel, mint gondolnád! Haza hoztalak, hogy ne kelljen fagyoskodnod. Adtam pokrócot - ránt vállat, és komolyan néz rám. Legszívesebben az arcába röhögnék és szembe köpném. Jó, most lehetek minden kurva, és a többi, de akkor is. Nem tartozok neki semmivel se. Az egy dolog, hogy hazahozott. Véleményem szerint teljesen emberi dolog, ha valaki segít a másiknak. Harry segített nekem azzal, hogy elhozott. A pokróc már mellékes.
- Emberi dolog, ha valaki ezeket meg teszi. Szokj hozzá, Fürti - megyek fel, s a szobába sietek. Átöltözök és a folyosóra megyek. Az egyik szobából beszélgetést hallok. Homlok ráncolva kopogok be. Pár perc múlva Danielle mosolygós arccal áll elém.
- Maradunk, ugye?