2015. augusztus 31., hétfő

24.Rész

Sziasztok. úgy látszik, sikerült megírnom az új részt. Köszönöm az új feliratkozókat, s a kommentet. Ha sikerül, akkor hétvégén meghozom a 25.Részt

Legyetek jók, jó tanulást:)


Taylor xx

* Ann szemszöge *


Lesokkolva, kissé sápadtan nézek az idegen mogyoróbarna szemeibe.
- Először is, ki maga és mit akar tőlem? Másodszor honnan tud a levélről? - hangom meg-megremeg, ahogy végig szemébe nézek. Nagyot nyelek, miközben közelebb merészkedek hozzá. Száz meg egy érzelem suhan át arcán, ami végül egy fagyos pillantásra esik. Oké, nekem ez egyre gyanúsabb. Az arca nagyon ismerős, de nem tudom kivenni. Egy pillanatra lehunyom szememet. Ekkor hirtelen minden beugrik. A kép, amit Harry szüleinek a  szobájába láttam, a férfi az egyik fotón szerepelt. Akkor fehérebb volt a bőre, s sokkal inkább mosolygós. Most meg, mintha csak egy élő halott lenne.
- Komolyan nem emlékszel rám, Ann? Nem emlékszel apád egyik legjobb barátjára? Hmm...szóval a szeretteidet ilyen könnyen elfelejted? Akkor anyádékat is elfelejtetted már? -  A kérdések támadásként érnek. Kissé meghátrálok, próbálom magamat összeszedni, de képtelennek bizonyul. Honnan tudja mind ezeket? Nem volt ott a temetésen, anyámék halála után mintha felszívódott volna. A nevét még mindig nem tudom. Őszintén? Nem is érdekel, csak...csak hagyjon békén.
- Mit tud maga a szüleimről? Semmit! Ha apám barátja lett volna, akkor eltolta volna a mocskos képét a temetésükre! De nem, inkább felszívódott! - hangom egyre inkább remeg, érzelmek ezrei suhannak át arcomon. Fájdalom, beletörődés, csalódás, bánat és még sorolhatnám.
Már csak arra eszmélek fel, hogy vészesen közel van hozzám. Hátrálok, de hátam a falnak ütközik. Mi a...?
- Vigyázz a szádra, kislány! Látszik, hogy apád szart sem tanított, és volt okom nem elmenni! - érdes hangjától megijedek, összébb húzom magamat - már amennyire ez lehetséges.
- A levelet pedig nem fogja megkapni, ha akarja, ha nem! Le lehet rólam szállni! Amúgy is, honnan a francból tudja maga, hogy van itt egy raktár? - kezemet mellkasára teszem, és eltolom magamtól, jó messzire. Végig simítok ruhám anyagán, ami kissé gyűrött. Fel pillantok, mikor meghallom nevetését. Hátra vetett fejjel kacarászik, szemét lehunyja, majd pár másodperc töredéke alatt újra komolyak lesznek vonásai.
- Ugyan, kislány! Ezt a raktárt már az előtt is ismertem, mielőtt megszülettél volna. Most pedig ide a levéllel! - emeli fel hangját, s hátra nyúl, előveszi pisztolyát amit rám fog. Na igen...ilyenkor bezzeg nem hozok magammal ilyesmit.
Ez a te formád, Ann...
- Nem fogom odaadni a levelet! Főleg.... főleg, hogy azt sem tudom, hol van - füllentek szemrebbenés nélkül.
Hirtelen kivágódik az ajtó, már csak egy göndör hajzuhatagot látok. Komolyan, megint ez ment meg?
A velem szemben álló férfi lassan, komótosan fordul meg, kezét - melyben a pisztolyt szorítja -, maga mellé engedi, s Harryre néz.
A levegő a szokottnál is melegebb. Nyomasztó csend uralkodik. Lassan közelebb merészkedek, s oldalra állok, hogy valamennyit én is lássak.
Tekintetem Harryre siklik. Az említett homlok ráncolva nézi a vele szembe álló férfit, majd rám kapja tekintetét. Az előttem álló, megfordul, tekintetét rám szegezi, s felém rohan. Bárgyú fejjel, kissé értetlenkedve pillantok rá. Mikor mellém ér, egy pofont ad arcomra, és fellök.
Hangos puffanással érkezek le a porba. Harry felém rohan, elsuhan mellettem és futva indul a férfi után.
Lábdobogásuk tölti be a hatalmas kilométeres folyosót. Combomhoz nyúltok, ami kissé sajog. Megpaskolom az említett területet és lassan felülök. Ruhám tiszta por, de ez nem foglalkoztat annyira, mint az, hogy hol van Harry?
Erőt véve magamon felállok, leporolom ruhámat, majd utánuk sietek. Elhaladok egy ablakkeret előtt, ahol az üveg hiányzik. A szilánkok eltűntek. Felpillantok, mikor meglátom Harryt, ahogy a hatalmas ,,pálya" közepén, a friss fűben üldögél.
Annyira...tökéletes, ahogy ott ül, mered előre, s hajába kap a szellő. Csak le kéne festeni.
Oké, Ann! Állj le! Ez már beteges! Homlokon csapom magamat, majd kimászok, s lassú léptekkel indulok meg a göndör felé. Az említett nem vesz észre, csak mered maga elé, lábait kinyújtja, s kezével támasztja meg magát. Csak akkor vesz észre, mikor leülök mellé. Én is - mint ő -, kinyújtott lábakkal ültem, majd végül eldőltem a fűben.
- Ki volt ez a férfi? - Végül Ő töri meg a csendet. Nem néz rám, tovább bámulja a tájat. Igaz, esteledik, a nap lemenőben van, s kissé kezd hideg is lenni.
Feleszmélek, mélyet sóhajtok és nézem, ahogy lefekszik mellém.
- Nem tudom. Arról hadovált, hogy apánk barátja volt. De...Mikor te bezártál egy szobába, ami gondolom a szüleidé volt, láttam egy képet, amin ő is rajta volt. - Oldalra fordulok, így teljesen Harryre tudok nézni, de ő az eget nézni.
Aggaszt, hogy ilyen velem. Jó, nem arra célzok, hogy rajongjon körbe, de akkor is. Ha hozzám beszél, akkor tegye már meg a tiszteletet, hogy rám néz.
S mintha villám csapott volna belé, tekintetét rám szegezi. Ezt nem értem. Most mi a fenéért dühös? Nem csináltam semmit, tudtommal.
- Te kutakodtál? Kutakodtál, baszd meg? - dühös hangjától visszhangzik az egész raktár.
Hátrább kúszok, majd felülök.
- Én nem kutakodtam! Körbe néztem, a kép pedig ott volt a szekrényen! Ezt nem nevezheted kutakodásnak, Styles! - rázom meg fejemet, majd kiveszem zsebemből a kocsija kulcsát, s mellkasára dobom - Egyébként meg, hogy a fenébe jutottál el ide? Honnan tudtad, hogy itt leszek? - nézek rá kérdőn, majd felállok.
Harry kezébe veszi a kulcsot, s ő is feláll. Lenéz rám és vállat ránt. He?
Fogja magát, s a kapu fele araszol. Utána rohanok. Légy átkozott Styles a hosszú szálkás lábaiddal!
Nagy nehezen, kissé zihálva lépkedek mellé, majd kérdőn pillantok fel rá. A Roverhez érve, más kocsit nem látok.
Mi van, csak nem repült?
- Akkor? Elmondod végre? - toporgok mellette és kissé sürgető pillantásokkal illetem.
Sóhajtva fordul felém, kissé lehajol, hogy egy magasságban legyen arcunk. Szemembe lógó tincsemet eltűri, majd homlokon csókol.
- Legyen titok - suttogja, s kiegyenesedik. Vissza sem nézve száll be kocsijába, amit hamar felpöccint, s már itt sincs. Na ne! Ne!
Most komolyan itt akar hagyni? Ezek után? Na azt már nem.
Utólag még rám néz, vigyorogva int egyet, s ott hagy. Kétségbeesve nézek utána.
- Ilyen nincs - morgok, majd mély levegőket veszek, hogy lenyugtassam magamat. Középső ujjamat felmutatva intek be neki.
Lassan látótávolságon kívül kerül. Itt hagyott. Hát beszarok.
Itt hagyott konkrétan a semmi közepén. A mobilom még mindig Harry szobájában pihen.
És esteledik, kezd hűvös lenni, s az eddig kellemes szellő egyre durvábbnak bizonyul.


Kezemet zsebre vágom, majd elindulok vissza Holmes Chapelbe. Lehajtott fejjel ballagok, bakancsomat fixírozva. Pár autós elhalad mellettem, a járművekből hangosan szól a zene.
- Hú de jó! Mindenki kurva jól szórakozik, csak én fagyoskodok - morgok hangosan, s igazi megváltásként ér, mikor végre valahára, küszködések árán elhagyom a Holmes Chapel táblát.
Ekkor egy ismerős autó lámpáit pillantom meg, s a hozzá tartozó ledes világítást. Megállok, a jármű közvetlen mellettem parkol le, amiből a vigyorgó Harry néz rám.
Hú.. Most úgy szembe köpném, és megrugdosnám.
- Hiányoztam? - ránt vissza a valóságba Harry gúnyos hangja.
- Mond, hogy meleg van a kocsidban! - huppanok be mellé, felhúzom az ablakot és fellélegzek, ahogy bőrömet kellemesen simogatja a műszerfalból jövő meleg.
Ekkor Harry egy paplant terít rám, kifejezéstelen arccal.
Azonnal magam köré tekerem az anyagot, s figyelem ahogy elindulunk. A házak elmosódnak, csak az utcák lámpáit tudom kivenni. A rádióban szóló halk zene tölti be az utasteret. Harry megáll a pirosnál, fél szemmel rám néz. Kezét elemeli a váltóról, s a paplan egyik részét combomra teszi. Arca még mindig fagyos, mintha kötelessége lenne ezt tenni.
Mikor a lámpa zöldre vállt, újból elindulunk.
- Beszéltél Zaynnel? - kérdezem halkan, és rá nézek.
- Miről kellett volna? - hümmög, miközben befordul az egyik utcába. Homlokom ráncokba szökik, s kissé idegesen meredek hibátlan arcára. Nevetőráncainak nyomát sem látom, ajkai már nem dúsak, csupán csak egy meggypiros csík.
- Hogy miről? Tudom, hogy az idióta haverod képes arra is, hogy megerőszakolja Perriet, ahogy te engem a fürdőben! - Az utolsót nem kellett volna, ugye? Uh...
Harry végre rám néz, szemei feketék, jobban a gázra tapos, s végig hajt az utcán, majd tovább megy.
Ijedten kapkodom fejemet és rá nézek.
- Harry! Harry! Fejezd...Fejezd be, és állj meg! - hangom ijedt, mint sem ideges. Félek, nem is kicsit.
Szorosabban markolja a kormányt, olyannyira, hogy ujjbegyei már szinte fehérek.
Már csak egy hatalmas kihalt parkolóba találom magunkat. Harry idegesen pattan ki a csodajárgányból, s hangosan csapja be az ajtót. Ledobom magamról a plédet és utána megyek. Ő már rég a parkoló kijáratánál van. Utána rohanok s vissza húzom, csuklójánál fogva.
- Nem erőszakoltalak meg! Fel tudod fogni a leheletnyi agyaddal, vagy csak azokat hiszed el, amiket bemesélsz magadnak? Térj észhez, Ann! Amit te megerőszakolásnak hiszel, az egyáltalán nem az. Élvezted! Zaynnel pedig azért nem beszéltem, mert Perrievel elmentek szórakozni egy ócska házibuliba. - Harry  szavai sokkolva hatnak rám. Amit mondott...egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire magára vette a dolgot. Ami pedig Perrieéket illeti, szóhoz sem jutok.
- Hát azt tudom, hogy Perrie mindig is szeretet bulizni, de pont Zaynnel? Aki egy...egy...érzéketlen pöcs. És te miért is hagytad nekik, hogy elmenjenek kettecskén bulizni? - teszem kezemet csípőre, mint egy vádaskodó anya.
Harry halkan felkuncog, majd kezét átlendíti vállamon, s maga után húz.
- Azért kedves, Ann! Mert a barátnődnek semmi baja nem volt. Mosolygós volt. Lehet...Ágy tornáztak egy kicsit - kuncog fel, majd körbe mutat. A temető.
Összerezzenek, kissé megijedek. Tudom, nem kellene megijednem, azok után, hogy a szüleimet a szemem láttára ölték meg, de ez van.
- Minek...minek jöttünk ide? - remeg meg hangom és jobban hozzá bújok. Felnézek az égre. Már sötét van, egyre több felhő kúszik az égre, ezzel még ijesztőbb arcot festve a temetőre.
- Nyugi. Vagy netán félsz? - suttogja Harry a fülembe. Érzem, ahogy vigyorog.
- Én ugyan nem! - makacskodok, majd elengedem, és egyedül megyek be a temető kapuján. A sírok fekete árnyként látszanak, a fák pedig ijesztően köszönnek rám vissza. Egy csepp esik a vállamra, s végig siklik alkaromon. Tekintetemet oda kapom. Eső?
És igen, eső. Még egy csepp esik vállamra, ezt pedig követi a többi. Tovább lépkedek a sírok között. A szél halkan süvít, majd már csak az eső zuhogását hallom. Hátra nézek a sötétben, Harryt keresve tekintetemmel. Tök ésszerű! Hogy a picsába találnám meg a zuhogó esőben?
Homlokon vágom magamat, vizes hajamba túrok, majd vissza indulok a parkolóba. Harry sehol. Sóhajtva ballagok a kocsihoz, majd beszállok. Hátra dőlök, végig simítok vizes hajamon és a szélvédőn lepörgő vízcseppeket figyelem. Magamra terítem a pokrócot, és hátra dőltem az ülésben.
Egy alakot veszek észre a parkolóban. Harry.

Mikor a kocsihoz ér, akikor veszem észre, hogy vörösek a szemei.
Ácsi! Csak nem sírt?
Beszáll mellém és vizes hajába túr. Rám néz és halványan elmosolyodik.
- Harry...te sírtál? - kérdezem tapintatosan, s önszántamból nyúlok arcához és végig simítok állkapcsán. Érzem, ahogy összerezzen, kezét kezemre simítja. Összerezzenek. Az én kezem tiszta jégverem, míg Harryé tűzforró.
- Nem sírtam, csak...csak...belement valami a szemembe - szipog végig szemembe nézve. Felkuncogok és elengedem arcát.
- Persze - rázom meg fejemet, és vissza ülök.
- Inkább menjünk - köhint zavartan, majd elindítja a kocsit és kigurul a parkolóból. Kicsit felhangosítom a rádiót, majd tovább bámulom az utat.
- Most hova is megyünk?
- Hozzánk. Remélhetőleg már otthon vannak Perrieék - ránt vállat, majd befordul az utcájukba.
- Miért? Hány óra? - a műszerfalon lévő órára mutat, ahol már éjjel fél egy van. Azta! Jól el ütöttük az időt.


***


Harry leparkol a ház előtt, majd kiszáll. A pokrócot hátra dobom, majd én is kiszállok. A házra nézek. A nappaliban ég a villany. Harry előre enged az ajtónál. Lerúgom bakancsomat, majd hátra nézek rá. Két cuppogást hallok meg a nappali felől. Homlok ráncolva megyek az említett helyiség felé lépkedek. Harry csuklóm után kap. Ujjaival gyengéden öleli körbe vékonyka csuklómat.
Hátra fordulok, s rá nézek.
- Ezt nem kéne. Nehogy olyat láss, amit nem kellene - suttogja fülembe majd kissé ránt rajtam.
Vállat rántok, kihúzom csuklómat szorításából és bemegyek a nappaliba. Talán...meg kellett volna fogadnom Harry tanácsát, s akkor nem látnám azt, ahogy Perrie Zayn alatt fekszik, fehérneműben, s eléggé összemelegednek.



2015. augusztus 29., szombat

Előreláthatólag!

Sziasztok!:)

Amint tudjátok, jövőhéten újból elkezdődik az iskola. A dolog a következő; karácsonyra kértem egy laptopot, amiért eléggé meg kell dolgoznom, szóval nem nagyon lesz időm írni. Nem hiszem, hogy lesz hétfőn, vagy előtte rész, szóval előre is sajnálom. Gőzerővel fogok tanulni, így csak hétvégente lesz időm írni. Nem fogom elhanyagolni a blogot, azt garantálom. Mindenképp kell a laptop, mert bátyám költözni fog, és viszi magával.Remélem megértitek! Karácsony után, ha megkapom a laptopot, tovább fogok tanulni, és TALÁN sűrűbben lesz rész. Csak ennyit akartam.Ha pedig nem fogom megkapni, akkor nem tudom mi lesz. Telefonról nem szeretek blogolni, nem sikerülne, a tabletem pedig beszart.



Szóval köszönöm a megértést:)

Az utolsó két részhez jövő kommenteket nagyon köszönöm, ahogy a feliratkozást és a megtekintést is.

Nagyon - nagyon szeretlek titeket:)


Taylor xx

2015. augusztus 27., csütörtök

23. Rész

Jó olvasást.

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Kijelentésére csak hümmögök. Mi mióta vonzzuk egymást? Ellentéteknek ellentétek vagyunk, ennyi. Semmi több. És nem is lesz közöttünk szorosabb kötelék. Nem fogunk összejönni, nem lesz gyerekünk, semmi!
Nem tudom, hogy mi ütött belé, de teljesen kifordult magából.
Laposakat pislogva nyitom ki szememet. Kezem magától útnak ered, Harry homlokán, arcán, majd tarkóján. Ujjam köré csavarok egy kunkori tincset. Be karom fejezni, de nem megy, jobban sóvárgok utána. Mintha...mintha megbolondítana, egy másik világba röpítene, ahonnan nincs kiút. Csak Én és Ő.
Miket beszélek? Ez hipnotizált, vagy nem is tudom. De nem lehet, nem fantáziálhatok arról, hogy már a bugyimban matat, s a gyönyör fele húz.
Nem! Nem! Nem!
De nem bírok magammal, fenekemet ágyékához dörgölöm. Érzem, ahogy kezei - amik derekamon vannak -, teljesen megfeszülnek. Ujjbegyei finom bőrömbe mélyednek. Szememet újból lehunyom, ahogy megérzem puha ajkait a fültövemtől a vállamig indított csókjaival. Ajkaim elnyílnak egymástól, agyamban ezer meg egy gondolat cikázik. Egyik felem, a kis angyal Stop táblákat dobálgat nekem, míg az ördög szinte húz a vágy felé.
És vajon ki győz?
Ezt a kört az ördög nyeri. Lassan megfordulok, s szemébe nézek. Smaragd szemei már-már feketék, ami miatt még jobban biztat az ,,ördögöm".
Harry végig néz rajtam, keze bordáimtól egészen fenekemig siklik, míg ajkaimat egy kissé heves táncba hívja. Engedelmeskedve túrok vizes loboncába. Hátam közvetlen a zuhanyrózsa alatti csempén csattan. Ajkaira morgok.
Nyelvünk forró táncot jár, néha selymesen, máskor durván simogatják egymást. Harry állkapcsomat simogatja, majd kisebb csókokkal, légszomjra hivatkozva váll el tőlem. Ám csókjait nem hagyja abba. Puha ajkaival nedves puszikat, szívásokat hagy nyakhajlatomnál, s kulcscsontomnál. Válaszul hangosan sóhajtozok, néha fel is nyögök. Fejemet minimálisan oldalra biccentem, kezem bicepszere siklik. Harry megtámaszkodik fejem mellett, s lehajolva megcsókol. Mohón tapadok ajkaira. Érezni akarom. Most nem vagyok berúgva, tisztán tudok gondolkodni. Vagyis...Remélem.


Kósza, göndör tincseibe túrok, melyek vizesen tapadnak hibátlan arcára. A vágy túlságosan tombol bennünk. Kezünk ide - oda simul a másikon. Feltérképezve teste minden kis négyzet centiméterét. Felhevült, vizes bőrünk, szinte összetapad. Harry apró csókokkal váll el ajkaimtól, s kulcscsontomra vándorol.
Ajkai hiánya meglepően nagy. Fejemet a hideg csempének döntöm. Benedvesítem kicserepesedett ajkaimat, miközben szememet szorosan lehunyom, ahogy apró csókjaiból maradandó szívásokat csinál. Puha, selymes ajkait megérzem melleim között elsuhanni, mire tarkójánál fogva nyomom arcát bal keblemre.
Hallom, ahogy halkan felkuncog, majd - már így is kemény -, bimbómat nyelvével kezdi simogatni. Az érzéstől lábaim megremegnek, ajkaim elnyílnak egymástól. Levegőért kapkodva tátogok, körmömet vállába mélyesztem. Hallom, ahogy felmorog.
Elszakad melleimtől és hasamon csókol végig. Körmömet végig húzom tarkóján majd hajába túrok. Felhúzom egy csókra, egy mohó csókra. Harry fenekembe, majd combomba markol, jelezve, hogy ugorjak. Teljesítem "kérését", lábaimat derekára kulcsolom.
- Remélem szedsz valami bogyót! - dörmögi fülembe, s hozzám simul. Szótlanul bólogatok, majd két kezem közé fogva hajolok mézédes ajkaira. Ágyékunk összefeszül, elveszünk egymás szemében, majd Harry egy "óvatlan" pillanatban belém hatol. Vágyakozva, egymás szemébe nézünk, miközben hangosan felnyögünk. Szerencsénkre a víz csobogásának hangja ezt mind elnyomja. Fejemet hátra döntöm, végül lehunyom szememet. Harry mozogni kezd, a tempó lassú, lomha. Kezem végig siklik izmos alkarján - ahol dagadnak az erek.
Kontyom szétesik, hajam homlokomhoz tapad. Zihálva veszem a levegőt, mellkasom gyorsan emelkedik. Harry ujjbegyeit gyengéden fenekembe nyomja, mire hangosan felnyögök. Kissé gyorsít a tempón, fejét nyakhajlatomba fúrja, s egyenesen fülembe nyögdécsel.
Közelebb húzom magamhoz, ujjaim hajába simulnak. Nyöszörögve bújok hozzá, fülem sípol, légézem egyre gyorsul.
A gyönyör fele igyekezve, lihegve kapaszkodunk a másikba. Harry egy csókra invitál, nem bírom tovább, körmeimet karjába vájom, hátam hangos csattanással találkozik a fallal, s nevét nyögdécselve élvezek el. Teljes testben megremegek, lábaimat szorosan kulcsolom derekára, nehogy leessek. Harry egy öblös nyögéssel követ a csúcsra, s pár levezető lökés után lassan kicsusszan, s elenged. Ám, mikor látja, hogy az összeesésé határán vagyok, kissé lihegve zár karjaiba.


***


Hajamat megtörlöm, s fehérneműben ballagok ki. Még mindig nem tudom felfogni mindazt, ami pár perccel ez előtt történt. Tényleg megtörtént? Újból?
De miért élveztem ennyire ezt az egészet?


Az ágyra huppanok, lábamat kinyújtom, majd combomra nézek. A fáslit már leszedtem róla, ezért tökéletes rálátásom van a sebre. Ujjbegyemmel végig simítok a felsértett területen és ajkamba harapok. Harry leguggol elém. Testét csak egy bokszer takarja. Keze végig siklik állkapcsomon, majd államnál fogva emeli fel fejemet. Tekintetem smaragd szemeibe siklik. Elmerülünk egymás szemébe.
- Baj van? - hangja aggódó.


A köd, mintha feloszlana körülöttem. Kezére csapok, amit később eltolok magamtól.
- Ne érj hozzám! - mondom tagoltan, és hátrébb csúszok az ágyon.
Harry meglepetten vizslat, tekintete ide-oda cikázik rajtam. Bizonyára nem érti, mi történt velem. Megbántam mind azt, ami a fürdőben történt. Nem tudom mi lelt akkor, de ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Nem feküdhetek le az ellenségemmel. Nem vagyok normális, hogy ilyeneket teszek. Jobb lesz, ha elmegyek.


Ezt elhatározva, felállok, majd vissza öltözök régi ruhámba és az ablak felé sétálok. Kinyitom az ajtaját és a párkányra ülök. Az ablakkal szemben egy fa van. Talán, ha okos, s leleményes leszek, át tudok rá ugrani.
- Ann! Hova készülsz? Mi van veled? - bombáz kérdéseivel, miközben hátam mögé lép.
- Nem tudom, hogy mit tettél velem, de nem kellett volna megtörténnie a zuhanyzós incidensnek - morgom, majd lendületet véve a fára ugrok. Lábam megcsúszik. Köszönöm csúszós bakancs, nagyon szeretlek.
Nagy nehezen felhúzom magamat egy ág segítségével, majd Harryre nézek.
- De baszd meg! Te is élvezted! Na, gyere vissza szépen!
Dühösen fújtatok, majd berogyasztva ugrok le, hatalmas puffanással.
- Nem vagy normális! - hallom meg fentről Harry hangját. Vállat rántok és az ébenfekete Roverjére nézek.
- Kölcsön kérem a kocsidat, jó? - vigyorgok, és beszaladok a házba, be a konyhába, ahol megtalálom a kulcsot és vissza rohanok. Időközben hallok egy lábdobogást, ami a lépcsőről jön. A kocsiba rohanok, kapkodva nézek a kulcscsomóra. Hát ilyen nincs. Mikor megtalálom a kulcsot, elindítom a kocsit és szélsebesen hajtok ki. Vigyorogva nézek a göndörre, majd gázt adok és haza indulok. Út közben kissé elmerengek.
Valahogy ki kellene hoznom a lányokat, úgy, hogy azok a seggfejek ne vegyék észre. Mondjuk ez nehéz lesz...Végül meggondolom magamat, s kihajtok Holmes Chapelből, egyenesen a raktár felé. Mikor megérkezek, leállítom a kocsit és kiszállok. Bemegyek a kapun, majd be a hatalmas ajtón. Ahogy becsapom magam után, az egész folyosó visszhangzik. Kissé ijesztő ez az egész, de próbálok róla tudomást sem venni. Végig baktatok a folyosón, egészen a legutolsó ajtóig. Itt még nem voltam. Lenyomom a kilincset, de az ajtó nem nyílik.
- Ezt keresed? - egy mély hang zavar meg. Homlok ráncolva fordulok meg és a férfire nézek, aki meglengeti orra előtt a kulcsot.
Nálam magasabb, de Harrynél kisebb. Szőke hajú, és barna szemű. Az arca férfias, nem lehet idősebb negyvennél. Ismerős...Mintha...már láttam valahol, csak nem ugrik be.
- A levélért cserébe megkapod!


2015. augusztus 24., hétfő

22.Rész

Sziasztok!:)

Köszönöm a rengeteg megtekintést, ami már majdnem 50 ezer. Hihetetlenek vagytok:) Köszönöm a kommenteket, és az új feliratkozót. Elárulok egy titkot:)
Valamikor ősszel megint fogok egy különkiadást írni, attól függ, hogy kinek, hogy tetszik:)
Egy nagy - nagy kérésem lenne felétek! Tudna valaki ( akár többen is ) egy jóóóó hosszú véleményt mondani a blogról? Írhattok hideg - meleget is, a lényeg, hogy véleményt szeretnék olvasni:) A részhez EZT a dalocskát szeretném ajánlani.
Ennyit szerettem volna, jó olvasást mindenkinek.


Taylor xx


* Ann szemszöge *


Ajkamba harapok, ahogy megérzem Harry tenyerét végig siklani bokámtól egészen combomig, így eléri, hogy libabőrös legyek. Lassan kinyitom szememet, s egyenesen smaragd íriszeibe nézek. Tekintete lágy, kissé talán túlságosan is. Ahogy ujjbegye végig siklik a borotvával felsértett területen kissé felszisszenek, szememet inkább lehunyom. Próbálom elhúzni lábamat, de nem engedi. Sakkban tart. Egyre jobban ég, s zsibbad a seb. Lábamat megint el akarom húzni, ezúttal nem erőszakosan, hanem lágyan fogja le combomat.
- Shhh... -  hangja lágy, nem durva, nem mocskos és nem is kárörvendő. Elveszi kezét, mire kinyitom szememet. Lábamat továbbra sem húzom el. Már nem akarom. Hiányérzet fog el, amiért nincs ott a keze, amitől áramütés siklott testembe. Fejem alá teszem egyik kezemet, úgy nézem, ahogy felvesz egy vattát majd egy kevéske fertőtlenítőt csöpögtet rá. Mikor le akarja fertőtleníteni a sebemet, elhúzom a lábamat.
- Nyugi, óvatos leszek - néz rám biztatóan, majd óvatosan kezdi lefertőtleníteni a sebet, amit ő csinált. Tökre ésszerű, nem? Megvág, megpofoz, lekötöz, sőt! Még el is látja a sebet, amit Ő okozott! Hihetetlen, nem? Remélem érezhető benne a szarkazmus. Mintha jóvá akarná tenni amit tett. Ugyan, Harry nem ilyen. Egy önelégült pöcs. És nem fog megváltozni a véleményem, nem akarok róla szépeket mondani. Max. ha hazudni akarok.
- Szóval te azt óvatosságnak veszed, ha megvágsz és utána benyögöd, hogy óvatos leszel? Ugyan! - hangom rideg volt. Meg bírtam szólalni, igaz, elég nehézkesen. Kissé meglepetten ér, hogy ilyen közvetlen velem. Nem vagyok ehhez hozzá szokva, s nem is akarok.
Harry nem szól semmit, mintha egyik fülén be - a másikon pedig ki menne volna az, amit mondok. Nem szorítja meg a combomat, nem hord el mindennek, csak folytatja tovább sebem ellátását. Tekintete végig siklik hasamon, melleimen, kulcscsontomon, míg végül szemembe néz. Tekintete semmitmondó, ugyanakkor békés. egy géztekercsért nyúl, amivel beköti lábamat. A fertőtlenítőt és a vattacsomagot a fürdőbe viszi. Lenyomja a villanyt, majd vissza sétál hozzám.
Lassan felülök, majd rá nézek. Mellém ül, kezét másik combomra rakja, mintha véletlenül se akarná, hogy fájjon a seb. Ugyan! Ezt ő nem érezheti. Nem mondom azt, hogy nem fáj, de nem annyira vészes.
Kezére nézek, majd szemébe. Kissé begörnyed, s homlokon csókol. Egy pillanatra lefagyok. Most komolyan? Tényleg homlokon csókolt? Nem bántott, nem mondott el Kurvának. De nem bírom ki, muszáj egy kicsit ,,szopatnom".



- Még mindig egy degenerált pszichopata állatnak tartalak - kuncogok fel.
- Én pedig egy olcsó kurvának tartalak - halványan elmosolyodik majd feláll - Kérsz valamit inni? - néz rám és az ajtóhoz lépked. Vállat rántok, majd lassan felállok. Lemegyünk a konyhába, ahol halk beszédfoszlányok szűrődnek ki.
Harry mellett baktattam majd a helyiségbe érve, Zaynt és Louist pillantom meg. Mikor észrevesznek rám néznek.
- Hát te? Csak nem szex után jöttök? - horkan fel Louis, mire szikrázó szemekkel illetem, közelebb lépek hozzá, kezem lendül. Ám nem ütöm meg, mert valaki lefogja csuklómat.
Egy meleg lehelet csapja meg fülcimpámat, majd egy ajak súrlódik bőrömhöz, mire összerezzenek.
- Ezt nem kellene, te is tudod - Harry dörmögő hangja egyből lenyugtat. Louisra pillantok, szemeim szikráznak.
- Nem dugtunk. Egyszeri alkalom volt, többször nem fog megtörténni - nézek rá és elmegyek mellette. Zayn orbitális röhögésbe kezd el, térdén támaszkodva próbálja nevetését csillapítani. Felhorkantok, majd a márvány fekete pultra ülök, tekintetem Harryre siklik. Az említett kivett két poharat, amit megtöltött kávéval. Késő este kávézni? Hülye ez?
- Kérhetek valamit enni? - harapok ajkamba és figyelmen kívül hagyom a helyiségben tartózkodó két idiótát, csak Harryt nézem.
Újabb lábdobogás, majd egy szőke hajzuhataggal ellátott nőszemély lép be. Perrie.
- Nocsak! Téged is látni? - mosolyom őszinte, csak kissé húzom az agyát. Észrevesz, végig néz rajtam majd hozzám rohan és szorosan magához ölel.
- Azt hittem, hogy ez az idióta balfasz már végzett veled! - suttogja fülembe, miközben szorosabban húz magához. Lábaimat derekára kulcsolom.
- Hallottam! - Harry hangjára összerezzenek. Barátnőm háta mögé pillantok, egyenesen Harryre. Az említett nekem háttal szel fel egy zsemlét, amit megken vajjal majd pár szalámit tesz bele, majd tányérra rakja és mellénk sétál.
- Meddig fogtok még érzelgősködni?
Szem forgatva engedem el barátnőmet, aki mögé Zayn áll.
- Ki engedte meg neked, hogy legyere? Hm? - még pislogni sem tudok, de Perriet egy ,,ajándék" taslival jutalmazza meg.
Leugrok a pultról, s Zayn mellé lépek. Kezem ökölbe szorul, agyam elborul.
- Normális vagy, baszd meg!? - lököm meg vállát, és szikrázó szemekkel nézek rá. Felnevet és államhoz kap.
- Mit játszod az agyadat? Mind a ketten ugyan akkora Kurvák vagytok. Ezen nem kell szépíteni - köpi szemembe a szavakat. Szemem sarkából látom, hogy barátnőm az emeletre szalad.
- Hogy tudsz így beszélni? Elmondom neked, hogy azok a kurvák, akiket te baszol meg naponta. Azok a kurvák, akik a sarkon és az utcákon állnak. Mi nem vagyunk kurvák! - sziszegem egyre hangosabban. Látszik Zaynon, hogy nem nagyon tudja már magát tartani. Kezét lendíti, már tényleg azt hiszem, mikor megakadályozza Perrie.(?)
Ő meg mit keres itt?
Az előbb ment fel.
Sokkal kisebb, mint Zayn, de nem fél tőle. És ez szokatlan, általában Perrie megijed a nála magasabbaktól. Ez eléggé meglep.
- Eszedbe ne jusson megütni! - barátnőm hangja a szokottnál is mélyebb, érdesebb. Zayn idétlenül felnevet, majd megfordul. Kezét kikapja Perriéből és kissé berogyaszt. Ölébe kapja a lányt és felmennek a lépcsőn.
Sóhajtva, kissé sokkolva nézek utánuk.
- Hát... most rendesen kapni fog a barátnőd, Kurva - felrúgom ezt a gyereket..
- Te csak fogd be - morgok és felkapom a tányért, majd az emeletre sétálok.
Hallom, hogy Harry mellettem lépked. Miközben felsétálok, s a szobák előtt megyek el, az agyam folyamatosan pörög.
Miért is akarok én haza menni? Kapok kaját - amit igazából én magam is meg tudom venni otthon - öhm igen. Azt hiszem, ennyi.
Együtt lépünk be a szobába, majd leülünk az ágyra. Törökülésbe tornásztatom magamat. Harry bekapcsolja a tévét, s ölébe húz. Homlok ráncolva nézek rá vállam felett, mire csak egy homlok csókot kapok. Majdnem félre nyelem a falatot, amit időközben a számba vettem. Ezzel meg mi van?
Kicserélték?


***


- Elmegyek fürdeni - már órák óta az ölében ülök, kissé fáj a farom. Megnéztünk jó pár filmet. Végig kussolt. Egy hangja sem volt, panaszkodni valóm pedig nincs. Mondhatjuk úgy, hogy jó kisfiú volt.
Felállok majd hajamba túrok és a fürdő ajtó fele megyek.
A kezem már a kilincsen van, mikor hozzám szól.
- Fürödhetek veled? - köpni nyelni nem tudok a meglepettségtől. Legszívesebben azt mondanám, hogy nem, és pofon vágnám, de egyszerűen képtelen vagyok. Nem!
Nem szerethetek bele ebbe a pöcsfejbe! Sőt! Még csak nem is kedvelhetem. De egy közös zuhanyzás senkinek nem árt, nem igaz? Vállam felett rá nézek.
- Tusolunk
Bemegyek, felkapcsolom a lámpát, s felkötöm hajamat. Időközben Harry is belép, a tükör előtt állva látom, ahogy lehúzza pólóját. Izmai megfeszülnek. Végig vezetem tekintetemet eszméletlen kulcscsontján, kockáin, majd V vonalán. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni. Felsőteste után arcára pillantok. Smaragd szemei azonnal barna íriszeimbe mélyednek. Érzem, ahogy a vér az arcomba tódul. Ácsi!
Én most komolyan Harry Styles pillantására pirultam el!? Komolyan! Hát Ann! Utazhatsz a Marsra. Az fix., hogy nem fogok közelebbi kapcsolatba kerülni Harryvel.
Lehúzom pólómat, melltartómat kikapcsolom, majd bugyimat. Ezt mind, neki háttal. Hajamat felkontyolom, s a zuhanykabinba lépek. Megnyitom a csapot, a víz azonnal hátamra és minimálisan hajamra zúdul. Körbe nézek, csak egyetlen egy tusfürdőt látok. Spórolunk, Styles?
Felkapom a fekete fehér tubust, majd egy keveset nyomva kezembe, kezdem el eloszlatni testemen. Ám, mind ezt megzavarja két kar, mely szorosan tekeredik csípőm köré.
Harry mellkasa hátamnak csapódik, ágyéka fenekemet súrolja.
Mozdulataimat azonnal abba hagyom, ahogy megérzem egyre inkább dudorodó férfiasságát.
Karjaim combom mellé esnek, szememet lehunyom, magam sem tudom, hogy miért. Csak állunk, csöndben a zuhogó zuhanyrózsa alatt. Állát vállamra támassza, lehelete égeti bőrömet. Szememet még mindig lehunyva tartom. Félek, ha kinyitom, talán elgyengülök, s olyanokat engedek meg neki, amiket nem kellene. Ezt nevezhetem elcsábításnak, ugye?


Harry keze végig siklik oldalamon, csípőcsontomon, majd combjaimon. Azta Styles! Neked aztán elég hosszú karjaid vannak.
Érzem, ahogy ajkai súrlódnak a nyakamon lévő finom bőrrel. Kezem ökölbe szorul, ajkamba harapok, nehogy akár még csak fel is sóhajtsak.
- Ugyan! Hiába erősködsz! Az ellentétek vonzzák egymást! 




2015. augusztus 19., szerda

21.Rész

Sziasztook:)

Újabb részt hoztam, remélem van egy két emberke, aki örül neki:) Köszönöm a három kommentet, a megtekintést és az új feliratkozót. Már csak egy kell, és 80 drágaságom lesz:) A részhez csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen kevés. A javát a következőhöz tartogatom. Jó olvasást, véleményeket várok:) Ha van kedvetek itt is zenét hallgatni, akkor én EZT ajánlanám:)


Taylor xx

*Ann szemszöge *

Nem tudom, hogy, s mikor aludtam be, de már csak arra ébredek, hogy valaki iszonyatosan hangosan csapja be maga után az ajtót. Nyöszörögve fordulok oldalamra és jobban összegubóckodok.

Az illető letrappol a lépcsőfokokon, majd leül mellém. Egy meleg kezet érzek meg, ami végig siklik arccsontomon. Nem merem kinyitni szememet. Egyszerűen nem megy.
- Tudom, hogy fent vagy - Harry hangja mély, de egyben lágy is. Hümmögök egyet, majd elfordulok a másik oldalamra. Ám, ez nagy hiba volt. Nem számoltam avval, hogy elég közel lesz a fenekem a lábához. Laposakat pislogok, mikor megérzem kezét fenekemen, amit simogatni kezd.
- Mi lenne? Ha elengednél? - ülök fel és hátrébb csúszok, majd kíváncsian nézek rá. Időközben észre veszem, hogy Harry felkapcsolta a villanyt. Tekintetét rám vezeti, bokámhoz kap, s ölébe húz. Kisebb sikolyt eresztek el és próbálok kimászni öléből, ami nem nagyon sikerül. Szorosan fogja derekamat, állát vállamra rakja. Érzem, ahogy a hajamba szippant. Fintor terül el arcomon, miközben próbálom lefejteni kezét derekamról.
- Miért tenném? - ezt a két szót fülembe suttogja, lehelete csiklandozza bőrömet. Egy szem forgatás után, vállam felett rá pillantok.
- Miért ne? - halkan felnevetek, majd kicsit előre hajolok és gyomrába könyöklök, mire felnyög, s elenged. Kihasználom a dolgot, felpattanok öléből és felrohanok a lépcsőn. Rángatom a kilincset, dobolok rajta kezemmel, de semmi. Ezt beszoptam..
Hallom, ahogy Harry mögöttem kocog fel a lépcsőfokokon, majd már csak annyit érzek, hogy hajamba markol, fejemet óriási erővel üti az ajtónak.

***

Nyöszörögve, laposakat pislogva nyitom ki szememet, amit azonnal lehunyok. Megpróbálom újból kinyitni szememet, ami végre sikerül. A pincében lévő lámpa alatt ülök.
Meg akarok szólalni, de nem megy. A szám be van ragasztva, ahogy a kezem és a lábam is. Testemet csak a bugyim és egy póló takarja. Az utóbb említett ruhadarab nem az enyém. Az illata ismerős. Azt hiszem, hogy ez Harry-é. Mérhetetlen undor fog el. Kezemet és lábamat rángatom. Ám elég erősen odakötözött az illető. Az ajtó kitárul, amin Harry sétál be. Lecammog a lépcsőn, majd a helyiség sarkába lép, ahol sötét van. Meg akarok szólalni, de nem megy. Fejemet is rángatom, érzem,ahogy pár könnycsepp csúszik le arcomon, végig a vastag ragasztószalagon.
Harry kilép a sötétből. Kezében egy összetekert papírt, s egy széket tart. Érzéstelen arccal teszi le az ülőalkalmatosságot és elém ül. Egész testben reszketve nézek rá. Zsebébe nyúl. Kivesz egy kicsi papír dobozkát. Értetlenkedve nézek rá. Kinyitja a dobozt, amiben pengék vannak? Szemöldök ráncolva, fújtatva nézek rá, s újból rángatózni kezdek. Nem szól semmit, kezét combomra teszi, amit kicsit megszorít. Jobban mozgolódok keze alatt. Valahonnan érzem, hogy ezt nagyon nem kellene.
És igen. Hallgatnom kellett volna az ösztöneimre.
Keze csattan arcomon. Jól tudtam. Hogy is szokták mondani? "Nem akarásnak, nyögés a vége?"  Igen, ez lesz az.
Felzokogok, fejem oldalra fordul. Keze csattan combomon, mire felsikítok. Igaz, a ragasztószalag kicsit tompítja hangomat.
Államhoz kap, kényszerít, hogy szemébe nézzek. Újabb könnycsepp gördül le arcomon, amit a többi követ. Letörli könnyeimet, homlokomra egy puszit nyom. Komolyan, úgy viselkedik, mint egy havibajos nő.
- Remélem tudod, hogy miért vagy ebben a szituációban! Nekem csak egy valami kell, pontosabban kettő. Gondolom tudod, hogy mik azok. Jól mondom? - hangja a szokottnál is ridegebb. A helyzet olyan, mint egy rossz nyomozós sorozatban, kihallgatáskor.
Jól tudom, hogy miket akar. Londont és a levelet. De könyörgök, nem bolondultam meg, hogy odaadom neki!
Megrázom fejemet. Hümmög egyet, kivesz egy pengét a dobozból és combomhoz emeli, amit szorosan lefogott. Egy vágás.
A vér végig folyik bőrömön, le a székre. Felsikítok a fájdalom miatt, fejemet hátra döntöm.
- Szóval? Alá írod azt a retkes lapot? - dörmög fülembe, miközben megérzem bőrömhöz súrolódni a pengét. Nem! Nem fogok megtörni. Csinálhat annyi vágást, amennyit csak akar, én úgy sem mondok semmit se.
Ezúttal a penge erősebben fúródik bőrömbe. Dobbantok egyet lábammal, s fájdalmasan ordítok fel. Könnyeim záporozni kezdenek, végig Harry ruháján. 
Kezébe veszi az összetekert papírost. Végig követem mozdulatait. Feláll, mögém lép, mire még jobban megrémülök. Ám a székem megmozdul. Kerekes!?
A következő pillanatban egy íróasztal előtt találom magamat. Harry kiköti kezemet, a lapot elém teszi, kezembe egy tollat nyom.  Elolvasom a lap tetején álló szöveget.

" Szerződés "

- Ha alá írod, szabad vagy - néz rám komolyan. Megrázom fejemet és lerakom a tollat. Nem fogom alá írni. Leszarom, hogy a szabadságom a tét. Nem érdekel. Ez van...
Harry hümmög egyet, kezébe kapja a pengét. Megrémülök, szememet lehunyom.
- Írd alá azt a kurva levelet, Taylor! - egyenesen képembe üvölt. Mély hangja bezengi a teret. Összerezzenek, kissé felzokogok. Megrázom fejemet, megérzem, ahogy a pengét újból combomon húzza végig. Fejemet lehajtom, úgy kezdek el bömbölni. Könnyeim utat tőrnek, végig folynak államon, majd le combomra, s keverednek véremmel.
- Örülnék neki, ha nem nehezítenéd meg a dolgomat! - még mindig ordítozik velem. Megrázom fejemet, elengedem a tollat és a számon lévő ragasztószalaghoz nyúlok. Kezemre csap, csuklómat neki vágja az asztalnak. Fájdalmasan sikítok fel, de a ragacs tompítja hangomat. 
- Írd alá a szerződést! - kiált rám és kezembe nyomja a tollat. Megrázom fejemet és a helyiség másik végébe dobom. Harry dühösen fújtat. 


Hirtelen kicsapódik az ajtó, rémülettel töltve nézek a hang irányába.
- Vége van Styles! - Perrie..


Harry felpattan, farzsebébe nyúl, s kirántja fegyverét. Piszkosul elvigyorodik és halántékomhoz nyomja a fegyvert.
- Ugyan! Azt szeretnétek, hogy a barátnőtök meghaljon? - szemem sarkából látom, hogy Perrie a másik három lányra néz. Meghúzza a pisztoly ravaszát, s komolyan néz a göndörre.
- Engedd el! Most! - látom, ahogy kezében megremeg a fegyver. 
A következő pillanatban Harry töketlen haverjai szaladnak le. A lányok mögé állnak, halántékukhoz - csak úgy, mint nekem -, fegyvert szorítanak.
- Szerintem nektek van vége! - hallom, ahogy Liam Danielle fülébe suttog. A lány megremeg, szemét szorosan lehunyja. Liam vállára kapja és eltűnik vele a földszintre. 
- Vigyétek őket is - Harry elemeli halántékomtól a pisztolyt, s vissza süllyeszti zsebembe. Megkönnyebbülve sóhajtok fel majd rá nézek. Minimálisan lehajol, megfogja a ragasztószalag szélét, ami a számon van és egy hirtelen mozdulattal lehúzza. Felsikítok a fájdalom miatt. Combomból még mindig ömlik a vér.
- Egy beteg, pszichopata állat vagy - emelem fel hangomat és lehúzom csupasz lábamról a szalagot. 
- Vegyél vissza - kap vállára és fenekemre csap. Felsikoltok és lábammal kezdem rúgni mellkasát. Bokámat leszorítja, lekapcsolja a lámpát, majd felmegy a lépcsőn és az emeletre visz. Érzem, ahogy teljesen elgyengülök. Látszik, hogy sok vért vesztettem. Harry a szobájába visz. Gyengéden az ágyra dönt, majd ott hagy. Lehunyt szemekkel teszek fejem alá egy párnát teszek.


2015. augusztus 18., kedd

20.Rész

Sziasztok!:)
Köszönöm a gyönyörű 4 kommentet. Találtam egy zenét, ami nagyon - nagyon megtetszett, és arra gondoltam, hogy aki szeretné, rész közben hallgassa meg. A szám címe: Know Your Enemy.

Kíváncsi vagyok a véleményekre. Jó olvasást:)
Taylor xx


* Ann szemszöge *


Kezem a kilincsen van, amit lenyomok és rángatni kezdem az ajtót. Tudom, hogy be van zárva, de valami tombol bennem, hogy nyissam ki. Idiótának hinnének mások, ha ezt most látnák. Egyre erősebben rángatom magam fele a kilincset, várva, hogy kinyíljon. Ez nem fog megtörténni, jól tudom.
Két kar fogja körbe derekamat. Harry.
Kezem elernyed, a kilincset elengedem. Harry keze nyugtatólag jár fel, s alá derekam és csípőm között. Az érzésre megborzongok, teljes testben.
De nem, nem szólok semmit, ugyanakkora adrenalin tombol bennem, mint az előtt. Ezt még ő sem tudja elnyomni. És nem is fogja. Mély levegőt veszek, majd elengedem a kilincset majd megfordulok és szemébe nézek.
- Örülnék neki, ha elengednéd a derekamat! - sziszegem ingerlékenyen. Harry megrázza fejét, közelebb lép, mellkasunkat centik választják el. Gyengéden az ajtónak tol. Kezét próbálom lefejteni derekamról, de hiába. Oly' erősen szorít, mintha az élete lenne a tét. És ez furcsa. Harrynek nem ilyennek kellene lennie. Ahogy nekem se.
- Hagyj békén - veszem le kezét derekamról. Vegyes érzelmek futnak át arcán, csupán pár máodperc alatt. Közel hajol ajkaimhoz, nagyon közel. Arcunk egy vonalban van, érzem meleg leheletét ajkaimon. Megtámaszkodik fejem mellett, másik keze újból vissza csúszik derekamra.Bosszúsan sóhajtok, kezemet mellkasára teszem és eltolom magamtól. Harry nem hátrál meg, kezét ismét felem mellé támasztja, keze végig siklik oldalamon, ahol libabőr cikázik. Ajkaink ismét szemeznek egymással, olyannyira, hogy szinte már össze simulnak. Nem szólok semmit, elengedem magamat. Tudom, hogy ezt nem kellene, de valami vonz hozzá. Valami megmagyarázhatatlan.
Lassan megszünteti ajkaink között lévő picurka távolságot. Reagálni sem tudok, megnyalja ajkamat és nyelvét végig húzza felső fogsoromon. Vissza csókolok, nyelvünk selymesen simogatja a másikét. Keze vándor útra tér testemen. Fenekembe markol. Ez az, amit nagyon nem bírok. Utálom, mikor valamimbe is valaki belemarkol. Azonnal eltolom magamtól, arcán csattan tenyerem, mely bezengi az egész szobát. Arca oldalra csuklik, szemét lehunyja, kezét a piros pontra simítja. Elhaladok mellette, ám karom után kap., Olyan nagy erővel húz vissza, hogy hatalmas csattanással találkozik hátam az ajtóval. Felszisszenek, s felnézek rá. Szorítása erősödik alkaromon.


Arca ismételten centikre van enyémtől. Élesen szívja be a levegőt, míg én csak állok, s szemébe meredek. Smaragd íriszei most szinte feketék. Szeme alatt lévő aprócska ránc néha - néha megremeg.
- Én végig kedves voltam, veled Ann! Ezidáig... - folytatni akarta, de nem hagytam neki, szemébe röhögtem.
- Ugyan! Ne röhögtess. Ha kedves lettél volna, akkor nem lennénk ebben a szituációban - komolyodok meg és elveszem kezét alkaromról - nevetséges vagy. Mondták már? - arcomon újabb vigyor kenődik meg, ami hamar elmosódik. Kezét emeli, ezúttal én kapok egy óriási pofont. Olyannyira erőset, hogy tarkóm az ajtónál koppan. Fejem oldalra csuklik, kezemet a fájó pontra helyezem, s próbálok nem zokogni. Fáj...rohadtul..
Érzem, ahogy a vér az arcomba tódul. Szemem sarkából látom, ahogy hátrább lép. Légzése rendezetlen. Kissé zihál. Mintha megbánta volna, hogy megütött. Szemem sarkából lassan lecsúszik egy könnycsepp, amit a többi követ. Szipogva törlöm meg szememet, lábamat felhúzom, s felnézek rá. Szaggatottan fújom ki a levegőt, megnyalom kicserepesedett számat.
- Soha a büdös életben nem leszel kedves. Egy szörnyeteg vagy. Ne csodálkozz, hogy senki nem mond neked semmit. Nincsenek barátaid. Szerinted az a négy balfasz a barátod? Tévedsz Styles, nagyon is! Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy férfi megüt egy nőt, az onnantól nem tartozik a férfi nemez. - Hangom meg-megremeg. Harry nem szól semmit, ugyanakkor láthatólag meglepődik kirohanásomon. Leguggol elém, államhoz kap, kisimít egy hajtincset szemem elől.
- Te nem nő vagy! Te egy kurva vagy! - ajkait ördögi vigyorra húzza. Az adrenalin újból testemben tombol. Szikrákat szóró szemekkel nézek rá, kapok az alkalmon, miszerint guggol. Meglököm vállát, egyensúlyát elveszíti, így hátra esik. Eldől a parkettán, mire csípőjére ülök, és hajába markolok. Közel hajolok arcához. Keze végig siklik combomon, mire jóleső bizsergés fog rabul.
- Eszedbe ne jusson! - sziszegtem és kezem csattan arcán.
Maga alá gyűr.
Mi most komolyan itt fetrengünk a parkettán?
Elkapja kezemet, amit fejem fölé szorít.
- Ugyan.! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Kurva - az utolsó szót fülembe suttogja, s meghúzza fülcimpámat. Fogát végig húzza a vékony bőrrétegen, majd fülkagylómba nyal. Ajkamba harapok, elfojtva egy nyögést. Na azt már nem! Most nem  fogom magamat hagyni.
Lábammal meglököm csípőjét, így kissé oldalra dől. Elengedi kezemet. Hangos csattanással érkezik a parkettára. Fölé magasodok, igaz, kezemet még mindig fogja.
Elvigyorodok és füléhez hajolok.
- Nevetséges vagy, balfasz - kuncogok fülébe majd lábfejemmel végig simítok fedetlen combján, egészen bokszere széléig. Felmordul, majd elengedi kezemet. Felpattanok, s ugyan ebben az időpontban csapódik ki az ajtó.
- Na! Megjöttek az áll barátaid - nézek vigyorogva a földön fekvő göndörre, aki gyors felpattan. A négy srác, fejüket kapkodva néznek hol rám, hol Harryre.
- Mi történt? - Zayn érdeklődve pillant Haryre, aki a szekrényéhez sétál s egy fekete egyszerű V nyakú pólót vesz fel.
- Nem fontos - rázza meg fejét.
-  Ugyan! Mondd csak el az áll barátaidnak - teszem vigyorogva kezemet csípőmre. Az említettek homlok ráncolva néznek rajtam végig.
A legkisebb, akinek még mindig nem tudom a nevét, mivel nem ismerik az illemet, miszerint be kellene mutatkozni. De mivel mára már az udvariasság kihalt, ne reménykedjek
- Nem vagyunk az áll barátai - elém lép, kékeszöld szemei mintha mérgesen csillognának.
- A nevedet még mindig nem tudom - vigyorogtam s hátrébb léptem. Kezét nyújtja, tényleg azt hiszem, hogy meg akar pofozni, de nem.
- Louis Tomlinson, kurva - ezek miért ennél vannak leragadva? Rohadtul idegesítő az egész.
- Nem vagyok kurva! - emelem fel hangomat és meglököm mellkasát, kezét eltolom. Louis mögül egy kissé idegesítő nevetés csapja meg fülemet.
- Mi olyan vicces Szöszke? - horkantok és a banda második legkisebbikére nézek. Niall azonnal abbahagyja a nevetést, s komolyan pillant rám.
- Nézd! A kurvának, hogy megeredt a nyelve! - vigyorodik el. Felmegy bennem, a pumpa. Már lépnék megölni, mikor valaki hátulról átkarol. Harry.
- Hagyd csak Ann! Aki kurva, az csak az ágyba legyen vad - hallom, ahogy felkuncog, mire emelem lábamat, hogy tökön rúgjam. Ám ez nem sikerül. Avval nem számoltam, hogy elkapja lábamat, amit megránt, így elvesztem egyensúlyomat, s hasra vágódok. Egyenesen Louis cipője elé. A cipő tulajdonosa, lehajol elém, hajamba markol, fejemet felhúzza, mire aprón felnyögök. Elvigyorodik, majd Harryre néz.
- Pince?
Ó, nem! Köszönöm, nagyon kecsegtető ajánlat, de kihagyom. Nem szeretnék patkányokkal és egyéb földön futkosó kis ingyom-bingyomokkal egy helyiségben aludni, vagy bármi mást csinálni.
- Kösz, kihagyom! - szólalok meg és lassan felülök. Niall ismét óriási nevetésbe kezd, amit hamar abba hagy.
- Senki nem kíváncsi a véleményedre - lép mellém majd vállára kap. Kiáltozok, csapkodom a hátát, elmondom mindenféle rohadéknak de nem használ. Helyette inkább kapok egy-két igen nagy ütést a hátsó felemre, ami azonnal sajogni kezd. Niall lebaktat a vállán velem a pincéig, majd le a lépcsőn, majd ledob egy...matracra?
- Jó szórakozást, kurva - vigyorodik el, majd felmegy a lépcsőn, becsukja az ajtót. Így én és a magány maradunk. Csak mi ketten.
- Hát..helló magány! Ann vagyok - motyogom és lehunytam szememet.


Kurva...mi? Érdekes becenév...


2015. augusztus 13., csütörtök

19.Rész

Hey!:)
A mai napon újabb részt hoztam, volt egy kicsi időm. Köszönöm a kommenteket, nagyon örültem nekik, ahogy a plusz két feliratkozónak is. A nézettség az egekben van:)
Ennyit szerettem volna, jó olvasást, jók legyetek:)


Taylor xx

* Harry szemszöge *


Beérve a házba, a négy srác a nappaliba van.
- Ann hol van? - fejüket felém kapják, Niall felugrik a kanapéról majd felém siet.
- A szobádban, alszik. Gondolom... - az utolsó szót szinte suttogja, mire vegyes érzelmek futnak át arcomon.
- Ezt hogy érted? Mi az, hogy gondolod? - sziszegek kissé idegesen és összeszűkített szemekkel nézek rá. - Annyira leütötted, hogy kómába esett? - hangom egyre magasabb, a tombolás szélén állok.
Niall összehúzza testét, fejét lehajtja és inkább nem szól semmit.
A következő pillanatban Liam lép mellém, kezét vállamra rakja.
- Hazz! Nyugi már! Te is tudod, hogy Niall nem olyan. Attól még, hogy festet szőke, az nem azt jelenti, hogy belül is az -é nevet fel a mellettem álló fiú kissé harsányan. Tekintetem azonnal ellágyul, majd kuncogva rázom meg fejemet és felmegyek. Végig haladok a fiúk szobáin, majd kinyitom az én szentélyem ajtaját és bemegyek. Halkan csukom be az ajtót majd az ágyon szuszogó lány fele lépkedek. Kisimítok arcából egy tincset majd zsebébe nyúlok. A sejtésem beigazolódott. Kihúzom zsebéből a fegyvert, amiben nincs töltény. Telefonját is kiveszem, amit a komódra rakom. Felállok és a fürdőbe megyek. Becsukom magam után az ajtót és levetkőzök. Hajamba túrok, majd a zuhanytálcára állok és megnyitom a csapot.
Pár percig élvezem, ahogy a forró víz átitatja egész testemet. Mikor megunom, elzárom a csapot,kiszállok, megtörülközök, felhúzok egy tiszta bokszert és kimegyek a helyiségből. Leoltom a villanyt, s lomha léptekkel indulok az ágy fele, de megtorpanok. Sóhajtva megyek az ablakhoz, ahol a lehető leghalkabban lehúzom a redőnyt. Igaz, hallom, ahogy Ann mocorog, de nem kel fel. Felé indulok, majd mellé ülve nyúlok nadrágjához. Kipattintom nadrágja gombját, ezt köetően lehúzom formás lábairól az anyagot. Ajkamat beszívva simítok végig combján ujjbegyemmel.
Ann megmozdul, a sötét ellenére is látom, hogy összehúzza a szemöldökét. Halvány mosoly suhan át arcomon, majd lehúzom pólóját.


Mellé fekszek, gondosan betakarom, annak ellenére is, hogy talán ő az, akit a világon a legjobban gyűlölök.
Hozzá simulok, kiskanál - nagykanál pózban fekszünk az ágyon. Ágyékom kerek fenekéhez feszül. Komolyan, nem tudom, hogy mi van velem. Különös érzés fogott meg. Mintha törődésre lenne szükségem.


* Ann szemszöge *


Éreztetek már olyat, hogy a fejetek zsibbad, a hátad szúr, mintha száz és egy tűt döfködnének bele? Hm? Éreztetek már így?
Valami ehhez hasonló dolog miatt ébredek fel. Vagy talán nem is tűk azok? Lehet, hogy csak egy meleg tenyér az, ami a fájó pontot simogatja? Inkább az utolsó feltételezés lenne az igazabb. Nyöszörögve csúszok előre, szememet összeszorítom és hasra fordulok. Magam mellől egy halk kuncogást hallok. Laposakat pislogva a párnába, nyitom ki szememet és oldalra, a kuncogás felé fordítom fejemet. Szememet erőszakosan dörzsölöm meg, remélve azt, hogy csak álmodom. Csak is álom lehet, hogy itt fekszek Harry mellett, fehérneműben. 


Hirtelen visszaemlékszek arra az éjszakára, mikor kijöttem a kórházból és a lányokkal elmentünk bulizni. Akkor még nem tudtam, hogy George Harry volt.
Kapkodva húzom magamra a takarót, így sikeresen lerántom Harryről az anyagot. Végig nézek tetoválásain, kockáin, V vonalán. Fejemet meg rázom, s arcára nézek. Száz wattos vigyorral néz rám, gödröcskéi kilátszanak. Aki nem ismerné, azt gondolná róla, hogy mennyire intelligens és kedves srác. Ugyan!
Senki nem ismerő őt rendesen. Még az a négy idióta sem, akiket ő a barátaiknak tart. Senki nem ismeri az igazi Harryt. Én is csak az idegesítő és beképzelt énjét ismerem. Nem hiszem, hogy valaha is meg fog valakinek nyílni.
- Szép jó reggelt, Ann! - hangja a szokottnál is mélyebb. Horkantok egyet,majd felállok és magamra kapom ruháimat. Van egy érzésem, hogy bezárta az ajtót. Hátat fordítok neki majd felkötöm hajamat. Zsebembe nyúlok, s telefonom és pisztolyom után kutatok.
- Tudod, erre illett volna azt mondani, hogy neked is Harry! - az utolsó szavakat fülembe suttogja, lehelete végig cikázik nyakamon, le derekamig. Kezét - pontosabban ujjmegyét - megérzem derekamon, majd egész tenyerével körbe fogja testrészemet, hátamat mellkasához vonja. Ágyéka fenekemhez feszül. Más lány beájulna ennek, azonnal a nyakába ugrana, innen pedig mindenki tudja, hogy mi következne. De én nem vagyok olyan és nem is leszek. 


Eltolom magamtól, kezét lefejtem derekamról majd felé fordulok.
- Engedj el! - hangom követelőző. Hary arcán milliónyi érzelem fut át, míg végül elneveti magát, lehajol, hogy egy magasságban legyen velem, kezét államra simítja, s ajkaimhoz hajol. Végig szemembe mered, viszont én inkább megszüntetem a szemkontaktust és lehunyom szememet.
- Ugyan! Miért tennék ilyet? Tudom, hogy maradni akarsz! Akkor nem tátognál, mint egy hal - hangja mocskos.
Akkor esik le, hogy tényleg hátra vetett fejjel vártam, hogy megcsókoljon. Normális vagyok? Most komolyan akartam volna, hogy Harry megcsókoljon?


Istenem, Ann! Szállj már le a földre. Egy gyilkos fiával akarsz kavarni? Ennyire nem lehetsz idióta!


Erőszakosan tolom el magamtól, s kissé dühöngve nézek smaragd szemeibe.
- Nem, nem, nem! - rázom meg fejemet és az ajtó fele menekülök.





2015. augusztus 12., szerda

18.Rész

Sziasztok!:)


Sajnálom a kését, de nem nagyon volt időm írni. Horgászni voltam, születésnapot ünnepeltem, aztán unoka testvéremmel voltam, utána megint születésnapot ünnepeltem. Összevesztem bátyámmal, aminek az lett az eredményre, hogy nem ülhettem oda plusz elromlott a space gomb De itt van! Meghoztam! Ebben a részben most olvashattok először Harry szemszöget. Ezért végképp véleményeket kérek:)
Jó olvasást, köszönöm a kommenteket és az új feliratkozókat:) Imdálollak titeket:)


Taylor xx


*Ann szemszöge *


Szememet lehunytam. Hihetetlen, hogy itt állok egy terminál közepén - ami lőporszagtól bűzlik - az egyetlen egy ellenségem karjaiba.
Észhez térek, s eltávolodok tőle, még mielőtt bármit is mondhatna.
- Menjünk! - teszem el farzsebembe pisztolyomat és hátat fordítva neki, indulok a hátsó kijárat felé, figyelmen kívül hagyva a sziréna hangokat.
Kiérve a parkolóba, alig van autó. Felhúzott szemöldökkel forgolódok, és egy helybe állok meg.
Történt valami, amiről tudnom kellene?
- Egy lépést se tovább! Maradjon egy helyben, a kezét pedig tegye a tarkójára! - Szóval rendőrök. Hümmögök egyet és megfordulok. Nevetve nézek a rendőrre. Talán még nálam is kisebb. Hát ez vicc.
- Ugyan! Semmi rosszat nem tettem - nézek ártatlanul az előttem álló srácra, majd hátam mögé nyúlok és észrevétlenül veszem ki pisztolyomat.
- Tegye kezét a tarkójára!
- Ugyan! - nevetek, majd egy elszánt mozdulattal húzom elő hátam takarásából a fegyvert és gondolkodás nélkül lövöm le.
Körbe nézek, hátha még jött vele rendőr, de nem.
Vissza süllyesztem zsebembe a revolvert majd elindulok a kocsimhoz, amibe bepattanok. Elindítom a kocsit majd haza indulok. Már besötétedett. Imádok este vezetni. Bírom, ahogy a sötétben csak az autók és az utcai fények lámpái égnek. A kocsim műszerfalán a rádió pirosan, a kiló méter óra zölden, az irányjelző sárgán világít, a többi pedig lényegtelen.A garázsba gurulok, leállítom a kocsit, majd kiszállok és megnyomom a garázsajtónál lévő gombot. Bemegyek a házba. Motoszkálást hallok a lépcső felől. Az ablakon csak a lámpa fénye világít be, ami így még horrorisztikusabb. Lámpát nem kapcsolok, nehogy észre vegyen a betolakodó. Tudom, hogy a lányok még nincsenek itthon, mert előbb kijutottam, mint ők. Ó, basszus!

És ha elfogták őket a rendőrök?
Bassza meg, Ann! Hogy az Istenbe lehetsz ekkora balfasz?
Gondolatban már agyon ütöm magamat egy méretes kalapáccsal. Kihúzom zsebemből a pisztolyt, ami nincs megtöltve. Halkan, a vak sötétben araszolok előre, miközben farzsebembe kutatok töltény után. Bosszúsan sóhajtok és a lépcső elé sétálok. Magam elél fogom a fegyvert. Szemem megszokja a sötétséget, így már jobban ki tudom venni a tárgyakat. A motoszkálás hangosabb lesz. Mi van, ha csak egy egér? Patkány?

De nem, ez más. A hang az a lépcsőfeljáró mellett lévő pinceajtó mögül jön. Ilyen nincs! Felejtős, hogy én oda lemenjek.

Erőst vége magamon, kihalászom telefonomat, s bekapcsolom a zseblámpa alkalmazást majd halkan, nesztelenül kinyitom az ajtót és bevilágítok. A zaj megszűnik, egy nagy csapódást hallok, mire ijedségembe kiesik kezemből a telefon ami végig ugrál a lépcsőfokokon.
- Baszd meg! - morgok halkan és a villanykapcsolóhoz nyúlok, amit felcsapok. A helyiséget fény tölti be, lerohanok, felkapom telefonomat majd magam elé tartva a pisztolyt körbe nézek. A sarokban, ahol a széf van egy szőke hajú srácot pillantok meg. Szemöldökömet ráncolom, miközben végignézek rajta. Kék szemei megbabonáznak.
- Ki a franc vagy te? - horkantok és fanyarul nézek rá. Elvigyorodik, majd közelebb lép. Mellkasához szorítom a pisztoly végét, igaz, jóval magasabb nálam.
- Szóval te vagy Ann, akiről Harry áradozik? - horkant majd hirtelen felindulásból kikapja kezemből a revolvert. Pislogni sem tudok, de az én mellkasomhoz szorítja a pisztolyt, a két mellem közé.
- A kérdésemre még mindig nem válaszoltál! - morgok és fagyos tekintettel nézek rá.
- Niall vagyok! Niall Horan, aki most elrabol téged - kacsint rám, majd válaszolni sem tudok, mert leüt.
Innentől se kép, se hang.




* Harry szemszöge *



Nem tudom,. hogy miért öleltem meg Annt. Valami különös érzés kerített hatalmába. Mintha biztonságba akartam volna tartani. Oké, ennél nagyobb hülyeséget még nem mondtam. Elég nekem elviselni, hogy itt van ez a fránya levél "ügy" is a nyakamon, aminek úgy érzem, hogy soha nem lehet vége.
Nem szerethetek bele az ellenségembe, nem? Vagy...de?



Fejemet rázva mentem ki a terminálból, be a kocsimba. Mielőtt a fiúk elrohantak volna, beszéltem Niallel, hogy menjen el Annékhez. Úgy sem érnek olyan hamar haza...gondolom...
Beülök a kocsimba, majd elindulok. Más esetekben haza mennék, nem a kocsmába. De most pláne nem érdekel.Leparkolok London egyik legjobb kocsmája előtt, kiszállok és bemegyek. A helyiségben halk zene szól, a sarkokban emberek, többnyire idősek nevetgélnek egy - egy sör társaságában. Miután becsukom magam után az ajtót - ami megjegyzem, igen hangosra sikeredett - mindenki rám kapja tekintetét. Mintha egy percre minden elcsendesülne, még a zene is. Komor arccal sétálok a pult fele, ahol egy csapos platina szőke csajszi áll, rágóját csámcsogva. Végig nézek feszülős pink ruháján, amiből kint vannak a mellei. Minek egy ilyen kocsmába pink miniruha, ahova szinte öregek járnak? Vagy talán az öreg papákra bukik? Mondjuk nem hinném.


Az egyik magas bárszékre ülök, hajamba túrok, majd előveszem tárcámat és a csajra nézek. Mikor észre vesz,biccent egyet, majd haját csavargatva tehénkedik a pult belső részére. Miniruhája lecsúszik, mellei jobban kilátszanak.

- Egy Jack Daniels-et - hümmögök és elé csúsztatom a fontot. Megnyalja ajkát - ami megjegyzem, nem jön be annyira, mint amennyire ő hiszi - majd ellöki magát a pulttól és egy pohárér sétál.
A következő pillanatban már meg is kapom az italomat, amit azonnal lehajtok. Körülöttem újból megkezdődnek az érdekesebbnél érdekesebb beszélgetések. Úgy tűnik, felfogták, hogy nem nagyon kell félniük jelen pillanatban tőlem.
Telefonom rezegni kezd, előhúzom nadrágom zsebéből, majd megnézem a kijelzőt.
"Niall"Hümmögve húzom el a zöld ikont, majd fülemhez emelem a készüléket.
- Elkaptam Annt!
- Neked is szia, Niall. Hogy érted? - ráncolom szemöldökömet
- Hát elmentem, megjött, leütöttem. Ennyi.
- És most hol vagy?
- Jelenleg a közös házunkba van. A szobádban, kiütve.
- Pár perc, és ott vagyok - nyomom ki a telefont majd leszállok a bárszékről és elindulok a kocsim fele. Beszállok, elindítom, majd sebesen indulok haza.



2015. augusztus 1., szombat

17.Rész

Sziasztok!

Köszönöm a kommenteket, úgy látom, hogy elnyerte a tetszéseteket a különkiadás. Szeptemberbe vagy November környékén még sort fogok egy újabb különkiadásra sort keríteni. Jött egy új feliratkozó, aminek szintén örülök. Kissé történelmi pillanat történt. Eddig mindig II. voltam a blogversenyeken, azonban ez megváltozott. Első lettem, a "Legegyedibb találkozások" kategóriában. Köszönöm a 41 ezres megtekintést.
Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást várom a véleményeket.




Jó olvasást kívánok mindenkinek.


Taylor xx


* Ann szemszöge *


Lassú, megfontolt léptekkel lépek be a helyiségbe. Bakancsom kopogására mind a ketten felkapják fejüket.
- Ez mit keres itt? – Zayn  - vagy ki? – úgy beszél rólam, mintha itt se lennék. Horkantok egyet, majd az ajtófélfának dőlve nézek rá.
- Örülnék, ha nem beszélnél úgy rólam, mint egy tárgyról! Amúgy meg kiszabadultam a szobából. Harry akkora idióta, hogy nem gondolt arra, hogy simán kijutok. Sőt! Talán legközelebb rendelj ki mellém egy őrt! – vigyorgok szórakozottan.
Harry szemei dühösen felcsillannak, lépteit felém irányítja. Fölém magasodik, és mélyen szemembe néz.
- Jó lenne, ha leszállnál a magas lóról, Ann! A végén még durván megjárod! – hangja fenyegetően cseng. Köhintek egyet, és eltolom magamtól.
- Ugyan, Harry! Nyugi, a végén még ez lesz a halálod – nevetek fel harsányan, majd ellépve mellőle, Zayn felé lépkedek, aki az asztalnál támaszkodik, a helyiség közepén.
- Miről lenne szó? Mi, vagy kik jönnek fél óra múlva? – támaszkodok én is meg az asztalon, és egymás szemébe nézünk.
- Nem mindegy az neked? – horkant fel szórakozottan.
- Nem, mert ha én is érintett vagyok a dologban, akkor jogom van tudni! – nézek rá komolyan. Harry mellém sétál, ő is az asztalra támaszkodik, kezünk összeér. Valamiért nincs szívem elhúzni kezemet, pedig nagyon is akarom.
Nyugi Ann! Nem ezen kell gondolkodnod. A lényeg, hogy lezárjuk ezt az ügyet.
- Kaliforniából egy banda jön át. El akarják foglalni Londont. Túl kevés az én emberem. A tieid is kellenek – néz rám Harry. Tekintetemet felé irányítom, elmélyülök smaragdzöld szemeibe, majd erőt véve magamon elkapom fejemet.
- A lányok elmentek szólni az embereimnek. Csak harmincat hívtak. Elég lesz? – nézek rajtuk végig várakozva, majd ellököm magamat az asztaltól és talpra állok.
- Elég. Mi is csak annyit hívtunk. Akkor lassan mennünk kellene – indul meg az ajtó felé Harry, utána Zayn.
- Állj! Még is miért pont ide jöttetek? – sietek utánuk és kérdőn nézek rájuk. Szinte egyszerre állnak meg, majd megfordulnak.
- Kellett pár fegyver. Mindig ide jövünk lopkodni – ránt vállat unottan Zayn. Szemeim a szokásosnál jobban kikerekednek.
- És mi jogon? Inkább ne válaszoljatok! Menjünk a fenébe! – Pár perc múlva, mikor kiérünk, egy teljes autósor áll előttünk. Végig nézek a szinte egytől egyig ugyan olyan autókon. Igaz, különböző márkájúak. Lényegében; Duster, BMW, Land és Range Rover, KIA, Hunday.
Elismerően nézek napszemüvegem mögül a lányokra és a kocsim fele lépkedek.
- Akkor menjünk a reptérre – nézek végig barátnőimen majd a kocsiba szállok. Szemem sarkéból látom, ahogy Harry a kocsijához szalad, beül, a gázra tapos, majd elhajt. Elindítom a kocsit, majd én is utána sietek. A visszapillantón keresztül látom, hogy rengeteg autó követ. Ahogy a városba érünk, kicsit lassítunk a tempón. Az emberek nem néznek ám ránk furcsán. Ááá dehogy is! Az nem rájuk vallana. Igaz, kinek lenne furcsa, ha a főúton végig menne több mint húsz koromfekete autó? Konkrétan mindenkinek.


A reptérhez érve, leállítom a kocsit, a kalaptartóból kiveszek két pisztolyt, s némi töltényt. Kiszállok, zsebembe rejtem a kalaptartó tartalmát majd elindulok befele. Út közben mellém csapódnak a lányok.
- Jobb, ha a hátsó bejáraton megyünk be. Ne keltsetek nagy feltűnést – nézek le rájuk, mire egyetértően bólintanak. Hátra megyünk, sóhajtok, majd kinyitom az ajtót. Körbe nézek, hatalmas nyüzsgés van az egész terminálba. Mindenki össze vissza megy. Az emberek ölelkeznek, a párok csókolóznak. Idilli pillanat ez, míg meg nem szólal a hangosbemondó.
A lányokra nézek, mire leindulunk mindannyian az említett részlegre. Szemem sarkából látom, ahogy a hatalmas gép leszáll, pár percen belül pedig az utasok szállnak ki.
- Ők azok! – mutatok a csapat fekete ruhás egyénekre. Körbe néznek, percek múlva pedig már felénk tartanak. A legelső férfi szöszi, kék szemű, kissé magas, de nem annyira mint Harry.
Arca kissé bohókás, ugyanakkor beleillene egy horror filmbe.
Tekintete végig pásztázza az embereket, mikor fejét felém fordítja. Megáll, kezét oldalra nyújtja, jelezve a többieknek, hogy álljanak meg. Válla felett hátra néz rájuk, valamit súg az egyiknek, aki kezét nyújtja, amiben egy pisztoly csillan fel.
- Ann! – Perrie hangja kissé kétségbeesetten cseng. Csendre intem és megfordulok, majd hátat fordítva indulok el kifele. Hangos ricsaj keletkezik, mikor egy lövés tölti be a terminált. Féloldalas vigyorral fordulok meg, lábaimat összezárom. Kapkodva veszem elő pisztolyomat, majd a szöszi srác mellett állóra célzok. Mindenki a hang irányába kapja fejét. És ilyenkor kérdezem; Hol van Harry?
Sikítozások, cipők kopogása, bőröndök nyikorgásától hangos az egész terminál. Mindenki menekül arra, amerre csak tud. A lányok felszívódtak, mintha a föld nyelte volna el őket. A srác, akit meglőttem, időközben élettelenül nyúl el a padlón. Körülötte kisebb vértócsa.
Még mielőtt meglőnének a recepciós pult mögé ugrok.
Nevetve nézek az ott guggoló Harryre. Az említett, kissé gyilkos szemekkel vizslat, majd emeli pisztolyát. Azt hiszem, hogy engem akar lelőni. Ám ez nem igaz. Mögém lő, eltalál még egy embert. Bólintok, köszönet jeléül, majd felállok. Időközben a lányok is előkerülnek. Egy – egy nagy szobanövény mögé bújva lőnek az ellenséges bandára. Elégedetten hümmögök, majd kikászálódok a pult mögül és én is lőni kezdek. Harry szépen szólva a seggembe van.
- Na mi van? Csak nem félsz? – kérdezem, miközben megölök két embert. Hallom, ahogy Harry idétlenül felröhög, hátunk összesimul. Ezek szerint nekem háttal van. Tényleg, csodálatos megállapítás, Ann. Ki hitte volna?
Mintha csak egy kém filmbe csöppentünk volna. Úgy lőttünk, akár csak az ügynökök. Fejemet ide – oda kapkodva néztem körbe. A fél órás rendet, most tiszta káosz helyettesíti. Törött vázák, betört ablakok, virágföldtől úszik az egész terminál padlója. Iratok százai repkednek a levegőben. Az emberek szinte kimenekültek, lassan sziréna hangja csapja meg fülemet. Már csak pár ember maradt a kaliforniai bandából. A mi embereink is eléggé elfogytak.
- Zayn! Szedd a srácokat és nyomás! – hallom meg mögülem Harry hangját. A lányok kérdőn néznek rám. Bosszúsan sóhajtok. Most akkor mi legyen? Elmenjünk vagy maradjunk?
- Vidd a lányokat. Ezt el kell intéznem – nézek Harryre, majd tekintettemmel a szőke srácot keresem, akit hamar megtalálok. A kijárat fele megy.
- Hé! Ne olyan sebesen! – kiabálok utána. Megáll, tekintetem végig siklik kidolgozott vállán, szőke haján, izmos bicepszén, formás lábain. Ha nem lennénk ebben a helyzetben, esetleg még tetszene is. Na de így?! Inkább kihagyom, köszönöm. Megmarkolja a pisztolyt, válla felett rám néz, elvigyorodik.
Későn kapcsolok, hallom, ahogy lő.
Várok. Várok, mintha egy szakadék szélén lennék, várva, hogy lelökjenek, vagy esetleg, hogy földet érjek és meghaljak.
De nem. Most nem történik semmi se. Semmi szúrást nem érzek, sem fájdalmat. Nagyokat pislogva nyitom ki szememet. Egy percre mintha még az idő is megállna. Harry áll a szöszi előtt, maga elé tartva a pisztolyt, ami elsült. A srác élettelenül fekszik a földön, körülötte egy kisebb vértócsa, ami egyre csak nagyobbodik.
Lábaim megremegnek, fejem fölött ezernyi gondolat fut át. Megmentett? Vagy csak magát akarta menteni? Ezek, s még tömérdek kérdésem van, de valahogy nem találom meg a megfelelő szavakat.
Tekintetem végül Harryn köt ki. Bakancsa véres, ahogy fehér pólója is. Haja zihált, néhány tincse homlokához tapadt. Arca komor, fagyos. Mellkasa gyorsan emelkedik, s süllyed. Kezéből kiesik a pisztoly, tekintetét rám kapja. Szemei felcsillannak.
Számat szólásra nyitom, ám hang nem jön ki, helyette felé slisszolok, magamat is meglepve, de megölelem.
Hihetetlen..
Megmentett…
Ő az!
A megmentőm..