23. Rész

Jó olvasást.

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Kijelentésére csak hümmögök. Mi mióta vonzzuk egymást? Ellentéteknek ellentétek vagyunk, ennyi. Semmi több. És nem is lesz közöttünk szorosabb kötelék. Nem fogunk összejönni, nem lesz gyerekünk, semmi!
Nem tudom, hogy mi ütött belé, de teljesen kifordult magából.
Laposakat pislogva nyitom ki szememet. Kezem magától útnak ered, Harry homlokán, arcán, majd tarkóján. Ujjam köré csavarok egy kunkori tincset. Be karom fejezni, de nem megy, jobban sóvárgok utána. Mintha...mintha megbolondítana, egy másik világba röpítene, ahonnan nincs kiút. Csak Én és Ő.
Miket beszélek? Ez hipnotizált, vagy nem is tudom. De nem lehet, nem fantáziálhatok arról, hogy már a bugyimban matat, s a gyönyör fele húz.
Nem! Nem! Nem!
De nem bírok magammal, fenekemet ágyékához dörgölöm. Érzem, ahogy kezei - amik derekamon vannak -, teljesen megfeszülnek. Ujjbegyei finom bőrömbe mélyednek. Szememet újból lehunyom, ahogy megérzem puha ajkait a fültövemtől a vállamig indított csókjaival. Ajkaim elnyílnak egymástól, agyamban ezer meg egy gondolat cikázik. Egyik felem, a kis angyal Stop táblákat dobálgat nekem, míg az ördög szinte húz a vágy felé.
És vajon ki győz?
Ezt a kört az ördög nyeri. Lassan megfordulok, s szemébe nézek. Smaragd szemei már-már feketék, ami miatt még jobban biztat az ,,ördögöm".
Harry végig néz rajtam, keze bordáimtól egészen fenekemig siklik, míg ajkaimat egy kissé heves táncba hívja. Engedelmeskedve túrok vizes loboncába. Hátam közvetlen a zuhanyrózsa alatti csempén csattan. Ajkaira morgok.
Nyelvünk forró táncot jár, néha selymesen, máskor durván simogatják egymást. Harry állkapcsomat simogatja, majd kisebb csókokkal, légszomjra hivatkozva váll el tőlem. Ám csókjait nem hagyja abba. Puha ajkaival nedves puszikat, szívásokat hagy nyakhajlatomnál, s kulcscsontomnál. Válaszul hangosan sóhajtozok, néha fel is nyögök. Fejemet minimálisan oldalra biccentem, kezem bicepszere siklik. Harry megtámaszkodik fejem mellett, s lehajolva megcsókol. Mohón tapadok ajkaira. Érezni akarom. Most nem vagyok berúgva, tisztán tudok gondolkodni. Vagyis...Remélem.

Kósza, göndör tincseibe túrok, melyek vizesen tapadnak hibátlan arcára. A vágy túlságosan tombol bennünk. Kezünk ide - oda simul a másikon. Feltérképezve teste minden kis négyzet centiméterét. Felhevült, vizes bőrünk, szinte összetapad. Harry apró csókokkal váll el ajkaimtól, s kulcscsontomra vándorol.
Ajkai hiánya meglepően nagy. Fejemet a hideg csempének döntöm. Benedvesítem kicserepesedett ajkaimat, miközben szememet szorosan lehunyom, ahogy apró csókjaiból maradandó szívásokat csinál. Puha, selymes ajkait megérzem melleim között elsuhanni, mire tarkójánál fogva nyomom arcát bal keblemre.
Hallom, ahogy halkan felkuncog, majd - már így is kemény -, bimbómat nyelvével kezdi simogatni. Az érzéstől lábaim megremegnek, ajkaim elnyílnak egymástól. Levegőért kapkodva tátogok, körmömet vállába mélyesztem. Hallom, ahogy felmorog.
Elszakad melleimtől és hasamon csókol végig. Körmömet végig húzom tarkóján majd hajába túrok. Felhúzom egy csókra, egy mohó csókra. Harry fenekembe, majd combomba markol, jelezve, hogy ugorjak. Teljesítem "kérését", lábaimat derekára kulcsolom.
- Remélem szedsz valami bogyót! - dörmögi fülembe, s hozzám simul. Szótlanul bólogatok, majd két kezem közé fogva hajolok mézédes ajkaira. Ágyékunk összefeszül, elveszünk egymás szemében, majd Harry egy "óvatlan" pillanatban belém hatol. Vágyakozva, egymás szemébe nézünk, miközben hangosan felnyögünk. Szerencsénkre a víz csobogásának hangja ezt mind elnyomja. Fejemet hátra döntöm, végül lehunyom szememet. Harry mozogni kezd, a tempó lassú, lomha. Kezem végig siklik izmos alkarján - ahol dagadnak az erek.
Kontyom szétesik, hajam homlokomhoz tapad. Zihálva veszem a levegőt, mellkasom gyorsan emelkedik. Harry ujjbegyeit gyengéden fenekembe nyomja, mire hangosan felnyögök. Kissé gyorsít a tempón, fejét nyakhajlatomba fúrja, s egyenesen fülembe nyögdécsel.
Közelebb húzom magamhoz, ujjaim hajába simulnak. Nyöszörögve bújok hozzá, fülem sípol, légézem egyre gyorsul.
A gyönyör fele igyekezve, lihegve kapaszkodunk a másikba. Harry egy csókra invitál, nem bírom tovább, körmeimet karjába vájom, hátam hangos csattanással találkozik a fallal, s nevét nyögdécselve élvezek el. Teljes testben megremegek, lábaimat szorosan kulcsolom derekára, nehogy leessek. Harry egy öblös nyögéssel követ a csúcsra, s pár levezető lökés után lassan kicsusszan, s elenged. Ám, mikor látja, hogy az összeesésé határán vagyok, kissé lihegve zár karjaiba.

***

Hajamat megtörlöm, s fehérneműben ballagok ki. Még mindig nem tudom felfogni mindazt, ami pár perccel ez előtt történt. Tényleg megtörtént? Újból?
De miért élveztem ennyire ezt az egészet?

Az ágyra huppanok, lábamat kinyújtom, majd combomra nézek. A fáslit már leszedtem róla, ezért tökéletes rálátásom van a sebre. Ujjbegyemmel végig simítok a felsértett területen és ajkamba harapok. Harry leguggol elém. Testét csak egy bokszer takarja. Keze végig siklik állkapcsomon, majd államnál fogva emeli fel fejemet. Tekintetem smaragd szemeibe siklik. Elmerülünk egymás szemébe.
- Baj van? - hangja aggódó.

A köd, mintha feloszlana körülöttem. Kezére csapok, amit később eltolok magamtól.
- Ne érj hozzám! - mondom tagoltan, és hátrébb csúszok az ágyon.
Harry meglepetten vizslat, tekintete ide-oda cikázik rajtam. Bizonyára nem érti, mi történt velem. Megbántam mind azt, ami a fürdőben történt. Nem tudom mi lelt akkor, de ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Nem feküdhetek le az ellenségemmel. Nem vagyok normális, hogy ilyeneket teszek. Jobb lesz, ha elmegyek.

Ezt elhatározva, felállok, majd vissza öltözök régi ruhámba és az ablak felé sétálok. Kinyitom az ajtaját és a párkányra ülök. Az ablakkal szemben egy fa van. Talán, ha okos, s leleményes leszek, át tudok rá ugrani.
- Ann! Hova készülsz? Mi van veled? - bombáz kérdéseivel, miközben hátam mögé lép.
- Nem tudom, hogy mit tettél velem, de nem kellett volna megtörténnie a zuhanyzós incidensnek - morgom, majd lendületet véve a fára ugrok. Lábam megcsúszik. Köszönöm csúszós bakancs, nagyon szeretlek.
Nagy nehezen felhúzom magamat egy ág segítségével, majd Harryre nézek.
- De baszd meg! Te is élvezted! Na, gyere vissza szépen!
Dühösen fújtatok, majd berogyasztva ugrok le, hatalmas puffanással.
- Nem vagy normális! - hallom meg fentről Harry hangját. Vállat rántok és az ébenfekete Roverjére nézek.
- Kölcsön kérem a kocsidat, jó? - vigyorgok, és beszaladok a házba, be a konyhába, ahol megtalálom a kulcsot és vissza rohanok. Időközben hallok egy lábdobogást, ami a lépcsőről jön. A kocsiba rohanok, kapkodva nézek a kulcscsomóra. Hát ilyen nincs. Mikor megtalálom a kulcsot, elindítom a kocsit és szélsebesen hajtok ki. Vigyorogva nézek a göndörre, majd gázt adok és haza indulok. Út közben kissé elmerengek.
Valahogy ki kellene hoznom a lányokat, úgy, hogy azok a seggfejek ne vegyék észre. Mondjuk ez nehéz lesz...Végül meggondolom magamat, s kihajtok Holmes Chapelből, egyenesen a raktár felé. Mikor megérkezek, leállítom a kocsit és kiszállok. Bemegyek a kapun, majd be a hatalmas ajtón. Ahogy becsapom magam után, az egész folyosó visszhangzik. Kissé ijesztő ez az egész, de próbálok róla tudomást sem venni. Végig baktatok a folyosón, egészen a legutolsó ajtóig. Itt még nem voltam. Lenyomom a kilincset, de az ajtó nem nyílik.
- Ezt keresed? - egy mély hang zavar meg. Homlok ráncolva fordulok meg és a férfire nézek, aki meglengeti orra előtt a kulcsot.
Nálam magasabb, de Harrynél kisebb. Szőke hajú, és barna szemű. Az arca férfias, nem lehet idősebb negyvennél. Ismerős...Mintha...már láttam valahol, csak nem ugrik be.
- A levélért cserébe megkapod!