21.Rész

Sziasztook:)

Újabb részt hoztam, remélem van egy két emberke, aki örül neki:) Köszönöm a három kommentet, a megtekintést és az új feliratkozót. Már csak egy kell, és 80 drágaságom lesz:) A részhez csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen kevés. A javát a következőhöz tartogatom. Jó olvasást, véleményeket várok:) Ha van kedvetek itt is zenét hallgatni, akkor én EZT ajánlanám:)

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Nem tudom, hogy, s mikor aludtam be, de már csak arra ébredek, hogy valaki iszonyatosan hangosan csapja be maga után az ajtót. Nyöszörögve fordulok oldalamra és jobban összegubóckodok.

Az illető letrappol a lépcsőfokokon, majd leül mellém. Egy meleg kezet érzek meg, ami végig siklik arccsontomon. Nem merem kinyitni szememet. Egyszerűen nem megy.

- Tudom, hogy fent vagy - Harry hangja mély, de egyben lágy is. Hümmögök egyet, majd elfordulok a másik oldalamra. Ám, ez nagy hiba volt. Nem számoltam avval, hogy elég közel lesz a fenekem a lábához. Laposakat pislogok, mikor megérzem kezét fenekemen, amit simogatni kezd.

- Mi lenne? Ha elengednél? - ülök fel és hátrébb csúszok, majd kíváncsian nézek rá. Időközben észre veszem, hogy Harry felkapcsolta a villanyt. Tekintetét rám vezeti, bokámhoz kap, s ölébe húz. Kisebb sikolyt eresztek el és próbálok kimászni öléből, ami nem nagyon sikerül. Szorosan fogja derekamat, állát vállamra rakja. Érzem, ahogy a hajamba szippant. Fintor terül el arcomon, miközben próbálom lefejteni kezét derekamról.

- Miért tenném? - ezt a két szót fülembe suttogja, lehelete csiklandozza bőrömet. Egy szem forgatás után, vállam felett rá pillantok.

- Miért ne? - halkan felnevetek, majd kicsit előre hajolok és gyomrába könyöklök, mire felnyög, s elenged. Kihasználom a dolgot, felpattanok öléből és felrohanok a lépcsőn. Rángatom a kilincset, dobolok rajta kezemmel, de semmi. Ezt beszoptam..

Hallom, ahogy Harry mögöttem kocog fel a lépcsőfokokon, majd már csak annyit érzek, hogy hajamba markol, fejemet óriási erővel üti az ajtónak.

***

Nyöszörögve, laposakat pislogva nyitom ki szememet, amit azonnal lehunyok. Megpróbálom újból kinyitni szememet, ami végre sikerül. A pincében lévő lámpa alatt ülök.

Meg akarok szólalni, de nem megy. A szám be van ragasztva, ahogy a kezem és a lábam is. Testemet csak a bugyim és egy póló takarja. Az utóbb említett ruhadarab nem az enyém. Az illata ismerős. Azt hiszem, hogy ez Harry-é. Mérhetetlen undor fog el. Kezemet és lábamat rángatom. Ám elég erősen odakötözött az illető. Az ajtó kitárul, amin Harry sétál be. Lecammog a lépcsőn, majd a helyiség sarkába lép, ahol sötét van. Meg akarok szólalni, de nem megy. Fejemet is rángatom, érzem,ahogy pár könnycsepp csúszik le arcomon, végig a vastag ragasztószalagon.

Harry kilép a sötétből. Kezében egy összetekert papírt, s egy széket tart. Érzéstelen arccal teszi le az ülőalkalmatosságot és elém ül. Egész testben reszketve nézek rá. Zsebébe nyúl. Kivesz egy kicsi papír dobozkát. Értetlenkedve nézek rá. Kinyitja a dobozt, amiben pengék vannak? Szemöldök ráncolva, fújtatva nézek rá, s újból rángatózni kezdek. Nem szól semmit, kezét combomra teszi, amit kicsit megszorít. Jobban mozgolódok keze alatt. Valahonnan érzem, hogy ezt nagyon nem kellene.

És igen. Hallgatnom kellett volna az ösztöneimre.

Keze csattan arcomon. Jól tudtam. Hogy is szokták mondani? "Nem akarásnak, nyögés a vége?"  Igen, ez lesz az.

Felzokogok, fejem oldalra fordul. Keze csattan combomon, mire felsikítok. Igaz, a ragasztószalag kicsit tompítja hangomat.

Államhoz kap, kényszerít, hogy szemébe nézzek. Újabb könnycsepp gördül le arcomon, amit a többi követ. Letörli könnyeimet, homlokomra egy puszit nyom. Komolyan, úgy viselkedik, mint egy havibajos nő.

- Remélem tudod, hogy miért vagy ebben a szituációban! Nekem csak egy valami kell, pontosabban kettő. Gondolom tudod, hogy mik azok. Jól mondom? - hangja a szokottnál is ridegebb. A helyzet olyan, mint egy rossz nyomozós sorozatban, kihallgatáskor.

Jól tudom, hogy miket akar. Londont és a levelet. De könyörgök, nem bolondultam meg, hogy odaadom neki!

Megrázom fejemet. Hümmög egyet, kivesz egy pengét a dobozból és combomhoz emeli, amit szorosan lefogott. Egy vágás.

A vér végig folyik bőrömön, le a székre. Felsikítok a fájdalom miatt, fejemet hátra döntöm.

- Szóval? Alá írod azt a retkes lapot? - dörmög fülembe, miközben megérzem bőrömhöz súrolódni a pengét. Nem! Nem fogok megtörni. Csinálhat annyi vágást, amennyit csak akar, én úgy sem mondok semmit se.

Ezúttal a penge erősebben fúródik bőrömbe. Dobbantok egyet lábammal, s fájdalmasan ordítok fel. Könnyeim záporozni kezdenek, végig Harry ruháján. 

Kezébe veszi az összetekert papírost. Végig követem mozdulatait. Feláll, mögém lép, mire még jobban megrémülök. Ám a székem megmozdul. Kerekes!?

A következő pillanatban egy íróasztal előtt találom magamat. Harry kiköti kezemet, a lapot elém teszi, kezembe egy tollat nyom.  Elolvasom a lap tetején álló szöveget.

" Szerződés "

- Ha alá írod, szabad vagy - néz rám komolyan. Megrázom fejemet és lerakom a tollat. Nem fogom alá írni. Leszarom, hogy a szabadságom a tét. Nem érdekel. Ez van...

Harry hümmög egyet, kezébe kapja a pengét. Megrémülök, szememet lehunyom.

- Írd alá azt a kurva levelet, Taylor! - egyenesen képembe üvölt. Mély hangja bezengi a teret. Összerezzenek, kissé felzokogok. Megrázom fejemet, megérzem, ahogy a pengét újból combomon húzza végig. Fejemet lehajtom, úgy kezdek el bömbölni. Könnyeim utat tőrnek, végig folynak államon, majd le combomra, s keverednek véremmel.

- Örülnék neki, ha nem nehezítenéd meg a dolgomat! - még mindig ordítozik velem. Megrázom fejemet, elengedem a tollat és a számon lévő ragasztószalaghoz nyúlok. Kezemre csap, csuklómat neki vágja az asztalnak. Fájdalmasan sikítok fel, de a ragacs tompítja hangomat. 

- Írd alá a szerződést! - kiált rám és kezembe nyomja a tollat. Megrázom fejemet és a helyiség másik végébe dobom. Harry dühösen fújtat. 

Hirtelen kicsapódik az ajtó, rémülettel töltve nézek a hang irányába.

- Vége van Styles! - Perrie..

Harry felpattan, farzsebébe nyúl, s kirántja fegyverét. Piszkosul elvigyorodik és halántékomhoz nyomja a fegyvert.

- Ugyan! Azt szeretnétek, hogy a barátnőtök meghaljon? - szemem sarkából látom, hogy Perrie a másik három lányra néz. Meghúzza a pisztoly ravaszát, s komolyan néz a göndörre.

- Engedd el! Most! - látom, ahogy kezében megremeg a fegyver. 

A következő pillanatban Harry töketlen haverjai szaladnak le. A lányok mögé állnak, halántékukhoz - csak úgy, mint nekem -, fegyvert szorítanak.

- Szerintem nektek van vége! - hallom, ahogy Liam Danielle fülébe suttog. A lány megremeg, szemét szorosan lehunyja. Liam vállára kapja és eltűnik vele a földszintre. 

- Vigyétek őket is - Harry elemeli halántékomtól a pisztolyt, s vissza süllyeszti zsebembe. Megkönnyebbülve sóhajtok fel majd rá nézek. Minimálisan lehajol, megfogja a ragasztószalag szélét, ami a számon van és egy hirtelen mozdulattal lehúzza. Felsikítok a fájdalom miatt. Combomból még mindig ömlik a vér.

- Egy beteg, pszichopata állat vagy - emelem fel hangomat és lehúzom csupasz lábamról a szalagot. 

- Vegyél vissza - kap vállára és fenekemre csap. Felsikoltok és lábammal kezdem rúgni mellkasát. Bokámat leszorítja, lekapcsolja a lámpát, majd felmegy a lépcsőn és az emeletre visz. Érzem, ahogy teljesen elgyengülök. Látszik, hogy sok vért vesztettem. Harry a szobájába visz. Gyengéden az ágyra dönt, majd ott hagy. Lehunyt szemekkel teszek fejem alá egy párnát teszek.