2016. október 22., szombat

47.Rész

Halii!:)

A napokban kaptam pár visszajelzést, hogy valamiért nem tudjátok elolvasni a 47.Részt. Ennek az az oka, hogy egyrészt nem volt kint a részt, másrészt meg nem tudom, miért tette ki a Blogger, de hát ez van.:D De most már kész a 47.Rész, olvashatjátok!
Elég nagy dráma van benne, mondhatni az igazság pillanata!
Ezek után jogos a kérdés; Mi lesz ezután?
Hibákért elnézést kérek!
Kommenteljetek, kellemes olvasást! :)


Taylor xx


* Ann szemszöge *


Rendesen dúl bennem az adrenalin, izgulok. Nem tudom, mi fog rám várni. Nem tudom, milyen lesz ez az egész, s azt sem tudom, hogy vajon ténylegesen az igazságot fogjuk megkapni. Valamiért félek a választól. Félek, hogy az mindent megváltoztatna, felforgatná a kis világunkat. És talán ez senkinek nem lenne jó.
Harry kezét rásimítja combomra, majd érzem, hogy gyengéden megszorítja, hogy egy kis erőt tápláljon belém. Néhány utcán végig megyünk, elhagyva a hatalmas házakat, lakótelepeken kötünk ki. A házak többsége lerombolt, vagy omlásban van. Két jobb kanyar után egy régifajta ház előtt parkol le Harry. És akkor érzem, hogy a gyomrom liftezni kezd, a pulzusom a kétszeresére nő, ahogy kiszállunk a kocsiból.
- Harry...én... - kezdek volna bele, mikor megfogja arcomat, s szemeimbe néz.
- Ne! Ne félj, méterek választanak el minket az igazságtól, csak most ne, kérlek! - zöldjei könyörögnek, miközben ujjaival gyengéden cirógatja arcomat.
Mélyet sóhajtok, evvel megadva magamat. Bármennyire is félek, túl kell rajta esnünk. Most már tényleg nincs visszaút.
- Menjünk - csak ennyit mondok, miközben megfogom mancsát, majd a bejárati ajtó felé megyünk. Harry mögött lépkedem, kezét szorongatva. Harry vesz egy mély lélegzetet, ezt követően pedig kopog. Az ajtó kitárul, s Green feje kukucskál ki. Szemei konkrétan vérben forognak, ám, mikor felismer, arcán több érzelem is végig fut. Lepillant összekulcsolt kezünkre, s felröhög.
- Mit akartok? - rekedtes hangjától a hideg cikázik hátamon, közben észrevétlenül szorítok egyet Harry kezén.
- Idejét láttuk, hogy megtudjuk mi történt azon az estén - Harry hangja szintén rekedtes és fagyos volt. A két férfi szemezett egymással, s ez így ment percekig. Mígnem Green lökött egyet a fa ajtón, ami kisebb nyikorgással kitárul előttünk.
- Nem jószándékból mondom el, hanem mert örülni fogok, hogy szét zihálom a kapcsolatotokat! - teszi hozzá, majd megfordul, és elindul a sötét folyosón. Harry-re nézek, ki nem pillant rám.Elengedi kezemet, s összeszorított állkapcsokkal indul James után.
Keze helyén üresség lepi el testemet, nagyot nyelek, közben reszelősen sóhajtok egyet. Harry már most rideg lett velem, nyoma sincs a percekkelezelőtti kedves, védelmező férfinak. Csak, tudnám mi lett ennek az oka.


Becsukom magam után az ajtót, majd már sietek is Harry után. Jobbra lefordulva egy nappaliba találom magam, ahol nem kicsit van kupi. Nadrágok, pólók, pizzás és egyéb dobozok mindenhol. Ami még undorítóbb, hogy pár használt koton is az asztalon van.
Úgy látszik, Green nem zavartattja magát, leül a kanapéra, s maga elé mutat, hogy ülljünk le mi is.
- Kösz, kihagyom - mondom halkan, s a falnál lévő székre ülök, ami úgy tűnik, hogy tiszta. Egyik lábamat átlendítem a másikon, kezeimet térdemre nyomom. Harry pedig a kanapé karfájára huppan.
Mind ketten kérdőn nézünk a férfira, aki egy krákogást követően megszólal.
- Szóval. Úgy tudom Ann, hogy apád azon az estén részeg volt. Megvert téged és az anyádat. Te pedig a pincében végezted - a végére elvigyorodik.
Elgondolkodva emlékszem vissza arra az estére. Még mindig érzem az alkohol tömény szagát, az elsütött fegyver porának bűzét. Szemeim előtt pedig ott lebeg a kép, mikor anyámat és apámat látom holtan, vérbe fekve.
Nagyot nyelek, remélve, hogy eltűnk a gombóc a torkomba, de nem akaródzik.
- Az egész úgy vezethető vissza, hogy apád ivott. Nálam volt mielőtt titeket megvert volna. Tartozott nekem, és Harry apjának is. Tehét elbőgte magát nálam, mert nem tudott fizetni. Piával megnyugtattam, és miután hazament, beszéltem a csapatommal. Haragudtam Ann apjára, annak ellenére, hogy a barátom volt. Az a barátság akkor, és ott futott kudarcba - vállat ránt, miközben elhallgat pár percre. Láthatólag a gondolataiba mered. Végül megázza fejét, s folytatja. - Én...elindultam, hogy megöljem az apádat. Styles ezt megtudta. Az embereimmel körbeálltuk a házatokat, egyedül mentem be. Előbb odaértünk, mint Styles. Az apád tombolt, megverte az anyádat, és mikor a nappaliba értem észrevett. Először megijedt, mert azt hitte, hogy le fogom szídni azért, amit csinált. Helyette csak követeltem tőle a pénzt. Először könyörgött, s ez idő alatt valahogy anyád is magához tért. És utána már együtt könyörögtek. De kegyetlen voltam, mint mindig. Meghúztam a ravaszt és.... - folytatni akarja, de nem hagyom neki. Felállok, s hajamba túrok. Szívem eszeveszett ütemben dübörög, érzem, hogy könnyeim lassan elmossák látásomat. Nem akarom elhini, hogy ez megtörtént. 
- Nem! Nem, és nem! Elég volt! Nem akarom hallani! - csuklik el hangom, miközben készülök elhagyni a nappalit.
- Szerintem jobb, ha még nem mész el! Talán jó lenne megtudni, mi volt azután, hogy anyádékat megöltem! - mondandója végére elkezdt kuncogni, mire megdermedem. 
- Ezt...ezt nem értem. Nem Maga végzett anyámékkal, hanem Harry...Harry apja - nyelek nagyot. Nem igaz, hogy mindeddig hazugságban éltem.
Könnyeim lassan csordultak végig arcomon, közben remegő lábakkal ültem le a székre. 
- Drága, ártatlan, buta Ann! Mindent előre kiterveltem. Én végeztem apádékkal. Meghúztam azt a kibaszott ravaszt, és mindkettőt lelőttem. A fegyverrel pedig kísétáltam a kurva házból, az embereimet pedig elküldtem. Harry apja nem vett észre, és mire odaért, addigra már holtan feküdtek a szüleid. Te pedig a legjobb pillanatban mentél fel. Ártatlan, naív kislány voltál, akárcsak most. Buta vagy, mint a föld. Megölted Harry szüleit, csakmert azt hitted, hogy Harry apja végzett anyáddal és apáddal, pedig én voltam. És, hogy ezt kiegészítsem; a tervem remekül sikerült! Játszottam veletek mint egy rongybabával. Szóval, idő kérdése, és megölitek egymást, ezek után pedig egész London csak az enyém lesz! 


2016. október 7., péntek

46.Rész

Haliii!:))
Köszönöm a kommenteket (2) a megtekintéseket 99-ezer valamennyi:D, majdnem 100.
Imádlak titeket, itt egy csodás rész, kicsit unalmas, de a végén csavarodnak a szálak!:)
Kellemes olvasást, kommenteljetek, iratkozzatok fel!:)


Taylor xx

* Ann szemszöge *

Csend. Vannak pillanatok, mikor jót jelent. És vannak olyanok, mikor mindent megtennél azért, hogy zsivaj legyen, mindenki belebeszéljen a másik szavába. Igen, inkább kívánnám én is azt.
A csend, mely' körülvesz minket, taszító s feszült. Harry csak áll velem szemben, tekintetét az ultrahangos fotón tartja. Arca semmitmondó, ahogy gesztusai is. Nem reagál, hiába kérdezem.
Kezdek megijedni.

- Apa...apa leszek? - ez a pár szó, amit percek után kiejt kellemesen ívelt ajakiból. Erre a sablonos, filmbe illő kérdésre, legszívesebben lecsapnám. De nem teszem. Ahhoz túlságosan is szeretem Őt.
Csak egy aprót bólintok, ajkamba harapok. Harry lassan közelebb lép, átszeli a távolságot kettőnk között. Leül az ágy szélére, s elveszi a lapot.
- Akkor ezért volt a sok rosszullét? - teszi fel az újabb kérdést.
- Igen, ma mentem el orvoshoz, és neked szerettem volna elmondani legelőször, hogy gyerekünk lesz. Harry, én nem szeretném elvetetni! Nem akarom megfosztani magamat az anyaságtól. Tudom, hogy már csak egy valami van hátra, megtudni az igazságot. És ezt a baba születése előtt szeretném tudni Harry. Tudni akarom, hogy mi történt azon az estén! Tudni akarom, hogy mi változott meg, miért történtek azok, amik! - mondom konkrétan egy szuszra. Harry magához húz, így ölében kötök ki.
- Nem fogjuk elvetetni a babát. Csak, tudod, most minden nagyon gyors, de tényleg.Minden felfordult körülöttünk. De minden a levelekkel kezdődött - sóhajt fel, miközben átkarolja derekamat. Ajkamba harapok, fejemet vállára döntöm.
- Meg kell keresnünk James Green-t - mondom halkan, kezemet kezére simítva. Ő csak hümmög egyet.
- De már  késő van. Aludnunk kéne, holnap pedig mindent elintézünk - ajánlja fel, miközben homlokomra nyom egy csókot.
- Én már fürödtem, megvárlak itt - szállok ki öléből, s az ágyba fekszem, magamra húzva a takarót. Harry feláll, majd elmegy a fürdőbe tusolni. Egy darabig a plafont bámulom, gondolataimba merülve, de a végén már fél álomba vagyok.
Arra ijedek fel, hogy Harry befészkeli magát mellém, átkarol, s hozzám búj.

Reggel Louis rikkantva nyitja ki az ajtót, s ugrik a mellettem horkoló göndörre.
- Jó reggelt madárkáim! - rikkantja fülembe, mire nyöszörögve fordítok neki hátat. Louis az alkalmat kihasználva befekszik kettőnk közé, be a takaró alá.
- Mi a fasznak kell felkelteni minket? - kérdezi rekedtesen Harry, miközben hasára fordul - Ann-nek és a gyerekemnek szüksége van pihenésre - eltelik pár perc, míg Louis hangja pár oktávval feljebb siklik, ahogy rá kérdez, hogy tényleg terhes vagyok-e.
- Csak tegnap tudtam meg na - ülök fel, s kikelek az ágyból.
- De elmondhattad volna - durcáz be, mire kuncogva dobok neki egy párnát.
- Ne haragudj. El volt az első, aki megtudta. De most majd a reggelinél mindenkinek elmondom, nyugi - kuncogok fel, majd magamhoz veszek pár ruhát és bemegyek a fürdőbe. Hajamat felkötöm, majd felöltözök. Kint meglehetősen hideg van, ezért egy garbóba bújok, amihez egy fekete nadrágot erőltetek magamra. Ha belegondolok, hogy hamarosan háromszor akkora leszek, mint most, kicsit aggaszt. Nem akarom, hogy Harry undorodva nézzen rám, vagy esetleg megvessen. Tisztába vagyok vele, hogy a terhesség alatt fel fogok szedni pár kilót, de nem szeretnék úgy kinézni, mint egy bálna.

Sóhajtva kapom le az elektromos fogkefét a polcról, majd megmosom fogaimat és kimegyek a fiúkhoz. Harry ugyan úgy fekszik, Louis a hátán, s csapkodja egy párnával.

- Lou, hagyd már békén! Majd felkel ha szeretne - csóválom meg fejemet kuncogva, majd pasimhoz lépve arcára nyomok egy csókot.  

- Hát jól van Hazzy, ezért még számolunk! - morogja Louis, természetesen vinnyogva, miközben lepattan Harry-ről, aki nyög egyet.

- Menjünk le enni - kuncogok fel, s papucsomba bújva lemegyek Louis-t ott hagyva. A konyha felől kellemes palacsinta és rántotta illat csap meg, mire mosoly siklik arcomra.

- Jó reggelt srácok - kuncogok fel, miközben rájuk nézek. Liam és Danielle a tűzhelynél smaciznak, El Nathasa-t és Niall-t tömi palacsintával, akik sipákolnak, mert túl forró az említett étel.

S kérdem én, hol van Zayn és Perrie? 

- Nem Zayn! Engedd el, na! - és úgy látom, hogy megkaptam rá a választ, vagyis csak félig. Homlok ráncolva megyek be a nappaliba, mert a hangok onnan szűrődtek ki. Perrie Zayn-en fekszik, és úgy szorítja a távirányítót, ám az alatta fekvő srác sem hagyja magát.

- Most komolyan? - nevetek fel.  Ez igazán vicces, mert Ők gondolják magukat érettnek.

Hirtelen két kart érzek meg derekam körül, ami végül megállapodik hasamon. Elmosolyodom, majd kezemet Harry kezére simítom.

Perrie rám néz, így Zayn kap az alkalmon, s maga alá löki barátnőmet, és azonnal letámadja ajkait.

Kuncogva nézem őket, majd Harry kezét fogva behúzom az ebédlőbe, ahol már meg van terítve az asztal. Niall - mily' meglepő - már az asztalnál ül, s kettesével pakolja tányérjára a palacsintákat.
Hümmögök egyet, majd leülök egy számomra szimpatikus helyre, Harry pedig mellém.
Mindenkit megvárunk, s mielőtt elkezdenénk reggelizni megszólalok.
- Gondolom, már meglehetősen éhesek vagytok, de nekem akkor is mondanom kell valamit - harapok ajkamba, miközben megállok, várom, hogy figyeljenek rám. - Tegnap azért mentem el El-el dokihoz, mert ugyebár már napok óta rosszul voltam. Nos, és megtudtuk ennek az okát. Az a helyzet, hogy terhes vagyok - nyalom meg ajkaimat, s mosolyogva nézek a többiekre egytől-egyig várva a reakciókat.
Először Liam kapcsol, mosolyogva néz rám, majd Harryre.
- Gratulálok srácok. Viszont nehéz lesz majd keresztszülőket választani a picinek - kuncog fel, mire én is hasonlóan cselekszem.
Végül a többiek is gratulálnak, és boldog hangulatban kezdünk el reggelizni. Pár palacsintát eszek, majd egy kis rántottát, s minderre narancslét iszom. Leteszem az üres poharat az asztalra, majd hátra dőlök székembe, kezemet Harry térdére simítom és rá nézek.  Halvány mosollyal pillant rám.
- Jól vagy? - kérdezi kedvesen, mire bólintok egyet, majd erőt veszek magamon és felállok. A koszos tányéromat és poharamat a mosogató gépbe teszem, majd felhuppanok a pultra. Telefonomat kiveszem zsebemből, s megnézem az időt. Tíz óra negyven. Talán későn ettünk reggelit.

Hümmögök eme gondolaton, majd mikor bejön Harry rá nézek.
- Mikor megyünk? - szegezem neki a kérdést, lábaimat le lóbálva.
- Nyugalom Édes, mindenre jut időnk - kuncog fel, s lábaim közé lépve ajkaimra hajol. Elmosolyodom, mielőtt megcsókolna, majd lábaimat derekára kapcsolom. Lassan faljuk egymás ajkait, keze derekamon pihen. Ujjaimat hajába simítom, tincseit kicsit meghúzom.
Lassan elválunk egymástól, s Harry orrát enyémhez dörgöli.
- Menjünk, keressük meg Green-t - harapok ajkamba, majd Hazz segítségével leszállok a pultról.
- Írtam Gemma-nak, hogy ha minden összejön, akkor majd elmegyek érte és nálunk vacsizik. Mármint, ha neked nem baj - harap ajkába, s kissé félve néz rám.
- Ugyan, engem nem zavar Gemma. Örülök, hogy kezd köztetek jó lenni a kapcsolat - mosolygok rá, majd a kabátomért és a bakancsomért megyek. Miután felöltözöm megfogom Harry kezét, s úgy megyünk ki.
Az autóhoz érve beszállunk a járműbe, becsatoljuk magunkat.
- Hova fogunk menni? - nézek fel rá értetlenül. Nem tudjuk, hol keressük, szóval "tűt keresünk a szénakazalban".
- Apád raktárjánál találkoztál először vele, nem? - pillant rám Harry, miközben elindítja a kocsit. Bólintok, közben visszaemlékszek a történtekre.
- Szerintem van valami dokumentum a címéről valahol apám volt irodájába - gondolkodok hangosan.

A raktárhoz érve kiszállok. Megcsap a por, amit a kocsi kavart körénk. Körbe nézek a kihalt helyen. Mik történtek itt.
Úgy megyek be, mintha harminc éve jártam volna itt, s felidézem magamban az emlékeket.
- Annyi minden emlék köt ide - nézek Harry-re, ki megfogja kezemet, úgy megyünk a főfolyosóra.
- Tudom, Szívem - kuncog fel. Besétálunk az irodába, majd az asztalhoz ballagok, elengedve a göndör kezét. Az asztal nyikorgó, csikorgó fiókját kihúzom, s a papírok között kutatok, eközben Harry a szekrényeket nézi.
- Innen rengeteg papír hiányzik. Harry! Itt volt bent egy mappa, tele az én képeimmel. Látod ott valahol? - mutatok a polcokra.
- Nem, itt csak üres papírok vannak, és jelentéktelen kis fecnik - fordul felém.
Morogva húzom ki az utolsó fiókot, de semmi.
- James Green, Walk Street 69 - olvas fel Harry egy címet.
- Irány a Walk Street 69!