35.Rész

Sziasztok!

Ezúttal a részben Harry picikét szadista, ahogy a többi fiú is. Köszönöm, hogy szántatok rám pár kommentet, remélhetőleg ide is leírjátok a véleményeiteket. 

Nos, ki lesz a 101. olvasóm?:D

Jó olvasást kívánok, kommenteket várom!

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Ajkaim közül halk sikoly szökik ki, lábamat rángatni kezdem. Harry elengedi lábamat, és hajamnál fogva állít fel. Hangosan felsikítok, kezemet kezére teszem és rácsapok. Erősebben markolt tincseimbe, fejemet hátra húzza, mire felszisszenek. Lassan elenged, így hátrálni kezdek, végül megbotlok az ágy sarkában, így a matracra dőlök. Harry elvigyorodik, tekintetem véres, fehér pólójára siklik. Összerezzenek a gondolattól, hogy Harry-ék még csinálhattak valamit a srác holttestével, amit én már nem láttam. Ismerem Styles-t, mindenre képes, legyen szó bármiről.

Hátrálok, végül hátam az ágytámlának csapódik. Harry már fölöttem is van, kezeimet leszorítja saját mancsával, míg szabad kezét állkapcsomra simítja, amibe bele mélyeszti ujjait. Felszisszenek, kezemet rángatni kezdem, lábammal rúgdosom combjait, de hiába. Ráül derekamra, csuklómon erősödik fogása. Szemei haragosak, megnyalja ajkát, majd megszólal.

- Valamit mondtam, nem? Én vagyok a játékvezető, az én szabályaim alapján játszunk, és ha szabályt szegsz, viseld a következményeit! - hangja a szokottnál is mélyebb, rekedtesebb. Jobban belebújok a matracba, miközben tekintetemet elkapom.

Harry egy könnyed mozdulattal kap ölébe, miközben szorosan lefog, hogy véletlenül se tudjam megrúgni. Levisz a földszintre, be a nappaliba.

- Louis, hozz egy széket, és ragasztószalagot! - a fiú pár perc múlva megjelenik, kezében a ragasztószalaggal és a székkel. Leteszi az ülőalkalmatlanságot az ablak elé, mely a mi házunk elé néz. Harry a székre lök, mire felállhatnák, Louis vállamnál fogva vissza nyom. Harry kezeimet és lábaimat a székhez kötözi.Ellenkezek, de hiába, könyörgök, de nem foglalkoznak vele. Harry végül a számat ragassza be, fejemet el akarom húzni, de Louis megfogja két oldalt arcomat.

*

A napok csak telnek, a ragasztószalag csak akkor kerül le rólam, mikor elvisz Harry fürdeni, és ha ételhez jutok. A napjaim tömören arról szólnak, hogy csak ülök az ablak előtt, és magam elé bámulok. Általában Harry-nek a karjai közé kell vennie, mikor lekerülnek rólam a szalagok, mert olyannyira nem bírom megtartani magamat, hogy könnyedén össze tudok esni.

Üveges tekintettel bámulok ki az ablakon, a havas tájba gyönyörködve. Egyszer csak négy autó parkol le a házunk előtt. Megrezdülök, szemeim felcsillannak. Hazajöttek.

Bármennyire is nyomorult helyzetbe vagyok, örülök nekik.

Egyesével szállnak ki, körbenéznek, mintha észrevettek volna. Legszívesebben üvöltenék, integetnék, de nem tudok. Perrie az, aki legtovább bámulja az ablakot, s mond valamit Danielle-nek aki maga után húzza a bőröndjét. Olyan, mintha egyenesen rám mutatna. 

Egy autó parkol le a hídon, majd Zayn száll ki belőle. Ő is az ablakra pillant, kissé bosszúsan pillant rám, majd az út másik oldalára indul, ahol a lányok vannak, vagyis, most már csak Perrie. Zayn mellé ballag, a kocsija oldalának dől, és a lányhoz kezd beszélni. Perrie láthatólag meglepődik, hogy egyáltalán képes volt hozzá szólni. Beszélnek valamit, mikor kirohan a házból Nathasa. Idegesen, hadonászva ballag Zayn elé, meglöki a mellkasát. Láthatóan ideges, de Perrie lefogja. 

Ezt követően mind a hárman az ablakra pillantanak. Zayn kezei ökölbe szorulnak, és elindul vissza, ide hozzánk. Az ajtót szinte feltépi, amit be is zár maga mögött. Szó nélkül trappol be hozzám, a nappaliba, a sötétítő függönyt elhúzza. Harry rohan le hozzánk, és kérdőn nézi végig, ahogy Zayn kiszabadítja kezemet és lábamat.

- Zayn! Mi történt, mit csinálsz? - állítja meg Harry, miközben leguggol mellé. Zayn egy pillanatra rá figyel, majd folytatja lábam kiszabadítását. 

- Megjöttek a barátnői. Nathasa sikongatva, kétségbeesetten, és kissé dühösen jött ki, miszerint Ann-t elrabolták. Kérdőre vontak, de én eljöttem inkább ide - felhúznak, Harry ölébe kap, és Zayn-re pillant.

- Jó, akkor felviszem az emeletre. Jobb, ha nem tudják, hogy itt van - meg akarok szólalni, de nem megy. Le akarom venni számról a ragacsot, de nem kockáztatok. Fejemet erőtlenül döntöm Harry mellkasának, szememet lehunyom. Remegés veszi át testemet, miközben az emeletre visz. Az ágyra ültet, majd a szekrényhez ballag. Kivesz egy meleg pulcsit, és ölembe dobja.

- Öltözz! - parancsol rám. Összerezzenek, miközben remegő kezekkel, erőtlenül veszem fel a meleg pulcsit, lábaimat felhúzom. Tekintetemmel Harry-t követem, aki lehúzza a redőnyt, a villanyt felkapcsolja. Már esteledik, hamarosan Harry visz fürdeni.

A fiú elém guggol, végig simít remegő testemen, majd lehúzza számról a ragacsot, mire fájdalmasan nyögök fel.

- Elviszlek fürdeni, utána pedig megetetlek - válaszul csak bólintok. Ismét ölembe kap, és a fürdőbe visz. Leültet a kád szélére, és megengedi a vizet a kádba, majd bezárja az ajtót. Lekapja pólóját, tekintetemet mellkasára vezetem. Telefonja megcsörren. 

- Történt valami, Liam? - az említett és Niall nem jött el ide, a házukba maradtak. Már egy ideje nem láttam őket, és mi tagadás, nem is akarom. 

Tovább beszélget a fiúval, miközben én elbambulva bámulom, ahogy a víz a kádba csobog. Harry végül elköszön Liam-től,és bontja a vonalat. A telefont leteszi a komódra, majd felém fordul.

Leveszi rólam a pulcsit, majd a pólót. Mindent hagyok neki, mert ha ellenkeznék avval csak magamnak ártanák. Ezt is bizonyítják az oldalamon, karjaimon lévő lila foltok. 

Végül minden ruha lekerül rólam, hajamat felköti. Totálisan tehetetlennek érzem így magam, és ez nem nagyon tetszik. Úgy kezel, mint egy gyereket. Egy időzített ketyere, mely bármikor robbanhat. 

Felállok, és ajkamba harapva nézek rá. A ruhák róla is lekerülnek, majd bemászik a kádba, Én pedig követem. Vele szembe leülök, lábaimat kinyújtom. Összerezzenek, és fel is szisszenek mikor a víz a sebekhez ér, amiket Ő okozott. 

Tekintetét kerülöm, kezét megérzem combomon, mire összerezzenek. Kénytelen vagyok rá nézni. Arcáról semmit sem tudok kivenni, a hab teljesen ellepi izmos mellkasát. 

- Többet nem leszel a székhez kötözve, itt maradsz fent a szobába. A végén még megtudnák a barátnőid, hogy itt vagy - az ölébe húz, egyenesen merevedésén ülök. Hátam mellkasához simul, karjaival átkarolja derekamat, és fülemhez hajol. 

- Ne aggódj, a szilveszter estéd emlékezetes lesz! - mély hangjától a hideg ráz ki. Mit akar? Érzem, hogy nem fogom élvezni. 

*

Eljött ez a nap is. Szilveszter van. Végül Niall és Liam is eljött, hogy együtt ünnepeljék meg az újévet Harry-ékkel.Az ablak előtt ülök, háttal az ajtónak. Már este van, korábban  Harry annyira feljött, hogy megfürdessen, utána magamra is hagyott. 

Lentről Niall idegesítő nevetését hallom, amit Zayn-é követ. Hmm... nagy ritka hallani a feketeséget nevetni, szóval annak valami nyomós oka lehet, hogy most felkacagott.

Az időérzékem egyenlő a nullával. Nem tudom, hány óra, mikor jön el az a bizonyos éjfél. Nem repdesek az örömtől, sőt. Ez életem egyik legrosszabb szilveszter estéje. Nem vagyok a szeretteimmel, nem érzem magam jól.

Lábdobogás, majd kulcszörgés, ezt követően kinyílik az ajtó. Tudom, hogy Harry az, csak azt nem tudom, hogy mit akar. 

A lámpát felkapcsolja, majd felém lépked. Kezét vállamra teszi, mire összerezzenek. Fogása gyengéd, kicsit sem erős, ami különös. Van egy érzésem, hogy leitta magát, nem is kicsit.

Lassan felpillantok rá. Engem néz, másik kezében egy pezsgős üveg foglal helyet.

- Gondoltam feljövök hozzád. Öt perc múlva éjfél - válaszul csak hümmögök egyet, végül felállok. Kezét arcomra simítja, majd homlokon csókol. Hátrálok egy kicsit, még mielőtt komolyabb szándékai lennének.

Elenged, és az íróasztalához ballag, ahol két tiszta, pezsgőspohár ácsorog. Mind a kettőbe tölt az alkoholból, az üveget leteszi, majd kezembe adja az egyik poharat. Homlok ráncolva pillantok fel rá. Most le akar itatni, vagy mi a franc?

Végül az órájára pillant, ujjait csuklóm köré fűzi, és az ablakhoz húz. Percek múlva tűzijáték röppen fel az égre, s megannyi formában mutatkozik meg. Harry kezét államra simítja, úgy fordít magával szembe. Totálisan romantikus pillanatok egyike lenne, ha nem Vele lennék.

- Boldog új évet, Ann! - hangja mély, viszont mosolyog. Komor arckifejezéssel koccintok vele, és a pezsgőbe iszok.

Lentről csörömpölés, s más egyéb, bizarr hang hallatszik fel, majd lábdobogás. Az ajtó kicsapódik.

A lányok.