Búcsú

Sziasztok!
Lehet, hogy későn jelentkezem - sőt biztos is -, de végre sikerült magamat rávennem, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, főleg azért, mert a sztorinak vége.
Vége annak, ami egykor a legtöbbet adott nekem.
És csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm!
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, és minden egyes új részre reagáltatok valahogy.!
Köszönöm, hogy ennyien feliratkoztatok!
Köszönöm, hogy soha - de tényleg soha -, nem hagytatok cserben!

És most lássunk egy kis összegzést:

A legelső újraírt rész megtekintése napjainkban:

A statisztika a kezdetektől:

Bejegyzések:

Keresési kulcsszavak:

Normális képet pedig nem találtam arról, hogy hány megjegyzés található a blogon, viszont így le tudom írni. A bűvös szám:485

Az időm engedi, így minden egyes kommentre válaszolni fogok, még ha a sztorinak vége is van!
Ezen a két blogon megtalálhattok: Disturbya, Wildfire

Még egyszer köszönök mindent! Kellemes nyarat mindenkinek, köszönöm, hogy velem voltatok! 

Alexandra Taylor

Kérdezz- Felelek

Sziasztok, Drágáim!
Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem. Igazat megvallva szerettem volna. Napokon keresztül beléptem ide, hogy létrehozzak egy új bejegyzést.
Őszintén?
Nem ment. Nem akarom itt hagyni a történetet, de tudom, hogy muszáj. Muszáj, mert képtelen lennék tovább húzni az időt, és a részeket.
Ez az utolsó előtti bejegyzésem itt, Nektek.
Még egy végleges búcsú!

De addig is, még vár ránk egy Kérdezz-Felelek!

Taylor xx

1.K.: Kiről mintáztad a karaktereket?

   V.: A környezetemben élőket figyeltem meg. Főként a viselkedésükre és a cselekedeteikre pontosítottam, és így adtam meg nekik az adott karaktert.

2.K.: Hogyan született meg a fejedben ez a történet?   V.: Könnyen, és gyorsan. Na jó, viccet félre téve. Már az egyik díjamnál leírtam ezt, illetve interjúkban is, de most ismét megteszem.
A konyhában ültem, épp fürdés előtt álltam, mikor elgondolkodtam. Kéne valami maradandót, és érdekeset alkotnom, ami nem szokványos. Eredetileg a sztori a maffiás szempontból, lehet, hogy külsőre mindenkinek sablonos, de szerintem maga a sztori, a kibontakozása egész jó.

3.K.: Melyik karakter áll legközelebb a szívedhez? És miért?   V.: Igazából talán Zayn és Ann lenne az. Zayn azért, mert az ellenszenv, amit tanúsított tetszett. Tetszett, hogy ő nem akart egyből elpuhulni. Ann pedig azért, mert kicsit hasonlít rám. Kicsit kusza.

4.K.: Melyik fejezet a kedvenced?

   V.: Huh. Sokat gondolkodtam ezen, de igazából mind az 50 rész szeretem, sőt. De ha választanom kellene, akkor a 2. és a 47. Rész a kedvencem.

5.K.: Melyik párbeszéd maradt emlékezetes számodra? 

  V.: ,,- Jó reggelt - mosolygok és felállok - Van zsebkendőd? - nézek rá.

         - A farmeromban találsz - mosolyog rám, és vissza dől a párnák közé. " - Ez a rész azért emlékezetes számomra, mert Ann itt tudja meg, hogy George ő valójában Harry.

6.K.: Mennyi idő alatt írtál meg egy fejezetet?

   V.: Ez mindig változó. Igazából a kedvemtől és az időmtől is függött. Mikor nem jött ihlet, akkor nem tudtam semmit sem írni, s csak bámultam az üres ,,lapot". 

7.K.: Elégedett vagy a végével?

   V.: Teljes mértékben kijelenthetem, hogy eszeveszettül elégedett vagyok. Szerintem mindent a maximálisan kitettem magamért.

8.K.: Mire vagy a blogoddal kapcsolatban a legbüszkébb?

   V.: Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy végig csináltam. A környezetemben sokan feladták volna. Tudom. És én, én végig vittem, mert akartam, és szerettem csinálni.

9.K.: Melyik karaktert utálod a legjobban? És miért?

   V.: Őszintén? Egyik karaktert sem utálom. Nem tudom utálni, hisz akkor nem tettem volna bele a sztoriba. 

10.K.: Mikor kezdted a blogot?

     V.: 2015-ben

11.K.: Mikor pattant ki a blogolás ötlete a fejedből? 

     V.: Úgy néz ki, hogy valamikor 2015-ben.

12.K.: A barátaid hogy viszonyultak ahhoz, hogy blogolsz? 

     V.: Igazából ezt nem tudom pontosan. Mármint, biztos furcsállták, hogy elkezdtem. De jó párjuk olvassa a blogjaimat, így gondolom tetszik nekik.

13.K.: Miért pont Elizabeth Gillies főszereplő karaktere?

     V.: Valaki olyat szerettem volna, aki erős. Mármint nem az a visszafogott lány. És igen, jól választottam. Egyébként is szeretem Lizt, és biztosan nagyon jó ember.

14.K.: Sokat tervezted a történetet vagy csak spontán jött?

     V.: Hát igazából csak úgy jött. Kipattant a buksimból.

15.K.: Melyik dal illik legjobban a történethez?

     V.: Mint ahogy a Trailer-ben is hallható, a Maroon5 Animals dalának az egyik Cover-je. 

16.K.: Mi volt a legnehezebb az egészbe? ( Itt lehet akár egy történet szál, +18 vagy bármi)

     V.: Az igényesség. Hogy ne szólják le azt, amit kiadok a kezeim közül. Hogy megértsék azt, amit mondani akarok. 

17.K.: Mit szerettél legjobban az írásban?
     V.: Hogy leírhattam azt, ami a fejemben van. Senki nem ítélhetett el, mert nem tudták a múltamat. Itt nem tudják, ha hibázom, ha sírok, ha nevetek. Itt kiadhatom magamból azokat az ötleteket amik bennem vannak.

18.K.: Melyik az a szereplő, akivel a legjobban azonosulni tudsz?
     V.: Természetesen Ann karaktere

19.K.: Pontosan mikor kezdted el írni a blog prológusát?

     V.: Sajnos ezt nem tudom megmondani, mert eltűnt a prológus. Egyszerűen sehol nem találom, viszont azt tudom, mi volt benne.

20.K.: Hányszor javítottad át?

     V.: Ha jól emlékszem, akkor kétszer.

21.K.: Volt olyan blogger akire felnéztél, és a példáját akartad követni/elérni a bloggal kapcsolatbeli sikereket?

     V.: Szerintem minden blogger-nek van. Így hát nekem kettő is volt, Payne Rosalya, és Becca Prior.

22.K.: Hányszor javítottad át a +18-akat?

     V.: Igazából nem kellett átjavítanom, mármint, nem volt rá szükség. Egyből tudtam, mit szerettem volna leírni.

23.K.: A blogodhoz legjobban illő idézet?

     V.: ,, A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozá."

24.K.: Lesz második évad?

    V.: Sajnos nem. Tudom, sokan szeretnétek, de nem lenne értelme, mert a történet teljesen ellaposodna.

25.K.: Sokat szenvedtél a sztorival?

     V.: Voltak pillanatok, mikor kiakadtam, s megszenvedtem néha - néha. De soha nem fogom megbánni.

BLOGAJÁNLÓ!

Kedves olvasóim!
Mielőtt még búcsúzkodnék az író utószóval - amit nem szeretnék megtenni -, szeretném nektek ajánlani a legújabb blogomat!
Igaz, még írok egyet, ami a Disturbya, de belekezdtem egy újba.

És, ez miről is szól?
Képzeljetek el egy fiatal nőt. Név szerint Lana Winters- et. Híres újságíró, és a főnöke a barátja, Zachary Mars.
Az elmegyógyintézetektől általában az emberek testében bizonyos borzongás fut végig. Ez lehet teljesen az izgalomtól, de a félelem is kicsalhat ilyesfajta reakciókat az emberi testből. Ez az elmegyógyintézet a Crowns, ami Londonban található. Lana új megbízást kap.
Menjen oda, csináljon riportot.
De mi lesz ezután? Sikerül vajon Lana-nak visszatérnie Anglia legnagyobb elmegyógyintézetéből? Vajon sikerül valami titkosított iratot, adatot napvilágra hoznia?

Ha érdekel a sztori, itt megtalálod: Wildfire

Ölel, csókol:
Taylor xx

Epilógus - 50.Rész

Szép estét!
Először is; szeretnék nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánni ezúton is az egyik legjobb barátnőmnek, Penny-nek! :) 💓💓
Másodszor pedig; ez itt az utolsó.
Vegyes érzelmek.
Izgulás, hogy vajon kapok-e rá kommentet. És a többi.
A búcsúnak még nincs itt az ideje!
Szóval szippantsátok magatokba a sorokat, élvezzétek a történet utolsó felnőtt részét! :)
És írjátok le az utolsó részhez az utolsó szavaitokat, Ti! Ti, akik pontosan 107-en vagytok! 💓💓

Csodálatos olvasást mindenkinek! 

Taylor xx

                       A történetünk vége

Idegesen szállok ki a kocsiból. Megérkeztünk.

- Majd én hozom Darcy-t, te menj csak előre! – Harry elém lép, kezét arcomra simítva néz le rám. Feszülten bólintok egyet. Szabad kezét az enyémbe nyomja. Tenyerembe pedig pottyan a kulcs. Mielőtt bemennék, ajkaira hajolva lassan megcsókolom. Minimálisan állok fel lábujjhegyre, hogy neki ne kelljen annyira lehajolnia. Gyengéden csókol, keze derekamon pihen. A csók végével elenged. Megnyalom ajkaimat, amin még mindig ott égnek puha ajakpárnáinak nyomai. A ház felé fordulok. Kívülről egész barátságos. Szép kert, virágok, pár kisebb fa. A kapu hatalmas, ahogy igazából maga az épület is. Elindulok be, egyenesen a bejárati ajtó felé. A kulcsot a zárba nyomva fordítom el azt. Izgulok. Nem tudom, mi fog bent várni. Tudom, hogy Harrynek jó az ízlése. Igazából nem az miatt tartok, hogy rosszul kombinálta a színeket, vagy a többi. Csak a változás. Furcsa ez a változás. Órákkal ezelőtt még öleltem a többieket. Most meg. Csak hárman vagyunk. 

Jó volt ott lenni.

Ahogy az ajtót kitárom magam előtt, egy tágas folyosó fogad. A falak kellemes halvány lilák. Bal oldalt cipős szekrény, fogasok, és egy szőnyeg. Kilépek cipőmből, majd elindulok az első ajtóhoz, ami jobb oldalt nyílik. Egy hatalmas nappali köszönt rám. A falak cappuccino színűek. Egy hatalmas tévé pihen a falon. Kétoldalt bútorok, és egy imádnivaló járóka, amiben már voltak játékok. Egy kanapé van középen, ami meglehetősen nagy. Előtte egy szőnyeg. A tévé alatt pedig egy kis asztalka. Egyébként a kanapé mögött lévő fal hiányzik,és így amerikai konyha féleség. Ajkamba harapva teszem a kulcsot a pultra, miközben belépek a konyha részbe. Egy bárpult választja el a nappalit és a konyhát. Beépített sütő, illetve főzőlap is megtalálható. És a beépítettek közé még a konyhabútor is tartozott. Egyszóval az egész földszint csodálatos.

Kimegyek a nappaliból illetve a konyhából. Szemben egy ajtó mosolygott rám, amin beléptem. Egy nagyobb fürdő volt az ajtó túloldalán. Egy sarokkád pihent bal oldalt, a jobbon pedig zuhanykabin. Hatalmas tükörrel és a többivel.  A plafonig csempe volt, gyönyörű márvány mintával.

Izgatottan lépkedek fel a lépcsőfokokon. Kíváncsi vagyok, mi vár rám fent. Időközben hallom, hogy Harry behozza Darcyt. Fent egyébként ismét egy folyosó fogad. A falak halvány bordó színűek, a padló pedig fehér színű. Középen egy fekete hosszú szőnyeggel. Két oldalról három-három ajtóval. Ajkamba harapva nyitok be a jobb elsőbe, amin egy ,,D” betű van. Mosolyogva nézek körbe. A falak rózsaszínek. A függönyön pillangók vannak, akárcsak a kiságya felett. Egy hintaszék is van a szobában, ami fehér színű. Az ágya fehér és rózsaszín. A falon pillangók repkednek, és hercegnők vannak. Az ágy előtt egy fehér pihe-puha szőnyeg pihen. Az egész szoba nagyon-nagyon aranyos. És még tetőzi a bútor is, amin babák, és egyéb játékok vannak. Tudom, hogy ezt nagyon- nagyon fogja szeretni Darcy. És, mielőtt el nem felejtem; a pelenkázó pedig az ajtó mellett pihen. 

Még utoljára körbenézek, mielőtt kimennék, át szembe. Benyitok a fehér ajtón. Ez a miénk. 

Ajkaim minimálisan elnyílnak, miközben körbe nézek. Kétség sem fér, Harry mindenben eszméletlen jól döntött. A falak két színben dominálnak, ami a vörös és a fekete. Az ágyunk hatalmas. Bordó színű, míg a bútorok feketék. Van egy szőnyeg az ágy előtt, egy nagy bordó, finom tapintású. És a falon szintén itt is van egy tévé. Nem bírom ki, ajkaimba harapva huppanok rá az ágyra, és dőlök hátra. Arcomra hatalmas mosoly csúszik, miközben szemeimet lehunyom. Eszméletlen puha, és mindennek Harry illata van. 

Jó itt.

Miután kigyönyörködöm magamat, elhagyom hálónkat, s bemegyek a következő helyiségbe, ami még egy fürdő. Itt egy nagy kád, pár tároló, és egy tükör van. A csempe itt is márvány mintás. Belenézek a tükörbe, végig testemen, illetve arcomon. Meg kell hagyni, látszik rajtam, hogy boldog vagyok. Végre boldog.

A fürdő után benézek a két vendégszobába is. Szerintem az egyiket Harry a következő picúrnak szánta. Igaz, az még odébb van. Igen, ugyanis én szeretnék még egy kicsit. 

Mikor lesétálok a lépcsőn, Harry hangját hallom. Ajkamba harapva sétálok be a nappaliba. Ott ül a kanapén, kezébe Darcy-val. Szorosan fogja a kicsit, miközben mesél neki. És lányunk mit csinál? Nagy szemekkel, elnyílt ajkakkal nézi Harry-t. Mivel még kicsi, mindent most fedez fel. Nevet, ahogy kezét Harry borostás arcára simítja. Olyan édesek.

Egy darabig állok ott az ajtóban és nézem őket. Nézem, ahogy a számomra két legfontosabb ember boldogítja egymást. 

Mosolyogva ülök le Harry mellé. Rám pillant, mire közelebb hajolok és arcára egy csókot nyomok.

- Olyan hihetetlenül aranyosak vagytok – kuncogok, majd Darcy homlokára is egy nedves puszit adok. És itt sírni kezd. Arca eltorzul.

- Azt hiszem, hogy éhes – húzza el Harry száját. Kezét pocakjára simítva kezdi azt cirógatni. Darcy kezd megnyugodni. 

- Vagy csak fáj egy picit a hasa – húzom el számat, amjd ajkamba harapva veszem el óvatsan tőle a picit. Én simogatom tovább pici pocakját. Sírása csillapodik, majd nyüsszögve néz fel rám. Rámosolyogtam. 

- És most megmutatjuk neked a szobádat – döntöm mellkasomra. Aprócska feneke alá nyúlva indulunk szobája felé. Harry mögöttünk lépked. Bemegyünk Darcy birodalmába. Harry belép hátam mögé,és átkarol. Úgy nézzük a szobát. Szerintem Darcy is körbenézett,mert folyamatosan matat, és piszkálja mellkasomat.  

- Szerintem tetszik neki – szólalok meg mosolyogva, s Harry felé fordulok. Engem néz, majd kezét arcomra simítja. 

- Nekem te tetszel! – suttogja ajkaimra, majd lassan megcsókol. Érzem, hogy arcom eszeveszetten vörös lesz, s lábaim is megremegnek. A csók végeztével leülök a hintaszékbe, ezután pedig megetetem Darcy-t. Fél órával később lányunk már édesen alszik, majd’ elveszve a fehér illetve rózsaszín kiságyba. 

Harry-vel átmentünk a hálóba. 

- Van pár doboz még bent a szekrényekben. Nem szerettem volna nélküled kipakolni őket – mosolyog rám, és odamegy az egyik kétajtós szekrényhez. Két nagyobb dobozt vesz ki. Ajkamba harapva guggolok le, majd nyitom ki a dobozt. Többségben fotókat rejt, illetve pár poharat. Először a  képeket pakolom ki. Mindegyiket kicsomagolom, majd a szekrény polcos részéhez ballagok. Elrendezgetem őket, majd hirtelen kezembe akad egy nagyobb képkeret. Nagyot nyelek, ahogy végig futtatom szememet pár soron. 

- Mikor kereteztetted be a leveleket? – kérdezem halkan. Tekintetem továbbra is a két gyűrött papíroson tartom.  Harry lépteit egyre közelebb hallom, mígnem megérzem állát vállamon. Orromba bekúszik kellemes illata, haja minimálisan csiklandozza arcomat. 

- Mikor idejöttem, akkor bevásároltam néhány dolgot, és akkor láttam meg a képkeretet. Úgy gondoltam, hogy el kellene tennünk a leveleket emlékbe. Hisz’ szerintem mindkettőnk életében nagy fordulópontokat hozott – rekedtesen dörmög fülembe, minek hatására szememet lehunyom. 

- Igen, valóban igazad van – suttogom, majd leteszem a polcra a képet. Végül kipakolom Harry segítségével a dobozokból a képeket, poharakat, s egyéb holmikat.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamelyik nap fotózásra. Jó volna pár családi kép – sétál mellém, mikor a ruháit hajtogatom. Szép, nem? Ő lazán üldögél, mászkálgat az új szobánkban, és meg hajtogatom a ruháit. Jó, mondjuk ez teljesen reális, ha beleszámítjuk, hogy Ő mennyi mindent tett a házról beszélve.

- Igen, ez egy jó ötlet. Jövő hétvége? – fordulok felé egy ruhaköteggel a kezemben. Ő már az ágyon ül, és úgy néz fel rám. 

- Oké, nekem jó. Addig is körbe nézünk Darcy-val, s a többi – rántok vállat, ezt követően bepakolom a ruhákat a szekrénybe. A fehérneműket pedig a fiókokba.

- Elfelejtettél valamit! – néz rám durcásan. Megállok cselekedeteimben, s felé fordulok. Gondolkozó arcot vágok, mer tényleg  nem tudom, mit felejthetettem el. 

- Öhm, nem. Mindent kihoztunk a kocsiból – gondolkozom hangosan. Ám Harry utánam kap, s lábai közé ránt. A feje melleimmel van egyvonalban. 

- Mondjuk engem? – néz fel rám. Keze derekamon pihen, s szemei eszeveszetten csillognak.

- Nem, téged is kihoztunk  a kocsiból – nevetek fel, miközben arcára simítok. Felnevet, vagyis belenevet számba. Keze derekamról fenekemre csúszik, és belemarkol említett testrészembe. Belenyögök szájába,mire hátra dől az ágyon. Ránt magával.

Feje mellett támaszkodva csókolom tovább. Egyik kezével eltűri hajamat, és besimít pólóm alá. Testemm forró lesz, ajakim elnyílnak. Belesóhajtok csókjába. Lassan elszakadok tőle.

- Pakolnunk kell! – húzom el számat.

- Van időnk – fordít maga alá. A pólóm lekerül rólam, amit Harry földre dob. Ajkamba harapva nézek fel rá. A hajam szétterül a párnán, szívem hevesen dübörög.

Szeretem.

Nyakamra tapad, amit csókolgat . Keze eközben benyúl hátam alá, és kikapcsolja melltartómat. Sóhajtozva túrok göndör tincseibe, közben megmarkolom őket. Belemorog nyakamba, csókjaival lejjebb csúszik. Melleimet veszi célponttul. Csókolgatja és nyalogatja őket. Fejemet hátra döntöm, miközben halkan nyögöm nevét. Testem már most szabad utat enged neki. Megszívja bimbóimat, mire érzem, hogy kiserken pár csepp tejem. Lepillantok rá, egyenesen lihegve. Felnéz, kacsint. Szemei pajkosan vigyorognak rám, én pedig érzem, hogy arcom tiszta pír lesz.

Lejjebb halad. belenyal köldökömbe, és lehúzza nadrágomat. Lábaimat már ösztönösen tárom szét, fejem alá pedig egy párnát nyomok, hogy jobban rálássak Harry-re.

Elkezdi csókolgatni a combom belső felét. Megharapja. Halkan felsikkantok, és ujjaimat ismét hajába vezetem. Légzésem szapora, szememet lehunyva adom át magam teljesen Harry-nek. Érzem, ahogy lehúzza bugyimat. Meztelen vagyok karjai közt. Alsó ajkamat beharapom, mikor megérzem forró leheletét nőiességemen. Másodpercekkel később pedig nyelvével kényeztet. Hátam ívbe feszül,fejemet hátra döntöm. Combomat fogja, remélve, hogy így nem mozdulok el. Nagyokat nyögök, az élvezettől testem meg-megremeg. Percekkel később pedig már integet az orgazmus szele, de Harry nem hagyja, hogy átlépjem a gyönyört. Lassú csókokat nyom alhasamra. Lihegésem tölti be a szobát, miután panaszosan felnyögök. Remegő ujjaim még mindig Harry dús tincsei között pihennek. Alhasamat kicsit megszívja, a bőrt még meg is rágcsálja. Én is ugyan ezt teszem alsó ajkammal, miből már-már vér serken ki. 

Harry elér ajakimhoz, amikre egy forró csókot nyom. Többetakaróan túrok hajába, és húzom közelebb magamhoz. Teljesen hozzámsimul. Meztelen testemmel körbeölelem alakját. 

Végül erőt veszek magamon. A csípőjére ülök, pólójától azonnal megszabadítom. Végi g simítok kidolgozott mellkasán, v-vonalán. Harry elgéedetten vigyorodik el, miközben kezeit feje alá nyomja. Hajamat félretűrve hajolok nyakához. Megszívom rajta  bőrt, ahogy kulcscsontján is. Felmordul, csípőjét fellöki, mire belenyögök bőrébe. Nedves csíkot húzok nyelvemmel kockáin, mígnem elérek nadrágja széléhez. Az utolsó előtti darabot könnyen húzom le lábairól és nézek fel rá. Szemei már-már feketén csillognak. Alsó ajka duzzadt csókjaimtól. Magamban vigyorogva simítok végig bokszerrel takart hatalmas dudorán. Gyengéden dörzsölni kezdem férfiasságát, mire lehunyt szemekkel mordul fel. Vigyorogva hajolok le, és egy csókot nyomok a dudorra. Kezeit kihúzza feje alól, s hajamba simít. Megnyalom számat, majd lehúzom róla az utolsó zavaró darabot. A bokszert a földre hajítom, s merevedéséhez hajolok. Mielőtt még bármit is tehetnék, Harry megfogja vállamat. Könnyű mozdulattal dönt maga alá, s támaszkodik meg fejem mellett. Felkuncogok, kezemet végig vezetem oldalán. Mohon hajolok hívogató ajakira. Meghúzza alsó ajkamat, mire felnyögök. Egyidőben ajakm harapdálásával, kicsit sem gyengéden csúszik belém. Oldalába markolva nyögök fel. Szemeimet szorosan lehunyom, miközben Harry mozgatni kezdi csípőjét. Folyaamtosan szájába nyögök, és karmolom hátát. 

Keze combomon és derekamon járkál fel s le. Egymás ajkaiba nyögünk, miközben Harry egyre gyorsabb tempót diktál. A másik szájába lihegünk. Tekintetünk összekapcsolódik. Alhasam már bizsereg, érzem, hogy közel vagyok. Körmeimet lassan lapockáiba vájom. Hátam elemelkedik az ágytól, fejemet hátra döntve nyögök fel, és rohanok át az orgazmus kapuin. Harry pár perccel később követ. Mellkasomra borul, fejét két mellem közé fúrja. Liehgve túrok bele tincseibe, szememet lehunyom. Izzadt testünk egybe forr. Fülem ezalatt sípol, mellkasom szaporán emelkedik. 

Percek telnek el, mígnem megnyugszunk. Lassan felülök, s Harry fölé magasodva csókolok ajkaira.

- Elmegyek fürdeni. Addig vigyázz kérlek Darcy-ra – kuncogok fel, majd a szekrényből kiveszek egy tiszta törülközőt. Ajkamba harapva indulok a fürdőnk felé. Leteszem a törülközőt, s megengedem a vizet. Jó sok habbal turbózom fel, illetve fürdőbombával. Mivel ruha nem takarja testemet, ezért lazán beszállok a sarokkádba. Testemet benyeli a hab. Kihúzom egyik lábamat,majd ajkamba harapva nyomom le lábammal a csap pöckét. 

Fejemet hátra döntöm, szememet lehunyom.  A kellemes meleg víztől alhasam borsódzik, testem pedig egyre forróbb lesz. Végül percekkel később felülök. Megmosom testemet, majd még szánok magamra pár percet. Az idő rohamosan telik, s a víz is kezd hűlni. Ezért kiszállok, testem köré tekerek egy nagyobb törülközőt, a vizet pedig leengedem. Hajamat kiengedem. Barna, illatos tincseim finoman bomlanak vállamra, illetve végig nyújtóznak hátamon. A tükör előtt megmosom még hidegvízzel arcomat. Végül elhagyom a hatalmas fürdőt, s a hálónkba megyek. 

Harry nincs itt. Biztos Darcy felkelt, és vele van.

A testemet takaró törülközőt a földre dobom. Ajkamba harapva veszek fel egy tiszta fehérneműt, majd öltözök fel. Az ablakon kinézve észreveszem a kertet, amit még nem néztem meg. Egyébként már kezd sötétedni, szóval erre már csak holnap lesz időm.

A vizes törülközőt kiterítem, majd a helyükre, illetve a szennyes kosárba teszek néhány ruhadarabot. Az ágyat valamennyire megigazítom. Ezután elhagyom a szobát, és átmegyek Darcy-ébe. Harry ott ül a hintaszékben, ölében lányunkkal. Valamit elmélyülten mesélhet neki, mivelhogy a kisebbik fürtös elnyílt ajkakkal, és nagyra nyílt szemekkel nézi őt.

- És ha még ennél is nagyobb lány leszel, elhalmozlak babákkal – elmosolyodok, miközben nekidőlök az ajtófélfának, úgy nézek rájuk. Eszeveszetten édesek így ketten. 

- Fürtöskéim. Le kellene jönnötök. Összedobok valami vacsorát – nézek Harry-re. Elmosolyodik, közben felnéz rám és bólint. 

- Menj előre anyuci, mi is mindjárt lemegyünk – mosolyog rám, mire bólintok. Lesétálok a lépcsőfokokon, s az amerikai konyhába lépek. Kinyitom a hatalmas hűtőt, valami étel után kutatva. Hát igen. Ha jól látom – márpedig jól –, a hűtőszekrény dugig van étellel. Ajkamba harapva mosolyodok el. Kiveszek néhány szükséges dolgot a rántottához. A főzőlapokon melegítek egy serpenyőbe olajt, amibe beleverek pár szem tojást kettőnknek. Mellé pirítok bele még szalonnát, és hagymát. Szelek fel néhány paradicsomot, amit tányérra teszek. Hallom, hogy lejönnek Harry-ék, mivelhogy gyermekem apjának elég hangosan dobog a lába. 

Mikor beérnek, beleülteti Darcy-t az etetőszékébe, majd leül az asztalhoz. Miután elkészítem a vacsorát, leülök melléjük. Eszünk, miközben beszélgetünk.

- Megnézhetnénk holnap néhány áruházat. Darcy-nak vehetnénk pár aranyos ruhát – nézek Harry-re mosolyogva, majd kislányunkra.

A vacsora után Harry bepakol a mosogatógépbe, mialatt én kiveszem az etetőszékből Darcy-t.

- Azt hiszem, jó nagy csomagot hagyott nekünk - húzom el számat, s benyúlok a pelenkájába. Igen ám, viszont valami kezembe akad. Ajkamba harapva húzom ki az apró dobozt. Darcy ártatlanul néz fel rám, zöldes kis szemecskéi játékosan csillognak. Fél szemmel Harry-re pillantok, aki vigyorogva dől a pultnak. Darcyt ölemben tartva nyitom ki a dobozt, melyben egy gyönyörű gyűrű lapul.

***

Együtt énekeljük a Boldog születésnapot című dalt Darcy-nak. Minden számunkra fontos személy velünk van. Darcy ma lett egy éves.

Babanyelven hablatyolva tapsolgat, miközben hatalmasakat kacag. Elmosolyodom, s leteszem elé a tortát. Egy pillangó formájú torta. Szerencsére kettő van belőle. Így leteszem Darcy elé a közepes méretű születésnapi tortát. A többieknél már ott van a telefonjuk, amivel videót készítenek.

- Boldog születésnapot, Kincsem! – nyomok homlokára egy cuppanós puszit. Darcy először nagy szemekkel, kicsit tanácstalanul néz rám. Harry is videót csinál, így mellé lépek, s kezemet mellkasára simítom.

Darcy gondolkodik pár pillanatig, míg aprócska mancsaival nekiállja szétszedni a tortát. Mindannyian nevetünk, én már-már sírva nézem, ahogy lányunk belemarkol a tortába és a szájába tömi.

Percekkel később Darcy arca már tiszta fehérkrém, illetve lila a fondant miatt. Letörlöm könnyeimet.

- Jajj, Prücsök! – Gemma jóízűen nevet fel. Odalép lányunkhoz, s megtörli arcát. Mi mindannyian nevetünk. A telefonokat már zsebre tették a többiek is.

Odamegyek Darcy-hoz, majd ajkamba harapva törlöm meg kezeit. Miután kiszedtem az etetőszékből jött az ajándékbontás. Mivelhogy rengeteg ajándékot hoztak nekünk a többiek. Pedig még csak egy éves. Mi lesz később?

Leülök a kanapéra, ölembe a kicsivel, aki tapsikolva néz Zayn-re, aki leguggol elénk.

- Nagylány, ez itt a tiéd – rámosolyog az ölemben lévő kicsire. Darcy már nyújtózkodik is a dobozért. Segítek neki kibontani minden ajándékot, amit a vendégektől kaptunk. Volt pár párna, alvóka, sötétben foszforeszkáló cumi, és a többi.

Darcy estefele már jócskán kezd fáradni. Harry a vállára fekteti, ahol el is alszik. Így leendő férjem felviszi hercegnőnket aludni.

- Hány hetes a kicsi? – ülök le Perrie mellé mosolyogva. A hasát cirógatta. Zayn egyébként mellette ült, és Liam-el beszélt.

- Alig tíz hetes – mosolyodik el halványan, s felnéz rám. – Van pár morzsa a hajadban – nevet fel, mire kuncogva szedem ki a süti morzsákat. Harry lassan lesétál, majd mögém lépve hajamba csókol.

***

- Csak szerintem volt nehéz nap a mai? – kérdezem Harry-től, mikor bemegyek a hálónkba. Darcy-nak pár perce sikerült elaludnia, nagy nehezen. Egyébként mindenem fáj. Teljesen elfáradtam.

Harry bokszerben fekszik az ágyon, a telefonját nyomkodva. Lassan felül, s mikor én a hasamra fekszek ruhában az ágyra, fölém mászik.

- Én is fáradt vagyok egy kicsit – csókol hajamba, majd feltűri pólómat. Hatalmas, meleg kezeivel gyengéden kezdi el hátamat masszírozni. Szemeimet lehunyom, s jólesően sóhajtok fel.

Még vagy fél órán át masszírozott ki Harry a testemből minden fáradságot. Végül letusolok, majd átöltözök pizsamába. A szobánkba lépve bedőlök Harry mellé. Ő azonnal átkarol hátulról. Védelmezőleg  húz magához, és cirógatja alhasamat. Bódító illata orromba kúszik. Mosolyogva hunyom le szemem.

Csend.

Nyugalom.

Végre.

Jó volt itt lenni.

Életjel!

Halihó! 

Mielőtt azt hinnétek, hogy elfelejtettem lezárni ezt a csodálatos történetet, elmondom, hogy tévedtek! :)
Mivel hogy hamarosan felkerül az utolsó rész, vagyis az Epilógus.!
De gondoltam tartozom nektek annyival, hogy előtte még szólok! Szóval arra szeretnélek titeket megkérni, hogy ma és holnap kommenteljetek ide, írjatok kérdéseket, amiket az Írói utószóban meg fogok válaszolni. Igen, merthogy a játék még mindig tart. Kevés a kérdés:(
Ha nektek nem fekszik az ide kommentelés, akkor nyugodtan megtehetitek, hogy írtok nekem Facebookon!
Szóval kérek mindenkit, hogy akinek kedve van még a játékhoz, lenne pár kérdése, akkor írjon! :)
Ne hagyjatok cserben!

Csókol mindenkit:
Taylor 

Happy Birthday Harry Styles!

Kedves olvasóim!:)
A Mai napon, Dr.Harry Styles egy évvel idősebb lett. Ezen a napon, 23 évvel ezelőtt jött világra a Distruyba illetve az Enemies ötlet adója, Harry Styles.
Rengeteg mindent köszönhetek neki, illetve a banda többi tagjának. Köszönöm, hogy már lassan 4 éve Directionernek mondhatom magamat, és róluk írhatok. Konrkétan Harry-vel kelek, és vele fekszem. Mármint nagyon szeretem őt, és konkrétan leírni nem tudom, hogy mennyire megkedveltem ez alatt a 4 év alatt.
Szóval ismételten szeretnék ennek a csodának ezúton is boldog születésnapot kívánni! 💓💓💓💓

Örömhír!

Boldog pénteket mindenkinek!:)

Örömmel jelenthetem be, hogy a gépem elkészült. Már csak fel kell érte menni, illetve el kell vinni még egy szerelőhöz, aki feltölt rá egy operációs rendszert. Jövőhéten pedig már írni is fogok nektek:)

Még pár nap, bírjátok ám ki!

Hamarosan jelentkezem!

Csókolok mindenkit! 💓💓

Taylor xx

Boldog új évet kívánok minden cuki olvasómnak! <3

Találkozunk 2017-ben! ❤❤

Kérdezz-Felelek

Szép napot drágáim!:)
Játékba invitállak titeket!
Annyi a lényeg, hogy miután felteszem az 50.részt, egy bejegyzést tennék fel, amiben kérdéseket válaszolok meg a bloggal kapcsolatban. Biztos van valami, amit nem értesz, vagy kíváncsi vagy erre-arra. És most itt az alkalom, hogy megkérdezd, én pedig amilyen őszintén csak tudom, megválaszolom:)
Nincs más dolgod, mint ide, vagy a facebook csoportba valamelyik bejegyzésemhez kommentben megírni a kérdést. Egy ember nyugodtan töb dolgot is kérdezhet:)
A kérdéseket pedig az utolsó bejegyzésnél meg fogom válaszolni:)

További szép napot mindenkinek! 💓💓

Boldog Karácsonyt, áldott ünnepeket és sok-sok ajándékot kívánok minden kedves olvasómnak!  ❤🎄

49.Rész

Ez itt az utolsó előtti rész, nincs mit mondanom, mert ha mégis leírnám akkor szerintem egy regény lenne belőle:D
Szóval csak annyit, hogy nagyon-nagyon imádlak titeket, és kellemes olvasást!:)
Kommenteljetek, nyomjatok egy feliratkozást!:)

És sajnálom a késést!

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Harry leparkol a ház előtt, majd kiszáll. Sóhajtva nézek utána, s kicsatolom magamat.
- Oké Ann, nyugi - motyogom magamnak, majd nagy nehezen elhagyom a járművet. Bemegyek a házba, ahol azonnal megcsap a csokis muffin kellemes illata. Leveszem kabátomat, kibújok cipőmből és a nappali felé ballagok.
- Srácok, lenne mit mondanunk - hallom meg Harry hangját az említett helyiségből. Ajkaimat konkrétan már véresre csócsálom, miközben bemegyek hozzájuk.
- Sziasztok - nézek végig rajtuk, miközben leülök az egyik szabad fotelbe. Harry odaül, közel hozzám.
- Mi történt? - néz rajtunk végig aggódva Louis, miközben rákönyököl térdeire. Eleanor kezét hátára simítja, közben szemmel próbál belőlem valamit kicsikarni.
- Mi...voltunk James Green-nél, és a kórházba is betértünk - mondom halkan, közben lepillantok hasamra.
- Kórházban? Kórházban, miért? – kérdezi Eleanor, mire hátra dőlök a fotelben, és mélyet sóhajtok.
- Volt egy kis vérzés, de semmi komoly. Azt mondta a doki, hogy ez általában gyakori az első pár hónapban. A baba jól van – nyelek nagyot – csak mi nem – mondom még halkabban.
- Mi az, hogy ti nem vagytok rendben? – szólal meg ezúttal Liam, mondhatni hisztisen. Nem szólok semmit, ezúttal Harrynek kéne folytatnia, és nem csak nekem jártatni a számat.
- Hát… elég sok új információval szolgált nekünk James Green – köhint Harry, közben mellettem fészkalódik a fotel karfáján.
- Muszáj ennyire kertelnetek? Mondjátok már el végre, hogy mi a franc folyik itt! – csattan fel Zayn, közben kissé morcosan néz rám, majd Harry-re.
Nagyot nyelek, s hagyom, hogy belekezdjen a göndör.

És elmondta.
Mindenki csendben ül a nappaliban, s csak a kandallóban égő fa halk ropogása hallatszik. Undorodom magamtól, és a gondolattól, hogy ártatlan embereket öltem meg. De könyörgöm, nem tudhattam. Jó, talán előbb kellett gondolkoznom, mintsem cselekednem.
- És, most mi lesz? – percek telnek el, mígnem Nathasa szólal meg, ki eddig Niall-hez bújva agyalt.
Mélyet sóhajtok, miközben felemelem fejemet. Igyekezek, nehogy elbőgjem magamat.
- Hogy mi lesz? Összepakolja a cuccaimat Harry, és szakít velem. Véget vet a kapcsolatunknak, elkönyvel minden nyomorék gyilkosnak. És meg fogja bánni, hogy egy gyilkosnak csinált gyereket. Miattam nem lesz a gyereknek Styles mamája és papája. Ez csak is az én hibám lehet, én rontottam el. Harry ezek után biztos, hogy még rám nézni sem akar. Én…én tönkre tettem az életét. És úgy néz ki, hogy a közelgő gyerekünkét is – hangom remegni kezd, miközben könnyeim folyni kezdenek, végig arcomon.
Felállok, mielőtt még valamelyik megszólalna. Az emelet felé iramodok, közben már rendesen sírok, s csak úgy feltépem a szoba ajtaját. Az ágyra fekszem, arcomat egy párnába fúrom, melynek Harry illata van. De most nem, most ez sem tud megnyugtatni. Hatalmas, visszavonhatatlan fájdalmat okoztam Harry-nek. És, még ha nem is látszik rajta, de tudom, hogy fáj neki. Én, érzem. Szerintem már ismerem annyira.

Könnyeim eláztatják a párnahuzatot, hasamat szorítom. Igyekszek megnyugodni. Vagyis, kit áltatok? Egyáltalán nem próbálkozom evvel, inkább így akarom magamból kiadni a feszültséget és a többit, ami eddig ért. Nem verhetek a falba, vagy hülye tini lányok módjára vághatok eret. Az nem rám valna, plusz egy aprócska kis életért is én felelek. Mondanám, hogy az apja is, de ki tudja, hogy Harry akar e még mindet. Mert őszintén szólva az ő helyében én nem tudnák mit kezdeni a helyzettel.
 

Az ajtó lassan nyitódik, majd be is zárul. Az ágy mögöttem besüpped, s egy apró érintést érzek meg arcomnál. Ám nem az vár, akit reméltem. Lassan megfordulok, könnyes szemeimmel bámulok Liam-re. Nem szól semmit, csak magához húz. Ami mondjuk nem megy annyira, mert a babát még sem szeretném megnyomni.
Nem szólok semmit, arcomat mellkasába fúrom, a zokogás pedig ismét felszínre tőr. Liam csak cirógat, simogat, s hagyja, hogy kisírjam minden bánatomat.
Majd, mikor ez múlni látszik, csendesen megszólal.
- Harry…Harry elment. Miután felrohantál. Mondtuk neki, hogy jöjjön utánad, de kifakadt, és elbőgte magát. Végül elviharzott – mondja halkan.
Akkor gondolom a sírástól nem hallottam Harry hangját.
Elment.
Vajon hová?

- Ho…hova ment? – nyelek nagyot, miközben fejemet lassan felemelem. Látásom még mindig homályos a könnyektől, és a torkom is kiszáradt.
- Louis utána ment. Még nem jöttek vissza. Nem tudom, hova mehettek. Vagyis…van egy – két ötletem.

 * Harry szemszöge *

Csak megyek. Gyalog vagyok, hogy miért? Mert most valahogy képtelen vagyok beleülni abba az autóba, ami magával hordozza Ann finom illatát.
Gondoltam, hogy valaki utánam fog jönni, és nem is tévedtem.
- Harry! Harry állj már meg az isten szerelmére! – hallom meg Louis hangját, de valahogy most ő sem tud érdekelni. Csak egyedül akarok lenni a kibaszott gondolataimmal. El kell döntenem, hogy mi legyen, ami úgy nem megy hogy közben ezren pofáznak még hozzám.
- Mi a faszt akarsz Louis? – fordulok meg ingerülten, miközben kezeimmel idegesen hadonászok.
- Beszélgessünk – ér utol, kezeit zsebébe nyomja, miközben felnéz rám.
- Beszélgess a többiekkel, nem érek rá – hagyom ott, vagyis azt szeretném de természetesen ez nem megvalósítható. Követ.
- Mit szeretnél most tenni? Hogyan tovább? – lépked mellettem, szemem sarkából pedig látom, ahogy felnéz rám. Állkapcsom megfeszül, miközben kezeimet ökölbe szorítva lógatom testem mellett.
- Nem tudom. Kurva kibaszottul nem tudom – morgok, közben lefordulok egy pici kis utcába, ami egyébként a parkhoz vezet.
Hideg van, ami talán most pont jól esik az idegtől felhevült bőrömnek. De az most kevésbé, hogy Louis is itt van velem. Most igazándiból inkább lennék egyedül, mintsem vele. Félreértés ne essék, imádom a srácokat, de nem akarok idegből behúzni egyiknek sem. Így hát jobb, ha egyedül vagyok, ha le akarom vezetni a feszkót.

A parkhoz érünk, s leülünk egy hideg padra. Folyamatosan dobolok lábaimmal, meg sem állva, és meredek a sötét tájba. Csak ketten vagyunk, Louis folyamatosan engem bámul ami valljuk be kezd idegesítő lenni. De próbálom magamat kontrollálni, mielőtt kiütném.
- Mit érzel most? – teszi fel a kérdést halkan.
- Hmm…hogy mit érzek? Azt érzem, hogy rohadtul át lettem vágva. Mármint csak félig. Mert mégsem hibáztathatom Ann-t, mert ha Ő tényleg nem tudott erről az egészről akkor…Ahj – túrok bele idegesen hajamba – Nem tudom mi legyen Louis. Én…egyszerűen most képtelen vagyok hozzáérni Ann-hez egy darabig. Terhes, tőlem. De mégis megölte az ártatlan szüleimet, és sikeresen elintézte, hogy ne legyen a gyereknek az én ágamról rokona. Na jó, most ebből hagyjuk ki Gemma-t – nézek rá. Kezdem már kiadni magamból a feszültséget, mert valljuk be elég idegesen kezdtem bele az egészbe.
- Egyszerűen nem tudok most hogy hozzáállni Ann-hez. Nem bírom megérinteni, de mégis a gyerekem anyja. Csak…csak valahogy bele kell törődnöm, hogy megölte az elméletileg ártatlan szüleimet – vakargatom tarkómat.

- Szereted?

48.Rész

Halii!:))) Ez az utolsó előtti előtti rész:D Készüljetek!:D Hamarosan sajnos könnyes búcsút kell vennünk a történettől, de az még nem most van.

Remélem kiélveztétek a szünetet, ahogy én is, és újúlt erővel mehettek vissza a bőrtönbe. Sajnálom, én csak így hívom.!
Minden esetre köszönöm a kommenteket, visszajelzéseket:)
Kellemes olvaásst, kommenteljetek és ne felejtsetek el feliratkozni!:)

Taylor xx

* Ann szemszöge *

 Érezted már azt, hogy jobb lenne, ha nem tudnál egy bizonyos dologról? Jobb lenne, ha nem tudnád meg, mert félsz; mi van, ha megváltoztat mindent? Mi van, ha az a bizonyos dolog felborít minden kedélyt vagy érzelmek változnak meg? Az eddigi barátból ellenség lesz, az ellenségből pedig barát.
Vagy mégsem?

Mindenem remeg. A testemben eluralkodik a pánik, agyam kikapcsol. Képtelen vagyok gondolni a gyerekemre, képtelen vagyok lenyugodni. Nem, nem és nem. Az nem lehet. Nem lehet, hogy mindvégig mi voltunk mozgatva, mint valami babák.
Nem lehet, hogy mindez igaz legyen. Nem lehet, hogy a nagy semmi miatt végeztem Harry ártatlan szüleivel.
Ártatlan.

Csend.
Csend telepszik ránk, vagyis nem teljesen. Halk lihegésem tölti be a mocskos teret. Green megfagyott vigyorral néz hol rám, hol Harry-re. Várja, melyikünk reagál előbb, s esik neki a másiknak. Remegő kezekkel simítom le előbukkanó forró könnycseppjeimet, melyek végig siklanak felhevült bőrömön. Ha ez igaz, és tényleg így történt, akkor egy nagyon kegyetlen ember vagyok. De hát könyörgöm, én azért tettem, mert én csak azt láttam. Csak azt láttam, ahogy Harry apja áll a véres szüleim mellett. Nem tudtam, hogy nem Ő végzett velük. Én, én…én nem. Én nem tudhattam.
- Harry…- kezdenék bele, ám hangom megcsuklik, s csak tátogok mint egy hal. Tekintetem a göndörre vezetem, ki térdeire könyökölve mered maga elé. Haja arcába hullik, eltakarva szemeit. További percek telnek el csendesen, mígnem Harry felemeli fejét. Szemeivel konkrétan ölni tudna. Semmi szeretet nincs íriszeiben, csak maga a sötétség. Mint akkor.
- Honnan veszi, hogy hiszünk magának, Green? – fordul a férfi felé, így oldalból látom teljesen megfeszült, tökéletesen ívelt állkapcsát. A két férfi egymás felé fordulva bámulnak mélyen a másik szemébe, mindkettő kezük ökölbe.
- Hülye lennék ilyeneket kitalálni. Ennyire nem vagyok örült – néz végig Harry-n lesajnálóan, majd feláll. Lépteit követem szemeimmel, melyek a helyiségben elfoglalt szekrénysorhoz indulnak. Kihúzza az egyik fiókot, kivesz belőle valamit, és Harryhez hajítja. Homlokom ráncba szökik, pulzusomat ismét megérzem fülemben dobolni. Harry tekintetét először Green-re kapja, majd megfogja a pisztolyt.
- Mi a francot kezdjek evvel? – szemöldöke a magasba csúszik, s a fegyvert megmarkolva feláll. Nagyot nyelek, egyszerűen csak lesokkolódva nyelem magamba az eseményeket. Valljuk be, minden túl gyorsan történik.
- Öld meg! – biccent felém egyszerűen James, közben a fiókot vissza nyomja, s a falnak dől hátával. Harry-re siklik tekintetem, végig formás lábain, mellkasán, majd arcára. Engem bámul, tekintete sötét, egyhangú. Vagyis rideg.
 

Elgondolkodik, miközben arcomat bámulja. Gondolkodik, mi tévő legyen. Gondolkodik, hogy vajon tényleg szót fogadjon pont annak az embernek, aki ennyi galibát kevert kettőnk között. Harry és az én idegrendszerem is most elég labilis, szóval mind ketten könnyen befolyásolhatóak vagyunk. Ezt pedig Green is nagyon jól tudja, ezért kihasználja az alkalmat.

 Harry Green-re néz, ajakpárnáit benedvesíti.
- Ez minden, amit tudnunk kell? - kérdezi rekedtesen. Mély hangja már- már ijesztő számomra. Én is beleharapok számba, kezemet hasamra simítom, ahol egy aprócska kis élet növekszik. Egy kicsi belőlem, és még több Harry-ből. De kérdem én; mi lesz ez után? Harry képes lesz velem egyáltalán normálisan beszélni? Tud-e még úgy tekinteni rám, mint a barátnőjére, vagy már ez reménytelen?
- Több titkom nincs. Mármint több dolog, ami fontos lenne számotokra. Most már végezhetsz Ann-el, meg avval a kis pokolfajzattal, ami benne van! Nem vagyok hülye. Felcsináltál egy gyilkost! Gratulálni tudok, kíváncsi lennék apád erre hogy reagálna. Szegény Tommy! Olyan jó ember volt! Ellenben a fasz fiával - fejét megcsóválja, közben arcán mocskos vigyor pihen. Szavai nem esnek a legjobban, így elkapom róla a tekintetemet, s Harry-re pillantok, ki tűrő határa szélén áll.
A következőkben kattan a biztosító a fegyveren. Bumm.
James Green a falra kenődve, holtan csúszik le a padlóra. A hangzavartól apró sikítás tör fel belőlem, s levegőért kapkodva simítok hasamra, mely eszeveszetten fáj.
Harry ledobja a pisztolyt, s elem guggol.
- Baby, Baby nézz rám! Ann, kérlek! - simít hasamra és arcomra. Remegve nézek rá.
- Vigyél...vigyél be kérlek a kórházba - 

 Az eredmények megjöttek. Idegesen harapdálom ajkaimat, közben várom, hogy a doki kinyögjön végre valamit. Zavar ez az egész, mert semmit nem akar mondani. Se jót, se rosszat. Ez bosszant, mert hát könyörgöm, a gyerekemről van szó!
- Szóval Ann, örömmel közlöm, hogy a babának semmi baja sincs, minden terhes nővel elő fordul ilyesmi. De nem kell aggódnia, nincs semmi baja a picinek - csúsztatta lejjebb szemüvegét a doki. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, s simítok hasamra. Harry egyébként kint vár ránk, vagy lehet, hogy megunta és inkább lelépett a picsába.
A doki ír fel pár vitamint, a lapot pedig a kezembe nyomja.
- Mindent köszönök Doktor úr, viszlát – megyek ki, s ajkaimat csócsálva nézek Harry-re, ki könyökére támaszkodva elmélyülten gondolkodik valami igen fontos dolgon. Mély levegőt veszek, majd leülök mellé. Félek. Félek bármit is mondani neki, mert nem tudom hogyan reagálna. Nem tudom, felemelné-e a hangját, vagy nemtörődöm stílusba válaszolna? Esetleg nem szólna semmit?
Nem cselekszem, csak ülök mellette szótlanul. Percek telnek el így. Azok az őrült, nyavalyás másodpercek, majd perek. Egy idő után teljesen idegesítőek tudnak lenni. Legalábbis nekem.
Fejét felém fordítja, alsó ajakpárnáján végighúzza fogait.
- Mit mondott? Jól van a baba?- kérdezi, közben felegyenesedik és kérdőn néz rám.
- Gyakori az ilyen, még az első pár hónapban. De nincs semmi baja a picinek. Felírt pár vitamint, holnap majd kiváltom őket – állok fel, s lenézek rá. – Hazamegyünk? –
- Jó lenne. Szerintem kibaszottul van mit megbeszélnünk – morogja, s elindulunk a lift felé, amivel a földszintre tudunk menni. Kezét derekamra simítja.
Talán még sincs minden veszve?

47.Rész

Halii!:)

A napokban kaptam pár visszajelzést, hogy valamiért nem tudjátok elolvasni a 47.Részt. Ennek az az oka, hogy egyrészt nem volt kint a részt, másrészt meg nem tudom, miért tette ki a Blogger, de hát ez van.:D De most már kész a 47.Rész, olvashatjátok!
Elég nagy dráma van benne, mondhatni az igazság pillanata!
Ezek után jogos a kérdés; Mi lesz ezután?
Hibákért elnézést kérek!
Kommenteljetek, kellemes olvasást! :)

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Rendesen dúl bennem az adrenalin, izgulok. Nem tudom, mi fog rám várni. Nem tudom, milyen lesz ez az egész, s azt sem tudom, hogy vajon ténylegesen az igazságot fogjuk megkapni. Valamiért félek a választól. Félek, hogy az mindent megváltoztatna, felforgatná a kis világunkat. És talán ez senkinek nem lenne jó.

Harry kezét rásimítja combomra, majd érzem, hogy gyengéden megszorítja, hogy egy kis erőt tápláljon belém. Néhány utcán végig megyünk, elhagyva a hatalmas házakat, lakótelepeken kötünk ki. A házak többsége lerombolt, vagy omlásban van. Két jobb kanyar után egy régifajta ház előtt parkol le Harry. És akkor érzem, hogy a gyomrom liftezni kezd, a pulzusom a kétszeresére nő, ahogy kiszállunk a kocsiból.

- Harry...én... - kezdek volna bele, mikor megfogja arcomat, s szemeimbe néz.

- Ne! Ne félj, méterek választanak el minket az igazságtól, csak most ne, kérlek! - zöldjei könyörögnek, miközben ujjaival gyengéden cirógatja arcomat.

Mélyet sóhajtok, evvel megadva magamat. Bármennyire is félek, túl kell rajta esnünk. Most már tényleg nincs visszaút.

- Menjünk - csak ennyit mondok, miközben megfogom mancsát, majd a bejárati ajtó felé megyünk. Harry mögött lépkedem, kezét szorongatva. Harry vesz egy mély lélegzetet, ezt követően pedig kopog. Az ajtó kitárul, s Green feje kukucskál ki. Szemei konkrétan vérben forognak, ám, mikor felismer, arcán több érzelem is végig fut. Lepillant összekulcsolt kezünkre, s felröhög.

- Mit akartok? - rekedtes hangjától a hideg cikázik hátamon, közben észrevétlenül szorítok egyet Harry kezén.

- Idejét láttuk, hogy megtudjuk mi történt azon az estén - Harry hangja szintén rekedtes és fagyos volt. A két férfi szemezett egymással, s ez így ment percekig. Mígnem Green lökött egyet a fa ajtón, ami kisebb nyikorgással kitárul előttünk.

- Nem jószándékból mondom el, hanem mert örülni fogok, hogy szét zihálom a kapcsolatotokat! - teszi hozzá, majd megfordul, és elindul a sötét folyosón. Harry-re nézek, ki nem pillant rám.Elengedi kezemet, s összeszorított állkapcsokkal indul James után.

Keze helyén üresség lepi el testemet, nagyot nyelek, közben reszelősen sóhajtok egyet. Harry már most rideg lett velem, nyoma sincs a percekkelezelőtti kedves, védelmező férfinak. Csak, tudnám mi lett ennek az oka.

Becsukom magam után az ajtót, majd már sietek is Harry után. Jobbra lefordulva egy nappaliba találom magam, ahol nem kicsit van kupi. Nadrágok, pólók, pizzás és egyéb dobozok mindenhol. Ami még undorítóbb, hogy pár használt koton is az asztalon van.

Úgy látszik, Green nem zavartattja magát, leül a kanapéra, s maga elé mutat, hogy ülljünk le mi is.

- Kösz, kihagyom - mondom halkan, s a falnál lévő székre ülök, ami úgy tűnik, hogy tiszta. Egyik lábamat átlendítem a másikon, kezeimet térdemre nyomom. Harry pedig a kanapé karfájára huppan.

Mind ketten kérdőn nézünk a férfira, aki egy krákogást követően megszólal.

- Szóval. Úgy tudom Ann, hogy apád azon az estén részeg volt. Megvert téged és az anyádat. Te pedig a pincében végezted - a végére elvigyorodik.

Elgondolkodva emlékszem vissza arra az estére. Még mindig érzem az alkohol tömény szagát, az elsütött fegyver porának bűzét. Szemeim előtt pedig ott lebeg a kép, mikor anyámat és apámat látom holtan, vérbe fekve.

Nagyot nyelek, remélve, hogy eltűnk a gombóc a torkomba, de nem akaródzik.

- Az egész úgy vezethető vissza, hogy apád ivott. Nálam volt mielőtt titeket megvert volna. Tartozott nekem, és Harry apjának is. Tehét elbőgte magát nálam, mert nem tudott fizetni. Piával megnyugtattam, és miután hazament, beszéltem a csapatommal. Haragudtam Ann apjára, annak ellenére, hogy a barátom volt. Az a barátság akkor, és ott futott kudarcba - vállat ránt, miközben elhallgat pár percre. Láthatólag a gondolataiba mered. Végül megázza fejét, s folytatja. - Én...elindultam, hogy megöljem az apádat. Styles ezt megtudta. Az embereimmel körbeálltuk a házatokat, egyedül mentem be. Előbb odaértünk, mint Styles. Az apád tombolt, megverte az anyádat, és mikor a nappaliba értem észrevett. Először megijedt, mert azt hitte, hogy le fogom szídni azért, amit csinált. Helyette csak követeltem tőle a pénzt. Először könyörgött, s ez idő alatt valahogy anyád is magához tért. És utána már együtt könyörögtek. De kegyetlen voltam, mint mindig. Meghúztam a ravaszt és.... - folytatni akarja, de nem hagyom neki. Felállok, s hajamba túrok. Szívem eszeveszett ütemben dübörög, érzem, hogy könnyeim lassan elmossák látásomat. Nem akarom elhini, hogy ez megtörtént. 

- Nem! Nem, és nem! Elég volt! Nem akarom hallani! - csuklik el hangom, miközben készülök elhagyni a nappalit.

- Szerintem jobb, ha még nem mész el! Talán jó lenne megtudni, mi volt azután, hogy anyádékat megöltem! - mondandója végére elkezdt kuncogni, mire megdermedem. 

- Ezt...ezt nem értem. Nem Maga végzett anyámékkal, hanem Harry...Harry apja - nyelek nagyot. Nem igaz, hogy mindeddig hazugságban éltem.

Könnyeim lassan csordultak végig arcomon, közben remegő lábakkal ültem le a székre. 

- Drága, ártatlan, buta Ann! Mindent előre kiterveltem. Én végeztem apádékkal. Meghúztam azt a kibaszott ravaszt, és mindkettőt lelőttem. A fegyverrel pedig kísétáltam a kurva házból, az embereimet pedig elküldtem. Harry apja nem vett észre, és mire odaért, addigra már holtan feküdtek a szüleid. Te pedig a legjobb pillanatban mentél fel. Ártatlan, naív kislány voltál, akárcsak most. Buta vagy, mint a föld. Megölted Harry szüleit, csakmert azt hitted, hogy Harry apja végzett anyáddal és apáddal, pedig én voltam. És, hogy ezt kiegészítsem; a tervem remekül sikerült! Játszottam veletek mint egy rongybabával. Szóval, idő kérdése, és megölitek egymást, ezek után pedig egész London csak az enyém lesz! 

46.Rész

Haliii!:))
Köszönöm a kommenteket (2) a megtekintéseket 99-ezer valamennyi:D, majdnem 100.
Imádlak titeket, itt egy csodás rész, kicsit unalmas, de a végén csavarodnak a szálak!:)
Kellemes olvasást, kommenteljetek, iratkozzatok fel!:)

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Csend. Vannak pillanatok, mikor jót jelent. És vannak olyanok, mikor mindent megtennél azért, hogy zsivaj legyen, mindenki belebeszéljen a másik szavába. Igen, inkább kívánnám én is azt.
A csend, mely' körülvesz minket, taszító s feszült. Harry csak áll velem szemben, tekintetét az ultrahangos fotón tartja. Arca semmitmondó, ahogy gesztusai is. Nem reagál, hiába kérdezem.
Kezdek megijedni.

- Apa...apa leszek? - ez a pár szó, amit percek után kiejt kellemesen ívelt ajakiból. Erre a sablonos, filmbe illő kérdésre, legszívesebben lecsapnám. De nem teszem. Ahhoz túlságosan is szeretem Őt.
Csak egy aprót bólintok, ajkamba harapok. Harry lassan közelebb lép, átszeli a távolságot kettőnk között. Leül az ágy szélére, s elveszi a lapot.
- Akkor ezért volt a sok rosszullét? - teszi fel az újabb kérdést.
- Igen, ma mentem el orvoshoz, és neked szerettem volna elmondani legelőször, hogy gyerekünk lesz. Harry, én nem szeretném elvetetni! Nem akarom megfosztani magamat az anyaságtól. Tudom, hogy már csak egy valami van hátra, megtudni az igazságot. És ezt a baba születése előtt szeretném tudni Harry. Tudni akarom, hogy mi történt azon az estén! Tudni akarom, hogy mi változott meg, miért történtek azok, amik! - mondom konkrétan egy szuszra. Harry magához húz, így ölében kötök ki.
- Nem fogjuk elvetetni a babát. Csak, tudod, most minden nagyon gyors, de tényleg.Minden felfordult körülöttünk. De minden a levelekkel kezdődött - sóhajt fel, miközben átkarolja derekamat. Ajkamba harapok, fejemet vállára döntöm.
- Meg kell keresnünk James Green-t - mondom halkan, kezemet kezére simítva. Ő csak hümmög egyet.
- De már  késő van. Aludnunk kéne, holnap pedig mindent elintézünk - ajánlja fel, miközben homlokomra nyom egy csókot.
- Én már fürödtem, megvárlak itt - szállok ki öléből, s az ágyba fekszem, magamra húzva a takarót. Harry feláll, majd elmegy a fürdőbe tusolni. Egy darabig a plafont bámulom, gondolataimba merülve, de a végén már fél álomba vagyok.
Arra ijedek fel, hogy Harry befészkeli magát mellém, átkarol, s hozzám búj.

Reggel Louis rikkantva nyitja ki az ajtót, s ugrik a mellettem horkoló göndörre.
- Jó reggelt madárkáim! - rikkantja fülembe, mire nyöszörögve fordítok neki hátat. Louis az alkalmat kihasználva befekszik kettőnk közé, be a takaró alá.
- Mi a fasznak kell felkelteni minket? - kérdezi rekedtesen Harry, miközben hasára fordul - Ann-nek és a gyerekemnek szüksége van pihenésre - eltelik pár perc, míg Louis hangja pár oktávval feljebb siklik, ahogy rá kérdez, hogy tényleg terhes vagyok-e.
- Csak tegnap tudtam meg na - ülök fel, s kikelek az ágyból.
- De elmondhattad volna - durcáz be, mire kuncogva dobok neki egy párnát.
- Ne haragudj. El volt az első, aki megtudta. De most majd a reggelinél mindenkinek elmondom, nyugi - kuncogok fel, majd magamhoz veszek pár ruhát és bemegyek a fürdőbe. Hajamat felkötöm, majd felöltözök. Kint meglehetősen hideg van, ezért egy garbóba bújok, amihez egy fekete nadrágot erőltetek magamra. Ha belegondolok, hogy hamarosan háromszor akkora leszek, mint most, kicsit aggaszt. Nem akarom, hogy Harry undorodva nézzen rám, vagy esetleg megvessen. Tisztába vagyok vele, hogy a terhesség alatt fel fogok szedni pár kilót, de nem szeretnék úgy kinézni, mint egy bálna.

Sóhajtva kapom le az elektromos fogkefét a polcról, majd megmosom fogaimat és kimegyek a fiúkhoz. Harry ugyan úgy fekszik, Louis a hátán, s csapkodja egy párnával.

- Lou, hagyd már békén! Majd felkel ha szeretne - csóválom meg fejemet kuncogva, majd pasimhoz lépve arcára nyomok egy csókot.  

- Hát jól van Hazzy, ezért még számolunk! - morogja Louis, természetesen vinnyogva, miközben lepattan Harry-ről, aki nyög egyet.

- Menjünk le enni - kuncogok fel, s papucsomba bújva lemegyek Louis-t ott hagyva. A konyha felől kellemes palacsinta és rántotta illat csap meg, mire mosoly siklik arcomra.

- Jó reggelt srácok - kuncogok fel, miközben rájuk nézek. Liam és Danielle a tűzhelynél smaciznak, El Nathasa-t és Niall-t tömi palacsintával, akik sipákolnak, mert túl forró az említett étel.

S kérdem én, hol van Zayn és Perrie? 

- Nem Zayn! Engedd el, na! - és úgy látom, hogy megkaptam rá a választ, vagyis csak félig. Homlok ráncolva megyek be a nappaliba, mert a hangok onnan szűrődtek ki. Perrie Zayn-en fekszik, és úgy szorítja a távirányítót, ám az alatta fekvő srác sem hagyja magát.

- Most komolyan? - nevetek fel.  Ez igazán vicces, mert Ők gondolják magukat érettnek.

Hirtelen két kart érzek meg derekam körül, ami végül megállapodik hasamon. Elmosolyodom, majd kezemet Harry kezére simítom.

Perrie rám néz, így Zayn kap az alkalmon, s maga alá löki barátnőmet, és azonnal letámadja ajkait.

Kuncogva nézem őket, majd Harry kezét fogva behúzom az ebédlőbe, ahol már meg van terítve az asztal. Niall - mily' meglepő - már az asztalnál ül, s kettesével pakolja tányérjára a palacsintákat.
Hümmögök egyet, majd leülök egy számomra szimpatikus helyre, Harry pedig mellém.
Mindenkit megvárunk, s mielőtt elkezdenénk reggelizni megszólalok.
- Gondolom, már meglehetősen éhesek vagytok, de nekem akkor is mondanom kell valamit - harapok ajkamba, miközben megállok, várom, hogy figyeljenek rám. - Tegnap azért mentem el El-el dokihoz, mert ugyebár már napok óta rosszul voltam. Nos, és megtudtuk ennek az okát. Az a helyzet, hogy terhes vagyok - nyalom meg ajkaimat, s mosolyogva nézek a többiekre egytől-egyig várva a reakciókat.
Először Liam kapcsol, mosolyogva néz rám, majd Harryre.
- Gratulálok srácok. Viszont nehéz lesz majd keresztszülőket választani a picinek - kuncog fel, mire én is hasonlóan cselekszem.
Végül a többiek is gratulálnak, és boldog hangulatban kezdünk el reggelizni. Pár palacsintát eszek, majd egy kis rántottát, s minderre narancslét iszom. Leteszem az üres poharat az asztalra, majd hátra dőlök székembe, kezemet Harry térdére simítom és rá nézek.  Halvány mosollyal pillant rám.
- Jól vagy? - kérdezi kedvesen, mire bólintok egyet, majd erőt veszek magamon és felállok. A koszos tányéromat és poharamat a mosogató gépbe teszem, majd felhuppanok a pultra. Telefonomat kiveszem zsebemből, s megnézem az időt. Tíz óra negyven. Talán későn ettünk reggelit.

Hümmögök eme gondolaton, majd mikor bejön Harry rá nézek.
- Mikor megyünk? - szegezem neki a kérdést, lábaimat le lóbálva.
- Nyugalom Édes, mindenre jut időnk - kuncog fel, s lábaim közé lépve ajkaimra hajol. Elmosolyodom, mielőtt megcsókolna, majd lábaimat derekára kapcsolom. Lassan faljuk egymás ajkait, keze derekamon pihen. Ujjaimat hajába simítom, tincseit kicsit meghúzom.
Lassan elválunk egymástól, s Harry orrát enyémhez dörgöli.
- Menjünk, keressük meg Green-t - harapok ajkamba, majd Hazz segítségével leszállok a pultról.
- Írtam Gemma-nak, hogy ha minden összejön, akkor majd elmegyek érte és nálunk vacsizik. Mármint, ha neked nem baj - harap ajkába, s kissé félve néz rám.
- Ugyan, engem nem zavar Gemma. Örülök, hogy kezd köztetek jó lenni a kapcsolat - mosolygok rá, majd a kabátomért és a bakancsomért megyek. Miután felöltözöm megfogom Harry kezét, s úgy megyünk ki.
Az autóhoz érve beszállunk a járműbe, becsatoljuk magunkat.
- Hova fogunk menni? - nézek fel rá értetlenül. Nem tudjuk, hol keressük, szóval "tűt keresünk a szénakazalban".
- Apád raktárjánál találkoztál először vele, nem? - pillant rám Harry, miközben elindítja a kocsit. Bólintok, közben visszaemlékszek a történtekre.
- Szerintem van valami dokumentum a címéről valahol apám volt irodájába - gondolkodok hangosan.

A raktárhoz érve kiszállok. Megcsap a por, amit a kocsi kavart körénk. Körbe nézek a kihalt helyen. Mik történtek itt.
Úgy megyek be, mintha harminc éve jártam volna itt, s felidézem magamban az emlékeket.
- Annyi minden emlék köt ide - nézek Harry-re, ki megfogja kezemet, úgy megyünk a főfolyosóra.
- Tudom, Szívem - kuncog fel. Besétálunk az irodába, majd az asztalhoz ballagok, elengedve a göndör kezét. Az asztal nyikorgó, csikorgó fiókját kihúzom, s a papírok között kutatok, eközben Harry a szekrényeket nézi.
- Innen rengeteg papír hiányzik. Harry! Itt volt bent egy mappa, tele az én képeimmel. Látod ott valahol? - mutatok a polcokra.
- Nem, itt csak üres papírok vannak, és jelentéktelen kis fecnik - fordul felém.
Morogva húzom ki az utolsó fiókot, de semmi.
- James Green, Walk Street 69 - olvas fel Harry egy címet.
- Irány a Walk Street 69! 

 

 

45.Rész

Haleey!
Sajnálom a késést, s ez miatt is hoztam nektek egy kicsivel hosszabb részt, aminek remélhetőleg örülni fogtok!:)
A nézettség majdnem elérte a 100000 megtekintést, amit nagyon köszönök, ahogy a feliratkozásokat is!:) Nagyon-nagyon szeretlek titeket:)
Kellemes olvasást, írjatok véleményt, aminek mindig nagyon örülök!:)

Facebook Csoport ITT!

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Valahogy sikerül rávennem Harry-t, hogy elmenjünk London összes árvaházába, hátha megtudunk valamit a göndör testvérétől. És már az utolsó árvaházba látogatunk be, mely' egy régi kastély falai között tengődik.
Harry leparkol, majd elindulunk be. Az ajtót kinyitja nekem, én pedig csak halvány mosolyt küldök felé, majd belépek. Az előtér régimódi, kissé csicsás, de nem túlzottan. Néhány növény emeli ki a helyiséget a sarokban, s az információs pultnál is, ahol egy öregebb hölgy ül. Ám érkezésünkre felkapja fejét, és felpillant szürke keretes szemüvege mögül.
- Jó napot, miben segíthetek? - erőteljesen pillant végig rajtam, majd Harry-n, aki mellém lép, s átkarolja derekamat.
- Meg szeretnénk tudni, hogy nem tartózkodik itt, vagy tartózkodott Gemma Styles. A testvéremről van szó - mondta halkan, miközben szabad kezét feltette a márvány fekete pultra.
- Sajnálom, de ahogy Gemma betöltötte a tizennyolcadik életévét el kellett mennie. Viszont pár napja itt járt, és egy címet adott meg. Tudja, Mr.Styles, nagyon a szívemhez nőtt a testvére. Szóval megadom a címet, hogy tudjon vele találkozni - elővesz egy apró cetlit az egyik fiókból, felkap egy tollat, s lefirkantja a címet. Harry pedig elveszi a papírost.
- Nagyon köszönjük, viszlát - eleresztek egy apró mosolyt a hölgy felé, majd elindulok Harry után, aki már a kocsiba pattan. Ajkaimat harapdálva ballagok én is a jármű felé, majd beszállok mellé. Megérintem kézfejét, de elhúzza azt.
- Nem kíváncsi rám. Már rengeteg módon megkereshetett volna, de nem tette! Nem akar engem, Ann! Hiba volt ide jönnünk - rázza meg fejét, göndör fürtjei arcába hullanak. Teste görnyedt, maga elé mered. Csak sóhajtok egyet, kiszállok a kocsiból, megkerülöm az, majd kinyitom az ajtót, s kisegítem. Felemeltem fejét állánál fogva, majd rámosolygok.
- Lehet, hogy Gemma nem is tud a létezésedről, Harry! Ne vonj le már most ilyen következtetéseket - kezem kissé borostás arcára siklott, majd közelebb léptem hozzá, és ajkaira nyomtam egy csókot. - Pattanj be az anyós ülésbe, én vezetek, addig is tudsz pihenni - mosolygok rá. Nem szól semmit, nagy kezeivel átkarolja derekamat, majd lehajol, s megcsókol. Lassan faljuk egymás ajakit, érzem, hogy közelebb ránt magához. Később számra apró puszikat nyom, s végleg elhajol tőlem. Beszáll a kocsiba, én pedig követem.

Egy aprócska házhoz vezetett a cím, mely London legeldugottabb környékén van. Leparkolok, majd kiszállok, s Harry mögött ballagok az ajtóhoz. Remélem, hogy nem fog miket röhögve elküldeni a picsába, mert abból nem lesz jó vége. Harry kopog párat, majd motoszkálást hallunk az ajtó túlsó feléről, ami végül kinyílik előttünk. Egy középmagas, szőkés hajú lány mosolyog vissza ránk.

- Helló, segíthetek valamit? - először rám, majd Harryre néz, s arcáról lefagy a mosoly. Igazándiból nagyon hasonlítanak egymásra, sőt.

- Szia. Te vagy Gemma, Gemma Styles? - kérdeztem halvány mosollyal. Aprót bólintott.

- Igazándiból ezt...nem nekem kellene elmondanom, de mint látom, Harry eléggé lefagyott. Szóval Ann Taylor vagyok, Ő pedig itt a testvéred. Harry. Harry Styles -

És most itt ülünk, bent, az aprócska kis nappaliban, kezünkben egy-egy teás csészével. A hangulat egyébkén oldódott, volt egy kisebb bekönnyezés Gemma részéről, de Harry megvigasztalta.
- És, hogy találtatok meg? Jártatok az árvaházban? - teszi fel a kérdést, mire tekintetem Harry-re kapom, aki rám néz, majd mosolyogva húz magához.
- Igen, voltunk ott is, és elmondták a címedet. Egyébként, mint említettem, hamarosan megtudjuk mi volt abban a levélben, holnap megkeressük Apuék régi barátját, James Green-t. Szeretném, ha te is velünk tartanál. A többiek biztos örülni fognak neked - Harry mosolya egyre szélesebb, ahogy a vele szemben helyet foglaló lányra pillant.
- Többiek? - Gemma kissé meglepődik, miközben leteszi a dohányzóasztalra teás csészéjét.
- Hát többen lakunk egy házban, a barátaink - mosolyok Harry továbbra is.
Hirtelen kap el a hányinger, s áldom a sorsot, hogy Gemma körbe vezetett minket. Számat befogva rohanok a mosdóba, és már ki is adom magamból a teát, amit pár perccel ezelőtt megittam. Lábdobogás zaja csapja meg fülemet, s érzem, hogy felfogják a hajamat.
- Hozok gyógyszert, miután kihánytad magad - hallom meg Gemma kedves hangját, miközben gyengéden cirógatja hátamat. Mikor végzek, lehúzom a vécét, majd megmosom számat, s nekidőlök a falnak. Gemma sejtelmes mosollyal néz rám.
- Nem vagy te véletlenül terhes? - kérdezi mindent tudóan. Belőlem pedig kitör a hatalmas nevetőgörcs.
- Ugyan Gemma, miért lennék az? - kérdezem még mindig rázkódó vállakkal.
- Mikor voltatok együtt utoljára a bátyámmal? - egy fiókhoz lép, kivesz egy terhességi tesztet, amit nem tudok hova tenni, majd kezembe nyomja.
- Tegnap. Nem hiszem, hogy az lennék, szóval még nincs szükség a tesztre, de azért köszönöm - kuncogok. Kopogás hallatszik az ajtón, biztos Harry az.
- Minden rendben lányok? Ann, hogy vagy? - Gemma-ra nézek, majd közelebb lépek hozzá.
- Kérlek, ne szólj még Harrynek - ő csak bólint, majd megölel. Végül kinyitom az ajtót és felnézek Harryre aki aggódva fogta kezei közé arcomat.
- Jól vagy? Miért hánytál? - gyengéden cirógatja hűvös arcomat, miközben felveszi velem a szemkontaktust.
- Lehet, hogy a tea nem esett jól. Nem tudom. De már jól vagyok, tényleg! - egy biztató mosolyt küldök felé, majd ajkamba harapva nézek Gemma-ra.
- Ha nem gond Gemm, mi most elmennénk haza. Mindent köszönünk, de tényleg. És holnap akkor eljövök érted, remélem addigra Ann is jobban lesz -

Végül kétszer is meg kellett állnunk az út alatt, mert rosszul voltam. Tényleg a hányinger kerülgetett. És nem tudtam magammal mit kezdeni. Nem hánytam, egyszerűen nem ment, bármennyire is akartam, hogy hamarabb túl legyek rajta. Nem sikerült. Harry beparkol a garázsba, én pedig szaladok be a házba, majdnem fellökve Louis-t, miközben a mosdóba igyekszek. Végül konkrétan csak vizet hányok. Lerogyok a vécé mellé, s mély, friss levegőt próbálok tüdőmbe juttatni. Harry nyitja ki az ajtót, becsukja maga után, majd aggódva guggol le elém.

- Tényleg nem hiszem Ann, hogy olyan jól lennél! El kéne mennünk dokihoz! Még csak délután van! Kérlek, menjünk el! - hangja aggódó, miközben arcomat simogatja. A hányásnak hála testem remeg, és úgy érzem, hogy egy kis lázam is van. Összeszedtem volna valamit?

- Ne. Csak...csak...pihennem kell! Nem akarok orvoshoz menni - rázom meg fejemet, miközben Harry segítségével lassan felállok.

- Akkor csak bújj be az ágyba, csinálok neked teát - átkarolja derekamat, sőt, ölébe kap és úgy visz be a szobánkba. Szorosan bújok hozzá, s mikor az ágyra tesz, betakarózom, és oldalamra fekszem.

- Mindjárt jövök - nyom homlokomra egy csókot, ám megtorpan. - Szerintem te lázas vagy. Hozok lázmérőt is - simít végig arcomon, mire szemeimet akaratlanul is lehunyom, s aprót bólintok. Harry végül kimegy, én pedig gondolkodni kezdek. Talán tényleg terhes vagyok? Harry hogy reagálna egy babára? Mármint, én öltem meg a szüleit, és még én szülnék neki gyereket, nem abszurd ez egy kicsit?

Egyedül mentem el a vizsgálatra. Harry-nek mondtam, hogy megoldom egyedül, töltsön csak egy kis időt Gemma-val, szerintem van mit bepótolniuk, konkrétan majdnem két évtizedet. Így hát Eleanor kísért el, és a nőgyógyásznál kötöttünk ki. Ajkaimat csócsálva mentem ki a vizsgálóból, kezemben a papírral. El amint meglátott, hozzám sietett, majd kérdőn pillantott rám.
- Na, mi volt? Terhes vagy? - finoman megrángatja vállamat.
- Még mindig nehéz elhinni, de igen. És...és..nem akarok még szólni Harry-nek róla, mert előbb meg kell tudnom, hogy reagálna egy picire - mondom halkan.
- Nem! El kell mondanod Harrynek, most! Tudnia kell, hogy a gyerekét hordod a szíved alatt! És ha szeret, akkor a babát is akarni fogja, ez miatt ne izgulj! - imádom, hogy El minden dolognak a pozitívumát nézi, és ez kihat az egész életére. A baráti körünkből konkrétan mindenki kedvét jóra tudja fordítani, akár a puszta jelenlétével. Már tudom, hogy mit szeret benne Louis.
Végül elindulunk haza, miközben beszélgetünk. Még mindig nehéz volt elhinni, hogy tényleg egy apró kisember növekszik bennem, és még egy életért felelős lehetek. De tudom, hogy még sok mindenen keresztül kell mennünk a végleges boldogságért. Sőt, még az miatt is reménykednem kell, hogy végre mindenre fény derül, beszélünk James Green-el, elküldjük a fenébe, és a babára koncentrálunk.

El leparkol a kocsival én pedig elindulok be, arcomon ezer wattos mosollyal, Harry-t keresve. A nappaliba vezet először utam, ahol a kis csapat gubbaszt a tévé előtt, egy ember kivételével. Harry.
- Harry hol van? - dőlök neki az ajtófélfának, mire ijedtükben megugranak, majd felém fordulnak.
- Elmentek Gemma-val vidámparkba, valamikor este jönnek - szólal meg Zayn, s megdob egy pattogatott kukoricával. Hümmögök egyet, majd ajkamba harapok. Szóval vidámpark.
- És mi volt a dokinál? - teszi fel a kérdést Liam, mire konkrétan megölöm a szemeimmel. Nem nekik szeretném elmondani először, hanem a baba apjának.
- Semmi fontos. Csak elrontottam valamivel a gyomromat - rántok vállat hanyagul, majd az emeletre indulok. Tudom, hogy Eleanor nem fog beárulni, bízom benne. Nagyon is.

Már késő este volt, megfürödve feküdtem az ágyon, Harry-t várva, miközben a hasamat simogatva bámultam magam elé. Hallom, ahogy egy autó parkol le, minek ajtaja becsapódik, majd lent nyílik a bejárati ajtó. Elmosolyodom, miközben az ajtóra pillantok, s ajkamba harapok, mikor kinyílik.
- Ann! - mosolyodik el, ahogy meglát. Elmosolyodom, majd lassan felülök.
- Szia! - kuncogtam fel, s megfogtam az ultrahangos képet, amin rajta van az aprócska pötty, s hasamhoz teszem, majd lehajtom fejem, még mindig mosolyogva, várva Harry reakcióját. 

44.Rész

Drága megmaradt olvasóim!

A nyarat be kell, hogy valljam az írás szempontjából nem így terveztem. Sajnálom, hogy hetekig nem jelentkeztem, ne haragudjatok! Meghoztam a 44.részt is, s még pár rész, és vége lesz a történetnek. Igen, szomorú ezt bevallanom, de még nem kezdek búcsúzkodni, nincs itt az ideje:)
Köszönöm, hogy közel 100000 megtekintést hagytatok a blogon, nagyon örülök neki, ahogy a 106 rendszeres olvasónak is:)

Kommenteket, véleménykifejtéseket nagy szeretettel várok:)

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Érzelmek.
Vegyes érzelmek.
Érzelmek, melyektől kirohannák a világból, vagy esetleg bezárkóznék egy szobába, a kulcsot pedig lenyelném. Hihetetlen, hogy Harry ennyire, ilyen komoly szinten megnyílik előttem. Hihetetlen, hogy képes nekem ilyen dolgokat bevallani. Tudom, nehéz ez neki, és még is megosztja velem. Ez...csak...ez...hihetetlen.

Percekig csak nézek gyönyörű íriszeibe, mielőtt megcsókolhatna. Lassan eltolom magamtól, kezemet arcára simítom.

- Köszönöm, hogy ilyen nyílt voltál velem - suttogom halkan, miközben lábujjhegyre állok, ajkaira egy csókot nyomok - sok hibát elkövettem, tudom. És az igazságot is tudni akarom. Tudni akarom, mi történt azon az estén. Harry! Segíts nekem ebbe! Ha végleg kiderül minden, akkor talán komolyabbra is fordulhat a kapcsolatunk! - mondom komolyan, végig szemébe nézve. Harry kecsesen karolja derekamat,borzongást idézve testembe. Kezem végül bicepszén talál nyugodalmat.

- Segíteni fogok, elmegyünk ahhoz a pasashoz, már csak Ő maradt életben. Mindennek a végére járunk, és végre meg kaphatlak magamnak - kuncog fel édesen.

Néha komolyan el kellene gondolkodnom néhány dolgon. Az első lehetne az, hogy Harry milyen hamar megváltozott. Mennyire megnyílt nekem. Előtte képes letten volna megfojtani egy kanál vízben, most meg. Most meg egyre jobban kívánom, hogy hozzám érjen. Már attól a fellegekben érzem magam, hogyha rám néz. Nemhogy még most.
Remélem minden tisztázódni fog, és végre lezárhatom az életem, múltam egyik fontos szakaszát.

- Még nem vagyok álmos, tölthetnénk vonzóbb dolgokkal az este további részét - nézek fel rá, jelentőség teljes pillanatokat iktatva felé. Harry veszi a célzást, lassan ölébe kap, mire felkuncogok. Kezem megállapodik izmos vállán, miközben Ő a szobájába cipel. Az ágyra ültet, amin azonnal végig dönt. Lágyan hajol ajkaimra és hív bódító csókra. Testem megremeg, tarkójától simítva beletúrok fürtjei közé, amit morogva fogad. Keze testemen cikázik, néha bőrömbe markolva.
Elszakad ajkaimtól, nyakamra tapad. Lélegzetünk gyors, nedves csókokat szór nyakamra.
Percek múlva meztelen testünk összesimul, miközben Harry csiklómra hajol.
Először ízlelgeti, majd nyelvével játszani kezd. Nagyokat nyögök, hajába túrok. Néhányszor testem megfeszül csábító, fenséges gesztusainak hála. Egy ujja bejáratomhoz siklik, amit hamar eltűntet bennem. Gerincem megfeszül, fejemet hátra feszítem, majd remegő ujjakkal túrok hajába.
- Oh Harreh! - nyöszörgök, lehunyt szenekkel. Csábítóm ujjaival fürgén pumpál, amihez lassan még egyet társít. Nyelvével sem tétlenkedik, megállás nélkül harcol csiklómmal.
Légzésem nehézkes, testem lángol.
Percek múlva megfeszülök alatta, ajkaim elnyílnak miközben az eddiginél nagyobbat nyögök. Kipirulva, izzadva élvezek ujjai köré.
- Kár volt fürdenünk - kuncogok kábultan. Hallom Harry szórakozott kuncogását. Nőiességemtől indítva ajkaim felé csókokkal halad, míg el nem éri a célt, amit egy hosszú és szenvedélyes csókkal pecsétel meg.

Végül Harry alattam köt ki. Nyakára tapadok, amit lila folttal jutalmazok. Harry csak morgolódik alattam, fenekembe markol, mire aprót nyögök. Elindulok csókjaimmal lefele. Izmos, szeretett mellkasát szívásokkal borítom. V-vonalán végig nyalok. Felpillantok rá, mikor pénisze makkját kezdem nyalogatni. Harry teljesen önkívületi állapotban mormog, ajkai elnyílva. Szemeit lehunyva, gyors levegővételek közepette löki fel csípőjét.

Combjára simítok, majd lassan számba engedem merev tagját. Harryt mintha valami ólomsúlytól szabadítanám meg, úgy sóhajt fel. Várok egy keveset, fejemet ütemesen mozgatni kezdem, minél mélyebbre engedve számba méretét. Harry remegő ujjakkal túr hajamba.

Lassan leengedem férfiasságát torkomon, s egy aprót nyelek. Ekkor meghallom Harry hangos, de egyben mély nyögését. Megremeg alattam, örömnedve végig csúszik torkomon. Lassan felhajolok, majd ajkaimat az ő piroslóira nyomom. Derekamnál átkarol miközben csókol.

Átfordít hátamra, s lábaim közé fekszik. Meghúzza alsó ajkamat, melyből minimális vér serken ki, de ennyi belefér, nem? 

Végig simít combjaimon, makkját megérzem bejáratomnál, mire összerezzenek. Végig simítok hátán. Állkapcsomba harap, mire felnyögök. Ebben a pillanatban megérzem, ahogy alulról kitölt. Hátam megfeszül, nagyot nyögök, lábaimat derekára bilincselem. Harry melleimet csókolva kezd el mozogni, keze fenekemen van. Vállába markolok, csípőmet fellökve.
Egyre gyorsabb ütemet követ, én pedig egyre többször nyögök, ahogy ő is.
Érzem, már nincs közel az orgazmus, apón Harry farka köré feszülök mielőtt a lehető legjobban megtörtént volna. Lábujjaimat behajlítom, nevét nyögtem, miközben egész testben megremegek. Harry követett, izmai megfeszültek, s pár levezető lökés után mellém omlott.
- Szeretlek! - súgja halkan, miközben betakar minket. Felpillantok rá, majd arcomat nyakhajlatába bújtatva kezdek suttogni fülébe.
- Én is szeretlek! - mondom halkan, szememet lehunyom és isteni illatát beszippantva aludtam el.

Érzem, ahogy egy ujj siklik végig derekamon, cikázva csípőcsontomon, le fenekemre, amibe később belemarkol. Selymes ajkak cirógatják ütőeremet. Egy kemény mellkas indít csatát enyémmel. Lehunyt szemekkel, kissé fáradtan nyitom ki szemeimet, s nézek fel Harry-re.
- Hmm...jó reggelt! - mondom halkan, szemeimet dörzsölgetve. Hallom halk, rekedtes reggeli kuncogását. Csókjaival áttér állkapcsom vonalára, majd megcsókol. Aprót sóhajtok a kellemes reggeli üdvözléstől, miközben végig cirógatom mellkasát. A mámor lassan a végéhez közeledik.

Felöltözve állok a kocsija mellett, várva, hogy elinduljunk. Elgondolkodok, mi van, ha jobb lenne, hogyha előbb megkeresnénk Harry nővérét? És együtt mennénk el Green-hez?

Igen, ezt fogom tenni.

Harry ballag felém, a kocsi kulccsal a kezében.

- Nem Green-hez megyünk, hanem megkeressük a nővéredet - mondom, mikor már elég közel van hozzám. Harry le néz rám, arcán döbbenettel.

- Nem, felejtsd el!