3.Rész

Sziasztok!

Köszönöm szépen a kommenteket, és a majdnem 28 ezres megtekintést.

Jó olvasást, várom a kommenteket.

Csóók

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Lemerevedek. Torkom kiszárad, a kezem, amivel a függönyt szorongatom remeg. Pár percig, még néz engem, majd elfordítja fejét, és kiszáll az autóból. Haja meglibben a lenge szél miatt, ami megmaradt a viharból.

Haja sötét, oldalt lenyírt. Arcát kisebb borosta takarja, ami férfiasabbá teszi. Nem lehet idősebb nálam, esetleg csak egy-két évvel.

Ismerős. Mintha már láttam volna valahol.

Felső testét egy egyszerű fekete v nyakú póló takarta, és egy fekete bőrkabát.

Vékony lábait fekete nadrágba bújtatta, ami szépen kiemelte combjait.

Hanyagul csapta be a kocsi ajtaját. Megfordul, majd kecsesen megkerüli a hatalmas járművet.. Beharapott ajkakkal figyelem továbbra is. Az ajtóhoz ballag, és bekopog.

Pár perc eltelik, míg az ajtót ki nem nyitja egy mosolygós lány. Számomra ismeretlen.

Lassan méri végig a srácot, mire hirtelen a mosoly lehull arcáról. A fiú meglöki vállával, majd bemennek.

Fejemet megrázom, és el lépek a függönytől. Ez hülyeség. Nem kellene itt kíváncsiskodnom. De ha egyszerűen rohadtul érdekel a dolog.

Sóhajtva lépek vissza az ablak elé, és elhúzom a függönyt. A párkánynak dőlök, úgy figyelem tovább az eseményeket. Hirtelen egy durranás csapja meg fülemet. Rémülten nézek az ablakra. A ház felől hangos női sikoly tör fel.

Remegésem újból fogságul veszi testemet. Lábaim remegnek, alig tudom magam tartani.

Lenézek a párkányra, amit kétségbeesetten fogok meg, majd az ablakra nézek.

Szemeim kétszeresére nőnek. Légzésem bent reked. A gyomrom liftezik.

Szemezek a fiúval, egyenesen éj fekete íriszeibe nézek. Ajkain mocskos mosoly játszik. Beharapja alsó beszélőkéjét, kezét fel emeli, így meg látom a fekete pisztolyt.

Elengedem a függönyt, és hátrébb lépek. Fel sem tudom fogni, hogy mi történt alig egy perccel ez előtt. Hitetlenkedve rázom fejemet, és kétségbeesetten rohanok fel a lépcsőn. Bevágom szobám ajtaját, és az ablak elé sétálok. Örült módjára húzom le a redőnyt, felkapcsolom a kislámpát, és az éljeli szekrénybe kutatok.

Kihúzom a pisztolyt, és hanyagul dobom az ágyra. Felkapom a szekrényről a törülközőt, és a fürdő fele indulok.

Megtorpanok, mikor csengetnek. Ezer meg egy gondolat fut át agyamon. Mi van ha az a srác az?

Ledobom kezemből a törülközőt, s kezembe veszem a fegyvert. Hangosan, kapkodva veszem a levegőt. Már három éve nem öltem embert. Nem hiszem, hogy képes lennék rá. Vagyis... vagyis... nem tudom.

Lerohanok a lépcsőn, s mint egy betörő úgy osonok a bejárati ajtó elé.

Gyerünk Ann... menni fog.

Egy rántással nyitom ki az ajtót, miközben az illetőre fogom a pisztolyt, és lehunyom szemeimet.

Semmi zaj, semmi. Ez.. ez túl nyomasztó. Valami itt nincs rendben...

Lassan nyitom ki szemeimet.

- Ann! Mi az istent művelsz? - néz rám felhúzott szemöldökkel El. Zsebembe süllyesztem a fegyvert, és kissé idétlenül vakarom meg fejemet.

- Izéé.. csak.. csak kipróbáltam a közel négy éve nem használt pisztolyomat!- dadogok zavartan, és el állok az útból, hogy be tudjanak jönni.

Elhaladnak előttem. Perrie eléggé furcsa szemmel méreget, ahogy elhalad előttem, de nem fordítok nagy figyelmet.

Levetik kissé még vizes kabátjukat, és a konyhába sétálnak. Erőt veszek magamon, és én is utánuk sietek. Alsó ajkamat beszívom, és a szekrénybe kezdek el kutatni.

Kiveszek négy bögrét, s keresek tea filtert.

A bögréket megtöltöm langyos vízzel, és mindegyikbe rakok egy filtert, és négy teáskanál cukrot.

A lányok elé rakom az italokat, majd a pultra ülök. Mosolyogva köszönték meg a langyos italt, és lassan kortyolni kezdték.

- Mit vettetek? - kérdezem kíváncsian.

Nathasa felnéz poharából, megnyalja alsó ajkát, majd bele kezd.

- Csupán csak egy két dolgot. Bent vannak a kocsiban a szatyrok, csak ki kell őket pakolni. - kezdi el kevergetni teáját, amit végül megiszik. 

A többiek is megitták a teájukat, és kimentünk. Felnyitom a csomag tartót, majd kiveszek két nagy szatyrot, és a házba sietek.

A pultra rakom a csomagokat, és pakolni kezdek. Eközben a többiek mindent behordanak. 

Sikeresen kipakolunk, elköszönünk egymástól, és mindenki fel megy a szobájába. Sóhajtva kapom fel a törülközőmet, majd a fürdőbe ballagok. 

Megengedem a vizet, és lekapom magamról a ruháimat amik a szennyes tartóba kerülnek.

Hajamat kontyba fogom, majd beszállok a kádba. Elzárom a csapot, és a habok közé merülök. Hátra dőlök, és élvezem a csendet. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szemeim kipattannak, megrázom fejemet.

Úgy tűnik, hogy elaludtam. A víz kihűlt, olyan érzésem van, mintha egy jégtömbbe lennék zárva.

Lassan ülök fel, kihúzom a dugót, megmarkolom a kád szélét, és lassan kiszállok.

Testem köré tekerek egy törülközőt, majd alaposan áttörölöm testemet.

Felveszem a pizsamámat, megmosom a fogamat, s vissza megyek a szobába.

Leoltom a kis lámpát, és befészkelem magam az ágyba. 

A fal fele fordulok, majd pár percen belül el is alszok.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fáradtan, kissé kómásan kocogok le a lépcsőn, és a konyhába megyek. A házban csönd honol. Úgy tűnik, hogy itt hagytak.

Ásítva lépek a kávé főző elé, majd töltök magamnak kávét.

Körbe nézek, a mai újságot keresve, de sehol nem látom. Lerakom a poharat, majd még pizsamában kilépek az udvarra.

A lenge, kissé forró meleg reggeli levegő azonnal megcirógatja arcomat. Megnyalom alsó ajkamat, és a posta ládához sétálok.

Körbe nézek, tekintetem megakad ugyan azon az autón, amit tegnap láttam.

A szembe szomszéd előtt parkol.

Most csapott meg a felismerés, miszerint én egy gyilkolás szem és fül tanúja voltam.

Az autóban most más ül. Magasabb mint az a fiú aki tegnap a járműben ült. Csupán csak az arcát tudom kivenni, a sötétített ablak miatt. 

Kiveszem a levelet. E cselekedet közben mind végig éreztem egy tekintet ami szinte a vesémig hatolt. 

Lassan megfordulok, és befele sietek. A szobámba megyek, az ágyra fekszek, majd kezembe veszem az újságot.

Lapozni kezdem, tekintetem megakad egy cikken. 

" Kié London?" címmel.

Szemöldökömet felhúzom, és olvasni kezdem a cikket. 

" Mai témán nagyjából a címről szól. Tegnap volt pontosan négy éve, hogy a hírhedt maffia vezető, Sam Taylor-t, és feleségét megölték. Azóta csupán csak találgatásból állnak a napjaink.

Ki lehetett a gyilkos?

Miért ölték meg őket?

A nyomozás végül lezárult. Bizonyíték hiánya miatt felfüggesztették az ügyet, ami mára már a süllyesztő alján van. Egyesek szerint.

Viszont van két ember. Ann Tayor, és Harry Styles.

Kezdjük Styles-el.

Miután Sam Taylor eltűnt az élők sorából, rejtélyes módon meg haltak Harry szülei is.

Állítása szerint Sam lánya, Ann Tayor volt a tettes.

Ma pedig három napja hogy meg halt Tom Styles, a maffia másik fejese, és kedvese Anne Cox.

Ami pedig a címet illeti, vajon kit illet a mi szeretett városunk/ országunk, London?

Ann Taylor-t, vagy Harry Styles-t.? "

Felkorhanok, és a sarokba dobtam a szennylapot.

Ilyet leírni egy újságba. Komolyan megkeresem a szerkesztőt, és kinyírom.

Hogy lehet ezt megírni egy újságba? Látszik, hogy nem tudnak másról írni. 

Sőt! Styles-t az eset óta nem is láttam, és nem is akarom.

Viszont, gondolkoztam a dolgon, hogy elmegyek a szülei sírjához. Tudom, nem kellene, de valami..valami húz, hogy menjek.

Sóhajtva rázom meg fejemet, és lassan fel ülök. A szekrény elé lépkedek, felveszek egy kevésbé meleg ruhát, majd megfésülködök.

Hajamat felkötöm, felveszem a cipőmet, felkapom az újságot, majd lerobogok a lépcsőn.

A konyhába sietek,  a kukába hajítom a szennylapot, és felkapom a kocsi kulcsomat. 

Bezárom magam mögött az ajtót, és az autóm fele megyek. Fel pillantok, az autó még mindig ugyan ott parkol.

A zár kattan, és kinyílik. Az ajtó. Lefagyok.

Szívem eszeveszetten dübörög, torkom kiszárad, légzésem benn reked. Kezem, amiben a kulcsot szorongatom, remegni kezd. 

Lehetetlen.

Göndör haja meglibben a lány szellőben. Arca komor. Mintha egy horror, akció filmből lépett volna ki.

Maga mögött hangosan csapja be az ajtót, kezeit hanyagul vágta zsebébe. 

Fejemet durván rázom meg, és kapkodva ülök be az autómba, és remegő kezekkel indítom el az autót.

Kitolatok, és a gázra taposok. Lehetetlen.. nem... nem.. nem..

Idegesen csapok a kormányra, mikor a piros lámpánál megállok.

Mi a faszért nem tudott előbb jönni, vagy inkább soha?

Nem kell, hogy itt legyen.

Számomra minden befejeződött kerek négy éve. Azóta úgy ahogy minden vissza állt a réi kerékvágásokba. 

Fék csikorgások közepette parkolok le a temetőnél.

Kiszállok, morogva vágom be magam mögött az ajtót, majd bemegyek a kovácsolt kapun.

Csak bolyongok a sírkövek között, majd az utolsó sorhoz érek. Elhaladok szüleim sírja előtt, amire fél szemmel ránézek.

A kelleténél sokkal több gyertya ég.  Felhúzott szemöldökkel sétálok vissza, és letérdelek a gyertyák elé.

Egy kitűnik a pirosak közül. Egy fekete.

Olyan benyomást ad, mintha a család fekete bárányáról lenne szó.

Felemelem a szinte újnak nevezhető gyertyát, amihez egy vizes papír van tapadva.

Az írás kissé el van mosódva. Az eső miatt. 

" Visszatértem. ''