30.Rész+ 1 ÉV!

Drága, szeretett olvasóim!:)

Hát igen, ezt a pillanatot is megéltük. Az Enemies kereken ma egy éves. Egy éve, és három hónapja tartózkodok a blogger világban. Rengeteg mindent köszönhetek nektek. Számomra az írás szinte már az életemmé vált. Imádok írni, minden formában. A kommentekkel, feliratkozásokkal, megtekintéssekkel egyre több biztatást kapok tőletek, nap mint nap, még ha az csak két komment. A lényeg, hogy kapok tőletek visszaigazolást, véleményt. Elmondhatatlanul szeretlek titeket! 

A kommenteket ezúton is köszönöm, ahogy a megtekintést is:)

A rész megírásakor egy DALT hallgattam, amit akár ti is meghallgathattok, miközben olvastok. Előre is kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!:)

Jó olvasást kívánok mindenkinek:)

Taylor xx

* Harry szemszöge *

Az indulatok teljesen dúlnak bennem, miközben vissza ülök a helyemre. Francba... Elbasztam. Egyáltalán nem akartam megdugni, csak le akartam itatni, és kiszedni belőle a széf kódját, de elbasztam. Helyette inkább megdugtam a mosdóban. Nagyon díjnyertes teljesítmény, Styles. 

Morgolódva kérek még egy újabb italt, s míg várom, hogy a csákó elém tegye, körbe nézek. Észre veszem Ann-t, aki kissé feszengve megy oda Louis-ékhoz. Motyog valamit az egyik barátnője fülébe, majd távozik. Az italomat meghozzák, amit lehúzok, kifizetem, és felpattanok a helyemről. Tekintetemmel Zayn-t keresem, aki egy kis barna hajú, telt csajszit fűz. Vigyorogva forgatok szemet, majd haveromhoz sietek. Kezemet vállára teszem, mire rám néz.

- Gond van, Haver? - kiabálja túl a zenét, miközben ölébe húzza a csajt, aki ,, kicsit sem feltűnően" Zayn ,,kiscsákójára" teszi kezét. 

- Tipli van, most - nézek rá komolyan, és fejemmel a kijárat felé biccentek.

- De..de..naaa! Hazz! Kérlek! Maximum én had maradjak itt! - nyög fel, és könyörögve néz rám. Morogva fogom meg a csajszi alkarját, és felrángatom. 

- Figyelj, cica! Szép ez meg minden, de legalább itt ne szopd már le a buli közepén. Köszi, szevasz! - végezetül felrángatom Zayn-t, és a többiek felé terelgetem.

- Srácok, indulunk! Dolgunk van! - nézek végig rajtuk jelentőségteljesen. Liam kapcsol először, majd sóhajtva néz Danielle-re, végül elköszön mindenkitől és feláll. Vállára teríti kabátját, megvárja Louis-t is. Ám Niall nehezebb esetnek bizonyul, akárcsak Zayn.

- Niall! Könyörgök! Az enyelgést hagyd meg a lányoknak! - forgatok szemet. Hosszas percek elteltével Niall feláll, elköszön a lányoktól, majd a kijárat fele indulunk. Kiérve a helyiségből egyből megcsap a hideg, londoni időjárás.

- Minek is kellett eljönnünk? - néz rám kérdőn Liam, miközben hajába túr.

- Menjünk. Út közben elmondom - teszem kezemet zsebre, és elindulok. Végül elmesélem a srácoknak a történteket, akik kissé meglepetten néznek rám.

- Te komolyan hajlandó voltál arra, hogy a kód megszerzése helyett inkább megdugod Ann-t? - röhög fel Zayn, miközben megveregeti vállamat. Szikrákat szóró szemekkel nézek le rá.

- De ne aggódj, még nem vagyok olyan kiéhezett, szex örült, mint egyesek - hümmögök, ezúttal vigyorogva. Zayn egyből megkomolyodik, és a házhoz érve vállat ránt.

- Legalább esténként nem én verem ki, hanem leszoptatok valakit - néz rám jelentőségteljesen. Meglököm vállánál, így majdnem beesik a kapun, de Louis megfogja.

- De ma nincs veled senki sem, szóval kénytelen leszel magadhoz nyúlni - röhög fel Louis, miközben előre rohan, kinyitja az ajtót, és mielőtt Zayn utána rohanna, ránk csapja az ajtót. Niall, Liam és Én nevetve mentünk Zayn mögé, aki az ajtót verdesi.

- Kurva anyádat, Tomlinson! Nyisd ki azt a kurva ajtót, had verjelek agyon - dörömbölt. Röhögve tettem kezemet Zayn vállára, és próbáltam megkomolyodni.

- Zayn! Louis nem fogja kinyitni az ajtót! - végül elröhögöm magamat, s mikor Zayn idegesen vizslat, inkább befogom. Szótlanul adom kezébe az én kulcsomat, amivel azonnal kinyitja az ajtót, majd berohan. Mindent maga mögött hagyva rohan az emeletre, s már csak Louis kislányos sikolyát hallom meg. Fej rázva kapcsolom fel a villanyt, és Niall-ra és Liam-re nézek.

- Össze kellene őket szedni. Az a helyzet, hogy nem hiába jöttünk haza. Azon kívül amit elmondtam, van még más is. Ha Zayn-éket leállítjuk, utána mindent elmondok - az emeletre bökök, ahova felmegyünk. Benyitok Louis szobájába. Zayn és a szoba tulajdonosa az ágyon ülnek, és vigyorogva bökdösik egymást. Mi, hárman az ajtóban ácsorogva, homlok ráncolva figyeljük őket.

- Zayn! - szólal meg mellőlem Liam. Az említett ártatlan szemekkel néz ránk, miközben folyamatosan bökdösi Louis-t

- Hm? - 

- Megütötted Louis-t? - kérdezi ezúttal Niall. Zayn megrázza fejét, majd feláll.

- Nem bántom a haveromat- rázza meg fejét. Louis is feláll, s halványan elmosolyodik.

- Gyertek, menjünk a garázsba, beszélnem kell veletek! - lököm el magamat az ajtófélfától, és lemegyek. Lemegyünk a garázsba, ahol Niall felkapcsolja a lámpát. Leülök az egyik székre, göndör tincseim közé túrok, és sóhajtok. 

- Az a helyzet, hogy ameddig hazaballagtunk, gondolkodtam. Mivel én engedtem a testi gyönyörnek a kód helyett, ezért adunk egy kis rámutatást Ann- nek, és a barátnőinek - harapok ajkamba, elfojtva egy gonosz vigyort, de végül kikívánkozik.

- Nem árthatsz Nathasa-éknak - szólal meg Niall, fej rázva. Ki más, ha nem Ő lenne az, aki nem akar ártani azoknak? Látszik, hogy totálisan bele van zúgva az egyikbe. Igazat megvallva én még mindig úgy vagyok vele, hogy értelmét nem látom annak, ha valamelyikünk is össze jönne Ann-el,vagy a barátnőivel. Nem lenne hosszútávú dolog.

- De árthatok Nathasa- éknak - gügyögöm fintorogva Niall arcába. - Leszarom, hogy így szereted, úgy szereted azt a kis csajt! - Ír barátom durcás arcot vágva néz rám, majd kiölti nyelvét.

- Szóval a lényeg az, hogy összeszedtek öt vasrudat, festékszórót, én pedig öt lámpát. A kést nem mondom, mert Zayn-nál mindig van - állok fel. Bólintanak. Liam elvonul, utána Louis, majd Zayn. Niall ugyan úgy ül a helyén, duzzogva.

Szemet forgatok, majd leguggolok elé.

- Könyörgök, Ni! Ne legyél már ilyen hisztis. Te is tudod, hogy miért csinálom, csináljuk azt, amiért - teszem kezemet térdére. Tekintete megenyhül.

- Ígérd meg, hogy nem fogod Nathasa-t bántani! - 

Fintorogva forgatok szemet.

- Nem fogom bántani, csak menjünk már - állok fel. Végül mi is a házba megyünk. Össze szedem az öt lámpát. Ismét a garázsba megyünk.

- Liam, ittál? - nézem az említettre, miközben kezébe dobom az egyik autó kulcsát.

- Most a vesém miatt nem - megy a kocsihoz. A csomagtartót felnyitja, majd beteszi a festékszórót, és a vasrudakat. Beszállunk a kocsiba, Louis, Zayn és Niall hátra, míg Liam és Én előre ülünk. 

Lediktálom neki a címet, s mikor megérkezünk leparkol. 

Liam a kezembe ad egy vasrudat. Kezükbe nyomok egy - egy lámpát. Elvigyorodok és végig nézek rajtuk. 

- Annyi a dolgotok, hogy romboljatok. Zayn. A késsel húzd le a tapétát, és majd szólj ha meg van.! Egy vörös festékszórót hagyjatok nekem. Louis. Minden egyes szekrényt dönts el Niall segítségével. Liam és Én betörjük az ablakokat, üvegeket, és a székeket kidobáljuk. Ennyi lenne. Jó mókázást - mondom vigyorogva. Az üzlet egyik ablakához lépek, s nekivágom a vasrudat. Hangos csörömpölés töri meg az utca csendjét, minek hatására pár kutya is felugat.

Hallom, ahogy Zayn felkuncog, majd betöri az üveg ajtót, és bemegy. Felkapcsolja a lámpát,amit.letesz valahova, hogy lássa a falat és barbár módra elkezdi bontani a tapétát. Louis és Niall utána mennek, az üveges bútorokat eldöntik, így az üvegszilánkok elárasztják az egész padlót. Minden ablakot kitörünk Liam-el, majd mikor Zayn szól, hogy végzett az egyik fallal, felkapom a lámpámat, és haveromhoz sietek. Hümmögve nézek a "művére", majd mikor Zayn a kezembe dob egy festékszórót, picit megrázom, majd elkezdek írni a falra.

,, Kurva!

Ezt az üzenetet vedd amolyan figyelmeztetésnek!

Tegnap hatalmas hibát követtem el. Igazából a tervem mindaddig jól ment, míg leitattalak, de utána már kevésbé. Nem akartam utánad menni a mosdóba, de a fejembe szállt az alkohol. Szóval ja. A szavaim nyomatékosítása érdekében eljöttem a srácokkal a haverod üzletébe. Új dizájnt terveztünk a boltban, remélem tetszik. 

Ne aggódj, a következő az Te leszel. Én Téged foglak átrendezni, sok - sok szeretettel. "

Vigyorogva lépek hátra és jobban megnézem a szöveget. A vörös még inkább ijesztő a fehér falon, főleg, hogy majdnem minden egyes szónál a festék lecsúszott az alsó betűkre. Zayn felnevet, majd megpaskolja vállamat.

- Szép munka, Hazz! - röhög fel, mire én is felnevetek, s bólintok. Louis, Liam és Niall mellén állnak, úgy bámulják az üzenetet.

- Totálisan úgy érzem magamat, mintha egy nyomozós filmben lennénk. És mi vagyunk a gyilkosok, akik üzenetet hagynak a falon. Ahogy a The Mentalist-ban Red John - szólal meg Niall, miközben felnéz rám.

Hümmögök egyet, majd vállat rántok. Megfogom a lámpámat, és végig fésülöm vele a helyiséget.

- Kitettünk magunkért. Hogy Niall szavaival éljek; akárcsak Red John - harapok vigyorogva ajkamba. 

Végül összeszedjük a cuccainkat és a kocsihoz ballagunk. 

- A nap már ébredezik. Jobb, ha mihamarabb elhúzzuk a csíkot - szállok be a kocsiba, majd bekötöm magamat.  Végül hazahajtunk, az utat csendben tesszük meg. Néha Louis röhög fel, mikor Niall megböki az oldalát, de ettől eltekintve csendbe vagyunk.

Kiszállok a kocsiból, a lámpákkal a kezembe megyek be a házba. Feltrappolok a szobámba, az ajtót bezárom, majd leteszem a lámpákat az asztalomra. Kinézek az ablakon, és vigyora sóhajtok.

- Szép munka, Styles! Apád büszke lenne rád - hümmögök vigyorogva, és lehúzom ingemet. Hajamba túrok, és a fürdőbe ballagok. Megmosom arcomat, s levetkőzök. Beállok a zuhany alá, végig nézem, ahogy végig siklanak a vízcseppek mellkasomon.

Kiszállva a zuhanykabinból, megtörülközök, tiszta bokszert húzok, majd a szobába ballagok. Egy ásítást követően az ágyba dőlök, magamra húzom a takarót és pár perc múlva már alszok is. 

***

Ajtócsapódásra kelek fel. 

- Harry! Ébredj! - hallom meg Niall hangját, elég közelről. Nyöszörögve fordulok a fal felé, és fejemre húzom a takarót.

- Harry! Most komolyan! Ébredj már! Beszéltem Nathasa-val... - fejemet egyből felkapom, majd egy ásítást követően felülök.

- Mit mondott a csajod? - kérdezem rekedtesen. Niall elpirul, majd egy köhintéssel próbálja magát rendbe szedni.

- Nem..nem a csajom -

- Még - vigyorgok, s felállok. A szekrény elé lépek, majd felveszek egy fekete farmert.

- Szóval azt mondta, hogy Ann totálisan kiborult, ahogy Michael is, az üzlet tulajdonosa - vigyorom egyenesen levakarhatatlan. Felveszem ingemet, majd felé fordulok.

- A többiek már felkeltek? - Niall bólint, és ő is feláll, szőke tincsei közé túr.

- Jó, akkor megyünk. Kicsit üdvözöljük a bolt tulajdonosát - Niall kissé meglepetten néz rám, nem tudja hova tenni kijelentésemet.

- Mire készülsz? - huncut vigyorral rántok vállat, majd kimegyek a szobából. Lemegyünk a konyhába, ahol a többiek vannak. Megreggelizünk, végül az én kocsimba szállunk, és elindulunk. Az utat végig beszéljük, minden féle dologról. Befordulok az utcába, s kicsit lassabban megyünk el a házak előtt. A dombnál járva észreveszek egy alakot, aki az üzlet előtt söpör. Nevetni kezdek, mikor felismerem Ann-t.

- Hát ez... erre nem találok szavakat - mondom, miközben megállok az üzlet előtt. Lehúzom az ablakot, s Ann-re nézek. Fejét felkapja, mikor felismer, ezer meg egy érzelem siklik végig arcán. A fiúk mellettem, s mögöttem mind nevetnek. Kicsatolom magamat, majd kiszállok. 

Vigyoromat elrejtem, miközben lazán nekidőlök a kocsim oldalának.

- Hát itt meg mi történt? - nézek kőrbe, és ajkamba harapok. 

Ann egy egyszerű mozdulattal dobja le a söprűt, majd elém ballag. Alig van tőlem két lépésnyire, szemei idegesen csillognak. Kezét csípőre teszi, ami még inkább nevetségessé teszi kinézetét. Kedvem lenne a képébe röhögni.

- Kibaszottul nagy képed lehet, ha még ezek után ide mersz jönni! - sziszegi összeszűkített szemekkel. Végül nem bírom ki, a képébe röhögök, és egy egyszerű mozdulattal kikerülöm.

- Nekem mindig is nagy képem volt, ha még nem vetted volna észre. És amúgy is, nem hozzád jöttem - köpöm felé vigyorogva a szavakat, majd bemegyek az üzletbe. A falra nézek, ahol még mindig ott díszeleg a pár órája alkotott művem. Így, nagyobb fénynél sokkal szebb.

Zsebre csapott kezekkel kerülöm ki az utamba álló eldőlt szekrényt, s polcot. A pult mellett, jobb oldalt lévő ajtó kinyílik, és egy fekete hajú, piercinges csákó jön ki. Köhintek egyet, mire rám néz. Egyből felismer, vonásai megfeszülnek, keze ökölbe szorul, amin én csak jót vigyorgok.

- Mit keresel itt? - lép egyre közelebb, szemei idegesen fürkésznek. 

- Hozzád jöttem - rántok vállat - Hogy vagy ezután a trauma után, Haver? - a becenév hallatán elfintorodik, majd a falon lévő üzenetre mutat.

- Ez a te műved? - hangja kicsit sem nyugodt, sőt. Inkább nevezhetném agresszívnak. Az üzenetre nézek, és megrázom fejemet.

- Én soha nem ártanék neked - nézek rá ártatlanul, egy gonosz vigyorral.

- Te beteg vagy, Styles! - 

- Nem. Csupán csak bosszú szomjas - indulok a kijárat felé, de félúton vissza fordulok. - Oh! Ezt mind - mutatok körbe - köszönd a kis barátnődnek - kacsintok rá, végül kimegyek. Szó nélkül megyek el Ann mellett, beszállok a kocsiba, elindítom. A lányra nézve kacsintok egyet, és már ott sem vagyunk.