33.Rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy így eltűntem, de időközben elhunyt a nagymamám, nem nagyon volt kedvem írni. De próbálom behozni a lemaradásaimat. Időközben megnyitott az új blogom, a DISTURBYA, ha gondoljátok nézzetek be, a prológus már felkerült, iratkozzatok fel, hagyjatok magatok után nyomot.

Köszönöm a kommenteket (igaz megint megfogyatkoztatok, amit szomorúan tapasztalok).

Meglett a 100 feliratkozó, yeah! Köszönöm, ahogy a 70 000 megtekintést is!

Kellemes olvasást, kommenteket várok, remélhetőleg picivel többet.

* Ann szemszöge *

Szám betömve, karjaim és lábaim kikötözve, testem libabőrös. Folyamatosan remegek, a hideg minden egyes pillanatban megcsapja testemet.

Sötétség.

Fehérneműben, kikötözve simulok a falhoz, már-már ájultan. A levegő fagyott, torkom kapar, látásom homályos. Hogy kerültem ide? Az időérzékem egyenlő a semmivel. Halvány lila fogalmam sincs, hogy este van, vagy nappal. Hogy milyen nap van.

Az ajtó szépen lassan kinyílik, a villany felkapcsolódik. Megrökönyödve találom magam szemben a saját pincénkkel, és Harryvel. Kezében egy ásványvizes palack. Homlok ráncolva nézek rajta végig, miközben karomon rántok egyet, mire a kötél még jobban csuklómba fúródik. A fájdalomra felszisszenek, fejemet oldalra fordítom, próbálom magamat nyugtatni, de egyszerűen nem megy. Hallom Harry lépteit, míg végül elém lép. Szemem sarkából látom, ahogy leteszi a palackot, és vissza fordul felém. Kezét államra simítja, fejemet maga felé fordítja. Összerezzenek, a levegőt szinte kapkodom, miközben remegve nézek fel rá. Kiveszi számból a ruhát, mire köhögök egy sort. Képtelen lennék megszólalni. Fejemet elfordítom, szinte sóvárogva nézek az ásványvizes palackra, ami oly' hívogató.

Harry nem szól semmit, a palackér nyúl, szememmel követem tettét, és ajkamba harapok. Lecsavarja  a kupakot, ami halk csattanással érkezik a betonra.

- Kérsz vizet? - hangjától összerezzenek, és félve bólintok. Izmai megfeszülnek, hátrább lép. Olyan hirtelen történik minden; tömérdek mennyiségű víz csapódik testemre, mire összerezzenek. Fejemet megrázom, így a vízcseppek lecsordulnak arcomról. Hitetlenkedve nézek az előttem álló férfira, aki vigyorogva néz végig vizes testemen.

- Nem hallottam a választ! - emeli fel hangját. Lábamon rántok egyet, s fájdalmasan felszisszenek. Lábaim olyannyira remegnek, hogy sikeresen összeesek. Térdem hangosan koppant, s az alattam lévő vizes tócsába térdelek. Fejem előre bukik, testemet rázza a hideg. Hallom, ahogy Harry felnevet, majd elém lép. Belemarkol hajamba, fejemet hátra húzza. Fájdalmasan nyögök fel, és könnyes szemekkel nézek rá.

- Még mindig nem kaptam választ! - ordít képembe. Érzem, ahogy pár, forró könnycsepp csordul végig arcomon, amit legszívesebben letörölné, csak hogy ne lássa, mekkora fájdalmat is okozott most evvel. Próbálok magamon erőt venni, hogy legalább két értelmes, rendes szót ki is tudjak nyögni.

- K..kérek vizet! - mondom remegve, kissé szipogva. Harry ujjait kihúzza fürtjeim közül, erőszakosan szorítja meg államat és már számba is tolja az üveg "csőrét". Nagyokat kortyolok a vízből, ami végig szalad torkomon, elsimítva a kaparó érzést, ami eddig nem hagyott békén.

Még inni akarok, de Harry kirántja számból az üveget, és vissza lép kettőt. Ajkamba harapok, és krákogok egyet. Valamivel jobban vagyok, hála annak, hogy egy kis vízhez jutottam. Ám, most egy új dolog jött helyette. A fehér melltartóm kissé vizesen simul mellkasomhoz, karjaim még mindig vizesek.

Remegve nézek Harryre, ki ajkát harapdálva figyel.

- Szóval. Kíváncsi vagyok arra, hogy tudod- e miért vagy kikötözve? - fejemet megrázom, majd lesütöm tekintetemet. Ismét elém lép, fejemet hajamnál fogva emeli fel. Fájdalmasan szisszenek fel, érzem, ahogy ismét végig folyik pár könnycsepp arcomon. Ujjai fájdalmasan tépik hajszálaimat.

- Szóval, most jól figyelj, Édeske! Nyilván még rosszabbá akarom tenni a szentestédet. Mivel még csupán csak 11 van. Szóval. Ha most megmondod nekem a széfnek a kódját, szabad vagy. Én pedig szépen elvonulok a levéllel együtt! - vázolja a terveit egyszerűen, mire szótlanul, megrökönyödve nézek fel rá.

Most komolyan, mind ez a levélért van? Azért a kibaszott levélért? Én.. ezt nem hiszem el. Hogy van ehhez nyomra? Hogy képes ilyesmire, csak egy papírfecniért.

Fejemet megrázom, és ismét lehajtom fejemet.

- Az... az... nem fog menni - suttogtam magam elé, ám meghallotta. Arcomon egy pofon csattant, bőröm égett, éreztem, ahogy elzsibbad arcom, könnyeim újból utat törnek maguknak, lefolynak egészen államig, onnan pedig lecsöppennek melleimre.

Hallom, ahogy Harry is hangosan vesz levegőt, akárcsak én. Remegve fújom ki a tüdőmbe gyűlt levegőt, és könnyezve hunyom le szemeimet.

- Mi az, hogy nem fog menni? Hogy mersz nekem nemet mondani? - a képembe üvölt. Arcomra közepes mennyiségű víz csapódik. Egy pillanatra mintha minden megállna. Mindenhol csöpög rólam a víz, egyre inkább érzem, hogy gyengülök. Térdelek, még mindig, fejem erőtlenül bukik előre, már már kezeimet sem érzem.

- Kérdeztem valamit, Kurva! - a megszólításra lehunyom szememet, és hagyom, hogy az a bizonyos érzés magával ragadjon, minek hála elájulok.

Melegség. Evvel az egy szóval tudnám jellemezni azt, amit most érzek. Lábaim és kezeim fájnak, olyan, mintha le akarnának szakadni, de már nincsenek megkötve.

 Laposakat pislogva nyitom ki szememet. Ismét a magányos sötétségben találok magamat. Számomra a megnyugvást csak az ágy nyújtja, amin fekszek. Valaki betakart, és talán meg is mentett Harry-től. Hm...szép kis álom.
Léptek zaja töri meg a számomra nagy csendet. Az ajtó lassan kinyílik, a villany felkapcsolódik. Ajkamba harapva mérem végig a ,,megmentőmet" aki Harry. Kezében egy ásványvizes üveget szorongat, és egy tányért. Szememet inkább lehunyom, mielőtt még észrevenne. Remegve bújok jobban a takaróba, mikor meghallom lépteit, amik felém irányulnak. Miért nem burkolózhatok olyan varázspokrócba, mint amilyen a Harry Potter-ben volt? Csak hogy most az egyszer ne lásson.
Az ágy besüpped mellettem, érzem, ahogy a takarót felemeli, és becsúszik mellém. Picit hátrább csúszok, miközben rá nézek. Igaz, nem láthatja, mert hajam takarja arcomat. Hallom ahogy felkuncog, felemeli fejemet államnál fogva, és elsimítja szemembe lógó tincseimet. Elhúzom fejemet, és hátat fordítok neki. Megérzem kezét derekamon, mire legszívesebben eltolnám magamtól, de nem teszem. Félek a következményektől.
Arcomat tehetetlenül fúrom bele a fejem alatt lévő párnába. Érzem, ahogy végig siklik keze gerincem vonalán, majd fülemhez hajol.
- Most már hülye elennék azt hinni, hogy alszol. Engem sehogy sem verhetsz át, ezt már megtanulhattad volna, Drága Ann! Sőt. Emlékszel mit ígértem? Mi állt a falon lévő írásban? A következő Te leszel, akit át fogok rendezni! - mély, rekedtes hangjától egyre jobban megijedek. Könnyeim végig folynak arcomon, le a párnára. Lassan hasamra fordít, érzem, ahogy a nadrágom már nincs rajtam. Bugyit nem viselek. Meleg, már-már forró keze becsúszik pulcsim alá, amit leránt rólam. Melltartó nincs rajtam, legszívesebben felpofoznám, de nem teszek. Félek, sőt. Rettegek.
Erősen markol fenekembe, mire vállam megrezdül, és hangtalanul folytatom a sírást.
Hallom, ahogy lehúzza nadrágja cipzárját, végül teljes méretét magamban tudhatom. Felsikítok a fájdalomtól, erősen beleharapok ajkamba. Kezemmel el akarom magamtól tolni, ami csak kapálózás. Hosszú ujjai erőszakosan tapadnak csuklómra, és lenyom az ágyra. Lökései gyorsak, intenzívek. Egy kezével lefogja csuklóimat, míg másik kezét derekamra simítva markol bőrömbe, és lenyomja csípőmet az ágyra, így nem bírok mozogni.
Eszeveszett ütemben mozog ki-be, mellkasa hangosan csattan hátamhoz. Beleharapok a párnát borító finom huzatba, miközben hangosan felzokogok. Percek múlva Harry egy mély, férfias nyögés kíséretében élvez el, s lihegve omlik hátamra. Percek múlva lefejti ujjbegyeit csuklóimról, majd ledől mellém. Nem bírok mozogni. Fenekem sajog, a csuklóim fájnak, ahogy derekam is. Hajtincsek tapadnak nedves, könnyáztatta arcomhoz, amit elsimítok, és sírva húzom magamra a takarót. Hallom, hogy Harry felöltözik, feláll, végül távoz.
Ott hagy, összetörve, zokogva  az ágyon.
A fejembe fájdalom nyíllal, s álomba sírom magam.