33.Rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy így eltűntem, de időközben elhunyt a nagymamám, nem nagyon volt kedvem írni. De próbálom behozni a lemaradásaimat. Időközben megnyitott az új blogom, a DISTURBYA, ha gondoljátok nézzetek be, a prológus már felkerült, iratkozzatok fel, hagyjatok magatok után nyomot.

Köszönöm a kommenteket (igaz megint megfogyatkoztatok, amit szomorúan tapasztalok).

Meglett a 100 feliratkozó, yeah! Köszönöm, ahogy a 70 000 megtekintést is!

Kellemes olvasást, kommenteket várok, remélhetőleg picivel többet.

* Ann szemszöge *

Szám betömve, karjaim és lábaim kikötözve, testem libabőrös. Folyamatosan remegek, a hideg minden egyes pillanatban megcsapja testemet.

Sötétség.

Fehérneműben, kikötözve simulok a falhoz, már-már ájultan. A levegő fagyott, torkom kapar, látásom homályos. Hogy kerültem ide? Az időérzékem egyenlő a semmivel. Halvány lila fogalmam sincs, hogy este van, vagy nappal. Hogy milyen nap van.

Az ajtó szépen lassan kinyílik, a villany felkapcsolódik. Megrökönyödve találom magam szemben a saját pincénkkel, és Harryvel. Kezében egy ásványvizes palack. Homlok ráncolva nézek rajta végig, miközben karomon rántok egyet, mire a kötél még jobban csuklómba fúródik. A fájdalomra felszisszenek, fejemet oldalra fordítom, próbálom magamat nyugtatni, de egyszerűen nem megy. Hallom Harry lépteit, míg végül elém lép. Szemem sarkából látom, ahogy leteszi a palackot, és vissza fordul felém. Kezét államra simítja, fejemet maga felé fordítja. Összerezzenek, a levegőt szinte kapkodom, miközben remegve nézek fel rá. Kiveszi számból a ruhát, mire köhögök egy sort. Képtelen lennék megszólalni. Fejemet elfordítom, szinte sóvárogva nézek az ásványvizes palackra, ami oly' hívogató.

Harry nem szól semmit, a palackér nyúl, szememmel követem tettét, és ajkamba harapok. Lecsavarja  a kupakot, ami halk csattanással érkezik a betonra.

- Kérsz vizet? - hangjától összerezzenek, és félve bólintok. Izmai megfeszülnek, hátrább lép. Olyan hirtelen történik minden; tömérdek mennyiségű víz csapódik testemre, mire összerezzenek. Fejemet megrázom, így a vízcseppek lecsordulnak arcomról. Hitetlenkedve nézek az előttem álló férfira, aki vigyorogva néz végig vizes testemen.

- Nem hallottam a választ! - emeli fel hangját. Lábamon rántok egyet, s fájdalmasan felszisszenek. Lábaim olyannyira remegnek, hogy sikeresen összeesek. Térdem hangosan koppant, s az alattam lévő vizes tócsába térdelek. Fejem előre bukik, testemet rázza a hideg. Hallom, ahogy Harry felnevet, majd elém lép. Belemarkol hajamba, fejemet hátra húzza. Fájdalmasan nyögök fel, és könnyes szemekkel nézek rá.

- Még mindig nem kaptam választ! - ordít képembe. Érzem, ahogy pár, forró könnycsepp csordul végig arcomon, amit legszívesebben letörölné, csak hogy ne lássa, mekkora fájdalmat is okozott most evvel. Próbálok magamon erőt venni, hogy legalább két értelmes, rendes szót ki is tudjak nyögni.

- K..kérek vizet! - mondom remegve, kissé szipogva. Harry ujjait kihúzza fürtjeim közül, erőszakosan szorítja meg államat és már számba is tolja az üveg "csőrét". Nagyokat kortyolok a vízből, ami végig szalad torkomon, elsimítva a kaparó érzést, ami eddig nem hagyott békén.

Még inni akarok, de Harry kirántja számból az üveget, és vissza lép kettőt. Ajkamba harapok, és krákogok egyet. Valamivel jobban vagyok, hála annak, hogy egy kis vízhez jutottam. Ám, most egy új dolog jött helyette. A fehér melltartóm kissé vizesen simul mellkasomhoz, karjaim még mindig vizesek.

Remegve nézek Harryre, ki ajkát harapdálva figyel.

- Szóval. Kíváncsi vagyok arra, hogy tudod- e miért vagy kikötözve? - fejemet megrázom, majd lesütöm tekintetemet. Ismét elém lép, fejemet hajamnál fogva emeli fel. Fájdalmasan szisszenek fel, érzem, ahogy ismét végig folyik pár könnycsepp arcomon. Ujjai fájdalmasan tépik hajszálaimat.

- Szóval, most jól figyelj, Édeske! Nyilván még rosszabbá akarom tenni a szentestédet. Mivel még csupán csak 11 van. Szóval. Ha most megmondod nekem a széfnek a kódját, szabad vagy. Én pedig szépen elvonulok a levéllel együtt! - vázolja a terveit egyszerűen, mire szótlanul, megrökönyödve nézek fel rá.

Most komolyan, mind ez a levélért van? Azért a kibaszott levélért? Én.. ezt nem hiszem el. Hogy van ehhez nyomra? Hogy képes ilyesmire, csak egy papírfecniért.

Fejemet megrázom, és ismét lehajtom fejemet.

- Az... az... nem fog menni - suttogtam magam elé, ám meghallotta. Arcomon egy pofon csattant, bőröm égett, éreztem, ahogy elzsibbad arcom, könnyeim újból utat törnek maguknak, lefolynak egészen államig, onnan pedig lecsöppennek melleimre.

Hallom, ahogy Harry is hangosan vesz levegőt, akárcsak én. Remegve fújom ki a tüdőmbe gyűlt levegőt, és könnyezve hunyom le szemeimet.

- Mi az, hogy nem fog menni? Hogy mersz nekem nemet mondani? - a képembe üvölt. Arcomra közepes mennyiségű víz csapódik. Egy pillanatra mintha minden megállna. Mindenhol csöpög rólam a víz, egyre inkább érzem, hogy gyengülök. Térdelek, még mindig, fejem erőtlenül bukik előre, már már kezeimet sem érzem.

- Kérdeztem valamit, Kurva! - a megszólításra lehunyom szememet, és hagyom, hogy az a bizonyos érzés magával ragadjon, minek hála elájulok.

Melegség. Evvel az egy szóval tudnám jellemezni azt, amit most érzek. Lábaim és kezeim fájnak, olyan, mintha le akarnának szakadni, de már nincsenek megkötve.

 Laposakat pislogva nyitom ki szememet. Ismét a magányos sötétségben találok magamat. Számomra a megnyugvást csak az ágy nyújtja, amin fekszek. Valaki betakart, és talán meg is mentett Harry-től. Hm...szép kis álom.
Léptek zaja töri meg a számomra nagy csendet. Az ajtó lassan kinyílik, a villany felkapcsolódik. Ajkamba harapva mérem végig a ,,megmentőmet" aki Harry. Kezében egy ásványvizes üveget szorongat, és egy tányért. Szememet inkább lehunyom, mielőtt még észrevenne. Remegve bújok jobban a takaróba, mikor meghallom lépteit, amik felém irányulnak. Miért nem burkolózhatok olyan varázspokrócba, mint amilyen a Harry Potter-ben volt? Csak hogy most az egyszer ne lásson.
Az ágy besüpped mellettem, érzem, ahogy a takarót felemeli, és becsúszik mellém. Picit hátrább csúszok, miközben rá nézek. Igaz, nem láthatja, mert hajam takarja arcomat. Hallom ahogy felkuncog, felemeli fejemet államnál fogva, és elsimítja szemembe lógó tincseimet. Elhúzom fejemet, és hátat fordítok neki. Megérzem kezét derekamon, mire legszívesebben eltolnám magamtól, de nem teszem. Félek a következményektől.
Arcomat tehetetlenül fúrom bele a fejem alatt lévő párnába. Érzem, ahogy végig siklik keze gerincem vonalán, majd fülemhez hajol.
- Most már hülye elennék azt hinni, hogy alszol. Engem sehogy sem verhetsz át, ezt már megtanulhattad volna, Drága Ann! Sőt. Emlékszel mit ígértem? Mi állt a falon lévő írásban? A következő Te leszel, akit át fogok rendezni! - mély, rekedtes hangjától egyre jobban megijedek. Könnyeim végig folynak arcomon, le a párnára. Lassan hasamra fordít, érzem, ahogy a nadrágom már nincs rajtam. Bugyit nem viselek. Meleg, már-már forró keze becsúszik pulcsim alá, amit leránt rólam. Melltartó nincs rajtam, legszívesebben felpofoznám, de nem teszek. Félek, sőt. Rettegek.
Erősen markol fenekembe, mire vállam megrezdül, és hangtalanul folytatom a sírást.
Hallom, ahogy lehúzza nadrágja cipzárját, végül teljes méretét magamban tudhatom. Felsikítok a fájdalomtól, erősen beleharapok ajkamba. Kezemmel el akarom magamtól tolni, ami csak kapálózás. Hosszú ujjai erőszakosan tapadnak csuklómra, és lenyom az ágyra. Lökései gyorsak, intenzívek. Egy kezével lefogja csuklóimat, míg másik kezét derekamra simítva markol bőrömbe, és lenyomja csípőmet az ágyra, így nem bírok mozogni.
Eszeveszett ütemben mozog ki-be, mellkasa hangosan csattan hátamhoz. Beleharapok a párnát borító finom huzatba, miközben hangosan felzokogok. Percek múlva Harry egy mély, férfias nyögés kíséretében élvez el, s lihegve omlik hátamra. Percek múlva lefejti ujjbegyeit csuklóimról, majd ledől mellém. Nem bírok mozogni. Fenekem sajog, a csuklóim fájnak, ahogy derekam is. Hajtincsek tapadnak nedves, könnyáztatta arcomhoz, amit elsimítok, és sírva húzom magamra a takarót. Hallom, hogy Harry felöltözik, feláll, végül távoz.
Ott hagy, összetörve, zokogva  az ágyon.
A fejembe fájdalom nyíllal, s álomba sírom magam. 

32.Rész

Sziasztok!:)
Picit késtem, ami miatt elnézést kérek, de sok volt a dolgom. Köszönöm azt a 2 kommentet. LÉSZII! Csak egy picit több kommentet had kapjak! Jöhetnek a vélemények, tetszik - nem tetszik, stb.! Csak értékeljétek valahogy! Nagyon jól esne, ha tudnám, hogy jól csinálom e, vagy sem.
Köszönöm a feliratkozókat, már csak 2 ember kell!!

Jó olvasást:)

Taylor xx

* Ann szemszöge *

A házhoz érve leparkolok, majd kiszállok. Lenyomom a központi zárat, és bemegyek a kapun, az ajtó felé. Kopogok, és az ajtófélfának dőlök. Lábdobogást hallok, majd Zayn dugja ki a fejét. Kérdőn néz rám.
- Mit keresel itt? - ráncolja homlokát.
- Hol van Harry? - kérdezek vissza, miközben be akarok menni mellette, de nem enged be. Kezét vállamra téve tol vissza.
- Honnan veszed, hogy megmondanám? - vigyorodik el gonoszul. Állkapcsomat összeszorítom.
- Szóval? Itthon van? - harapok ajkamba, miközben felnézek rá. Lábdobogás hallatszik Zayn háta mögül, majd egy kéz simul a vállára.
- Ki az, Haver? - mély hangjáról egyből felismerem, mire gonoszul elvigyorodok, és Zaynre pillantok.
- Csak Ann. De épp menni akar, igazam van? - Harry Zayn mellé áll, miközben mind a kettő a válaszomat várja. Felröhögök, majd megrázom fejemet.
- Tévedsz! Beszélnem kell veled! - mondandóm második felét Harryhez intézem, és jelentőségteljesen nézek rá.
- Engedd be, Zayn! - mondja Harry, mire az említett kitárja az ajtót. Belépek, és Harry után ballagok, fel az emeletre. Ezek szerint a szobájába megyünk. Milyen ironikus.
A szobába beérve, körbe nézek, és becsukom magam mögött az ajtót. Ingek, bokszerek mindenhol, a szekrény ajtók nyitva. Hümmögve dőlök neki a falnak, és rá nézek. Az ágy szélén ül, megtámaszkodik térdein, és kérdőn pillant rám.
- Szóval? Mit akartál? Miért kerestél annyira, hogy még Zayn-nel is száj harcoltál?
- Csupán csak arról szeretnék beszélni, amit csináltatok kora reggel. Miért kellett szét verni a helyet? És mi volt az az üzenet? Mi az, hogy a következő az én leszek? Hogy akarsz te átrendezni, Styles? - hangomat egyre jobban felemelem, miközben Harry elé ballagok. Tekintete fel-le siklik rajtam, pár pillanatra megáll, elidőzve melleimen, mire dühösen köhintek.
- Mi ez? Egy vallatás? - áll fel, végül mellkasunk már-már össze simul. Egy lépést hátrálok, miközben még mindig szemébe nézek, ezúttal fejemet picit hátra kell döntenem. - Idővel mindent megtudsz majd, Bébi! De te fogsz nekem könyörögni, hogy nyúljak hozzád! - végül elvigyorodik, és felém lép. Én úgy hátrálok. A végén már csak azt érzem, ahogy hátam a falhoz simul, Harry kezei oldalamra siklanak. Elveszem kezét, és felpillantok rá.
- Hát azt megnézem, hogy én fogok neked könyörögni, mert ilyen nem lesz! - lököm el magamtól, és kirohanok a szobából, le a lépcsőn. Ahogy az ajtóhoz szaladok, hallom, ahogy Harry lohol utánam. Kezem a kilincsen van, mikor hátra fordulok.
- Oh! És mielőtt még el nem felejtem; ne a barátaimnak árts, őket hagyd ki ebből. Ez a kettőnk harca! - végül kimegyek, becsukom magam után az ajtót, és a kocsimba szállok. Morgolódva indulok haza, miközben gondolkodok. Hogy érti, hogy könyörögni fogok neki? Oké, könyörögni könyöröghetek, viszont nem neki. Az fix, hogy én nem fogok vágyni az érintéseire.

A házhoz érve, a garázs feljáróra parkolok, majd egy sóhajtást követően kiszállok, és bemegyek a házba.
Kinyitom az ajtót, a házba érve körbe nézek. Síri csend van, ezek szerint a lányok már Michael boltjában vannak. Telefonomat nyomogatva megyek a konyhába, ahol felhívom Nathasa-t.
- Ott vagytok már Micahel-nél? - kérdezem, miközben kinyitom a hűtőt, és körbe nézek, majd kikapom a vajat, és a szalámit, majd a pultra teszem.
- Nem, egy bútor áruházban vagyunk, Michael elküldött minket. Vennünk kell székeket, laminált padlót, a barkácsboltban meg festéket, és a többit - hümmögök egyet, kihangosítóm, telefonomat a pultra teszem, majd megkenek vajjal egy zsemlét.
- Hamarosan én is megyek. Eszek valamit, és utána - a zsemlébe teszem a szalámit, majd magam alá húzom az egyik bárszéket, és enni kezdek.
Fél óra múlva leparkolok Michael üzleténél, ami előtt már két autó parkol. Kiszállok, majd bemegyek. Kicsit változott a felállás, mert a falak már fehérek, ugyanakkor szerintem még párszor át lesznek festve. Ki van söpörve, a bútoroknak már nyomuk sincs, és sötétebb lett a parketta, az ablakok kicserélve,
A raktárból Michael és a lányok jönnek ki, dobozokkal és székekkel a kezükbe.
- Sziasztok - mosolyodok el halványan, majd közelebb merészkedek.
-Minek  voltál Harry-nél? - néz rám kíváncsian Perrie, miközben letesz két széket, az egyikre rá ül.
Ajkamba harapok, kezemet zsebre csúsztatom, miközben ajkamba harapok.
- Miért, Harry-nél volt? - homlokom csapom magamat, miközben amolyan; ne bassz már fel fejjel nézek Nathasa-ra aki pislogás nélkül mered rám.
- Igen, ott voltam. És.. lényegtelen - rántok vállat. Nem akarok róla beszélni, jobb, ha nem tudják meg még, hogy mit beszéltem Harry-vel.
Michael mellém lép, és kíváncsian néz le rám.
- Baj van? - felnézek rá, erősen harapok ajkamba, és megrázom fejemet.
- Nem.. minden rendben van - hogy megerősítsem, bólintok, miközben lesütöm szememet. Danielle elém ballag, kezeit melle alatt kulcsolja.
- Mit beszéltetek? - rá nézek, és vállat rántok.
- Tényleg mindegy, ha baj lenne, akkor elmondanám, de nincs semmi. Nyugalom - mosolyodok el halványan, mire bólint.
Végül összecsapom tenyereimet, és vigyorogva nézek végig rajtuk, majd a mellettem álló Michael-re, aki halkan felkuncog.
- Van nektek a raktárban ruha, ami alkalmas lesz a festéshez. Segíthetnétek újra festeni a falakat. Beszereztem pár elvontabb falmatricát, ami tökéletes lenne ide. A pultot meg átfestem feketére, és össze kellene állítani pár polcot, meg a többit, amire a pisztolyokat kellene feltenni - ismerteti a terveket, mire mind bólintunk.
Végül a raktárba ballagunk, felvesszük a ruhákat, amik direkt erre lettek kitalálva, és vissza megyünk.
Percek múlva, beszélgetve festünk, miközben szinte minden téma felröppen. Végül ránk esteledik, így kénytelen vagyunk befejezni a munkát. Egyrészt nem akarunk lámpát oltani, és Michael mondta, hogy a többit már megoldja egyedül.
Átöltözök, majd kimegyek a fiúhoz, és halvány mosollyal az arcomon sietek felé.
Mikor észrevesz, elmosolyodik, leteszi a kezében tartott falmatricát, majd megtörli kezét.
- Köszönöm, hogy segítettetek! - lép elém, és ölelésbe von. Átkarolom derekát, arcomat mellkasába fúrom, miközben vissza ölelek.
- Reméljük, hogy ezek után már boldogulni fogsz! - mondom, miután eltávolodok tőle. Végül megvárom a lányokat, és elindulunk.
- Akkor otthon találkozunk. A vacsiról majd én gondoskodok - mondom, majd mosolyogva szállok a kocsimba. Bepöccintem a járművet, és elindulok a házunkhoz. Csendben vezetek, az útra figyelek, miközben hallgatom a rádióban szóló halk zenét.
És akkor jut csak eszembe.

Hamarosan karácsony.

A szeretet ünnepét anyámék nélkül fogom töltetni. Most öt éve.. Igaz, ott lesznek a lányok, vagy nem, mivel elmennek ők is a szüleikhez. Én pedig nem akarok menni, mert csak zavarnák. Majd maximum feldíszítem egyedül a fát, és mire megjönnek a lányok, megajándékozzuk egymást.
De érzem, hogy valami mindent fel fog borítani.

A napok csak telnek, már nem is tudom, hogy hányadika van, csak arra eszmélek fel, hogy éppen kísérem ki a lányokat a kocsijukhoz. Elmennek az ünnepekre.
Itt vagyok, egyedül, karácsony napján, a szentestén pedig egyedül fogok a nappaliban dögleni. Tök jó kis estének néz ki, nemde?
- Biztos, hogy nem mész el valamelyikünkkel? - néz rám aggódva Danielle, kezét végig simítja alkaromon, amitől elmosolyodok, és megrázom fejemet.
- Jó lesz nekem itthon, nyugalom. Menjetek, élvezzétek az ünnepeket. Két nap múlva találkozunk. De! A szilvesztert együtt kell töltenünk - mosolygok, majd megölelem őket, és végig nézem, ahogy a négy kocsi elindul egymás mögött. Hevesen integetek, ácsingózva a hóban, míg már nem látom őket. A házba beérve lehúzom bakancsomat, és a papucsomba bújok. Egy sóhajtást követően a konyhába csoszogok, majd a tegnap készített ebéd maradékát teszem a mikróba. A pultnak dőlve gondolkodok. Semmi nem történt, úgy értem, hogy Harry nem tartotta be a szavát. Nem jött, nem keresett, és ez az egyik legjobb dolog.
Elmélkedésemet a mikró szakítja félbe. Kiveszem a reggelimet - ami már inkább mondható ebédnek -, majd elfogyasztom. Elmosom a tányért, és a nappaliba ballagok. Kezemet csípőre téve, hümmögve nézek végig a rumlin. Szóval, leszek olyan hülye, hogy kitakarítok karácsony napján? Hát persze.Bekapcsolom a tévét, egy zenecsatornára lépve, felhangosítom, majd nekiállok pakolni. Rendbe teszem a kanapét, a szekrényeket, felporszívózok. A konyhában feltakarítok, majd az emeleten lévő folyosón. A szobámba lépve felhúzom a redőnyt, majd rendbe teszem az ágyamat.
A lányok szobájába inkább nem megyek, mert ha ott is összepakolok, akkor az lesz a bajuk, és majd panaszkodni fognak, hogy semmit nem találnak...

Végül már rám esteledik, a ház körül lévő karácsonyi fényeket felkapcsolom, majd lemegyek a pincébe. Olyan furcsa. Mármint, mintha nem lennék egyedül, vagyis mintha figyelnének. Ami igazat megvallva lehetetlennek bizonyul, mert egyedül vagyok, szóval ez képtelenség.
Felkapcsolom a lámpát, ami bevilágítja az egész helyiséget. A hideg levegő egyből megcsap, mire ajkamat csócsálva megyek le a lépcsőn. Körbe nézek, beugrik pár emlékkép, ami valahogy nem akar távozni a fejemből, bármennyire is akarom. Felpillantok az ajtóra, majd végig nézek a lépcsőfokokon. Egyedül vagyok.
Egyedül vagyok. Egy senki vagyok. Nincs hozzátartozóm, nincs senkim. Mármint, a lányok ott vannak, de az nem ugyanaz. Hiányzik a törődés. Az anyai ölelések, a beszélgetések, amik nekem nem adattak meg, bármennyire is akartam, még akkor, mikor Ők éltek. Hiányzik mind a kettő, annak ellenére, hogy bántottak.
Már csak valami hideg, nedveset érzek végig folyni arcomon, mire kezemet az említett helyre simítom. Sírok.
Szipogva törlöm le könnyeimet, megrázom fejemet, majd a sarokban lapuló, hatalmas karácsonyfához lépek. Ebben a percben egy hatalmas csapódást hallok,mire összerezzenek. A fát fogva lépek a világosságra, felpillantva az ajtóra, ami becsukódott. Mélyet sóhajtok.
Biztos csak a  huzat. Fellépkedek a fokokon, szorosan fogva a fát, majd leoltom a lámpát, és kimegyek. Bezárom az ajtót magam után, s beballagok a nappaliba. A tévében egy karácsonyi, nyálas film megy, a Holiday.
Körbe nézve a helyiségben, arcomra halvány mosoly csúszik. Egy fényfűzért tekertem a függönyre, ami végig fut a szekrénysoron, emellett a kanapé mellett helyet foglaló állólámpa is hangulatot varázsol a nappaliba. A fát az ablak mellé felállítom, majd a szekrényben kezdek kotorászni, ahonnan kiveszek három nagy dobozt. Az elsőt kibontva, felteszem a díszeket a fára, a füzérekkel együtt. Végül a csúcsdísz marad hátra, meg az égősor. Egy székre állva teszem fel a csúcsdíszt, majd körbetekerem az égősort a fán, végül áram alá helyezem. Hátrébb lépve, kezemet derekamra simítva, hümmögve nézek végig a fán, ami meglehetősen szép lett.
A konyhába sietek, összedobok magamnak egy bögre forrócsokit, s az ital társaságával ülök le a kanapéra, és a tévében lévő filmet kezdem bámulni.
Olyannyira beleélem magamat,  hogy szinte felvisítok, mikor elmegy az áram.
Homlok ráncolva teszem le a kanapéval szembe lévő dohányzóasztalra a bögrémet, majd körbe nézek. Szemem lassan hozzá szokik a sötéthez, s a karácsonyfára nézek, mely kissé ijesztő fényt fest magára, mitől összerezzenek.
- Biztos a sok fény csapta le a biztosítékot - mondom inkább magamnak, miközben tapogatózva indulok el a bejárati ajtó felé, ám nekimegyek valaminek. Vagy én mesélem be magamnak,vagy tényleg lefognak.
Valaki valamit az orromhoz nyom, és a sokk hatására beszippantom.

B.U.É.K.!

Minden egyes olvasómnak Boldog, Sikerekben gazdag új Évet kívánok!:)
Köszönöm, hogy velem tartottatok 2015-ben, remélem ebben az évben is olvasni fogjátok az Enemies-t:)
A részt hamarosan hozom.
Ezúton is köszönöm, hogy már 94-en vagytok.
Lehetne az Új Évi kívánságom, hogy össze hozzátok nekem a 100 feliratkozót?:D

Taylor xx

31.Rész

Hey!^^

Hoztam egy cuki, imádnivaló részt. Sok-sok virtuális csók mindenkinek. ELVÁROM A KOMIKAT:D Jó olvasást, mindenkit csókolok. Szavazzatok rám ITT, bal oldalon a "Szerinted ki a legjobb író?"-nál.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Korán reggel hatalmas fejfájásra kelek. Kezemet halántékomhoz kapom, s nyöszörögve ülök fel. A tipikus lerészegedés egyik mellékhatása, hogy szinte semmire nem emlékszel a történtekre. De én úgy látszik, hogy kivétel vagyok, mert én szinte mindenre emlékszek, de most inkább nem töröm magamat ezen.

Nyöszörögve állok fel, igaz, majdnem elesek a saját lábamba, de próbálom magamat tartani. Fejemet fogva megyek le a lépcsőn, ahol ismételten majdnem orra esek. A konyhába beérve, hála a gyér fénynek, el tudok igazodni. Kiveszek egy bögrét, amiben vizet töltök, majd keresek egy fájdalomcsillapítót, és a vízzel beveszem. Kócos hajamba túrok, és vissza ballagok a szobámba. Bevackolom magamat az ágyba, s nyöszörögve forgolódok. Már majdnem sikerül vissza aludnom, mikor telefonom fülsüketítő dallammal jelez, miszerint keresnek. Dühösen, pufogva nyúlok párnám alá, ahonnan kiveszem a készüléket, és fülemhez emelem.

- Nem érek rá - morgom rekedtesen. Igaz, azt sem tudom, hogy ki van a vonal másik végén, de ez most nem nagyon tud érdekelni.

Egy mély sóhajt hallok, majd választ kapok.

- Leszarom. Segítened kell, Ann! Én...ezt nem hiszem el! - Michael feszült, de egyben rémült hangja az, amitől teljesen felébredek. Fejemet felkapom. Nem értem, Michael soha nem szokott ilyen hangnemben beszélni. Szóval most vagy tényleg valami baj van, vagy csak "szopat".

- Mi történt Michael? Előre szólok, hogy eszedbe ne jusson szopatni, vagy ilyesmi, mert elmegyek a boltodba, és kirabollak! - fenyegetem meg, igaz vigyorogva túrok kócos hajamba.

- Ne merj viccelődni, mert ez egyáltalán nem az. Mit csináltál Styles-al? - értetlenül vonom össze szemöldökömet. Honnan...?

- Én? Semmit...Tegnap este... - folytatni akarom, de nem hagyja.

- Mit csináltál vele? - ordítja a telefonba, mire fejemet elhúzom, megdörzsölöm fülemet, majd ajkamba harapok.

- Miért fontos?

- Csak mondjad!

- Tegnap este elmentünk a lányokkal bulizni, lerészegedtem, és...a mosdóban...szóval...érted - dadogom zavartan, érzem, ahogy arcomat pír önti el.

- Baszd meg... - Csak ennyit mond, és kinyomja a telefont. Homlok ráncolva ülök fel, a párnára teszem a telefont. Oké, na szóval, akkor elmegyek, megnézem, hogy mi van vele, mert nekem itt valami nagyon - nagyon nem tetszik. Igaz, aludnom kellene, de most ez a legkevesebb.

Bevetem az ágyamat, majd rohanok is a fürdőbe. Letusolok, felkötöm hajamat, s vissza ballagok a szobába. Magamra rángatok egy fekete farmert, egy inget, és a bakancsomat. Telefonomat zsebembe teszem, és lerohanok a konyhába. Írok egy levelet a lányoknak, miszerint elmentem Michael-hez. Ez után iszok egy pohár kávét, felkapom kocsi kulcsomat, és kimegyek. A fejem már nem fáj annyira, egész elviselhető, de nem vagyok hajlandó itthon maradni, a Michael-el folytatott beszélgetés után.

Végül a srác boltjához hajtok, ami a város közepén van, egy eldugottabb utcában, de ennek ellenére rengeteg ember jár hozzá.

Leparkolok egy ház előtt, majd beballagok az utcába. Közelebb érve az üzlethez, lélegzetem elakad, megtorpanok. A helyiség ablakai kitörve, a szilánkok a járdára verődtek, a tábla, ami eddig fent volt az üzlet ajtaján, most leszakadva hever a szilánkok között. Ellépegetve a nagyobb szilánkok mellett, bemegyek. A pulton szintén üvegszilánkok vannak, a polcok eldőlve, a tapéta leszakadva hever a padlón. Köbre nézek, és elindulok a hátsó raktár felé.

- Mi...Michael? - szólalok meg, miután belépek a helyiségbe. Motoszkálást hallok, pár perc múlva a sötét sarokból az említett sétál elő. Szemei dühösen csillognak, miközben elém ballag.

- Nem tudom, hogy mit csináltál tegnap este Harry-vel, de eléggé dühös lehetett. Eljött ide hajnalban a haverjaival és szét verték az egész helyet. Nem tudtak betörni a raktárba, vagy csak nem akartak, nem tudom. Ami kint volt a polcokon, azt mindet elvitték. Az összes fegyvert, drogot, bombát, és a többit. És egy a biztos. Ez a te hibád! - dühösen néz rám, miközben kezét ökölbe szorítja. Megrázom fejemet, kezemet vállára teszem, és felnézek rá, majd sóhajtok.

- Sajnálom, Michael. Pedig semmit nem tettem Harry ellen, ami miatt ilyet kellett volna csinálnia - rázom meg értetlenül fejemet.

- És mi van, ha ez amolyan figyelmeztetés, akárcsak a falon lévő üzenet? - néz rám kérdőn.

- Ácsi! Milyen üzenetről beszélsz?

- Gyere utánam - biccent felém fejével. Utána megyek, vissza az üzletbe. Elindul az egyik sarok felé, ahol vérvörös betűk vannak a falon. Picit hátrább lépek.

- Olvasd el a tartalmát - lép hátra, és rám néz.

"Kurva!
Ezt az üzenetet vedd amolyan figyelmeztetésnek. Tegnap hatalmas hibát követtem el. A terv mind addig jól ment, amíg leitattalak, de utána már kevésbé. Nem akartam utánad menni a mosdóba, de a fejembe szállt az alkohol.
A szavaim nyomatékosítása érekében eljöttem a srácokkal a haverod üzletébe, hogy új dizájnt adjunk neki. Remélem tetszik.
Na aggódj, a következő Te leszel. Én foglak átrendezni sok-sok szeretettel."

Állam a padlót verdesi. Mi a szar? Most komolyan csak azért verték szét az egész helyet, mert be volt rúgva, és nem tudott tisztán gondolkodni? Ez hülyeség. A levél utolsó mondatáról már ne is beszéljek. Mi az, hogy "át fog rendezni"? Most ezt.. vegyem verésnek, vagy...?

- Én...ezt nem hiszem el! Mélységesen sajnálom Michael. - rázom meg fejemet s a fiú elé lépve bátortalanul tárom ki karomat, ölelésre várva. Nem vagyok az az ölelgetős típus, de most kivételt teszek. Michael izmai ismét megfeszülnek, s erőt véve magán, ölelésembe bújik. Arcát nyakhajlatomba dönti, miközben begörnyed, és átkarolja derekamat. Halványan elmosolyodok, kezemet lapockájára simítva ölelem. Füléhez hajolok.

- Segítek újra renoválni a helyet, később pedig szólok a lányoknak. Szerintem még az igazak álmát aludják - suttogom fülébe, miközben megveregetem vállát. Lesz egy-két kedves szavam Harryhez, ha találkozok vele, és úgy érzem, hogy meg is fog történni.

Michael percek múlva lassan elszakad tőlem, majd rendezi vonásait, és halványan elmosolyodik.

- A raktárban van pár új ablak, vagyis azt hiszem. Megyek megkeresem őket, és a falfestékeket is. A tapétát meg inkább hanyagolom - bólintok, majd mikor bemegy a raktárba, egy seprűért, lapátért és vödörért megyek. Az üzlet elé ballagok, és elkezdem össze söpörni a szilánkokat, még mi előtt valaki belelépne, vagy esetleg elesne. Nyugisan söprögetek, mikor egy autó áll meg előttem, az út szélén. Felpillantok, hajamba túrok, elsimítva a rakoncátlan szálakat, A sötétített autó ablaka szépen, lassan felfedi a sofőrt, aki Harry.

Pár perc múlva kiszáll, lazán a jármű oldalának dőlve pillant rám.

- Hát itt meg mi történt? - ajkába harap, miközben kíváncsian néz rám. Valami kitör belőlem, eldobom a seprűt, és elé ballagok. Csípőre tett kezekkel, s indulatosan megszólalok.

- Kibaszottul nagy képed lehet, ha még ezek után ide mersz jönni! - szememet összeszűkítve sziszegek. Képembe röhög, és kikerül.

- Nekem mindig is nagy képem volt, ha még nem vetted volna észre. És amúgy is, nem hozzád jöttem - bemegy az üzletbe, mire szem forgatva nézek a haverjaira, akik vigyorogva, röhögést vissza tartva figyelnek.

- Mi olyan vicces? - kérdeztem morogva, mire elkezdenek nevetni, s az elől ülő Liam megnyom egy gombot, és újból a sötétített ablakkal szemezek.

Sóhajtva veszem fel a seprűt, és tovább söprök. A szilánkokat a lapátra söpröm, s végül a vödörben landolnak. Mikor Harry elmegy mellettem, rám kacsint, mire vigyorogva mutatok be neki.

Mikor elhajtanak, bemegyek és kiöntöm a kukába a vödör tartalmát, majd Michael keresésére indulok, akit megtalálok a raktárban. Egy íróasztalnál ül, és hevesen írogat valamit. Mellé sétálok, kezemet vállára teszem, mire picit megugrik.

- Mit mondott Harry? - húzok magamhoz egy széket, amire lehuppanok, és kíváncsian nézek rá. Leteszi a tollat, majd felém fordul.

- A haverjának hívott - fintorodik el Michael, mire én önkénytelenül felkuncogok. - Azt mondta, hogy bosszúszomjas, és hogy azt a rumlit, amit csináltak, azt neked köszönjem - forgat szemet. Meglepetten nézek rá, felállok, és elindulok az ajtó felé. Hallom, ahogy Michael utánam rohan, s elkapja csuklómat.

- Ann! Most mi van? Hova mész? - néz rám kissé aggódva. Elhúzom, kezemet.

- Hívd fel a lányokat, hívd el őket ide, a boltba. Én elmegyek, beszédem van Styles-al - indulok el a kocsim felé. Beszállok, majd elindítom a járművet, és elindulok. 

Boldog Karácsonyt!

Heyhóó!:)

Szeretnék mindenkinek nagyon - nagyon boldog karácsonyt kívánni. Remélem megkaptátok azt, amit szerettetek volna:)
És én megkaptam, oh yeah:DD
Csak ennyit szerettem volna, és még egyszer nagyon boldog karácsonyt mindenkinek:)
Hamarosan meghozom a részt, és itt egy kis előzetes:

"- Mi..Michael? - szólalok meg, miután belépek a helyiségbe. Motoszkálást hallok, pár perc múlva a sötét sarokból az említett sétál elő. Szemei dühösen csillognak, miközben elém ballag.
- Nem tudom, hogy mit csináltál tegnap este Harry-vel, de eléggé dühös lehetett. Eljött ide hcsak nem akartak, nem tudom. Ami kint volt a polcokon, azt mindet elvitték. Az összes fegyvert, drogot, bombát, és a többit. És egy a biztos. Ez a te hibád! - dühösen néz rám, miközben kezét ökölbe szorítja. Megrázom fejemet, kezemet vállára teszem, és felnézek rá, majd sóhajtok.

- Sajnálom, Michael. Pedig semmit nem tettem Harry ellen, ami miatt ilyet kellett volna csinálnia - rázom meg értetlenül fejemet.
- És mi van, ha ez amolyan figyelmeztetés, akárcsak a falon lévő üzenet? - néz rám kérdőn.
- Ácsi! Milyen üzenetről beszélsz? -
- Gyere utánam - biccent felém fejével. Utána megyek, vissza az üzletbe. Elindul az egyik sarok felé, ahol vérvörös betűk vannak a falon. Picit hátrább lépek.

- Olvasd el a tartalmát - lép hátra, és rám néz."

Ha gondoljátok, nyugodtan elküldhetitek, hogy mit kaptatok:))

30.Rész+ 1 ÉV!

Drága, szeretett olvasóim!:)

Hát igen, ezt a pillanatot is megéltük. Az Enemies kereken ma egy éves. Egy éve, és három hónapja tartózkodok a blogger világban. Rengeteg mindent köszönhetek nektek. Számomra az írás szinte már az életemmé vált. Imádok írni, minden formában. A kommentekkel, feliratkozásokkal, megtekintéssekkel egyre több biztatást kapok tőletek, nap mint nap, még ha az csak két komment. A lényeg, hogy kapok tőletek visszaigazolást, véleményt. Elmondhatatlanul szeretlek titeket! 

A kommenteket ezúton is köszönöm, ahogy a megtekintést is:)

A rész megírásakor egy DALT hallgattam, amit akár ti is meghallgathattok, miközben olvastok. Előre is kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!:)

Jó olvasást kívánok mindenkinek:)

Taylor xx

* Harry szemszöge *

Az indulatok teljesen dúlnak bennem, miközben vissza ülök a helyemre. Francba... Elbasztam. Egyáltalán nem akartam megdugni, csak le akartam itatni, és kiszedni belőle a széf kódját, de elbasztam. Helyette inkább megdugtam a mosdóban. Nagyon díjnyertes teljesítmény, Styles. 

Morgolódva kérek még egy újabb italt, s míg várom, hogy a csákó elém tegye, körbe nézek. Észre veszem Ann-t, aki kissé feszengve megy oda Louis-ékhoz. Motyog valamit az egyik barátnője fülébe, majd távozik. Az italomat meghozzák, amit lehúzok, kifizetem, és felpattanok a helyemről. Tekintetemmel Zayn-t keresem, aki egy kis barna hajú, telt csajszit fűz. Vigyorogva forgatok szemet, majd haveromhoz sietek. Kezemet vállára teszem, mire rám néz.

- Gond van, Haver? - kiabálja túl a zenét, miközben ölébe húzza a csajt, aki ,, kicsit sem feltűnően" Zayn ,,kiscsákójára" teszi kezét. 

- Tipli van, most - nézek rá komolyan, és fejemmel a kijárat felé biccentek.

- De..de..naaa! Hazz! Kérlek! Maximum én had maradjak itt! - nyög fel, és könyörögve néz rám. Morogva fogom meg a csajszi alkarját, és felrángatom. 

- Figyelj, cica! Szép ez meg minden, de legalább itt ne szopd már le a buli közepén. Köszi, szevasz! - végezetül felrángatom Zayn-t, és a többiek felé terelgetem.

- Srácok, indulunk! Dolgunk van! - nézek végig rajtuk jelentőségteljesen. Liam kapcsol először, majd sóhajtva néz Danielle-re, végül elköszön mindenkitől és feláll. Vállára teríti kabátját, megvárja Louis-t is. Ám Niall nehezebb esetnek bizonyul, akárcsak Zayn.

- Niall! Könyörgök! Az enyelgést hagyd meg a lányoknak! - forgatok szemet. Hosszas percek elteltével Niall feláll, elköszön a lányoktól, majd a kijárat fele indulunk. Kiérve a helyiségből egyből megcsap a hideg, londoni időjárás.

- Minek is kellett eljönnünk? - néz rám kérdőn Liam, miközben hajába túr.

- Menjünk. Út közben elmondom - teszem kezemet zsebre, és elindulok. Végül elmesélem a srácoknak a történteket, akik kissé meglepetten néznek rám.

- Te komolyan hajlandó voltál arra, hogy a kód megszerzése helyett inkább megdugod Ann-t? - röhög fel Zayn, miközben megveregeti vállamat. Szikrákat szóró szemekkel nézek le rá.

- De ne aggódj, még nem vagyok olyan kiéhezett, szex örült, mint egyesek - hümmögök, ezúttal vigyorogva. Zayn egyből megkomolyodik, és a házhoz érve vállat ránt.

- Legalább esténként nem én verem ki, hanem leszoptatok valakit - néz rám jelentőségteljesen. Meglököm vállánál, így majdnem beesik a kapun, de Louis megfogja.

- De ma nincs veled senki sem, szóval kénytelen leszel magadhoz nyúlni - röhög fel Louis, miközben előre rohan, kinyitja az ajtót, és mielőtt Zayn utána rohanna, ránk csapja az ajtót. Niall, Liam és Én nevetve mentünk Zayn mögé, aki az ajtót verdesi.

- Kurva anyádat, Tomlinson! Nyisd ki azt a kurva ajtót, had verjelek agyon - dörömbölt. Röhögve tettem kezemet Zayn vállára, és próbáltam megkomolyodni.

- Zayn! Louis nem fogja kinyitni az ajtót! - végül elröhögöm magamat, s mikor Zayn idegesen vizslat, inkább befogom. Szótlanul adom kezébe az én kulcsomat, amivel azonnal kinyitja az ajtót, majd berohan. Mindent maga mögött hagyva rohan az emeletre, s már csak Louis kislányos sikolyát hallom meg. Fej rázva kapcsolom fel a villanyt, és Niall-ra és Liam-re nézek.

- Össze kellene őket szedni. Az a helyzet, hogy nem hiába jöttünk haza. Azon kívül amit elmondtam, van még más is. Ha Zayn-éket leállítjuk, utána mindent elmondok - az emeletre bökök, ahova felmegyünk. Benyitok Louis szobájába. Zayn és a szoba tulajdonosa az ágyon ülnek, és vigyorogva bökdösik egymást. Mi, hárman az ajtóban ácsorogva, homlok ráncolva figyeljük őket.

- Zayn! - szólal meg mellőlem Liam. Az említett ártatlan szemekkel néz ránk, miközben folyamatosan bökdösi Louis-t

- Hm? - 

- Megütötted Louis-t? - kérdezi ezúttal Niall. Zayn megrázza fejét, majd feláll.

- Nem bántom a haveromat- rázza meg fejét. Louis is feláll, s halványan elmosolyodik.

- Gyertek, menjünk a garázsba, beszélnem kell veletek! - lököm el magamat az ajtófélfától, és lemegyek. Lemegyünk a garázsba, ahol Niall felkapcsolja a lámpát. Leülök az egyik székre, göndör tincseim közé túrok, és sóhajtok. 

- Az a helyzet, hogy ameddig hazaballagtunk, gondolkodtam. Mivel én engedtem a testi gyönyörnek a kód helyett, ezért adunk egy kis rámutatást Ann- nek, és a barátnőinek - harapok ajkamba, elfojtva egy gonosz vigyort, de végül kikívánkozik.

- Nem árthatsz Nathasa-éknak - szólal meg Niall, fej rázva. Ki más, ha nem Ő lenne az, aki nem akar ártani azoknak? Látszik, hogy totálisan bele van zúgva az egyikbe. Igazat megvallva én még mindig úgy vagyok vele, hogy értelmét nem látom annak, ha valamelyikünk is össze jönne Ann-el,vagy a barátnőivel. Nem lenne hosszútávú dolog.

- De árthatok Nathasa- éknak - gügyögöm fintorogva Niall arcába. - Leszarom, hogy így szereted, úgy szereted azt a kis csajt! - Ír barátom durcás arcot vágva néz rám, majd kiölti nyelvét.

- Szóval a lényeg az, hogy összeszedtek öt vasrudat, festékszórót, én pedig öt lámpát. A kést nem mondom, mert Zayn-nál mindig van - állok fel. Bólintanak. Liam elvonul, utána Louis, majd Zayn. Niall ugyan úgy ül a helyén, duzzogva.

Szemet forgatok, majd leguggolok elé.

- Könyörgök, Ni! Ne legyél már ilyen hisztis. Te is tudod, hogy miért csinálom, csináljuk azt, amiért - teszem kezemet térdére. Tekintete megenyhül.

- Ígérd meg, hogy nem fogod Nathasa-t bántani! - 

Fintorogva forgatok szemet.

- Nem fogom bántani, csak menjünk már - állok fel. Végül mi is a házba megyünk. Össze szedem az öt lámpát. Ismét a garázsba megyünk.

- Liam, ittál? - nézem az említettre, miközben kezébe dobom az egyik autó kulcsát.

- Most a vesém miatt nem - megy a kocsihoz. A csomagtartót felnyitja, majd beteszi a festékszórót, és a vasrudakat. Beszállunk a kocsiba, Louis, Zayn és Niall hátra, míg Liam és Én előre ülünk. 

Lediktálom neki a címet, s mikor megérkezünk leparkol. 

Liam a kezembe ad egy vasrudat. Kezükbe nyomok egy - egy lámpát. Elvigyorodok és végig nézek rajtuk. 

- Annyi a dolgotok, hogy romboljatok. Zayn. A késsel húzd le a tapétát, és majd szólj ha meg van.! Egy vörös festékszórót hagyjatok nekem. Louis. Minden egyes szekrényt dönts el Niall segítségével. Liam és Én betörjük az ablakokat, üvegeket, és a székeket kidobáljuk. Ennyi lenne. Jó mókázást - mondom vigyorogva. Az üzlet egyik ablakához lépek, s nekivágom a vasrudat. Hangos csörömpölés töri meg az utca csendjét, minek hatására pár kutya is felugat.

Hallom, ahogy Zayn felkuncog, majd betöri az üveg ajtót, és bemegy. Felkapcsolja a lámpát,amit.letesz valahova, hogy lássa a falat és barbár módra elkezdi bontani a tapétát. Louis és Niall utána mennek, az üveges bútorokat eldöntik, így az üvegszilánkok elárasztják az egész padlót. Minden ablakot kitörünk Liam-el, majd mikor Zayn szól, hogy végzett az egyik fallal, felkapom a lámpámat, és haveromhoz sietek. Hümmögve nézek a "művére", majd mikor Zayn a kezembe dob egy festékszórót, picit megrázom, majd elkezdek írni a falra.

,, Kurva!

Ezt az üzenetet vedd amolyan figyelmeztetésnek!

Tegnap hatalmas hibát követtem el. Igazából a tervem mindaddig jól ment, míg leitattalak, de utána már kevésbé. Nem akartam utánad menni a mosdóba, de a fejembe szállt az alkohol. Szóval ja. A szavaim nyomatékosítása érdekében eljöttem a srácokkal a haverod üzletébe. Új dizájnt terveztünk a boltban, remélem tetszik. 

Ne aggódj, a következő az Te leszel. Én Téged foglak átrendezni, sok - sok szeretettel. "

Vigyorogva lépek hátra és jobban megnézem a szöveget. A vörös még inkább ijesztő a fehér falon, főleg, hogy majdnem minden egyes szónál a festék lecsúszott az alsó betűkre. Zayn felnevet, majd megpaskolja vállamat.

- Szép munka, Hazz! - röhög fel, mire én is felnevetek, s bólintok. Louis, Liam és Niall mellén állnak, úgy bámulják az üzenetet.

- Totálisan úgy érzem magamat, mintha egy nyomozós filmben lennénk. És mi vagyunk a gyilkosok, akik üzenetet hagynak a falon. Ahogy a The Mentalist-ban Red John - szólal meg Niall, miközben felnéz rám.

Hümmögök egyet, majd vállat rántok. Megfogom a lámpámat, és végig fésülöm vele a helyiséget.

- Kitettünk magunkért. Hogy Niall szavaival éljek; akárcsak Red John - harapok vigyorogva ajkamba. 

Végül összeszedjük a cuccainkat és a kocsihoz ballagunk. 

- A nap már ébredezik. Jobb, ha mihamarabb elhúzzuk a csíkot - szállok be a kocsiba, majd bekötöm magamat.  Végül hazahajtunk, az utat csendben tesszük meg. Néha Louis röhög fel, mikor Niall megböki az oldalát, de ettől eltekintve csendbe vagyunk.

Kiszállok a kocsiból, a lámpákkal a kezembe megyek be a házba. Feltrappolok a szobámba, az ajtót bezárom, majd leteszem a lámpákat az asztalomra. Kinézek az ablakon, és vigyora sóhajtok.

- Szép munka, Styles! Apád büszke lenne rád - hümmögök vigyorogva, és lehúzom ingemet. Hajamba túrok, és a fürdőbe ballagok. Megmosom arcomat, s levetkőzök. Beállok a zuhany alá, végig nézem, ahogy végig siklanak a vízcseppek mellkasomon.

Kiszállva a zuhanykabinból, megtörülközök, tiszta bokszert húzok, majd a szobába ballagok. Egy ásítást követően az ágyba dőlök, magamra húzom a takarót és pár perc múlva már alszok is. 

***

Ajtócsapódásra kelek fel. 

- Harry! Ébredj! - hallom meg Niall hangját, elég közelről. Nyöszörögve fordulok a fal felé, és fejemre húzom a takarót.

- Harry! Most komolyan! Ébredj már! Beszéltem Nathasa-val... - fejemet egyből felkapom, majd egy ásítást követően felülök.

- Mit mondott a csajod? - kérdezem rekedtesen. Niall elpirul, majd egy köhintéssel próbálja magát rendbe szedni.

- Nem..nem a csajom -

- Még - vigyorgok, s felállok. A szekrény elé lépek, majd felveszek egy fekete farmert.

- Szóval azt mondta, hogy Ann totálisan kiborult, ahogy Michael is, az üzlet tulajdonosa - vigyorom egyenesen levakarhatatlan. Felveszem ingemet, majd felé fordulok.

- A többiek már felkeltek? - Niall bólint, és ő is feláll, szőke tincsei közé túr.

- Jó, akkor megyünk. Kicsit üdvözöljük a bolt tulajdonosát - Niall kissé meglepetten néz rám, nem tudja hova tenni kijelentésemet.

- Mire készülsz? - huncut vigyorral rántok vállat, majd kimegyek a szobából. Lemegyünk a konyhába, ahol a többiek vannak. Megreggelizünk, végül az én kocsimba szállunk, és elindulunk. Az utat végig beszéljük, minden féle dologról. Befordulok az utcába, s kicsit lassabban megyünk el a házak előtt. A dombnál járva észreveszek egy alakot, aki az üzlet előtt söpör. Nevetni kezdek, mikor felismerem Ann-t.

- Hát ez... erre nem találok szavakat - mondom, miközben megállok az üzlet előtt. Lehúzom az ablakot, s Ann-re nézek. Fejét felkapja, mikor felismer, ezer meg egy érzelem siklik végig arcán. A fiúk mellettem, s mögöttem mind nevetnek. Kicsatolom magamat, majd kiszállok. 

Vigyoromat elrejtem, miközben lazán nekidőlök a kocsim oldalának.

- Hát itt meg mi történt? - nézek kőrbe, és ajkamba harapok. 

Ann egy egyszerű mozdulattal dobja le a söprűt, majd elém ballag. Alig van tőlem két lépésnyire, szemei idegesen csillognak. Kezét csípőre teszi, ami még inkább nevetségessé teszi kinézetét. Kedvem lenne a képébe röhögni.

- Kibaszottul nagy képed lehet, ha még ezek után ide mersz jönni! - sziszegi összeszűkített szemekkel. Végül nem bírom ki, a képébe röhögök, és egy egyszerű mozdulattal kikerülöm.

- Nekem mindig is nagy képem volt, ha még nem vetted volna észre. És amúgy is, nem hozzád jöttem - köpöm felé vigyorogva a szavakat, majd bemegyek az üzletbe. A falra nézek, ahol még mindig ott díszeleg a pár órája alkotott művem. Így, nagyobb fénynél sokkal szebb.

Zsebre csapott kezekkel kerülöm ki az utamba álló eldőlt szekrényt, s polcot. A pult mellett, jobb oldalt lévő ajtó kinyílik, és egy fekete hajú, piercinges csákó jön ki. Köhintek egyet, mire rám néz. Egyből felismer, vonásai megfeszülnek, keze ökölbe szorul, amin én csak jót vigyorgok.

- Mit keresel itt? - lép egyre közelebb, szemei idegesen fürkésznek. 

- Hozzád jöttem - rántok vállat - Hogy vagy ezután a trauma után, Haver? - a becenév hallatán elfintorodik, majd a falon lévő üzenetre mutat.

- Ez a te műved? - hangja kicsit sem nyugodt, sőt. Inkább nevezhetném agresszívnak. Az üzenetre nézek, és megrázom fejemet.

- Én soha nem ártanék neked - nézek rá ártatlanul, egy gonosz vigyorral.

- Te beteg vagy, Styles! - 

- Nem. Csupán csak bosszú szomjas - indulok a kijárat felé, de félúton vissza fordulok. - Oh! Ezt mind - mutatok körbe - köszönd a kis barátnődnek - kacsintok rá, végül kimegyek. Szó nélkül megyek el Ann mellett, beszállok a kocsiba, elindítom. A lányra nézve kacsintok egyet, és már ott sem vagyunk. 

29. Rész

Hey! ^^

Igen, meghoztam a 29.Részt. Köszönöm a kommenteket, és a megtekintéseket is. Remélem mindenkinek tetszett a rész, és ez is '' be fog jönni". Várom a kommenteket, egyéb visszajelzéseket. És az üzeneteket is várom Facebookon:)

Első helyezést értem el a " Films and Trailers" című blogba, a Legjobb Fanfiction kategóriába:))

Jó olvasást!

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Hát jól van, Ann! Akkor vegyük át. Szórakozni jöttél ide, nem ordibálni, és nem felkelteni magadra annyira a figyelmet. Sóhajtok egyet, majd felállok, és felé fordulok.
- Mit akarsz? - igyekezek túlkiabálni a hangos zenét.
Harry lazán ránt vállat, kezét zsebébe csúsztatja, majd lenézve rám huncutul vigyorog. Szemet forgatok, majd a lányokra nézek. Mind elmélyülten beszélget a másikkal, s már Niall is becsatlakozott a buliban. Ott ül Nathasa helyén, barátnőm pedig az ölében. Szemforgatva kerülöm ki Harryt, és a bárpulthoz megyek. Felülök egy szabad székre, hajamba túrok, majd a pult mögött ácsorgó srácra pillantok, aki épp kiszolgál egy középkorú bajszos pasast. Mikor végez, tekintetét rám kapja, és végig néz rajtam. Végül megnyalja ajkait, majd szemembe nézve, egy - szerinte tök sármos - mosolyt ereszt el. Fintoroghatnékom van, de inkább édesen elmosolyodom.
- Mit adhatok a szép hölgynek? - kérdezi, túlkiabálva a zenét, miközben előre dől a pulton, közel arcomhoz. Szemem sarkából látom, ahogy valaki leül a jobb oldalamra,. Az ingje ismerős.
Istenem!
Látványosan megnyalom ajkaimat, miközben én is előre dőlök, melleim a pultnak nyomódnak.
- Öhm...adj valami finomat - mondom halvány mosollyal.
Magam sem értem, hogy mi van velem. Miért vagyok ilyen? Miért viselkedek úgy, mint egy kurva? Sóhajtva nézem végig, ahogy kivesz egy poharat, majd tölt bele Jager-t. A poharat elém teszi, a pénzt pedig kezébe adom, meg nem szakítva a szemkontaktust. Alig észrevehetően rám kacsint, mire beszívom alsó ajkamat, és italomba kortyolom. Kissé maró érzés lepi el nyelőcsövemet, de nem foglalkozok vele, már megszoktam.
Nyugisan nézem továbbra is a srácot, aki kiszolgálja a többi "parti arcot".

Halkan felkuncogok, mikor próbál nem engem nézni, de nem jön neki össze, és leejt egy poharat. Kipirultan néz rám, majd felszedi a szilánkokat, amit a pult mögött lévő kukába hajít.
Az illető - aki eddig mellettem ült -,  leszáll a székről, és mellém áll. Teljes testtel felém fordul.
- Meddig fogod ezt csinálni? - tisztán és érthetően hallom. A zene mintha megállt volna. Homlokom ráncba szökik, miközben felpillantok rá. Harry idegesen vizslat, ajkai minimálisára húzódnak.
Ártatlanul vigyorgok rá, és vállat rántok.
- Én ugyan nem csinálok semmit. Képzelődsz. Túl sokat ittál - vigyorgok huncutul. Nem, nem ártott meg még a pia. Még.
Harry idegesen hajol le, hogy arcunk egy vonalban legyen. Tekintete ködös, szemei egy pillanatra megcsillannak, majd felegyenesedve vissza huppan a helyére. Int a pult mögött álló fiúnak, majd megszólal.
- Két Jager lesz! - meglepetten pillantok Harry-re, aki csak a srácot nézi.
Most komolyan vett nekem piát? Ennyire megváltozott már a világ, hogy az ellenségek egymásnak vesznek piát, és a többi?
Elhessegetem a gondolatokat, miszerint Harry le akar itatni, vagy esetleg más.

Órák telnek el, miközben mi beszélgetve ittunk egyre többet. Érzem hogy a vér az arcomba szökik, és ott is marad. Nevetve szállok le a bárszékről, majd túlordítva a zenét, megszólalok.
- Elmegyek mosdóba, mindjárt jövök! - Harry feláll, majd követ. Homlokomat ráncolva megyek a mosdóba. Itt kicsit csendesebb a légkör. A falak elszűrik a zenét.
Arcomat megmosom, majd a tükörbe nézve Harryre pillantok, aki lazán az ajtófélfának dől.
Csillogó, már-már fekete szemekkel lesi minden egyes mozzanatomat. Végül ellöki magát az ajtótól, s felém lépked. Hátam mögé lép, a szemkontaktust meg nem szakítva. Átkarolja derekamat, állát vállamra nyomja. Lehelete csiklandozza bőrömet, mire összerezzenek. Látszik, hogy nem tudok ésszerűen gondolkodni, hisz' már rég eltoltam volna magamtól.
Ujjbegyével kis köröket ír le bőrömön, keze melegét még ruhán keresztül is tökéletesen érzem.
Rúzsos ajkamba harapok, hátamat mellkasának nyomom, így az ágyéka fenekemnek feszül.
Kezemet kezére simítom. Percek töredéke alatt kezdi el csókolgatni nyakamat, néhol megszívva bőrömet. Fejemet oldalra döntöm, szememet lehunyom. Halk, reszelős sóhajt eresztek el, miközben ujjaim hajába kóborolnak, meghúzva pár tincset. Bőrömbe morog, ujjbegyeit jobban derekamba nyomja. Az alkohol hatása egyre jobban kiül rajtam. Fenekemet ágyékának nyomom, s kis köröket kezdek leírni. Végül valami elszakadhatott Harry-ben, mert megragadja csuklómat, és a legutolsó vécé kabinba húz. Ráfordítja a zárt, így senki nem tud bejönni. Lehajol, és forrón megcsókol. Mohón faljuk egymás ajkait, miközben Harry lehúzza bugyimat. Övéhez nyúlok, amit kikapcsolok, nadrágját letolom, ezt pedig bokszere követi. Ölébe kap, s nekinyom a kabin oldalának. Lábamat derekára kulcsolom, s megcsókolom. Egyik kezét combomra teszi, amibe kicsit belemarkol, másik kezét fejem mellé teszi, s belém hatol. Ajkaira nyögök, csípőmet felnyomom és hajába markolok. Lélegzetünk zavaros, miközben Harry egyre gyorsabban mozgatja csípőjét. Halk nyögdécselésem tölti be a mosdót, ám elakad, mikor kinyílik a kinti ajtó. Két nevető lány lép be, nyilvánvalóan a sminkjüket készülik felfrissíteni.
Ajkamba harapok, nehogy felsikoltsak, fejemet  nekinyomom a kabin oldalának, s Harry vállába mélyesztem körmeimet. De ő tovább mozog, visszatartva nyögéseit, homlokát nyakamba temeti. Combomba egyre erősebben markol bele. Végül lábammal jobban meglököm csípőjét, mikor a gyönyör kapujában vagyok. Ajkaim elnyílnak egymástól, torkom kiszárad, lélegzetem elakad, mindenem remeg. Nagy nehezen kibírom, hogy ne sikítsak, esetleg nyögjem fel nevét.
Szinte egyszerre élvezünk el.
Fülem sípol, magam előtt kis pontokat látok. Remegve veszek levegőt, s kezemet Harry tarkójára simítom. Göndör a fülembe szuszog, végig simít combomon, majd lassan letesz. Kissé meginognak lábaim, de meg tudok állni. Már nem hallom a két lány vihogását. Ezek szerint kimentek.
Lehajolok bugyimért, amit felveszek, ruhámat megigazítom. Időközben Harry egy szelíd csókot nyom ajkaimra. Felöltözik, s vissza sem nézve, kimegy. Mélyet sóhajtok, és a mosdókagylóhoz ballagok. Megmosom arcomat, rendezem vonásaimat, végezetül kisétálok. Ismételten nem tudok gondolkodni, méghozzá a hangos, dübörgő zene miatt. Tekintetemmel a lányokat keresem, akiket hamar meg is találok. Úgy látszik, hogy időközben csatlakozott hozzájuk Liam és Louis. De Zayn nincs ott, ahogy Harry se.
Remegő lábakkal ballagok oda hozzájuk, majd Eleanor füléhez hajolok.
- Hazamegyek, nem érzem magam olyan jól - mondom fülébe. Barátnőm kissé aggódva pillant  rám, igaz, látszik rajta, hogy van benne pár pohár alkohol.
- Héj, minden rendben?! - simít végig alkaromon. Ajkamba harapva bólintok, majd felkapom kabátomat, ami eddig azon a széken kapott helyet, amin én ültem, mikor még velük voltam egy asztalnál. Mindenkitől elköszönök, végül kisétálok a klubból. Kabátomat felveszem, majd zsebre dugott kezekkel indulok haza. Kicsit dülöngélek, de próbálom tartani egyensúlyomat. A hajnal csípős fuvallata minimálisan kitisztítja elmémet. Mire a házunkhoz érek, már sokkal jobban érzem magamat. A kulccsal kicsit vacakolok, míg bele nem találok a zárba. Kitárom az ajtót, a teljes magánnyal találkozva. Sötétség. Sötétség van a házban, ahogy a fejemben is. Felkapcsolom a villanyt, az ajtót becsukom, kilépek magassarkúmból, szövetkabátomat a fogasra akasztom.
Hiába akarok agyalni a klub mosdójában történt incidensről, most még képtelen vagyok. Egy mély sóhajtást követően a sötét konyhába ballagok. Az ablakon beszűrődő fénynek hála, látok egy két dolgot. Lusta vagyok felkapcsolni a villanyt, így mit sem törődve avval, hogy bármit is leejtek, pohár után kutatok.
Iszok egy kis vizet, végül a sötét emeletre megyek. Itt már "komolyabb" a helyzet. Egyszerűen egy rémület hullám csap végig rajtam. Már ha létezik egyáltalán ilyen. Lépteimet megsokszorozva megyek a szobámba, felkapcsolom a lámpát. Lehúzom a redőnyt, pizsamára vetkőzök, hajamat kiengedem, végül ágyba bújok, s álomba merülök.