16. Rész

Sziasztok!

 Köszönöm a 4 kommentet, amiben egy kisebb bíztatást kaptam tőletek. Nagyon jól estek a szavaitok. Hihetetlen, hogy már 65-an vagyunk. Ha meglesz a 70 feliratkozó akkor egy nyári különkiadással jövök, ami eltér a történettől és mindenki örömére, romantikus lesz.
  Imádlak titeket. Köszönöm a majdnem 40 ezres megtekintést.A részhez jó olvasást kívánok, várom a kommenteket és az új feliratkozókat.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Valami megmagyarázhatatlan dolog kerít hatalmába. Nem bírok elszakadni ajkaitól, bármennyire is akarok.
- Térj már észhez Ann!! Nem akarsz elszakadni méz édes ajkaitól! Valld be! Vágysz rájuk, mint virág a napfényre, vagy medve a mézre - agyam megsemmisülten tömi fejembe az igazságot.
Vagy ez nem is az!? Lehet, hogy ez csak egy lányos téveszme!? Vagy komolyan élvezem és tetszik is a dolog!?
Fáj bevallanom...De ez mind igaz.
Kimérhetetlenül élvezem Harry Styles érintéseit. Ahogy nyelve átsiklik számba, kíméletlen táncot kezdeményezve nyelvemmel, mibe még talán a lábaim is megremegnek. Mintha Harry tudná, hogy szépen szólva seggre akarok esni, keze kicsusszan enyémből, majd combomra vándorol. Könnyed mozdulattal kap fel, csókunkat egy pillanatra sem megszakítva.
Kezem vándorútra kel a fiú hátán, később pedig a hajába túrok.
Kisebb morgást hallat a csók közbe. Folyamatosan hátrál, egészen az ágyig. Végig dönt a poros ágyon, amiből a súlyom miatt újabb porfelhő keletkezik. Harry újból megtalálja nyakamat, ahol a bőrt kezdi el szívni. Fogával súrolja bőrömet, majd bele vájja fogait.
Fájdalmas nyögés szakad fel torkom mélyéről, kezemet vállára rakom, hogy el tudjam magamtól tolni, de sikertelen. Keze végig siklik oldalamon majd ruhám alá nyúl, pontosabban a pizsamám alá.
Na ne már, hogy még mindig abba vagyok? Hát ez kész...
Derekamon kis köröket ír le, miközben már vállamat halmozza el szívásokkal. Lassan megszokom a szívásokkal járó fájdalmat. Ajkamba harapok, hogy elhalasszam feltörni készülő nyögésemet. Harry bőrömbe hümmög, fél szemmel felnéz rám.
Az idillnek nem nevezhető pillanatot egy kopogás töri meg, ami az ajtó túloldaláról származik.
Harry morogva löki el magát testemtől és az ajtóhoz megy amit kinyit.
- Mit akarsz  Liam? - oh...szóval Liam a neve a barna hajúnak. Haladás Ann, haladás...
- Három óra múlva jönnek! - Kik jönnek? Mi van?
Oké, nekem ez magas.

Harry hátra fordul.
- Még nem végeztünk! Nem hagyom, hogy nedves tangában hunyd le a szemed! - jelenti ki komolyan, mire állam egyenesen a földet súrolja. Mi a fasz?
Még egy mocskos vigyort küld felém, majd kimegy. Lassan felülök és az ajtóhoz sietek, ahol épp akkor kattan a zár. Na ne már...
Morogva megyek vissza a porosodó ágyhoz, amire leülök. Magam elé meredek, miközben folyamatosan gondolkodok. Felállok, és a szekrénysor elé sétálok. Egy porcelán ékszertartó pihen az egyik kép mellet. Óvatosan kapom fel a tárgyat majd felnyitom a tetejét. Rengeteg ékszert pillantok meg. A többség fekete színű. Rengeteg karkötő, nyaklánc, bokalánc, gyűrű, fülbevaló, karóra, pár hajcsat és hajgumi.
Kapok az alkalmon, felkapom a hullámcsatot majd visszarakom az ékszertartót és az ajtó elé térdelek.
Még nem csináltam ilyet, csak a hülye kémfilmekben láttam. Sóhajtva rakom a zárba a hullámcsatot.
Percek múlva kattan a zár, az ajtó kitárul. Elégedetten hümmögök, majd felállok és vissza lépek a szekrényhez. Kinyitom a kétajtós bútort, s a ruhák között kezdek kutatni. Morogva konstatálom, hogy egyetlen egy darab sem lenne jó rám. Több mérettel nagyobb, mint az én ruhaméretem.
Tovább kutatok, ezúttal a fiókokban. Kezembe akad egy pisztoly, ami mellett bőséges töltényt van. Elvigyorodok, felkapom a fegyvert és a töltényt, majd halkan kimegyek a szobából.
A házban csend honol. Semmi nesz. Talán még a légy zümmögését is meg lehetne hallani. Ahogy becsukom magam mögött az ajtót, végig nézek a szinte végtelennek tűnő folyosón. Lassan lépkedni kezdek, talpam alatt nyikorog a laminált padló. Mintha csak egy horror filmbe csöppentem volna be. Kezemben erősen markolom a revolvert. A szobák előtt elhaladva, úgy érzem, mintha valaki figyelne. Megállok.
Hátra nézek, pulzusom az egekbe, torkom szívembe dobog. Zihált levegővételem tölti be a helyiséget. Ajkamat harapdálva megyek a lépcső fele, majd lassan lépkedek lefele. Szinte minden egyes foknál roppan egyet a fa.
Lentről halk beszélgetésfoszlány szűrődik ki a nappali felől. Lelépek az utolsó fokon is majd az említett helyiség felé sétálok. Magam elé tartom a fegyvert. A küszöbig megyek.
- Lányok?! - hangom pár oktávval feljebb csúszik. Ezek mit keresnek itt? Kezemet combom mellé teszem.
A lányok felém fordulnak. Eleanor azonnal felém szalad.
- Végre! Azt hittem, hogy kinyiffantottak! - szorít magához barátnőm.
- O..oké..nyu..nyugi. Mi lenne ha nem fojtanál meg? - nyöszörgök, és próbálok kiszabadulni karjai közül.
- Bocs, ne haragudj - enged el és mellém lép. Megigazítom magamon a pólót és rájuk nézek.
- Mit kerestek itt? Hogy jutottatok be? - ráncolom szemöldökömet és az ajtófélfának dőlök.
- Megfigyeltük Styleséket, és megvártuk míg elmennek. Feltörtük a zárt, most meg itt vagyunk - ránt vállat Danielle.
- Viszont nekem valami még mindig nem tiszta - gondolkodok el és egy pontra meredek.
- Neked általában semmi nem tiszta. De lássuk csak, mi az? - próbálja viccesre venni Nathasa a helyzetet.
Felhorkanok és megforgatom szememet.
- Harryvel majdnem lefeküdtem, de valamelyik haverja, valami Liam megzavart minket. Annyit hallottam, hogy valami vagy valaki három óra múlva jön. Oké, most már két óra, harminc perc múlva - hümmögök.
- De akkor most mi van? Kik jönnek? - vág értetlen fejet Perrie.
- Anyámék jönnek - horkantottam - Tököm tudja. A lényeg, hogy jönnek valakik. És addig nem megyünk haza míg nem találok valami magyarázatot. Melyik kocsival jöttetek? - nézek rajtuk végig.
- A tiéddel - dobja nekem a kulcsot Perrie amit elkapok majd bólintok és kimegyek a házból. Végig simítok a kocsi oldalán majd kinyitom a csomagtartót. Kisebb keresgélés után egy fekete zacskót találok meg. Bingó.
Bementem a házba, átöltöztem és vissza mentem a nappaliba.
- Akkor kutassuk át a szobákat. Garantálom, hogy kupi van mindenhol. Szóval ahogy pakoltok, ugyan akkora kupit hagyjatok ott - nevetek aprót és felszaladok az emeletre.
Farzsebembe csúsztatom a pisztolyt és kinyitom az első ajtót. Becsukom magam mögött az ajtót. Harry szobája.

Mindenhol az ő illata játszik. Körbe nézek a szobába. Mindenhol kupi.
Pont ahogy sejtetted Ann...

Az íróasztal elé sétálok, kihúzom a fiókot és kutatni kezdek. Papírok, rajzok (?!) fényképek.
- Főnök! Találtam valamit! - csapja ki az ajtót Danielle, mire leesik az egyik kép a falról. Komolyan, mintha egy hülye akciófilmben lennénk.
- Baszd meg Danielle! - morgok és felveszem a törött képet és vissza sétálok az íróasztalhoz.
- Oh! Mit találtál? – nézek hátra vállam felett és a kukába hajítom a képet.
- Egy papírt! Liam szobájába volt. A reptér mai érkezés és indulás kistája van rajta. Kaliforniát bekarikázták - lép elém és kezembe nyomja a lapot. Megnézem az időpontot.
- Pontosan két óra múlva szál le a gép. Talán róluk beszélt Liam - gondolkodok el – Találtál még valamit? - nézek barátnőmre.

- Pár iratot, fegyvereket, meg pár aktaszerűséget - ránt vállat. Szemei felcsillannak majd kirohan a szobából.

Felhúzom szemöldökömet és utána sietek, bemegyek a szembe lévő ajtón.
- Most meg mi… - befejezni már nem tudom, barátnőm mögé megy, aki a számítógép előtt ül.
- Még mielőtt kérdeznéd, nézd meg az aktákat - nyomja kezembe a papírokat, mindvégig a monitorra meredve.
- Mond csak! Tulajdonképpen mi a tökömet csinálsz? - nézek rá majd vissza az aktákra.
- Úgy látszik, Liam ért a gépekhez. Gondolom írt valamit erről a kaliforniai ügyről. A két aktában az illetők képe és a nevük van beleírva. Semmi más. Viszont most találtam valamit. Ezek készülnek valamire. Mármint nem a fiúk, hanem akik jönnek Kaliforniából. Többen mint húsz főről van szó. Liam azt írta, hogy állítólag el akarják foglalni Londont - tűnődik el és megfordul a kerekes irodai székkel.
Hümmögök egyet és ledobom a két aktát.
- Hát akkor hívjuk a többieket és indulunk a reptérre. Van egy óránk és harminc percünk. Készülődjetek és hívjátok a többi emberünket - vázolom barátnőmnek a tervet.
- Itt vagyunk! – hallom meg mögülem Eleanor hangját. Megfordulok majd elismerően hümmögök.
- Tökéletes! Találtatok valamit? – nézek rajtuk végig. Fejrázást kapok válaszul majd megrázom fejemet és elmegyek mellettük. Együtt szállunk be a kocsinkba és a mi raktárunkhoz indulunk.
Kiérve Londonból jobban a gázra taposok, mikor befordulok, a kerekek hangosan csikorognak.
Hatalmas pórt kavarva állok meg a hatalmas épület előtt. Mielőtt kiszállnák felveszem napszemüvegemet és a kocsi oldalának dőlök.
A lányok is kiszállnak majd felém sétálnak.
- Hova a faszba hoztál minket? - húzza fel szemöldökét Perrie.
- A raktárunkba. Bocs, pontosítok. Apám raktárába. Hívjátok össze a többieket, én bent leszek. Csak pár embert hívjatok, olyan tizenötöt - lököm el magamat a kocsitól és befele kocogok. Ahogy beérek a hosszú folyosóra, ahol beszélgetésfoszlányokat hallok. Felhúzott szemöldökkel lépkedek az ajtó elé, ahonnan  a beszélgetés hallatszik ki.
- Nem Harry! Mennünk kell! Ne a pénzzel foglalkozz! Van fél óránk odaérni. Vagy engeded, hogy elfoglalja Londont is? Engeded? - a hang számomra ismeretlen. Mély a hangja, de nem annyira, mint Harryé.
- Dehogy engedem, hanyagolj már Zayn! Akkor is! Szólni kellene Annek. Talán.. talán.. többre jutunk ketten