Őszi Novella

 Édes, Drága Mucikáim!:)

Először is imádlak titeket. Nagyon köszönöm, hogy ennyi ideig tudtatok várni egy újabb bejegyzésre. Köszönöm azt a majdnem 60000 megtekintést. Még 7 kiválasztott kell, aki feliratkozik erre a gyönyörűségre, és már 100-an leszünk. Tényleg nem hittem volna, hogy egyszer ha lesz blogom, ennyi embernek tetszeni fog. Ez - ahogy olvashattátok - egy novella lett, méghozzá az Őszi. Félreértés ne essék, NINCS köze a Nyári Különkiadáshoz, méghozzá azért, mert az Különkiadás volt, ez pedig Novella. Nagyon - nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, miszerint mennyire nyerte el a tetszéseteket. 

Hogy büszkélkedjek, leírom a szavak, és a karakterek számát.

Szavak száma: 6295

Karakterek száma: 43437

A Nyári Különkiadás szavainak száma: 3105

                                   karakterek száma: 20974

Szóval igen, megcsináltam. Saját magamat túlszárnyalva írtam egy olyan Novellát, amibe mondhatni beleszerettem. Ennyit szerettem volna:) Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Bizonyára hallottátok a fiúk új számát, a Perfect- et. Nos, ezt a kellemes kis dalt ajánlom hallgatni, miközben olvastok:)

Mindenkit ölel, csókol:

Taylor xx

* Ann szemszöge*  

Kissé remegő kezekkel simítok végig a testemet takaró hatalmas, abroncsos, csipkés ruhán. Perrie hátam mögé lép, majd a fűzővel kezd vacakolni. Végig nézek magamon. Arcom kipirult, de nem a pirosítótól, arra nem volt szükség. Hajamat Danielle, míg sminkemet Eleanor csinálta meg. A ruha felvételével Nathasa segített, a levételével pedig majd Harry fog.
Ujjaimmal végig szántok a fonott fánkkontyon, ami fejem tetején tündököl. Szemöldököm ívelt, sminkem egyszerű. Egy közepes vastagságú tusvonal és egy kis szemhéjpúderből áll. Dús ajkaimon halvány rózsaszín rúzs kap helyet. Mikor Perrie megrántja a fűzőt, érzem, ahogy a ruha hátamon összehúzódik. Halkan felnyögök, majd kissé feljebb húzom mellemen a ruhát. Mindig is arról álmodtam, hogy pánt nélküli ruhában sétálok az oltár elé.
- Ezt majd Harry alatt csináld - Perrie szórakozott hangja húz vissza a jelenbe. Kérdőn pillantok rá, az egész alakos tükrön keresztül.
- He? - kicsit sem nőies beszédem miatt Danielleből feltör a nevetés.
- Mondom Harry alatt nyögdécselj majd! - kuncog Perrie és magassarkú cipőjébe bújik. A lányokon egyforma pánt nélküli ruha van. A hajuk kiengedve, vagy halszálka fonásban omlik vállukra, illetve terül el hátukon.
Szememet megforgatom, majd már csak egy kopogást hallunk. Pár másodperc múlva, Zayn kukucskál be hatalmas mosollyal, tökéletesen belőtt hajjal. Tekintete végig siklik rajtunk, többnyire Perrien legelteti szemeit.
- Készen vagytok? - néz végül rám. Remegő lábakkal, s kezekkel sétálok a virág csokromért, ami az asztalon pihen. Mikor ez megvan, Zaynre nézek, és félve bólintok.
- Akkor ki kísér az oltárhoz? – szólal meg Nathasa, miközben az egész alakos tükör előtt állva viszi fel ajkaira a kissé vörös rúzst.

Eszembe jut, hogy kiskoromban a pánt nélküli ruha mellett még az is nagy vágyam volt, hogy apám kísérjen az oltárhoz. De ez nem fog megtörténni. Hacsak, fel nem támad a több éve halott apám.
Nathasára nézek, majd megigazítom jobb kezemen lévő hófehér ujjas kesztyűt.
- Magamat kísérem az oltárhoz. Meg leszek, nyugi - kuncogok, és intek nekik.
- Menjünk - jobbára magamnak mondom, mert nem indulok. Perrie alkaromnál fogva húz ki a szobából, majd leballagunk a lépcsőn, egymásba karolva, még mielőtt valamelyikünk leesne.
Kiérve a kertbe nyíló ajtóhoz, megállok. A lányok biztatóan rám mosolyognak, majd előre mennek, végig a rózsaszirmokkal ellátott kisebb ösvényen. Jut időm arra, hogy körbe nézzek. Augusztus 11.-e van, sehol egy rossz, komor felhő, a madarak csiripelnek. Mikor a lányok végig sétálnak, két oldalra állnak. Tekintetem a násznépre siklik. Rokonok, barátok, Gemma. És Ő.
Öltönyt visel, a fekete zakó kiemeli izmos, vaskos vállait, hosszú karját, bicepszét. A vörös nyakkendő hanyagul betűrve simul mellkasához..a zakó alatt lévő ingje felső 3 gombja nincs begombolva. Formás lábait  egy fekete nadrág takarja, ami kiemeli combjait. Egy fekete, kissé hősszuszáru fekete cipőt visel. Haja rendezetlenül terül el, pár göndör hajtincs meglebben a gyenge szélben. Mintha érezné, hogy nézem, tekintete a papról rám siklik. Dús, meggypiros ajkai elnyílnak, tekintetét dekoltázsomon legelteti. Arcom újból pírba borul, majd mikor elindul a kellemes zene, mindenki aki eddig ült, most feláll. Az összes szempár rám szegeződik, ahogy remegő lábakkal indulok el. Erősen markolom a virágcsokrot. Tekintetemet végig a számomra legfontosabbat érő férfin tartom. Harry sármos mosollyal néz rám. Hajába túr, majd mikor mellé érek, rámosolygok, arcom folyamatosan ég.
- Szia! - súgom hangtalanul, mire a markába fogja a kezemet, és féloldalasan mosolyog rám. Zöld szemei olyan lágyan, szerelemmel figyelnek, hogy legszívesebben azonnal ráugranék, és a halálig csókolnám. Ez mondjuk nem lenne jó ötlet az egész násznép előtt. Arról ne is beszéljünk, hogy egy hivatásos pap alig egy méterre áll tőlünk. Isten biztos nem örülne a jelenetnek.
Körülnézek a teremben, és rájövök, hogy mennyit változtunk. Pár évvel ezelőtt még ki nem állhattuk egymást. Egymásra lőttünk, sértegettük a másikat, bántottuk egymást. Most pedig itt állunk egymással szemben, és az életünket készülünk összekötni. Mégis ki gondolta volna?
Hallom, hogy a pap belekezd a szokásos monológba, de nem vagy képes a szavaira figyelni. Harry ujjával óvatosan simogatja a kézfejemet, közben egy pillanatra sem téveszti szem elől a tekintetemet. Érintése egyszerre nyugtat meg teljesen, és tesz idegessé. A szívem dörömböl a bordáim mögött, mintha ki akarna törni a helyéről. Mintha csak a fiúé akarna lenni. Pedig már az övé.
Magabiztos mosolya lassan alakul át valami egészen mássá. Valami egészen gyengéddé. Mintha csak engem látna a teremben. Pontosan átérzem ezt az érzést.
Elismételjük ugyan amit el kell, de talán fel sem fogjuk mit mondunk. Akkor eszmélek csak fel igazán a zöld íriszek kábulatából, mikor a tanúm, Eleanor, óvatosan megbök, és felém tartja a gyűrűt, ami innentől Harry gyűrűs ujján fog díszelegni. Akárcsak nekem. A lány bátorítóan rám mosolyog, amit viszonozok. Bár nincs szükségem rá, teljesen biztos vagyok benne, hogy Harryvel akarok lenni.
Rápillantok a leendő férjemre, ő vissza rám.
Miután mindkettőnkön ott van a házasságunk bizonyítéka, gyorsan aláfirkantjuk a papírokat, majd mikor a pap engedélyt ad a csókra, Harry meglep. Azt hiszem azonnal lekap és az ágyig fog csókolni, helyette lassan közelebb lép hozzám, kezei közé fogja az arcomat és igazán közel hajol hozzám. Orrát édesen az enyémnek dörgöli, ezzel kicsalva belőlem egy mosolyt. Azt hiszem ezt akarta elérni, ugyanis szinte azonnal az enyémre illeszti az ajkait. Nagyon visszafogottan cselekedik. Ízlelgeti az ajkaimat, s mikor már azt hiszem összesek a karjaiban, hátrébb húzódik, és rám mosolyog. Egészen idáig fel sem tűnt, hogy a tömeg ujjongva tapsol nekünk. Ujjainkat összefűzzük, s végig megyünk a rózsaszirmokkal szórt kisebb úton. A kert végére érve, a megterített asztalok sorakoznak egymás mellett, előtt. Érzem, ahogy Harry megszorítja kezemet, mire rá nézek. Arcán örömteli mosollyal pillant le rám. Lábujjhegyre állok, majd ajkaira hajolok, s egy gyors csókot nyomok rá. Kézen fogva megyünk az egyik hosszú asztalhoz, a középső két székre ülünk. Innen mindenkit belátunk, minden asztalt. Eredetileg úgy volt, hogy egy sátorban tartjuk az ünneplést, de sok tétovázás után annyinál maradtunk, hogy csak egy kisebb táncparkettet tesznek le a fiúk, amin az asztalok is helyet kapnak.

Harry kezét megérzem combomon, keze az abroncsos ruhám alatt van. A harisnyán keresztül is érzem forró keze melegét. Tenyere combom belső felén van. Rá nézek, majd fejemet az épp akkor elinduló zene fele vezetem. Gemma egy pezsgőspohárral a kezébe fogva sétál felénk, ránk mosolyog, férjem füléhez hajol, és suttogni kezd neki valamit. Harry halkan felnevet, majd aprót bólint. Gemma eltipeg, végül beszél valamit az egyik zenésszel, aki megálljt int a többinek. Harry nővére elveszi az egyik mikrofont, majd ránk pillant. Kezét, amelyikben a poharat tartja, kissé megszorítja.
- Még mielőtt elkezdenénk enni, szeretnék mondani pár szót, amire eddig még nem volt esélyem. Drága Ann! Soha sem hittem volna, hogy valaha te fogsz az oltárnál Harry mellett állni. De nem csalódtam benned. Harry nem egy szelíd, tenyérbemászó lányt érdemel, hanem egy vad, erős nőt. És ez benned meg van. Csak arra kérlek, hogy vigyázz az öcsémre! Képes mindenbe belemenni - nevet fel Gemma, majd rám mosolyog. Viszonozom a gesztust, és a mellettem ülő férfira pillantok. Pár nevetőránc rajzolódik ki tökéletes arcbőrén, miközben másik kezével hajába túr.
- És ne hagyjuk ki Harryt se! Komolyan nem hittem volna, Öcsi, hogy kettőnk közül te fogsz előbb oltárhoz ballagni. De ez is megtörtént. Bízok benned, hogy nem fogod Annt elhagyni, sem megcsalni! Nem ezt érdemli, szóval ez legyen az a dolog, amit nem fogsz elszúrni. Vigyázni fogsz rá! - Férjem nővére - akárcsak egy gondoskodó apa -, megtartja a hegyi beszédet, majd vissza adja a mikrofont a zenésznek és az egyik asztalhoz megy. A násznép össze tagja tapsol, mosolyog, fütyül. Végül felemeljük poharunkat, Harryre sandítok, és koccintunk. A pezsgőbe iszok. Pár perc után felszolgálják az előételt és elkezdünk enni.

A vacsora fergeteges volt, lassan esteledik, a kerítésen és a székeken helyet foglaló lámpások bekapcsolnak, s a szivárvány összes színével pezsdítik fel a kertet. A zene kellemesen szól. Eddig még senki nem lépett a parkettre táncolni. Minket várnak.
Harryre pillantok, aki feláll, kezet nyújt, és rám mosolyog. Kezemet mancsába csúsztatom, majd felállok. Szabad kezemmel felfogom ruhámat, úgy ballagunk a parkettre. Egy percre a zene is elhalkul, mikor egymással szembe állunk, kezünket egyik oldalon összekulcsoljuk, míg másik kezemet Harry vállára simítom. Férjem kezével egész derekamat átkarolja, közelebb húzva magához. Felpillantok rá. A magassarkúnak hála, így már az álláig érek. A zene újból elindul, mi lassan elkezdünk táncolni, közben füléhez hajolok.
- Kárpótlást kérek, ha rálépsz a ruha aljára! - kuncogok fülébe, majd elhajolva nézek fel rá. Arca kipirosodik, ajkait megnyalta. Ebben a pillanatban a külvilág megszűnik körülöttem, csak őt látom. Nem tudtam a vendégekre figyelni, sem a zenére. Ez egy véget nem érő pillanat volt. Csak Ő és Én. Senki más.
Végül közel hajol arcomhoz, a táncot abba hagyjuk. Ajkaival végig szánt enyémen, miközben végig szemembe néz. Cselekedete megőrjít, érzem, ahogy a csipkés tanga egyre inkább kezd egy szétázott bikini alsóhoz hasonlítani.
- Ha így lesz, akkor megkapod azt a kárpótlást, Édes! - suttogja, majd végre valahára megcsókol. Ajkaink lágyan mozognak, miközben kezét kihúzza kezem közül, s mind két kezével átkarolja derekamat. Belemosolygok a csókba, kezemet arcára simítom.
Pár perc múlva, kissé ziháltan váltunk el egymástól. Arcunk kipirosodott, Harry nem foglalkozva a többi emberrel, végig húzza hüvelykujját alsó ajkamon és homlokon csókol.
- Szeretlek! - suttogja szemembe nézve. Megbabonázva vizslatom zöld íriszeit.
- Én is szeretlek Harry! - mondom halkan, majd szemem sarkából észre veszem, ahogy Niall és Nathasa mellénk áll, s táncolni kezdenek.

Elérkezünk a koszorús lányok ennyik kedvenc pillanatához, a csokordobáshoz. Már mindenkiben elég sok pia van. Harry kikötötte nyakkendőjét, zakója már rég a széke háttámláján pihen. Pár hajtincse izzadtan tapad homlokához, ahogy Zaynék mellett ácsingózik és minket figyel. Ruhámat lecseréltem egy pánt nélküli, fekete csipkés, fehér alapos menyecskeruhára ami a térdemig ért. A násznépben tartozó lánycsapat mind pár méterrel mögém áll. Arcomon hatalmas mosollyal fogom meg a csokrot, majd lehunyt szemekkel hajítom hátra. Vállam felett hátra nézek, ajkaim még nagyobb vigyorra húzódnak. Teljes testtel megfordulok, Gemma - magassarkúja ellenére -, ugrándozva szorongatja a csokrot. Arca kipirosodik, ahogy felpillant rám, majd Harryre.
Mosolyogva lépkedek felé és megölelem. Füléhez hajolok.
- Gratulálok. Észre vettem, hogy Michael az egyik rokonom, már egy ideje téged néz. Körülbelül annyi idős, mint te. Szóval menj szépen oda hozzá! - suttogom mosolyogva és eltávolodok tőle. Elindul egy pörgősebb zene, majd betolják a várva várt négy emeletes hatalmas tortát.
Egy óvó kart érzek meg derekam körül, majd az illető hátam mögé lép, mellkasa hátamnak simult, állát vállamon támasztja meg. Elmosolyodok, Nathasa mellénk lépve, kezembe ad egy nagy torta vágó kést. Harry kezét kezemre simítja, s együtt vágjuk meg az első szeletet. A tortát liliom kék marcipán borítja, amit sárgás - fehér fodrok, illetve rózsák díszítenek. A legkisebb tortán műanyag figura kap helyet, amin egy menyasszony és egy vőlegény van, egymásba karolva.

Az első szelet a miénk, a többi embernek is vágunk belőle, majd leülünk. Harry kezét fedetlen térdemre teszi, rám mosolyog, kezem magától mozdul arcához, s állán tartva mancsomat, megcsókolom. Érzem, ahogy elmosolyodik, minimálisan megszorítja térdemet. Kissé izzadt hajába túrok, majd lassan elválok tőle.
Rámosolygok, Ő pedig a villával a tortaszeletből szel el egy falatot, amit számba ad. Így esszük meg a szeletet, egymást etetve. Mikor felállok, Zaynék mellénk sétálnak, valamit Férjem fülébe súg, aki feláll, a többi három fiún végig nézve bólint. Liam rám néz, arca vigyorra simul, majd ölébe kap. Halkan felsikoltok, s rá nézek.
- Mi a francot csinálsz? - ütöttem mellkasába. Egyik kezét derekamra simította, másikat térdhajlataim alá.
- Ez nem franc. Ez a menyasszony lopás - és valami szememre kerül, így semmit nem látok. Niall nevetésén kívül semmi mást nem hallok. Betesznek valamibe, ami nyilvánvalóan egy autó. De, ha Harry tudott róla, akkor most miért nincs itt?
Végül a kocsi megáll valahol, ismét egy erős kar vesz ölébe, s elindul valamerre. Nyikorgó hangot hallok, a félelem elkap. Összerezzenek, arcom, s testem lángol. Az illető letesz, hátam mögé lépve veszi le szememről az anyagot. Egy lehelet csapja meg fülemnél a bőrt.
- Jó szórákozást, mi tartjuk nálatok a frontot! - Louis halkan suttogja fülembe, majd eltávolodik. A léptek megszűnnek, szememet kimerem nyitni. Teljesen meglepődök. A raktárba vagyok, amit gyertyák díszítenek. A folyosó, ahol az ablakok kitörtek, még ott is vannak. Remegő lábakkal sétálok be az ajtón, a folyosóra. A gyertyákkal díszített részen ballagok végig. Csak cipőm kopogása visszhangzik. Végül a gyertyák egy ajtóhoz vezetnek. Ez volt az, ahova soha nem tudtam bemenni. Lenyomom a kilincset és bemegyek. Elmosolyodok, ahogy végig nézek a helyen. Harry bőröndökkel vár, ingjét kezébe fogva dől a falnak. Mosolyogva néz rám, majd ellöki magát, s felém lépked. Elém érve végig simít alkaromon, majd megfogja kezemet, kézfejemet ajkaihoz emelve egy csókot nyom rá. Arcom egyenesen lángol, lábaim folyamatosan remegnek, nem csak a hideg miatt, hanem miatta. Szemébe nézek, zöld íriszei csillognak, nem bírok tőlük elszakadni.
- Mit keresünk itt? - kérdeztem halkan, miközben összekulcsolom ujjainkat. Harry felkuncog, és a bőröndökre mutat.
- Kérlek szépen egy nyugodt helyet akartam a feleségemmel, és innen szerettem volna indulni a repülőtérre. A menyasszonyrablás meg volt, így már csak a két hetes nászutunk van vissza - csókol homlokon majd maga után húzva fogja meg az egyik csomagot. Kuncogva rázom meg fejemet, majd felpillantok rá.
- Harry?
- Hm? - fordul meg, miközben másik kezembe adja az én bőröndömet.
- Te pakoltál be? - ajkamba kell harapnom, nehogy felröhögjek. Ismerem Harryt, van egy elképzelésem, hogy milyen ruhákat pakolt be; harisnyatartó, csipkés tanga, melltartó, harisnya, kivágott felsők és a többi.
Harry nyel egyet, ajka vigyorra húzódik, arcán halvány pír jelen meg. Szóval igen.
- Ta..talán - motyogja - Nem gondolhatod, hogy mamabugyiban leszel a nászutunkon! Felejtős! Az én dögös feleségemnek kötelessége csipkés tangában és melltartóban lennie - mondja tetetett felháborodással, igaz, szája sarkában ott bujkál a mosoly. Szemet forgatok, kezét végig fogva megyünk ki a folyosóra, majd az út mellett parkoló Roveréhez.
- Beülök hátra és átöltözök - nyomtam arcára egy puszit, s mielőtt betenném a csomagtartóba a bőröndöt kiveszek egy melegebb ruhát. Beülök hátra, majd felveszem a darabokat. Bemászok az anyósülésre, Harry pedig mellém ül. Beindítja a kocsit és elindul a reptér felé. Kezemet kezére teszem, ami a váltón pihen. Szemem sarkából rá nézek.
- Szóóóóval hova megyünk? - harapok ajkamba, végig nézve rajta. Ingje már rajta van, igaz, hanyagul.
Sóhajtva rázza meg fejét, majd bekanyarodik az utcába.
- Nem mondom meg. Majd megtudod. Meglepetés - kuncogott fel, parkolót keresve. Kiszállunk, megfogom bőröndömet és kezét. Még csak hajnal van, de már most rengetegen vannak.
Hirtelen hatalmas fáradság vesz úrrá. Megszorítom Harry kezét és elnyomok egy ásítást.
- Ne aggódj, a repülőn eleget aludhatsz - csókol Férjem a hajamba. Szó nélkül bólintok, leadjuk a csomagokat, elintézzük a többi dolgot, s már a gépen is vagyok. Helyemet megkeresve, lehuppanok, homlokomat az ablaknak döntöm, de mikor Harry hajamba csókol, kezünket összekulcsolja, fejemet vállának döntöm. Beszippantom férfias vonzó illatát, s halványan elmosolyodok.
Kézfejemet lágyan kezdi simogatni, minek hatására pislogásom nehézkessé válik, s elalszok.

Egy csók, kettő, három, s a többi. Felkuncogok, szememet megdörzsölöm és laposakat pislogva pillantok Harryre.
- Megjöttünk - suttogja mosolyogva, homlokomra egy csókot nyomva. Megfogom kezét, majd leballagunk a repülő lépcsőjén. Körbe nézek, mélyet szippantok a levegőből. Hirtelen úgy érzem, hogy lángol a lábam. A nap tűz, mintha csak a sivatag közepén lennék. Felpillantok Harryre, kissé hunyorogva. Felkuncog, majd orromra nyom egy puszit.
- Harry, hol a francba vagyunk? - dörzsölöm meg szememet, miközben beballagunk a terminálba.
- Édesem, üdvözöllek Californiába! - mutat körbe. Állam a padlót súrolja, szemeim tágra nyílnak. Boldog vigyorral ugrok nyakába. Arcára cuppanós puszit nyomok.
- Imádlak! - súgtam fülébe egyre jobban magamhoz szorítva. Harry erős karjait derekam köré fonja, s csak állunk California terminálja közepén, bőröndökkel körülvéve. Végül elengedjük egymást, szorosan fogva a másik kezét megyünk ki. Harry fog egy taxit, ami az állítólagos szállodába visz minket. Férjemhez bújva nézek ki az ablakon. A hatalmas házakat tágra nyílt szemekkel nézem, ahogy a butikokat is.
Mikor megérkezünk, Harry fizet és kiszállunk. A bőröndöket magunk után húzva megyünk be. Körbe nézek. A falak kellemes fű zöld színűek, a recepció pult barna lakkozott, pár szoba növény is helyet foglal. Harry előre sétál. Elkéri a mágnes kártyát, s hogy a nő szavait ismételjem; Üdvözöljük Mr.Styles, maguké a nászutas lakosztály.
Szóval Stylesék már nagyba utaznak.
Belépve a liftbe, Harry megnyomja a legfelső gombot és átkarol.
- És milyen is az a nászutas lakosztály? - nézek fel rá szórakozottan. Lenéz rám, megnyalja kiszáradt ajkait és megszólal.
- Víz ágy, pezsgő, a többit nem mondom el - kuncog halkan és ajkaimra nyom egy csókot. Mielőtt elválna tőlem, tarkója után kapok, s mohón formálok az apró csókból egy rendeset. Harry gyengéden pólómba markol, bőréből kiáramló meleget még a ruha anyagán keresztül is érzem.
A lift csilingelve áll meg, így kénytelenek vagyunk elszakadni egymástól. Bőröndünket magunk után húzva megyünk a 11B szobába, Harry végig húzza a mágneskártyát a leolvasón, majd előre enged. A falak halvány lilák, szürke szőnyeggel és vajszínű laminált padlóval.
A háló fele sétálok, de Harry csuklóm után kap.
- Oda még nem mehetsz be! Majd este.! Ha át szeretnél öltözni, azt is csak a nappaliban teheted meg, sehol máshol - kuncog fel. Homlok ráncolva csóválom meg fejemet.
- Miért nem mehetek be? - toporzékolok, akárcsak egy öt éves. Harry felnevet. Elengedi bőröndjét, majd ismételten karjai uralma alá veszi derekamat, és közel hajol arcomhoz.
- Azért nem, Hercegnő, mert meglepetés van odabenn amit, majd csak este láthatsz - simítja egyik kezét arcomra, hüvelyujja ujjbegyével kis köröket ír le arccsontomon.
Ajkamba harapok és sóhajtok.
- Jó, akkor mit csináljunk addig? Ha már nem mehetek be a hálóba aludni, pihenni! - hangsúlyozom ki és a nappaliba ballagok. Egy hatalmas vajszínű kanapé van a helyiség közepén, a falon egy nagy plazma tévé. A falak halvány barnák, egy sötét üvegasztal van a kanapé előtt. Bőröndömet a dohányzó asztalra teszem, majd kiveszek egy rövidnadrágot és egy haspólót, ami köldökömig ér. A ruhákat megfogva megyek a konyhába, s ott öltözök át. A helyiség a vártnál sokkal nagyobb, egy hűtő, nagy konyhapult és egy gáztűzhely van a sarokban.
A fejem tetején helyet foglaló kontyot kicsit megigazítom, telitalpú cipőmbe bújok, és kimegyek Férjemhez. Harry egy térdnél koptatott nadrágban, és egy világos ingbe van. Rám néz, tekintete fel-le siklik testemen. Majd erőt vesz magán és felém sétál. Elém áll, kezét csupasz derekamra rakja, lehajol, és megcsókol. Összerezzenek, hátamon végig fut a borzongás, kezem végig siklik alkarján, majd arcán állapodik meg. Védelmezően szorít magához, miközben apró puszikkal váll el ajkaimtól, és arccsontomat kezdi végig csókolni. Fejemet minimálisan oldalra döntöm, hagyom, hogy Harry teljesen az ajtófélfának nyomjon. Ágyéka enyémnek feszül. Halk sóhaj csúszik ki ajkaim közül, de muszáj magamon erőt vennem. Gyengéden, mellkasára simítva kezemet, eltolom magamtól.
- Ezt...majd...este - mondom tagoltan, kissé ziháltan. Harry már-már feketén csillogó szemekkel néz szemeimbe, ujját végig húzza gerincem vonalán, s kissé hátrébb lép. Mély levegőt vesz, majd kezet nyújt.
- Rendben, Édes. Majd este - mosolyodik el, kezemet kezébe teszem, ujjainkat összefűzzük, majd elindulunk az ajtóhoz. Harry zsebébe rejti a mágneskártyát és telefonját. A lifthez ballagunk, beszállunk. Férjem megnyomja a földszintre vezető gombot, majd elindulunk. Leérve, kimegyünk a szálloda elé, és körbe nézünk.
- Hova akarsz menni? - nézek fel rá, másik kezemet zsebre vágom. Harry gondolkodik egy sort, majd hümmög egyet.
- Ahogy jöttünk, nem messze innen, láttam egy plazát. Benézhetnénk - ránt vállat és homlokon csókol.
- Hát...akkor menjünk - mondom, majd elindulunk. Rengeteg kirakat előtt haladunk el, míg meg nem látjuk a hatalmas épületet, amin nagy betűkkel a "Plaza" szó van. Bemegyünk az ajtón, mélyet szippantok a levegőből, amiben péksütik és új árucikkek illata terjeng. Harry a legelső üzletbe húz, ami fehérneműket tartalmaz. Körbe nézek. Mindenhol csipke van; tanga, melltartó, harisnyatartó, harisnya, térdzokni.
- Harry...nekem van fehérneműm - suttogom füléhez hajolva, miközben kissé ijedten pillantok ide-oda. Harry huncut vigyorral az arcán ránt vállat, majd a csipkés fehérneműszettek felé húz. Végig néz pár darabon, szemei felcsillannak, mikor egy vörös-fekete szettet fedez fel. Leakasztja, s testem elé téve méregeti, ajkait harapdálva.
- Kicsi - jelentem ki egyszerűen, pedig ez nem igaz. Pont az én kosárméretem, s talán a tanga része is rám jönne. De Harrynek erről nem kell tudnia, akárcsak arról nekem, hogy mi van a szállodában lévő hálóban.
Fürti megrázza fejét, majd ujjára akasztja az akasztófa kampóját, s tovább ballagunk. Férjem a harisnyák, s az egyéb kiegészítők felé húz, de vissza rántom
- Nem kell nekem se harisnya, se más. Már egyszer vettél nekem ilyen cuccokat, nem kérek többet. Meg amúgy is...készültem valamire este... - haraptam ajkamba, fejemet lehajtom, s Harry cipőjét figyelem. Az említett, állam alá nyúl, fejemet felemeli, és rám mosolyog.
- Akkor nem veszünk harisnyát - kuncog fel, és ajkaimra nyom egy puszit.
- Kíváncsi leszek, hogy mire készülsz - vigyorog, majd a pénztárhoz sétálunk. Harry - makacsságom ellenére is -, kifizeti nekem a fehérneműszettet. Ezt követően kisétálunk, és ezúttal egy férfi ruhaboltba megyünk. Elengedem Harry kezét, s elmerülök a sorok között. Egyből szemet szúr egy vörös-kék kockás ing. Harry méretével ellátott ruhadarabot keresem, amit miután megtalálok megfordulok. Harry egyel előttem, a másik sorban kutakodik, térdnél szaggatott nadrágok között. Ajkamba kapva sétálok át hozzá, s meglengetem szeme előtt az inget.
- Felpróbálod a kedvemért? - nézek fel rá kiskutya szemekkel. Harry tekintetét rám kapja, majd a ruhadarabra. Hümmög egyet, és kiveszi kezemből. Körbe néz, próbafülke után kutatva. Másik kezével enyémért nyúl, én pedig készségesen kulcsolom össze ujjainkat. Csak akkor engedjük el a másik mancsát, mikor Férjem bemegy az egyik szabad próbafülkébe. Addig kapok az alkalmon, vissza sietek az ingekhez, s egy egyszínű, fekete darabot leakasztok, és vissza megyek a próbafülke elé.
Harry kidugja fejét, majd huncut vigyorra húzza ajkait.
- Bejössz megnézni? - nyalja meg ajkait. Csak bólintok egyet, és bemegyek utána. Elhúzom magam mögött a függönyt, majd megfordulok. Az ing, talán kicsit bő rá, de pont jó. Kiemeli vállát, bicepszét. A felső három gombot kigombolva hagyja, így megmutatva madaras tetkóját. Mikor felém fordul, kicsit tátva marad szám. Tekintetem végig siklik csodálni való kulcscsontján, ahova egykor szívásokat szoktam hagyni.
- Izé...azt...azt hiszem, hogy ezt meg kell vennünk - mondom, néha-néha néha elhalkulva. Harry felkuncog, kezét végig húzza arcélemen, majd lehajolva hozzám, megcsókol. Belemosolygok a csókba, átkarolom derekát, s készségesen csókolok vissza. Már csak annyit érzek, hogy hátam a próbafülke oldalának csapódik, Harry egyre követelőzőbben kebelezi ajkaimat, keze kapkodva siklik végig oldalamon, majd combomba markol, kicsalva belőlem egy nyögést. Egyik kezem vállara siklik, hagyom, hogy felemeljen, lábaimat csípőjére kulcsolja. Mind két kezemet hajába vezetem, tincseit meg-meghúzom. Kicsalok belőle egy halkabb morgást. Keze ruhám alá siklik, forró kezétől bizsergés járja át egész testemet. S csak akkor kapcsolok, hogy egy ruhabolt kellős közepén vagyok. Harry nem zavartatja magát, nyakamat kezdi el szívogatni. Remegő ujjakkal nyúlok mellkasához, s gyengéden eltolom magamtól. Mikor lábam a talajra érkezik, rá nézek. Haja zilált, tekintete ködös, s jobban elnézve szemeit, érzem, hogy bugyim egyre inkább nedvesedik. A vér arcomba tódul, majd kiszáradt torkomat megköszörülöm.
- Találtál még valami ruhát? - kérdezem dadogva, hajamba túrva. Harryre nézek, aki öltözködni kezd, vissza veszi ingét, s hajába túr. Rám néz.
- Egy térdnél szaggatott fekete farmert láttam. Megnézzük? - húzza el a függönyt, és kimegy. Utána sietek, s a farmerek közé merülünk. Harry kiválasztja a méretét, majd újból vissza megyünk a próbafülkébe.
A próbálás végén kifizetjük a ruhákat, s kisétálunk az üzletből. Betérünk egy drogériába, ahol pár parfüm erejéig maradunk. Hasamhoz kapok, ami fájdalmasan kordul fel. Harry - mintha tudná, hogy éhes vagyok -. egy gyors kajáldába húz. Beérve, vesz egy-egy kínait, hozzá kólát. Leülünk egy szabad asztalhoz, majd enni kezdünk. Az evés végével, kidobjuk az üres papír dobozokat. Kézen fogva, pár zacskóval a kezünkben ballagunk ki a plazából, és California központjába megyünk. Már elmúlt dél is, a nap tikkasztóan süt. Egy parkon sétálunk végig, ahol gyerekek játszanak, tinédzserek beszélgetnek.

Késő este, már bent toporgunk a liftben. Egész nap kint voltunk, rendesen le is barnultunk. Igaz, mióta visszaértünk, Harry folyamatosan vigyorog, egyre perverzebbül. Egyrészt izgulok. Ki tudja, hogy Harry mivel készült. Meg mi van, ha nem tetszik neki az, amit én szeretnék neki adni? Még soha nem csináltam olyat, nem öltöztem úgy, mint egy kurva.
Beérve a lakosztályba, ledobom a zacskókat a nappaliban helyet foglaló kanapéra, majd Harryre nézek.
- Szóóóval megnézhetem végre a hálószobánkat? - harapok ajkamba, s elé sétálva, kezemet nyakába akasztom. Harry beszívja alsó ajkát, kezével átkarolja derekamat, majd homlokomra egy nedves puszit nyom. Mosolyogva hunyom le szememet.
- Két perc. Bemegyek, aztán majd szólok, ha jöhetsz - enged el lassan, s rám mosolyog. Fülig pirulok. Miután Harry bevonul a szobába, kapkodva nyitom ki a bőröndömet, s kiveszem belőle  a zacskót, majd bemegyek a fürdőbe. Kapkodva mosom le arcomról a sminket, hajamat kiengedem, ami gyengéden omlik vállamra, s miután kifésülöm, már hátamon simul végig. Felveszem a fehérneműt, rá a harisnyát és a harisnyatartót. A fehérnemű felső, fűzős részét kisebb vacakolás után megkötöm, majd belebújok magassarkúmba. Leveszem az egyik becsomagolt, vadonás új köntöst, s magamra veszem. Mély levegőt szívok, és kimegyek. Harry a nappaliban ül, telefonját nyomkodja, ám mikor észrevesz, a dohányzóasztalra teszi a készüléket.
Hanyagul dőlök neki az ajtófélfának, miközben ajkamba harapva nézek rá. Feláll, tekintete fel le siklik rajtam. Mintha át akarna látni a köntösön, vagy már a fehérneműn is?
Elém áll, végig simít arcomon, majd kissé begörnyed és megcsókol.
- Te tényleg készültél - suttogja ajkaimra, a csók befejeztével. Érzem, hogy teljesen arcomba szökik a vér, a pulzusom megemelkedik, talán ha nem állnák ilyen közel az ajtófélfához, már rég összeestem volna.
- Akkor megnézhetem a szobát? - kissé dadogok, remegő kezekkel simítok mellkasára, végig szemébe nézve. Harry mellizma megrándul, minek hatására ajkaimra minimális vigyor szökik.
- Menj csak. Megyek utánad - fogja meg kezemet. Megfordulok, majd elindulok a háló felé. Duzzadt ajkamba harapok, lenyomok a kilincset és kitárom az ajtót. A levegő tüdőmbe reked, csillogó szemekkel, elnyílt ajkakkal nézek végig a helyiségen, ami főként vörös színekben pompázik. A függönyök vörösek, ahogy a fal, az ágy is. Az ágy mellett lévő komód szerűségen egy pezsgős üveg, s két pohár van, mellette egy tálcán valami, amit így nem tudok megállapítani. Érzem, ahogy Férjem átkarol, állát vállamon támasztja. Tekintetem vissza siklik az ágyra, ami mellett gyertyák égnek, s virágszirmok sorakoznak fel. Szipogva törlök le egy kósza könnycseppet, majd szembe fordulok vele. Harry szemei mintha feketék lennének, de ugyan úgy csillognak, talán még jobban. Átkarolja derekamat, majd kacér mosollyal hajol le. Kezem tarkójára csúszik, érzem, ahogy ölébe kap. Lábamat derekára kulcsolom, miközben orrunkat össze dörgölöm, s végül csókba forrunk össze. Becsukja az ajtót, miközben megállás nélkül tépi ajkaimat. Hajába túrok, kezemet levezetem mellkasához, s ingjével kezdek vacakolni. Már csak annyit érzek, hogy Harry óvatosan dönt végig az ágyon, a köntös felcsúszik, s egye több látszik meg a harisnyából. Mikor elválunk egymástól, érzem, ahogy keze térdkalácsomtól egészen combomig végig siklik. A harisnyán keresztül is érződő tenyeréből áradó meleg miatt, combom libabőrös lesz.
Megnyalom duzzadt ajkaimat, s kikötöm a köntöst. Minimálisan felülünk, de csak annyira, hogy le tudjam magamról dobni az anyagot. Mikor ez meg van, vissza fekszek, s felnézek Harryre. Az említett, kezét egyből csupasz derekamra simítja. Hátam alá nyúl, s arcát nyakhajlatomba temetve, finoman csókolni és szívni kezdi a bőrt. Fejemet oldalra döntöm, hogy több helyet kapjon, szememet lehunyom, remegő ujjakkal túrok hajába. Bőrömbe morog, kulcscsontomat végig szívogatja, miközben én egyenesen vonaglok alatta. Keze a fehérnemű melltartó fűzős részéhez siklik, s egy kézzel kezdi el kikötni. Végül megszabadítom ingjétől, kezemet arcára simítva, fejemet felemelem és megcsókolom. Már csak arra eszmélek fel, hogy elszakad ajkaimtól, végig csókolja a mellem közötti apró részt, ahol néhány szívást hagy maga után. Zihálásom tölti be a szobát, csípőmet kicsit feltolom. Harry duzzadt ajkai melleimre siklanak, mellbimbóimat végig csókolja, kisebb szívásokkal, majd hasamat és csípő csontomat lepi el csókjaival. Nyöszörögve tolom egyre délebbre fejét. Bőrömbe kuncog, nedves csíkot hagy egészen a csipkés tanga végéig. Megtolom csípőmet, amit Harry gyengéden vissza nyom.
- Türelem - néz rám. Hangja sokkal rekedtesebb, vágytól fűtött. Fogával húzza le rólam az anyagot, végül megszabadít harisnyámtól is. Cipőmet lerúgom, majd felhúzom egy csókra. Vadul tépem ajkait. Harry alsó ajkamat meghúzza, kissé meg is harapja. Halkan felnyögök, körmömet végig húzom hátán, s kikapcsolom nadrágja övét. Elszakad ajkaimtól, feltérdel, így le tudom húzni térdéig a nadrágot. Feláll, farmerjét a szoba egyik végébe dobja, és vissza mászik lábaim közé. Végig húzom lábfejemet combján, majd ujjamat bokszere szélébe akasztom. Bokszere - akárcsak a többi ruhája - valahol a földön köt ki. Újból csókba forrunk össze, Harry kezét derekamon, majd combomon tartja, miközben kissé széttárja lábamat. Megharapom alsó ajkát, mikor megérzem férfiasságát bejáratomnál. Párszor hozzám dörgöli magát, végül lassan belém csusszan. Egymás ajkaira lihegünk, hátam minimálisan megemelkedik. Ujjainkat összefűzzük, s fejem mellé tesszük kezünket. Harry vár egy keveset, majd csípőjét lassan mozgatni kezdi. Homlokunkat össze döntve halkan zihálunk. Lábaimat szorosan kulcsolom derekára, kezét néha - néha megszorítom. Bőrünk hangosan súrlódik össze. Harry fokozatosan gyorsít, nyögéseink egybe forrnak. Hátam megfeszül, kezét folyamatosan szorítom.
- Harry.. nem bírom - nyöszörgök. Férjem homlokát a nyakamba temeti, s kissé megemeli magát. Egyenesen fülembe nyögdécsel, rekedtes hangjától a libabőr fut végig hátamon. Egyre inkább az orgazmus felé közelítünk.
Végül Harry az, aki utoljára megszorítja a kezemet, s egymás nevét nyögve élveztünk el. Hátam megemelkedik az ágytól, fejemet hátra hajtva nyögöm nevét.
Pár perc elteltével elernyedve, lihegve, összebújva fekszünk az ágyon. Mellkasán kis köröket írok le, míg el nem alszok.

Hajamba túrok, miközben kiszállok a kocsiból. Most lett vége a nászutunknak. Remek napokat töltöttünk Californiában. Voltunk a tengerparton, a szálloda wellness részébe is. Ki tudtam kapcsolódni, hála Harrynek.
Kiveszem az én bőröndömet, s Férjem kezéért kapok. Ujjainkat összefűzzük, majd beballagunk a házba. Körbe nézek, mintha még soha nem jártam volna itt. Itt történt szinte minden. Az esküvő, mikor megtaláltuk a leveleket itt bontottuk fel őket. A nappaliba sétálunk, a bőröndöket oda tesszük le. Elengedem Harry kezét és kifulladva dőlök a kanapéra.
- Álmos vagyok - nyöszörgök miközben megdörzsölöm szememet. Hallom, ahogy Harry felkuncog, majd fölém magasodik, s ajkaimra egy halovány puszit nyom. Felkuncogok, kezemet tarkójára simítom és megcsókolom. Érzem, ahogy belemosolyodik a csókba, hajamba túr, s lábaim közé férkőzik. Felkuncogok, majd lassan elválok tőle.
- Ezt.. majd később. Tényleg álmos vagyok - ásítotok.
- Rendben, akkor felviszlek aludni - kuncog fel Harry, s mielőtt bármit is mondhatnák, ölébe kap. Halk sikoly szakad fel torkomból, s nyakába akasztom kezemet. Férjem felvisz az emeletre, be a hálóba. Végig dönt az ágyon, s fölém magasodva megcsókol. A csók végeztével, bedől mellém, majd mind a ketten elalszunk. 

* Négy hónap múlva *

Simogatásokra, s apró csókokra kelek. Szememet nem nyitom ki, tovább élvezem a kényeztetést, ami főként a nyakamra irányul. Harry göndör tincsei bőrömet csikizik, keze pólóm alatt van, s csípőmet simogatja. Nem bírom ki, felkuncogok, ujjaimat hajába simítom, és gyengéden meghúzom tincseit. Harry felkuncog, majd felemeli fejét. Szememet kinyitom, rá nézek.
- Meghívtak minket egy buliba. Mikor aludtál, Zayn hívott. Kiderült, hogy  Michael állja az egészet. Most nyílt egy klub nem messze innen. Elmehetnénk, ha van kedved - simogatva kézfejemet, ujjainkat végül összefűzi.
- Hát.. elmehetünk. De ne reménykedj abba, hogy sokat fogok inni - ülök fel. Harry bólint, s ajkaimra nyom egy gyenge csókot.
- Mikor lesz az a bizonyos buli? - állok fel, megigazítom magamon a nadrágot és a fürdő ajtóhoz ballagok.
- Két óra múlva. Akarod, hogy elmenjek veled fürdeni? - kérdezi Harry, mellém sétálva. Ajkamba harapok. Igazán kecsegtető egy ajánlat, de tudom, hogy nem fürdés lenne belőle. Nem is avval van a baj, de nem tudom. Nem érzem magamat annyira jól mostanában, pontosabban a nászéjszakánk óta.
- Most inkább egyedül fürdenék, ha nem nagy gond - nézek fel rá, kezemet mellkasára simítom, lábujjhegyre állva állára nyomok egy puszit.
- Rendben. Akkor lent leszek, a lenti fürdőben letusolok - simítja kezét arcomra, s forró csókban részesít.
Végül bemegyek, becsukom az ajtót és megnyitom a vizet, ami a kádba zúdul. Levetkőzök, hajamat kiengedem, ami finoman omlik vállamra, és hátamra. Beszállok a kádba, majd lefürdök, illetve hajat mosok. A fürdés végeztével hajamat egy törülközőbe csavarom, ahogy testemet is. Kimegyek a szobába, majd egy tiszta fehérnemű szettet veszek fel, amit Harry nekem vett a nászutunk során. Hajamat megszárítom, majd kifésülöm, végül felkötöm egy kontyba. A szekrényem elé lépek, kiválasztok egy pánt nélküli grafit szürke, combig érő koktélszoknyát. Füstöt sminket csinálok, majd magassarkúmba bújok. Egy fehér borítéktáskát keresek, ahova zsebkendőt és a telefonomat rejtem. Egy kellemes parfümöt fújok magamra, majd lemegyek. Harryt a nappaliban találom. Nekem háttal nézegetett egy rólunk készült képet, ami az egyik szekrényen kapott helyett. Férjem mellé tipegek, kezemet végig húzom karján, majd megfogom kezét. Felnézek rá, ő pedig rám. Elmosolyodok, ahogy csillogó szemeibe nézek. Tekintete arcomról dekoltázsomra siklik. Elpirulva emelem fel állánál fogva fejét. Időközben én is végig tudok rajta nézni. Egy fehér - fekete ing van rajta, egy hosszú szárú cipő, és egy fekete térdnél koptatott farmer.
Ajkamba harapok, miközben végre szemébe nézek. Harry keze derekamra siklik, majd ajkaimra nyom egy csókot.
- Csodálatosan nézel ki - suttogja szemembe nézve. Érzem, ahogy a vér az arcomba tódul. Szememet lesütöm.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki  - motyogom. mindig is könnyen el tudtam pirulni, de mikor megismertem Harryt, ez csak sűrűbb lett. Akár a nézésétől is elpirultam. Bárhogy próbáltam a pirosítóra fogni a dolgot, hiába volt.

Beérve a klubba, egyből megcsap a pia illata, és a fülledt levegő. Egymáshoz simuló párok táncolnak a parketten, pár ember a pultnál lézeng. A zene fül süketítő. Discó fényekkel van tele a helyiség. A falnál elhelyezett asztaloknál, kisebb csoportok tömörülnek, s italokkal a kezükben beszélgetnek.
Érzem, ahogy Harry szorosabban fogja derekamat. Felnézek rá, arcát tökéletesen, ugyanakkor kissé ijesztően világítják meg a fények. Tekintetével az embertömegben keres valakit. Mikor megvan, egy mosoly simul arcára, végül le néz rám. Fejével előre biccent, s kezét lefejti derekamról, megfogja kezemet majd maga után húz. Szaporán lépkedek mögötte, összébb húzom magamat, de így is rengeteg részeg ember jön nekem. Harry megáll, s nem figyelve, neki megyek. Kissé meginog testem, de Férjem derekamhoz kap, majd maga mellé húz. Hálásan pillantok rá, majd az előttünk álló két illetőre, akik Gemma és Michael. Elmosolyodok, s Harry nővére elé lépve, megölelem a lányt, majd a mellette álló fiút is. Vissza lépek Harry mellé, aki kezét derekamra simítja.
- Annyira örülök, hogy látlak titeket - hajol Gemma a fülemhez, miközben próbálja túl ordítani a zenét, ami nem nagyon sikerül neki.
- Én is örülök - mosolyodok el. Michael Gemma mögé lép, kezét derekára helyezi, majd fülébe motyog valamit. A lány bólint.
- Bocsássatok meg egy kicsit - fordul felénk. Bólintok egyet, s végig nézem, ahogy Gemma Michael kezét fogva tűnnek el a tömegbe. Megfordulok, így szembe vagyok Harryvel. Kezemet nyakába akasztom, miközben rá kacsintok. Férjem veszi a célzást, átkarolja derekamat, közelebb húz magához. Mellkasunk összesimul, ahogy táncolni kezdünk. Egyik kezemet partnerem arcára simítom, felpipiskedve megcsókolom. Vadul, mohón viszonozza, egyik kezét lejjebb csúsztatja fenekemre, alsó ajkamon végig nyal. Halk nyöszörgés szakad fel belőlem, Harry kap az alkalmon, nyelvét átvezeti számba, és táncba hívja enyémet. Az embertömeg egyre közelebb sodor minket egymástól. Végül lassan, lihegve válunk el. Kipirultan nézünk egymás szemébe, Harry egy csókot nyom duzzadt ajkaimra, végül megfogja kezemet.
- Iszunk valamit? - kérdezi fülemhez hajolva. Hangja rekedtes, ami tökéletesen elnyomja a zenét. Önkénytelenül hunyom le szememet, úgy bólintok. Hallom, ahogy felkuncog, kezemet megszorítja, mire észhez térve kinyitom szememet. Egy ismerős dal csendül fel, ami történetesen a Maroon5-Animals című számának rockosabb változata. Elvigyorodok, a bárpulthoz érve felülök egy szabad székre.
Végig hallgatom, ahogy Harry kikéri az italunkat, ami Jack Daniels. A pohárral a kezünkben nézünk egy szabad asztal után. Tekintetem megakad egy szőke hajzuhatagon, aki mellett egy ébenfekete hajú egyén ül. Halkan felnevetek, Harry kezét megfogva húzom Zaynék asztalához. Az egész "csapat" itt van. A lányok a fiúk ölében vannak. Ami még jobban mosolygásra késztet, az Gemma és Michael.
Nem vesznek minket észre, önfeledten csókolóznak. Köszönünk nekik. Mikor ránk néznek, elmosolyodnak, behuppanunk Liamék és Zaynék közé. A többieket hallgatom, miközben lehúzom az italt, ami először marja a torkomat, de nem foglalkozok vele. Harry még iszik pár italt, ám én meg elégszek ennyivel is.
Végül a mosdóban kötünk ki. Az egyik fülkében. Harry ölébe kap, neki nyom a csempének, mire belenyögök a csókba. Lenyúlok övéhez, s egy könnyed mozdulattal csatolom ki. Lábamat derekára kulcsolom, miközben hajába túrok. Harry lehúzza ruhám cipzárját, ami derekamig lecsúszik. Melltartó nincs rajtam, így szabad kilátással élvezheti melleim látványát. Óvatosan letesz, de csak addig, míg végig húzza lábaimon a ruhát, majd tangámat. Lehúzom nadrágját, bokszerét és vissza ugrok ölébe. Kezemet tarkójára simítom, s vadul, mohón csókolom meg. Csók közben megérzem férfiasságát bejáratomnál, halkan felnyögök, csípőmet megtolom. Harry egyik kezét combomra simítja, másikkal megtámaszkodik fejem mellett, s belém csusszan.
Fejemet hátra döntöm, hangosan nyögök fel, miközben ingjéhet nyúlok, amit elkezdek kigombolni. Harry ajkamra hajol, miközben mozgatni kezdi csípőjét. Minden egyes döfésnél ajkaira nyögök, végül széthúzom testén az anyagot, s átkarolom oldalát, míg lábam derekán pihen. Nem kell sok, érzem, ahogy az orgazmus határán járok. Hátam megfeszül, hangosan csapódik a csempének, s nevét nyögdécselve élvezek el. Harry egy nyögéssel követ, fel a csúcsra.
Miután kellő képen össze szedjük magunkat, elkezdünk vissza öltözni. Hajam kissé kócos, amit remegő kezekkel próbálok helyre rakni. Megmosom arcomat, majd Harryre nézek, aki ingjét gombolja be. A tükrön keresztül rám mosolyog, megvár, kezemet megfogja és együtt megyünk ki. A parkettre sétálunk, és összesimulva kezdünk el táncolni. Különös érzés fog el, de próbálok nem különösebb érdeklődést mutatni iránta.
A táncoló, részeg emberek egyre jobban Harryhez nyomnak, nehezen veszek levegőt, olyan, mintha a szívem a fülembe dobogna. A torkom kiszárad, lábaim remegnek. Hallom, ahogy Harry folyamatosan beszél hozzám, de képtelen vagyok válaszolni. A talaj kicsúszik a lábam alól, én pedig összeesek, végül elájulok.

Mérhetetlen nagy hányingerre és szédülésre ébredek. Szememet megdörzsölöm, majd körbe nézek. A hálónkban vagyok, pizsamában, Harry sehol. Pedig most rá lenne a legnagyobb szükségem. Ismét elkap a hányinger, s mintha puskából lőnének ki, a fürdőbe rohanok, a vécé fölé görnyedve, mindent kiadok magamból amit csak tudok.
Egy hangot hallok. Mély rekedtes, s aggodalommal teli.
Harry rohan be, leguggol mellém, kezét hátamra simítja, másikkal pedig felfogja hajamat. Émelyegve húzom le a magamból kiadott ételt, majd feltérdelek. Megtörlöm számat és Harryre nézek. Szemei aggodalommal telve csillognak, elengedi hajamat és magához húz. Szorosan karolom át derekát, fejemet mellkasába fúrom. Mély levegőket veszek, próbálok megnyugodni, szívem majd' kiugrik helyéről.
- Harry.. mi..mi történt? - kérdezem remegő hanggal, felpillantva rá. Végig simít arcomon, homlokomra egy puszit nyom. Felállunk.
- A bulin, mikor táncoltunk fal fehér lettél, beszéltem hozzád, de nem reagáltál semmire se. Végül elájultál és össze estél. Nagyon meg ijedtem, Ann! Azt hittem, hogy komolyabb bajod lesz - Harry hangja rekedtes, aggodalmas. Még soha nem láttam ilyennek. Mintha nem is ő állna előttem. Ugyanakkor megmelengeti a szívemet, hogy ennyire aggódik értem. A mosdókagylóhoz ballagok és megmosom arcomat. A tükörbe nézve, szemeim karikásak, arcom fal fehér, s inkább hasonlítok egy zombira, mint egy élő emberre.
- Nem tudom Harry. Nem tudom mi van velem. Jobb lesz, ha elmegyek orvoshoz - mondom, majd elkezdem megmosni fogamat. Mikor evvel végzek, kiöblítem számat, és leveszem pólómat.
Harryre nézek, aki a kád szélén ül, s aggódva vizslat, ám mikor végig néz rajtam, szemei elkerekednek, majd közelebb sétál hozzám. Homlok ráncolva nézek rá.
- Harry, mi az? Mit látsz rajtam? - kérdezem értetlenül. Mellém ér, kezét hasamra simítja, mire még - már ha lehetséges - értetlenebbül nézek rá.
- Ann, te.. te...terhes vagy 

27.Rész

Sziasztok!

Huha.. sok minden történ majdnem 3 hét alatt a bloggal kapcsolatban. Jött egy kommentem, amiben részben építő kritikát találtam. A véleményemet kifejtettem az illetőnek, részemről tisztáztam a dolgokat. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy Ann nem törődik a lányokkal, ez egyáltalán nincs így. A 26.részben azért rántott vállat Elenaor kérdésére, mert egyrészt ideges volt, a Harry szobájában történek miatt, s Louis miatt is. Ann nem tojik a lányokra, csupán ilyen természettel látta el a sors. És ha valaki szerint Főszereplőnknek még mindig gyászolnia kell, akkor az egy picikét téved. Nem ismerek olyan embereket, akik 3-4 évig folyamatos depresszióban, vagy gyászban élnek. Saját vélemény volt, amiket itt leírtam.Gondolkodtam egy kicsit és ezért hoztam meg majdnem 3 hét késéssel a részt. A díjat ezúton is megköszönöm, a kommentelő hölgynek pedig annyit üzenek, hogy remélhetőleg meg fog változni a véleménye:)

Előre szólok, hogy még mielőtt azt hinnétek, hogy Ann mekkora nagy szájjal rendelkezik, tiszteletlenül beszél a részben lévő férfival, DIREKT így írtam. Mivel, ha belegondoltok, valaki felidegesít titeket, legyen az felnőtt, vagy bárki, nem tudtok rendesen gondolkodni, ha akartok, ha nem, kiabáltok vele.

Köszönöm a többi kommentelőnek is, a megtekintést, és a feliratkozásokat szintén. Majdnem 55,000-en kattintatok az Enemiesre, ami nagy öröm számomra:) Jelenleg 88 olvasóval büszkélkedhetek, aminek köszönhetően egyre hamarabb kerül megírásra az Őszi Novellám. Nem lövöm le a poént a részletekről. így is sokat árultam el:D Na mindegy, jó olvasást, igyekeztem normálisan megírni a részt.

Taylor xx

 * Ann szemszöge *

Elhagyva Holmes Chapel tábláját, kitérek a földes útra. Korhadt fák és bokrok mellett hajtok el, melyek mögül pár madár röppen fel. Leparkolok a hatalmas kapu elé, majd barátnőmre nézek.

- Minek jöttünk ide? – csatolja ki magát, és hullámos hajába túrva néz rám. Kiveszem a kulcsot, amit zsebembe rejtek.

- Mutatok valamit – szállok ki, és bezárom a kocsit. Elindulok az ajtó felé, kinyitom, és körbe nézek. Hallom, ahogy El felém rohan. Mikor mellém ér, ujjait csuklómra fonja. Tekintetemet rá emelem, és megállok.

- Baj van? – ráncolom homlokomat miközben szemébe nézek. Elenged, gyanús szemeket aggat rám, miközben kezét minden tudóan teszi csípőjére.

- Ezt nekem kellene mondanom. Valamit titkolsz! Gyerünk, ki vele! – mondja határozottan, kissé parancsolva.

- Hát..izé – nézek félre tarkót vakarva. Most komolyan elmondjam neki, hogy lefeküdtem megint Harryvel? Tudom, hogy szidáson és okításon kívül semmi mást nem kapnák. Vagy talán ez kell? Lehet, hogy egy hiányzik. Hisz’ már mióta nem kaptam egy alapos fejmosást se. Komolyan, van rajtam kívül idiótább, aki azt akarja, hogy leszidják a fejét?

- Szóval én megint lefeküdtem Harryvel. Jó, mondhatod, hogy mekkora idióta vagyok. Nem vagyok normális, amiért ilyeneket csinálok, és a többi. De akkor is. Érezted már, hogy senki, csak Ő tud megvigasztalni? Magam alatt voltam… - hangom egyre jobban elhalkul, tekintetét kerülöm.
- Szóval azért feküdtél le vele, mert magad alatt voltál? A kurva életbe is, Ann! Térj már észhez! Harry nem hozzád való. Azért kavartatok megint, mert elcsábított! Az ujja köré csavar, mint egy hernyót. A végén ott fog bántani, ahol a legjobban fáj neked. Szerinted Louis mit csinált? Megerőszakolt! Fel tudod ezt fogni? – csapkodja combját, nem törődve a porral leül, lábait felhúzza, s átkarolva őket kezd zokogni.
Talán nem nekem a legrosszabb? Mind az, ami az orrom előtt volt, nem vettem észre. Nem vettem észre, hogy a legjobb barátnőm mennyire szenved? Jó, belátom, nem vagyok igazi barátnő.
Aggódva ülök le barátnőm mellé, kezemet hátára simítom, majd magamhoz ölelve kezdem csitítgatni. A gondolat, hogy Louis képes volt megerőszakolni Elt, felidegesít. Egyrészt újabb indokot ad, hogy gyűlöljem Louist, másrészt pedig, 

* Fél évvel később *

Kocsimat leállítom, a lámpákat lekapcsolom, majd kiszállok. Körbe nézek, az utcát csak pár autó lámpa világítja meg. Amik, mint a bogarak, össze vissza futkosnak az eddig kihalt területen.
 Gyenge, téli fuvallat kap sötét barna hajamba, ahogy a kapuhoz sétálok. Lábaim meg-megremegnek, minden második lépésemnél. Talán hiba pont ilyen későn ide jönnöm. Eleanor nem tudja, hogy eljöttem. Valami apró ürüggyel ráztam le, ami félek, nem valami nyomós indok.
S igazam lett. Zsebemben lapuló telefonom rezegni kezd, s aprón világítani. Ahogy a betonos útra lépek, előhalászom a készüléket. Kellemeset kell csalódnom, mert nem Eleanor az, hanem Danielle. Ő volt az, aki megvilágosult, kinőtt abból a bizonyos „Liam” korból. Igaz, nehéz volt eljönnie Harryéktől, de segítettünk neki. Már csak Nathasa van a Niall betegségben. Perrie valahogy "megvilágosul". Igaz, néha - néha találkoznak Zaynnel, amit Harryvel nem nagyon támogatunk.
Bármennyire is fel akarom venni, nem lehet. A végén elmondanám, hogy hol vagyok. Kinyomom, majd telefonomon beállítom a zseblámpa alkalmazást, s kinyitom az ajtót, ami egyenesen az óriási folyosóra vezet. A legutolsó ajtóhoz kell ballagnom, a levélben ez állt, amit tegnap kaptam. A borítékon nem volt cím, egy kis lapon volt pár szó.
„ Nem tudom, hogy emlékszel- e rám. Múltkor a raktárnál találkoztam veled, rémlik valami?  Olyannyira meg voltál rémülve, mint egy kisbárány.
Gyere el holnap a raktárhoz, s elmondom, mit is kerestem ott.”

Először furcsálltam a dolgot, rengeteg kérdés eszembe jutott, de végül itt vagyok..

Benyitok, s tapogatózni kezdek a villany kapcsoló után. Időm sincs, de már valaki felkapcsolja helyettem a villanyt. Hunyorogva törlöm meg szememet, és elteszem telefonomat. Körbe nézek a zárt, ablak nélküli kis helyiségben, ahogy bútorok sincsenek. Előrébb merészkedek, mikor egy alakot látok meg. Lábaim megremegnek, újból végig nézek az illetőn, aki végül elősétál. Arcát tökéletesen megvilágítja a lámpa fénye. Barna szemei megcsillannak, sápadt, fehér arcán ezer, meg egy érzelem fut végig. Végig nézve rajta, most jövök rá, hogy eléggé ismerős.
A felismerés szinte arcon csap, ahogy visszaemlékezek rá.

„- Ezt keresed? - egy mély hang zavar meg. Homlok ráncolva fordulok meg és a férfire nézek, aki meglengeti orra előtt a kulcsot.
Nálam magasabb, de Harrynél kisebb. Szőke hajú, és barna szemű. Az arca férfias, nem lehet idősebb negyvennél. Ismerős...Mintha...már láttam valahol, csak nem ugrik be.- A levélért cserébe megkapod!Lesokkolva, kissé sápadtan nézek az idegen mogyoróbarna szemeibe.- Először is, ki maga és mit akar tőlem? Másodszor honnan tud a levélről? - hangom meg-megremeg, ahogy végig szemébe nézek. Nagyot nyelek, miközben közelebb merészkedek hozzá. Száz meg egy érzelem suhan át arcán, ami végül egy fagyos pillantásra esik. Oké, nekem ez egyre gyanúsabb. Az arca nagyon ismerős, de nem tudom kivenni. Egy pillanatra lehunyom szememet. Ekkor hirtelen minden beugrik. A kép, amit Harry szüleinek a  szobájába láttam, a férfi az egyik fotón szerepelt. Akkor fehérebb volt a bőre, s sokkal inkább mosolygós. Most meg, mintha csak egy élő halott lenne.- Komolyan nem emlékszel rám, Ann? Nem emlékszel apád egyik legjobb barátjára? „

Szám O alakot formál, szemöldökömet felhúzom, s megint végig nézek rajta. Akkor kezdjük a legelső normális kérdéssel.

- Ki maga? Mi a neve? – hangom remeg, ahogy végig szemébe nézek, szívem egyre rendezetlenebbül dobog. Olyan átható pillantással tud az emberre nézni, hogy az már hátborzongató.Rám néz, felnevet, miközben megrázza fejét.  Ezen mi olyan nevetséges? Totálisan egyszerű kérdést tettem fel, ebben semmi nevetséges nincs.

- Majd idővel megtudod, egyenlőre titok – kacsint rám, s a falhoz támaszkodik. Farzsebébe nyúl, majd egy szál cigit, és egy öngyújtót vesz elő. Szájába emeli, meggyújtja, s rám néz.- Cigit? – ráncolja homlokát, miközben karikásan fújja ki a füstöt. Megrázom fejemet, majd hajamba túrok.

- Szerintem nem azért vagyunk itt, mert én annyira kíváncsi vagyok, hogyan szív el egy cigit. Ráadásul az én raktáramba – teszem csípőre kezemet, miközben jelentőségteljesen nézek rá. Ennek semmi értelme. Sem kedvem, sem időm nincs erre..

Elvigyorodik, miközben lepöcköli a cigiről a hamut. Ellöki magát a faltól, majd felém sétál, közben mélyet szippant a káros cuccból. Elém lép, centikre tőlem lehajol, elvigyorodik, szájával O- alakot formálva fújja rám a füstöt. Én bolond, épp akkor veszek levegőt, így az egészet tüdőmbe szippantom.Eszembe jut, mikor régen még én is cigiztem. Ettől a gondolattól – na meg attól, hogy a tüdőmnek nem tetszik a füst – fejemet oldalra fordítva köhögök fel. Fintorogva lépek hátra, majd rá nézek.

- Igazad van, Taylor. Tanácsosabb lenne együtt elszívni egy ilyen értékes szál cigarettát, nem? – kacag fel. Kikapom kezéből a cigit, s a falhoz lépve elnyomom, és eltaposom. Vigyorogva sétálok vissza elé. Csokoládébarna szemei dühösen pásztázzák enyémet. Dús ajkai minimálisra húzódnak.

- Ha nem nő lenne, biztos, hogy innen nem menne ki élve! – fenyeget meg, kissé gyatrán. Felnevetek, majd vállat rántok.

- Szóval minek vagyunk itt? Ha már a nevét, legalább ezt mondja már el! – sóhajt, és szemet forgat.

- Hihetetlen, hogy nem emlékszel apád egyik legjobb barátjára! Igaz, még kicsi voltál, mikor utoljára láttalak, de semmit nem változtál. Ugyan olyan vagy, mint az apád. Naiv, egoista, csaló! – az utolsó szót nem igazán értem. „Csaló”. Én csaló? Mióta? Semmi ilyesmit nem csináltam, és az apám? Őt miért veszi a szájára? Nem illik a szánkra venni egy halott embert.Lábaim ismételten megremegnek, ahogy ajkaim is. Erőszakosan harapok alsó ajkamba. Legszívesebben megpofoznám, kiabálnék vele, de nem lehet. Az apám lehetne, mondjuk senkinek nem kívánnák ilyen apát. Igaz, alig ismerem, sőt, egyáltalán nem tudok róla semmit, még a nevét se. Erőt veszek magamon, egy fújtatással lezárom a dolgot.

- Az apám soha nem volt csaló! Ki maga, hogy a szájára vegye? Semmi joga sincs! Nem ismerte őt. Ha a barátja lett volna, nem beszélne róla így! – már-már könnyes szemekkel nézek rá. Állkapcsa megfeszül, szemei elködösülnek. Közel hajol arcomhoz, talán már túl közel.

- Hat éves korom óta ismerem apádat! Mindent tudok róla! Igaz, a halála előtt összevesztünk, egy rád nem tartozó dolog miatt, ezért nem jelentem meg a temetésén. Vigyázz a szádra kislány! Egyébként meg, azért jöttem, hogy elmondjam miért voltam itt. Az apád tartozott nekem! Az összegre pedig szükségem van! Ha kell, behajtom rajtad! – fenyeget meg kegyetlenül, majd kikerülve az ajtó fele megy, ám még mielőtt kimenne, visszafordul.

- Két napot kapsz. Az összeg több, mint 1 millió $, pontosabban 1,5 millió! – néz rám komolyan. Ajkamba harapva fordulok felé, valami cselhez kell folyamodnom..

- Jó! Holnap a raktár előtt, két km-re lesz egy kocsi, az összeg ott lesz a vezető ülésen – bólint, majd végleg kimegy. Szóval csak a pénz kell neki? Semmi hátsó szándék? Minden a legnagyobb rendben lesz? Vagy megint én tévedek?

A kocsimhoz érve beszállok, majd Daniellet tárcsázom.. Kigurulva az útra, már meg is hallom barátnőm hangját.

- Hol a francban vagy? Már valami harmincszor felhívtalak! – Danielle aggódva, idegesen hadarja el ezt a pár szót. Hallom, ahogy beleliheg a telefonba, amitől akaratlanul is mosoly siklik arcomra. Danielle mindig is ilyen volt, akiket igazán szeretett, azokért nagyon tudott aggódni. Az utat figyelem, majd észhez térve válaszolok barátnőmnek.

- Ne haragudj, dolgom volt – zárom rövidre a dolgot. Igaz, tudom, hogy ezzel csak jobban felidegesítem. 

- Mégis mi az, ami miatt nem lehet felvenni azt a kibaszott telefont? 

- Hát…találkozóm volt. Nem vehettem fel, a helyzet nem engedte meg. – Végül kihangosítom a telefont, amit az anyós ülésre teszek, végig az utat figyelve. Befordulok a mi utcánkba. 

- És ki a tökömmel találkoztál, ha szabad megtudnom? – teszi hozzá gúnyosan. Horkantok egyet, kinyomom a telefont, majd kiszállok, és a házba megyek. Belépve az előtérve, cipőmet leveszem, mikor a villanyt akarom felkapcsolni, már más megteszi helyettem. Előttem Danielle, Eleanor és - a sorból ki nem maradható - Perrie néz rám. Ajkamba harapok, szövetkabátomat a fogasra akasztva rájuk nézek.

- Hol voltál? – Perrie - akárcsak egy gondoskodó, de egyben aggódó édesanya – úgy néz rám. Sóhajtva túrok hajamba. Fejemet lehajtom, el akarok mellettük menni, de Danielle vissza húz.

- Perrie kérdezett valamit! – most tényleg úgy érzem magamat, mint egy rossz tinédzser, akit meg kell nevelniük a szüleiknek. Nem szeretném belekeverni őket ebbe, de tudom, hogy nem maradnak nyugodtan, és ki fogják deríteni, ha én nem mondom el nekik a dolgokat.

- Menjünk a nappaliba! – szólalok meg egy megadó sóhajtást követően. Bólintanak, majd a nappaliba vonulunk. Míg ők leülnek, én állva maradok. Zavartan kezdek fel alá járkálni, tekintetüket érzem hátamon.

- Szóval hol voltál? – El hangja, akárcsak a másik kettőé szintén feszült, rideg. Megállok, végül leülök velük szembe, a sötét üveges dohányzóasztalra. Könyökömet megtámasztom térdkalácsomon, majd megvakarom államat.

- A raktárban voltam. Találkoztam egy férfival, aki állítólag apám, és Harry apjának a barátja volt. Anyámék temetésén nem volt ott, azt észre vettem volna. Elhívott, hogy találkozzunk. Belementem, mert miért s ne? A nevét nem tudtam meg. Igazából ez az egész arról szólt, hogy végig néztem, ahogy cigizett, elmondta, hogy az apám egy csaló volt, amit én cáfolnék. Meg...volt még valami... – Kissé hadarva mondom el a dolgokat, tekintetüket kerülve. Csendben hallgatnak, majd mikor rájuk nézek, valami meglep. Danielle hallgat, ujjait tördeli. Perrie üveges tekintettel néz rám, Elenaor mintha elbambulna, de végül ő szólal fel.

- Mi van még? – kérdezi halkan, fejét megrázza, s rám néz. Megnyalom kiszáradt ajkaimat, és folytatom.

- 1,5 millió $-t kért, két nap múlva. Állítólag az apám tartozott neki. De ez totálisan abszurd dolog. Nem tartozhatott volna neki, vagy ha tartozott is, akkor nem ennyivel – ráncolom homlokomat, majd a falon lévő órára pillantva sóhajtva tapasztalom az időt. Lassan már éjfél lesz, nekem pedig jobb lenne pihennem, holnap sok dolgom, dolgunk lesz. 

Végül elköszönök a lányoktól, a konyhában magamhoz veszek egy tányéron lévő szendvicset, mellé egy pohár kakaót, és felmegyek. Felkapcsolom a szobámban a villanyt, a tányért az ágyra, míg a poharat az éjjeli szekrényre teszem. Lehúzom a rolót, a tévét bekacsolva huppanok az ágyra. Miután megeszem a szendvicset, a kakaót megiszom, bemegyek a fürdőbe. Megengedem a vizet, majd az egész alakos tükör előtt kezdek el levetkőzni. Hajamat fejem tetején kontyolom, majd a meleg víz közé szállok. Végezve a fürdéssel, pizsamában bújtam az ágyba, kikapcsoltam a tévét és oldalamra fordulva aludtam el. 

Másnap korán felkelek, elintézem a reggeli teendőimet, majd a lányokkal az oldalamon megyünk be a városba. A roncstelepen lévő barátommal, Jacksonnal beszéltem, aki rendezett nekem egy kocsit, a megadott helyre. Benéztünk a városban lakó szerencsecsomag Michael-hez, aki a piszkos ügyeiről híres. Szerzett nekem némi robbanó anyagot, eljött velünk a raktártól pár kilométerre lévő kocsihoz, ahol elrejtette a vezető ülés alatt. Ha a hapsi hozzá akar érni a pénzhez, nyilvánvalóan egy kissé rá fog tehénkedni az ülésre, a kütyü aktiválódni fog, ő pedig repül.

 Most pedig itt ülök a kocsimba, ami az út szélén parkol. Danielle mellettem, Eleanor és Perrie hátra ültek. Az elsötétített ablaknak hála, mikor a férfi megjön, nem lát minket. Kiszáll, barna haja meglebben a gyenge szellőben, szemét fekete napszemüveg takarja. Körbe néz, majd mikor meglátja az autót, felé sétál. Ajkamat harapdálva nézek rá, várva, hogy kinyissa az ajtót.

- És ha nem sikerül? – néz rám kissé feszülten Eleanor.

- Akkor...megszoptam – motyogom halkan. Az ajtót kinyitja, behajol, és bumm. A kütyü aktiválódik, por keletkezik, az autó felgyullad, vele együtt ő is.

Mi lett volna ha... (Enemies AU)

Sziasztok!:)

Még régen, pár hónapja Camryn, a bétám írt nekem egy "meglepetés" szöveget, ami az Enemiesről szólt. És hát ez kapta a "Mi lett volna ha...(Enemies AU)" címet. Eredetileg úgy volt, hogy nem tesszük közzé, mert Camryn nem akarta. De rávettem:D Ezt azért osztjuk meg, mert nem részt fogok hozni, hanem * dobpergést * Az Őszi Novellát. Adjatok egy kis időt, hogy megírjam és hónap vége fele talán már fent is lesz.

Rá lettem kényszerítve, hogy ideírjak valamit, bár szerintem el se fogjátok olvasni, de azért rendben. Jó olvasást, és légyszi ne noobozzatok! :'D

Mindenkit puszilunk:Taylor és CamrynAjánlott zene

Mi lett volna ha...   

Enemies AU
By Camryn

Két óra elteltével, már kezdem úgy érezni, hogy a koponyám alatt rejtőző agyam már elfolyt, és csak valami mérgező lötty maradt utána, ami a megmaradt agysejtemet is felzabálja. Félre ne értsétek, én imádom Perriet, de mikor több órán keresztül ecseteli nekem a nyári munkán megismert fiúval való megismerkedését, legszívesebben fegyvert ragadnék és egészen egyszerűen fejbe lőném. A testét pedig elásnám a kertben...

Szóval éppen azt meséli, hogy a srác mennyire nagyszerű. Hogy barna szemeiben bármelyik lány elveszne, huncut csillogásuk miatt pedig még a bugyijukat is letolnák neki. A teste csodásan kidolgozott, és ahogy a nap rásüt, az már törvényt sértően jól néz ki. Egyszóval a srác tökéletes. Vagyis tökéletes lenne, ha nem lenne egy igazi gyökér. Igazán sajnálom szegény barátnőmet, mert láthatólag teljesen beleesett a fiú testébe. Kár hogy valójában egy első osztályú bunkó.

Ezt a történetet úgy negyed óra alatt elmondta nekem, a többi másfél órában pedig csak hisztizett, vagy a gyász öt szakaszán ment keresztül a srác miatt. És mindezt nekem természetesen végig kellett hallgatnom. Az elején még komolyan csalódott voltam a srác miatt, és tényleg sajnáltam a barátnőmet, de órák múlva már kezdett igazán elegem lenni az egészből. Mostanra már ott tartok, hogy bármelyik percben képes lennék egyszerűen csak megszakítani a hívást. Perrie annyira bele van merülve a nyavalygásba, hogy talán fel sem tűnne neki.

Unottan magam mellé rakom az asztalra a telefont, kihangosítom, majd felnézek a leghíresebb közösségi oldalra. A szám is tátva marad, mikor meglátom, hogy Eleanor és Louis átállították a státuszukat kapcsolatbanra. Csak nem összejöttek végre?

- Hé Perrie! - hangomra azonnal elcsendesül a vonal másik oldalán lévő lány, és érdeklődve várja miért szakítottam félbe a drámája közepén - El és Louis tényleg járnak? Tudtál róla?

- Persze, hogy tudtam - feleli unottan, mint aki már halálosan unja ezt a témát - Calder kisasszony egész nap üzenetekkel bombáz, és mindenáron azt akarja, hogy üssem meg, biztosan nem álmodik-e. Eddig mindig nemet mondtam neki, de kezdem fontolgatni, hogy csakugyan adok neki egy pacsit az arcába. - Komolyan elege lehet már belőle, hangjából csak úgy ömlik a bosszúság. Bár, biztos vagyok benne, hogy csak azért, mert neki nem jött még össze ezzel a Zayn gyerekkel. Mosolyogva megrázom a fejemet, és írok nekik egy gratuláló levelet, miközben Perrie ott folytatja, ahol az előbb abba hagyta.

Tényleg örülök Louiséknak. Tomlinson és El más kiskoruk óta szomszédok, mindig is nagyon jó kapcsolatban álltak egymással. Eleanor már a kezdetektől fogva szerelmes volt a fiúba, s szerintem ez mindig is kölcsönös volt, csak egyik sem mert lépni az ügy érdekében. Most végre megtette valamelyik. Na majd este kifaggatom a pontos részletekről!

- Ann! Lejönnél végre? Már tíz perce kiabálunk neked - nyit be a szobába anya nagy lendülettel, és dühös tekintettel néz rám.

- Anya! Nem ronthatsz be a szobámba csak így!

- De igen megtehetem, mert az anyád vagyok! És ha még egyszer megütöd velem szemben ezt a hangnemet, kislányom, szobafogságot kapsz. Most pedig irány lefelé!

Gyorsan elköszönök Perrietől, lecsukom a laptopomat és fülemet-farkamat behúzva megyek el anya mellett, le a lépcsőn.

- Hihetetlen, hogy ebben a házban az embernek nem lehet magánélete - motyogom halkan, de anya sajnos meghallja. Legnagyobb meglepetésemre viszont csak felnevet és megsimogatja a fejemet.

- Még csak tizenhat éves vagy, majd ha nagykorú leszel, veszel magadnak egy szép kis házat és ott majd lesz magánéleted, kicsim - mosolyog rám jókedvűen és visszasétál a konyhába, ahol már nagyban készülnek apával az esti vacsira. Apa egyik barátja átjön, és hozza magával az egész pereputtyát, úgyhogy ma nagy lakoma lesz. - Ó igen. Azért kértem meg, hogy gyere le, mert el kéne menni a boltba és venni kéne egy doboz tojást. Ha már ott vagy vehetsz magadnak valami édességet is.

Szuper, mintha öt éves lennék, akik némi csokival meglehet vesztegetni...

Persze azért elveszem a pénzt és elindulok a bolt irányába. Nagyjából tizenöt percre lehet a házunktól, szóval tényleg nem nagy távolság, de nyár van. Nyáron minden egyes napon töltött perc egy órának számít. Számoljátok csak ki. Tizenöt perc séta, ebben a rohasztó melegben, megfelel tizenöt órának. Az több, mint a nap fele!

Unalmamban kötélen lépkedő nőnek képzelem magam, aki ha elveszti az egyensúlyát, vagy félre lép, lezuhan a magasból és szétloccsan a padlón a sok gyerek szeme láttára akik a szórakoztatás céljából mentek el a műsorra. Annyi különbséggel, hogy én a járda patkáján lépkedek, és ha véletlenül félre lépnék, legrosszabb esetben is csak megrándulna a bokám.

Hirtelen egy éles visítás csapja meg a fülemet, mire kiesve a szerepemből hátrafordulok a hang forrását keresve. Ekkor látom meg Danielle sebesen közeledő alakját felém szaladni. Mögötte kocogva Liam közeledik, ajkain egy szórakozott vigyor, és ahogy észreveszem, szerelmes tekintetét, amivel egy pillanatra sem téveszti szem elől barátnőjét, elfog egy fura keserédes érzés. Magam sem tudom miért. De hamar elfelejtődik, mert Dani vékony karjaival szorosan magához húz és erősen megszorongat. Három napja jöttek vissza a családjával Spanyolországból, és azóta nem volt alkalmunk üdvözölni egymást. Viszonozom az ölelést, a válla felett barátságosan összemosolygunk Liammel. Őt is elég régen láttam már.

- Ann! Mi van veled? Rég beszéltünk...Személyesen legalábbis - nevet fel hangosan Danielle, mikor rájön, hogy nagyjából minden nap beszéltünk, amíg távol volt.

Csak megrántom a vállam és burkoltan utalok rá, hogy kísérjenek el a boltba, majd haza, mert nekem nincs kedvem egyedül menni. Szerencsére azonnal leesik nekik, és beleegyeznek. Persze csak azután, hogy szétoltottak azzal, hogy mennyire bénán tudok burkoltan célozgatni a dolgokra.

Egész úton hülyéskedünk, még a boltban is. A kasszához sétálva annyira nevetek Dani direkt túlzóan béna balett mozdulatain, hogy majdnem összetöröm a dobozban lévő összes tojást. Ezen persze még jobban elkezdünk röhögni. Nagyjából mindenki minket néz. Ki mosolyogva, mert a régi szép időkre emlékeztetjük, ki morcosan, mert kiskorában nem kapott gyerekszobát és a keserűséget a mai fiatalokon vezeti le. Amint kifizetem a tojást meg a három nyalókát amit magunknak vettem, azonnal elhagyjuk a boltot, ugyanis félő, hogy a biztonsági őr a fülünknél fogva akar kiráncigálni minket onnan.

Mikor elérünk a házamhoz elbúcsúzunk egymástól, én bemegyek az ajtón, ők meg tovább indulnak, valószínűleg Liamékhez. Megmosolyogtat ahogy látom összekulcsolt kezeiket, és ahogy Danielle egy puszit nyom Liam arcára, mikor az mond neki valamit, amit már nem hallok.

- Megjöttem! - kiáltok fel hangosan ahogy belépek a házba. Választ ugyan nem kapok, bár nem is számítok rá. Lerugdosom magamról a cipőmet, beviszem a tojásokat a konyhába, majd azonnal indulok vissza a szobámba. Antiszociális vagyok kicsit, most mit tehetnék? Apa utánam kiabál, hogy nagyon köszöni, de én addigra már becsukom magam mögött a szobám ajtaját. Rávetem magam az ágyamra és élvezem a légkondi csodás előnyeit. Nem tudom meddig lehet ebben a pozícióban, talán egy óráig, mikor megcsörren a telefonom. Rápillantok a kijelzőre, ahol Natasha idióta fejének képe jelenik meg, amint a háttérbe az egyik legjobb barátja, Niall mutat neki szamárfüleket. Fogadom a hívást, bár azonnal meg is bánom. Barátnőm hangos ordításától majdnem átszakad a dobhártyám, így kénytelen vagyok eltartani pár pillanatig magamtól a készüléket.

- Tudod kinek van ma a születésnapja? - kérdezi izgatottan, mire az ütő is megáll bennem. Elfelejtettem volna valaki szülinapját? Végig pörgetem magamban a hozzám közelállók listáját, de senkit nem találok.

- Kinek? - kérdezek rá félve.

- Austin "24 éves lett" Butlernek! A világ legszexibb pasijának! - ordította hihetetlen hangerővel. Amilyen alacsony a kis csaj, meglepő, hogy mekkora hang van benne.

- Héé! - hallom meg a háttérbe az idióta duó másik felének felháborodott hangját, Niallét.

- Bocsi, Szöszi Manó. Te is dögös vagy, de azért ő mégis csak Austin Butler... - ezt a párbeszédet még vagy öt percen keresztül hallgatom, mikor megunom és egész egyszerűen csak kinyomom a telefont. Nos, ők az Natiall, a két legidiótább barátom. Állandóan egymás nyakában lógnak, és éjjel nappal csak videojátékoznak. Szerintem azt se tudják mi az a kint játszani a szabadban. Annyira egymás tökéletes másai, hogy én komolyan csodálkozom, hogy ezek még soha nem jöttek össze. Bár, lehet, hogy pont a tökéletes hasonlóság miatt.

Fejemet visszaejtem a párnák közé, és már éppen kényelemben lennék, mikor anyáék lehívnak. Ne! Miért, miért én?!

Nagy nehezen feltápászkodom és lerobogok a lépcsőn, ahol apa vár. Kérdőn nézek rá, mire elmondja, hogy egy órán belül megérkeznek a vendégek, szóval csípjem ki magam, vagy csináljak amit jónak látok. Így hát lefürdök, és valami otthonos, mégis csinos ruhát húzok fel magamra. Hajamat kifésülöm, meg felkötöm a fejem tetejére, hogy ne melegítsen feleslegesen. Kihúzom a szemeimet, felkenek némi szempillaspirált, majd úgy ahogy vagyok visszadőlök az ágyra. Lusta vagyok, ez van!

Legközelebb már csak akkor kelek ki, mikor meghallom a csengő hangját, azonnal lemegyek az emeletről, hisz pontosan tudom, hogy mindjárt felszólnak, ne legyek pofátlan és köszöntsem a vendégeket. Ez így is történik, csakhogy apa kiordítja az agyamat a fülemen keresztül, hisz észre se veszi, hogy már ott állok mellette. Az ajtó kinyílik, és felfed két felnőttet, akink bizonyára házasok. A nő nagyon karcsú és fiatalos. Sötét haja a vállára omlik és egy kedves mosoly ül az arcán, ahogy üdvözlik egymást a szüleimmel. Amint beljebb jönnek, meglátom, hogy nem csak ketten vannak. Van velük egy fiú is. Egy igen csak helyes fiú! Ann! Ne gondolj ilyenekre! Szidom meg magamat gyorsan. Göndör haja édesen keretezi szép vonásait, és mikor rám emeli zöld szemeit, valami megmozdul a gyomromban. Nyelek egyet, majd a lehető legbarátságosabban rámosolygok.

- Helló! Én Ann vagyok.

- Öhm, ja...Én meg Harry - unottan felsóhajt, és egész egyszerűen elmegy mellettem. A sokk miatt mozdulni se tudok, csak mikor észreveszem, hogy már mindenki bement az étkezőbe, egyedül én állok még mindig az ajtóban, mint valami idióta. Gyorsan összekapom magam és utánuk sietek. Már mindenki elfoglalta a helyét egyedül rám vártak, így leülök az egyetlen üres székre. Pontosan szemben Harryvel.

Tíz perc múlva felpillantok a tányéromból, ekkor akad össze a tekintetem újra azzal a zöld szempárral. Még a rántott hús is megáll a számban annyira megdöbbenek, mikor az ajkai félmosolyra húzódnak. De nem ám arra a dögös fajtára! Mármint, így is az volt, mert neki még az a gonosz vigyor is jól állt, de akkor is! Lenyelem a számban lévő falatot és próbálok újra csak a kajámra koncentrálni.

Aztán rájövök!

Ez az én házam.

Itt én lakom.

Ő itt csak egy vendég.

Egy vendég már pedig nem fog sakkban tartani engem a saját házamban.

Felpillantok rá. Tekintetünk újra összekapcsolódik. Felvonom a fél szemöldökömet és várok, hogy mit reagál. A félmosoly eltűnik az arcáról, de csak annyi időre, hogy átvehesse a helyét egy sokkal ravaszabb. Egy pillanatra rápillant a szülőkre, akik nem különösebben foglalkoznak velünk, hisz el vannak foglalva a saját dolgukkal, majd újra rám fókuszál.  Nem telik el sok idő, és valami igazán illetlen dolgok mutogat el nekem. Minden bizonnyal azt, hogy szopjam le, majd feküdjek össze vele valahol. Mondjuk a fürdőben, most azonnal. Még a számat is eltátom annyira ledöbbenek. Aztán olyat suttog, ami megadja a kellő bátorságot a következő tettemhez.

"Ribanc"Azonnal felállok, amire mindenki felfigyel, de én nem törődöm a felnőttekkel. Megragadom az asztal közepén lévő vizes kancsót, és az egész tartalmát Harryre öntöm. Feltrappolok a szobámba és az sem érdekel, hogy anyáék dühösen kiabálnak utánam. Csak egyetlen pillantást engedek meg magamnak, és annyi pont elég, hogy lássam, hogy a srác nevetve törölgeti le magáról a vizet. Becsapom magam mögött az ajtót, és senki nem követ. A fejemben újra és újra visszajátszom a jelenetet. Szemtelen volt és valóban megérdemelte amit kapott. Mégis, kinek képzeli ez magát? A suliban biztos ő a nagymenő és azt hiszi így bármit megtehet. Bár tény, hogy vizes hajjal is nagyon helyes volt. Mint egy ázott kiscica.

Fél óra múlva anya beszól, hogy a vendégek indulnak és azonnal menjek le és köszönjek el tőlük. Úgy látom már nem olyan dühös. Sőt, talán már nem is az. Mi történt ilyen rövid idő alatt?

Illedelmesen elköszönök tőlük, beszállnak a kocsiba, csak Harry marad ott az ajtóban. Haja és ruhája még minidig nedves kicsit, de már nem olyan feltűnő.

Ami a legfurcsább, hogy mosolyog. Nem úgy mint vacsoránál, hanem kedvesen. Mint egy normális fiú, aki bírja az előtte álló személyt.

- Nyugi, ledumáltam a szüleiddel a dolgot. Nem leszel büntiben amiért akaratom ellenére megfürdettél - nevet fel, és egy pillanatra mintha visszagondolna az esetre. Erre csak még szélesebb lesz a vigyora - Szóval csak azt akartam mondani, hogy életemben nem találkoztam még ilyen belevaló csajjal, mint te, és komolyan mondom, ez volt életem egyik legszórakoztatóbb vacsorám vendégségben - rám mosolyog, de nem viszonozom. Bólogat egy sort, mint aki megérti miért vagyok vele ilyen hűvös, egy pillanatra lehatja a fejét, majd felnéz rám, hátra a kocsiban várakozó szüleire, majd újra rám. Egy lépéssel közelebb jön, és így már határozottan benne van a magánszférámban. - A szüleim azt hiszi éppen bocsánatot kérek tőled, mert pontosan tudják milyen vagyok, és tudják, hogy csakis én tehetek róla, hogy vizesen végeztem - halkan felnevet majd hátrébb lép. Ezen még én is elmosolyodom. - Tessék, itt a számom! - nyom a kezembe egy papírcetlit - Örülnék ha még összefutnánk párszor, nagyon jól szórakoztam ma este! Helló! - rám kacsint, majd elindul a kocsi felé. Amint beszáll, az egész Styles család elhagyja a telkünket. Megvárom míg a kocsi el nem hajt, ekkor rápillantok a kezemben lévő telefonszámra és elvigyorodok. Számíthatsz rám Styles!

26.Rész

Haliii!

Nagyon - nagyon köszönöm a kommenteket, támogatásokat. A nézettség egyre nagyobb. Imádlak titeket:) Hamarosan meg lesz a 100 feliratkozó, ami egy újabb különkiadást jelent. Jó olvasást, mindenkit csókolok, várom a kommenteket és a feliratkozókat.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Hát ilyen nincs. Ez nem igaz. Komolyan, Harryéknek az volt a tervük, hogy a lányokat az ujjuk köré csavarják, s itt tartják őket? És mi lesz a játék vége? Meg is dugják őket? Kiszedik belőlük a széf kódját? Feladom.

Homlok ráncolva nézek végig barátnőmön, akárcsak egy idegenen, akin tegyük fel egy béna pink kalap van.

- Megsütötte a nap a fejedet, vagy mi van veled? - apró fintor siklik végig arcomon, majd ellépek egyet hátra. Mindenki meghátrál tőlem? Még a legjobb barátnőim is? És akkor ki a tökömre számíthatok ezentúl? Csak magamra?

Istenem, Ann! Miért nem adod neki oda a levelet? Kibontjuk, elolvassuk, s minden vissza áll a régi kerékvágásokba. Harry leszáll rólam, elfelejtjük a dolgot, elsimlizzük az ügyet, és kész. Ugye, milyen könnyű kis terv? Pedig ez koránt sem így van. A levelet egyszerűen képtelen vagyok kinyitni. Már tartottam a kezembe, s akkor is úgy éreztem, mintha milliós súlyt cipelnék a hátamon. Pedig épp, hogy megfogtam. 

Danielle meglepetten vizslat, arcán az értetlenkedés apró porszeme látható. Kilép, s becsukja maga mögött az ajtót.

- Nem, csupán csak jól érzem magamat Liammel. Ennyi az egész - ránt vállat hanyagul. Hitetlenkedve nézek rá, dühösen fújtatok egyet, majd választ sem várva rohanok le, és Harry elé megyek. Szemeim dühösen csillagnak, míg ő inkább értetlenül vizslat smaragd szemeivel, amikkel szinte a vesémig lát.

Én pedig, mint egy időzített bomba, úgy robbanok.

- Mit képzelsz magadról,, baszd meg?! Van képed mind ahhoz, hogy te és a haverjaid a lányokat az ujjaitok köré csavarjátok? Mit akarsz ezzel elérni Styles? Mi a francot? - emelem fel hangomat és egyre közelebb megyek hozzájuk. Olyannyira, hogy lábunk, egészen térdig, szinte összeér.

Harry szemei felcsillannak pár pillanatra, majd vállat ránt. Lehajol - mintha olyan kicsi lennék - és szórakozottan vizslat.

- Én semmit nem tettem. De jó lenne, ha üresbe tennéd magad. A végén még kidagad egy új ér a homlokodon. Ezt pedig senki nem szeretné, Kurva. - Szavai pofonként csapnak meg. Testemet elönti a méreg. Törni zúzni akarok. Megölni mindenkit, de egy valakit főként. Azt, aki közel áll hozzám. Harryt. Számat szólásra nyitom, ám hang nem igen akar kijönni, helyette csak tátogás marad. 

Harry arcán győztes mosoly játszik, majd figyelmen kívül hagyva, megy el mellettem. Utána mutatok, történetesen a középső ujjamat, és felrohanok a lépcsőn. Bemegyek az első útba eső szobába, ami ezek szerint Louisé. Az említett az ágyon terpeszkedik, bokszerben. Elenaor épp akkor lép ki a fürdőből. Alkarján, s combjain szívás és ütés nyomok vannak. Homlokom ráncba szökik, visszaemlékezve Harry szavaira inkább rendezem vonásaimat. A fiú, aki az ágyon van, tekintetét rám kapja. Kékeszöld szeme egy pillanatra megvillan, majd Elenaorra néz.

- Takarodj a fürdőbe! - morogja kicsit sem kedvesen, s feláll. Elém sétál, tekintete lekezelő.

Más esetben meghátrálnék, ha nem lenne bennem ennyi indulat, mint most.

Barátnőmre nézek, aki összerezzen és a fürdőbe menekül. Gyanús szemekkel vizslatom. Nem tudom, hogy mi folyik itt, de ha lesz alkalmam, akkor kifaggatom Eleanort.
- Mit akarsz? - ránt vissza Louis hangja. Mély levegőt veszek, hogy valahogy egy kicsit is le tudjam magamat nyugtatni. Mikor ez sikerül, szemébe nézek.
- Rengeteg mindent szeretnék veled közölni, Drága Louis! Köztük van az is, hogy ne beszélj így Elenaorral! - válaszolok elszántan, komolyan nézve szemeibe. Louis szeme alatt lévő nevetőránc egy pillanatra megrándul, majd hangosan felkacag. Nevetése nem jóindulatú, inkább pimasz, provokatív, minek hatására bennem még jobban felmegy az a bizonyos pumpa.

- Ugyan! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak Eleanorral. Egyrészt neked kussba kellene maradnod és hagyni, hogy megdugjanak. Jelentéktelen kis senki vagy. Még nem tűnt fel? - csak úgy köpi a szavakat, amik egészen a szívemig hatolnak. Hogy lehet valaki ekkora szemét?
- Nem vagyok kurva! Nem is az akarok lenni! Ha jelentéktelen lennék, akkor nem állnák most itt előtted, Drága Louis. Nem gondolod, hogy kicsit nagy az arcod? - válasz helyett, lábdobogást hallok, majd egy mellkas csapódik hátamnak. Zavarodottan nézek vállam felett az illetőre, aki Harry.
- Áh! Jó, hogy itt vagy Harry. Jó lenne, ha állítanál a csajodon és kicsit megnevelnéd! - hallom meg Louis hangját. Rá emelem tekintetemet, majd dühösen fújtatok egyet.
- Anyádat kell megnevelni! - ordítok rá. Harry átkarolja derekamat, s a szobájába húz. Hátamat a falnak nyomja. Kissé ijedten pillantok fel rá. Szemei szinte feketék.
- Ne merd még egyszer a szádra venni bármelyikünk családtagját is, Kurva! - ordít rám, miközben végig szemembe néz.
- Jól van már, baszd meg! Nyugi! Relax - morgok majd eltolom magamtól. Hihetetlen, hogy mindenki ellenem van. Már csak egy emberre számíthatok, aki Nathasa. Nem tudom, hogy ő haza akar- e menni.

Harry lefogja csuklómat, kezeimet a fejem fölé rakja. Rá nézek, s pislogni sem tudok, de már ajkai enyémet súrolják.
- Legszívesebben ájulásig dugnálak, ha tehetném! - morogja ajkaimra, majd gusztustalanul csókol meg. Nyelvével vadul tépi szét ajkaimat és már szájpadlásomon nyal végig. Kezemet rángatom, hogy eltoljam magamtól, ám nem nagyon akar összejönni. Sőt! Olyannyira megszorítja kezemet, hogy érzem, ahogy az a bizonyos erő kiszáll belőle. Próbálom eltolni magamtól. Oh! Olyan hülye vagy, Ann!

Lábamat lendítem majd gyenge pontját megrúgva slisszoltam ki mellette. Harry egy nyögéssel társítva esett össze. Kezét a fájó pontra szorítva, hajtotta le fejét. Megálltam, és vállam felett néztem rá.
- Nem fogsz ájulásig dugni, sem máshogy. Nem fogom többet hagyni, hogy megint az ujjaid köré csavarj, s eldobj, mint egy rongyot. A játék kezdődik! - arcomon halvány vigyor feslik fel. Kirohanok az ajtón, Louis szobája előtt állok meg. Mély levegőt veszek, s berontok. Elanor az ágyon ül, magába roskadva. Lábait felhúzva néz maga elé, a hangzavarra összerezzen és felnéz. Arcán megannyi érzelem suhan át, míg végül halványan el nem mosolyodik.
- Vigyél ki innen! - parancsolja kissé izgatottan és felpattan. Kezébe vesz egy pisztolyt, amit az éjjeli szekrényből vett ki. Ha tudta, akkor miért nem cselekedett előbb? Ez nem vall rá.
- Gyere - lerohantunk a lépcsőn. Louis és Harry hangja üti meg fülemet. Az ajtóhoz lépek, amiben benn van a kulcs. Kapok az alkalmon, s bezárom őket. Hallom, ahogy Eleanor felkuncog mikor fülön csap minket Harryék dörömbölése. Elvigyorodok, felkapom Harry kocsijának a kulcsát majd barátnőmmel az oldalamon kimegyek.
- És a lányok? - huppan be mellém és felhúzott szemöldökkel néz rám. Sóhajtok, majd elindítom az autót.
- Danielle jól érzi magát Liam karjaiban, Perrieről meg ne beszéljünk - forgatok szemet és kigurulok az útra.

Tényleg hülye voltam, hogy bedőltem Harrynek. Most, így átgondolva a dolgokat rájöttem.. Hagytam, hogy az ujja köré csavarjon, ráncigáljon, mint egy marionett bábut, vagy egy rongy babát.
Össze kell magadat szedned Ann.

25.Rész

Sziasztok!

Kezdeném azzal, hogy köszönöm az 50 ezres megtekintést! Nagyon - nagyon örülök neki. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar meglesz.

Köszönöm azt az egy kommentet, sajnálom, hogy nem jutott időm rá  válaszolni.

Újból feltört bennem egy amolyan depresszió. Nem tudom, hogy mit rontottam el, de újból elfogott az, hogy nem érdekel titeket a blog. Mikor kértem, nem kaptam kommentet, egy hosszú véleményt se, amivel talán tudtam volna javítani az íráson. Minden egyes bloggernek jól esnek az olyan kommentek, még ha rosszak negatívak is. Nem parancsolhatom meg nektek, hogy mit csináljatok, s ezt én is tudom.

Nem tudom, lehet nektek az nem tetszik, hogy nem szerelmes, nem jönnek össze csettintések alatt, de nem akarok csöpögős blogot írni. Most gondolhattok hisztis picsának, elmondhattok minden kurvának.

 Ez is azt bizonyítja, hogy pocsék vagyok.

Jó olvasását.

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Harry befogja számat, még mielőtt bármit is mondhatnák. Pislogás nélkül meredek a vadul csókolózó párosra, akik még mindig nem vesznek észre. Harry hátulról átkarol, majd kihúz a nappaliból. Dühösen fújtatok és kapálózok, miközben vállam felett rá nézek. Gyengéden a nappali ajtaja mellett lévő falnak tol, keze még mindig számon van. Lehajol, arcunk egy magasságban van, lágy, kissé dühös tekintetétől azonnal megnyugszok.
- Ha le veszem a kezemet, akkor nem fogsz ordibálni és vissza rohanni, ugye? - suttog végig szemembe nézve. Mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Harry a gyilkos szerepében... vicc..

Sóhajtva bólintok és leveszem kezét számról. Hogy tényleg dühös vagyok-e? Nem kicsit. Nem néztem volna ki Perrieből, hogy le fog, akar feküdni Zaynnel. Pont Zaynnel? Pont vele? Simán találna magának mást is, meg amúgy is. Tudtommal meg van fiú nélkül. Egy- fél kettő körül jár az idő, ilyenkor Perrie még bőven józan. Hacsak az az idióta le nem itatta. Ez a baj drága szöszi barátnőmmel. Hamar bedől egy olyan srácnak, mint Zayn. De ha meg nem is ittak, akkor meg megfenyegette Zayn. Igen, Perriet nem is okolom, mert tudom, hogy ő nem feküdne le Zaynnel... gondolom.
- Én. Meg. Fojtom. Zaynt. És. Perriet - mondom tagoltan, végig szemébe nézve, kiutat keresve a menekülésre.
- Holnap megteheted, oké? - simít végig arcomon, majd homlokon csókol.
- És mi van veled? Te nem vagy rájuk dühös? - pufogok, miközben fel nézek rá. Hary sóhajt, majd kissé hátra lép.
- Persze, hogy dühös vagyok rájuk, de már fáradt egy ilyesfajta veszekedésre. Jobb, ha megyünk aludni - kissé lehajol, térdhajlatomhoz nyúl, majd egy egyszerű mozdulattal kap ölébe. Morgok egy sort, s hozzá bújok. Kezemet nyakába akasztom, szememet lehunyom. Hirtelen hatalmas álmosság csap meg, mire kezem elernyed, s Harry vállára siklik. Ezt követően mély álomba zuhanok.

***

Kiabálások, csattanások azok, melyek felkeltenek édes álmomból. Nyöszörögve forgolódok, s fújtatva nyitom ki szememet. Fehérneműben és Harry egyik pólójában vagyok. A mellettem lévő helynél a lepedő gyűrött. Lassan felülök, rendezetlen hajamba túrok, majd felállok. A szobában félhomály uralkodik. Ezek szerint Harry nem teljesen húzta le a redőnyt. Biztos fáradt volt.
Megdörzsölöm libabőrös alkaromat, és kimegyek. A kiabálások, csattogások hangja erősödik. Főként Harry és Zayn hangját hallom, amihez hozzá társul egy vékonyabb, női, selymes hang. Ez biztosan Perrie.
Lelépkedek a fokokon, s a konyha fele ballagok. Eszembe jut az este, ami bár csak álom lett volna. Lehetetlen, hogy összefeküdjön Perrie és Zayn. Egyszerűen hihetetlen..
A konyha küszöbön ácsingózva veszem észre a veszekedőket. Harry a konyha pultnak támaszkodva, zihált, rendezetlen hajjal, s bokszerben néz farkasszemet Zaynnel, aki szorosan karolja át Perrie törékeny derekát. A lány nem szól semmit, fejét lehajtva szegezi. Ám, mintha érezné tekintetemet, felnéz, egyenesen rám. Tekintete hamar változik riadtra, és ellép Zayntől. Az említett meglepetten néz a lányra, majd ő is felém pillant.
- Végre, hogy te is itt vagy! - szólal meg Harry, miközben még mindig feszülten méregeti a vele szemben álló két fiatalt.
Közelebb merészkedek és a göndör mellé állok. Tekintetem fel, s le siklik Zaynen és Perrien. Állkapcsom megfeszül, gondolkodok, vajon hogyan kellene elkezdenem? Üvöltözzek, kelljek ki magamból? Hordjam el őket mindennek, s tiltsam meg nekik azt, ami talán ki se alakult közöttük?
Hogy miért óvom ennyire Perriet? Mert szinte a húgom.
Végül összeszedem minden bátorságomat és megszólalok.
- Megütött! Felfogtad? Egy férfi nem csinál ilyet. Te meg elmész vele egy házi buliba, hagyod magadat leitatni és még dugsz is azzal, aki megütött és kiabált veled? Normális vagy? - végig barátnőm szemébe nézek. Hangom egyre magasabban van. Szemeim dühösen csillognak, lábaim meg-megremegnek a dühtől.
Perrie összébb húzza magát, s szomorú, már-már könnyes szemekkel néz rám.
A levegő feszült. Ha akarnánk, még a légy zümmögését is meghallanánk.
- Én...én...sajnálom, Ann! - Barátnőm hangja egy egér cincogásnak minősül. Az eddiginél dühösebben nézek rá, már ha ez lehetséges.
- Mit sajnálsz? Mit? Azt, hogy összefeküdtél vele, vagy, hogy itt jártatom a pofámat feleslegesen? - lépkedek felé, s mikor már az intim szférájába vagyok, lenézek rá.
Nem szól semmit.
- Mindjárt gondoltam - rázom meg csalódottan a fejemet - Akkor téged itt is hagyhatlak, nem? Végtére is, van kinek az ágyába bújnod - emelem fel újból a hangomat és az ajtó fele megyek. Lépteket hallok mögülem, majd egy gyenge kéz fonódik csuklóm köré. Vissza ránt, így kissé meginogok. S pislogni sem tudok, de Perrie ölel magához szorosan.
- Érts meg, Ann! Talán én be tudom "törni" Zaynt. Nem szeretnék veled rosszba lenni - suttogja fülembe, miközben a rajtam lévő pólóba markol.
Megforgatom szememet, kezemet hátára simítom, s megpaskolom. Nem tudok rá haragudni és ezt ő is tudja.
- Menj, törd be - suttogom kuncogva, majd elengedem. Nem tudom miért, de már elmúlt a haragom. Ebből is látszik, hogy Perrie az egyik legjobb barátnőm.
Harryre nézek, akinek szintén meglágyult a tekintete, viszont még mindig furcsa szemekkel méregeti az előttem álló lányt.
- Szerintem...én elmegyek haza. Nincs miért maradnom - rántok vállat és választ sem várva megyek a lépcső felé, Épp, hogy fellépnék az egyik fokra, mikor egy meleg kéz fonódik csuklóm köré. Vissza húz, hátam az illető izmos mellkasának csapódik. Az illatot felismerem.
Harry.
Meleg leheletét megérzem fültövemnél, majd ajkait is, mely végig siklik a nyakamon lévő sima bőrön.
- Nem mehetsz! Még nem! Tartozol nekem - hangja a szokottnál mélyebb, hátborzongatóbb. Összerezzenek, majd értetlenül fordulok hátra. Keze csuklómról derekamra siklik.
- Miről beszélsz? Semmivel nem tartozok! Főleg nem neked - horkantok fel és elveszem kezét derekamról. Miért hittem azt, hogy minden rendben lesz? Látszik, hogy valami teljesen elvette az eszemet. Csak nem...Harry?
Nem. Az nem lehet. Biztos más volt. Más, de nem ő.
- De! Sokkal többel, mint gondolnád! Haza hoztalak, hogy ne kelljen fagyoskodnod. Adtam pokrócot - ránt vállat, és komolyan néz rám. Legszívesebben az arcába röhögnék és szembe köpném. Jó, most lehetek minden kurva, és a többi, de akkor is. Nem tartozok neki semmivel se. Az egy dolog, hogy hazahozott. Véleményem szerint teljesen emberi dolog, ha valaki segít a másiknak. Harry segített nekem azzal, hogy elhozott. A pokróc már mellékes.
- Emberi dolog, ha valaki ezeket meg teszi. Szokj hozzá, Fürti - megyek fel, s a szobába sietek. Átöltözök és a folyosóra megyek. Az egyik szobából beszélgetést hallok. Homlok ráncolva kopogok be. Pár perc múlva Danielle mosolygós arccal áll elém.
- Maradunk, ugye?