12.Rész

Helyzetjelentés! 

Előbb akartam, szerettem volna hozni a részt, de ez nem volt lehetséges. Pár nappal ez előtt, sikeresen kitöröltem ezt a részt, szóval emlékezetből írtam. Szóval ha nyomott lett, előre is elnézést kérek.Az oldalmegjelenítések száma szinte lángol:) Nagyon köszönöm, hogy ennyien benéztetek.  Köszönöm az új feliratkozókat, s a kommenteket:)Ha esetleg egy ideig eltűnök, ne ijedjetek meg. Kicsit kiruccanok pár napra.De nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot:)

Taylor xx

* Ann szemszöge * 

Felnevetek. Akkor húzom még egy kicsit az agyát. Közelebb lépek hozzá, elrakom a fegyvert. Megnyalom kicserepesedett ajkaimat, melyek még mindig győzelemittas mosolyt tartanak. Harry állja tekintetemet, igaz néha-néha megremegnek lábai. Sebezhető.

Lábunk összeér, ahogy lábujjhegyre állok, s füléhez hajolok. Arcomra ördögi mosoly fut, ahogy megérzem remegését.

- Örülök, hogy én ölhettem meg őket! - suttogtam fülébe, majd nyelvemmel csettintek egyet. Érzem, hogy teljes egészében megremeg. Talpra ereszkedek, kicsit hátrább lépek. Vállára pillantok.

Hirtelen egy erős ütést érzek, mely az arcomra esik.

Bőröm ég, mintha forró vassal vágtak volna pofon. Arcomhoz kapok, fejemet elfordítom. A fájó pontot kezdem dörzsölni. De hiába.. Nem megyek vele semmire se.

Harry alkaromhoz nyúl, majd államnál fogva kényszerít, hogy szemébe nézzek.

- Vegyél vissza Ann! - hangja mintha megremegne. Hah... szóval fél.

Harry: 0    Ann:1 

Kezére csapok, hátrálok pár lépést. 

- Sajnálom! Úgy tűnik, hogy a kurva anyád ezekre nem tanított meg, hogy nőket nem illik bántani. Csak hát mivel te nem vagy férfi, ezért ezt nem tudhattad. Legközelebb majd beszélgess el az egyik kurváddal ezekről! - kacsintok rá vigyorogva és kimegyek az ajtón. A fülledt levegő azonnal arcon csap. 

Csakugyan sokkal jobb volt az idő bent. A falak legalább lehűtötték az ember bőrét. Sóhajtva indulok kifele. Beszállok az autóba, s felveszem a napszemüveget. Elindítom az autót és elindulok. 

A visszapillantóból egy göndör hajzuhatagot, gödröcskés félmosolyt és egy fekete napszemüveget látok.

Harry.

A rádiót felhangosítom, az ablakot lehúzom. A kormányon dobolva taposok jobban rá a gázra. Akkor játszunk..

Harry megelőzött, mire morogva gyorsítottam. A visszapillantó tükörben rám vigyorog. 

- Baszd meg! - morgom s bemutatok neki. A Holmes Chapel feliratú tábla előtt elhaladva, a göndör lassít. Én viszont ugyan úgy vezetek. A rádió ellenére is meghallom a mögülem jövő sziréna hangot. 

- Ez nem igaz - csapok a kormányra és az út szélére húzódok. Harry befordul egy utcába, így kikerül a látókörömből. 

Harry próbál megelőzni, de nem hagyom neki. Most nem. Az út kihalt, így nincs okunk az aggodalomra. Mármint szerintem.

Lehalkítom a rádiót, alkaromat megtámasztom az ajtón. A rendőr autó lassít, majd végleg megáll. Kiszáll belőle a sofőr és felém lépked. Sóhajtva állítom le az autót és leveszem a szemüveget. Biccentek egyet, köszönés képen és megnézem a névtábláját.Daniel Smith. Hmmm..

- Nocsak, nocsak.! Ann Taylor - veszi le vigyorogva fekete napszemüvegét és megtámasztja magát az autóm segítségével. - Történt valami biztos úr? - húzom fel egyik szemöldökömet és ártatlanul méregetem. - Hát kérem szépen, gyorshajtás - mondja egyszerűen, kissé szarkasztikusan. - Nem tudom miről beszél! - rázom meg fejemet és beharapom ajkamat. 

Hümmög egyet, majd kinyitja az ajtót.- Kiszállni! - parancsol rám, mire kikapcsolom a biztonsági övet. Alkaromnál fogva húz fel, becsukja mögöttem az ajtót és háttal fordít magának. Az autónak lök. Bilincs zörgést hallok, ami később kattan is a csuklómon. - És most? Letartóztat? Lecsukat? - horkantok és felhúzott szemöldökkel nézek rá vállam felett.- Inkább nyomás a kocsiba! - morog egy sort majd a hátsó ülésre lök. Körbe nézek, mikor tekintetem megakad egy Roveren. Styles.

Az említett önelégült vigyorral a képén dőlt neki az autónak miközben melle alatt kulcsolta kezeit. Megölöm.. Csak szabaduljak ki innen. Lecsukatom..leszarom, hogy mi lesz, s mi nem.- Na mi van? Nem megyünk? - nézek meglepetten Smith biztosra. Már rég el kellett volna indulunk. - Mondja meg az egyik barátnője telefonszámát. Értesítem őket, hogy vigyék el az autóját - néz rám mogorván a visszapillantón keresztül.Lediktálom neki Perrie számát, s beszél barátnőmmel.

Az idő, mintha megállt volna. A percek éveknek tűnően haladnak. Avval foglalom le magamat, hogy folyamatosan az előttem ülő rendőr ülését rugdalom.

- Mi lenne ha abba hagyná?! - fordul hátra kissé idegesen.

Fejemet minimálisan oldalra biccentem.

- Mi lenne ha elengedne? - kérdezek vissza vigyorogva, mire újabb morgást kapok válasz helyett.

Hirtelen egy ébenfekete Kia autó farol le mellettünk, hatalmas port keverve. A megmentőm. Vagy inkább megmentőim?

Perrie s Danielle száll ki az autóból. Mind kettőjük egy - egy fekete napszemüveggel takarják szemüket. Arcuk komor, érzelemmentes.

Danielle az autómhoz sétál, s beül az anyós ülésre ahol a tükörbe néz. Tekintetünk egy percere összetalálkozik. Perrie hozzánk sétál. Lehajol, könyökét az autó ajtajára támassza. Leveszi napszemüvegét.

- Mi történt biztos úgy? - néz a névtáblára - Smith?! - 

Az említett, mintha zavarba lenne. Köhint egyet és barátnőmre néz.

- Taylort elkaptam gyorshajtás miatt! - ránt vállat, mire megint az ülésébe rúgok. Idegesen fújtatok és barátnőmre nézek, aki kerüli tekintetemet.

- Mi lenne, ha az ügyet semmibe venné? - alkudozik Perrie.

- Sajnálom Edwards, nem lehetséges - hümmög Smith. 

- Hát ha nem, akkor nem! - veszi vissza Perrie napszemüvegét és farzsebéből elő ránt egy fegyvert. A revolvert és a rendőrre fogja. 

- Viszlát Smith! - meghúzza a ravaszt és fejbe lövi. Szememet lehunyom, fejemet elfordítom, hogy inkább ne kelljen látnom eme jelenetet. 

A pisztoly fülsüketítő hangjából egy kar ránt vissza. 

Perrie Smith holttestére nézett, kinek fejéből patakokban ömlik a vér, rá kék - fekete egyen ruhájára.

Matatott valamit a zsebében, és kihalászott egy kulcsot.

Magának háttal állít, s leszedi kezemről a bilincset. A fájó ponthoz kapok és megdörzsölöm csuklómat. Perrie elindul, s beszáll a kocsijába. Sóhajtva nézek rá a holtan ülő férfira majd a kocsimhoz sétálok.

- Helló Danielle! - szállok be barátnőm mellé és felveszem napszemüvegemet. Az anyós ülésen ülő lány hanyagul int, és beköti magát. Én is így teszek, elindítom az autót és felhangosítom a rádiót. Perrie után indulok, miközben a kormányon dobolok ujjaimmal. Agyam folyamatosan pörög.

Már kerek négy éve nem nyúltunk pisztolyért, nem öltünk embert. Ez idáig. Úgy érzem, hogy most minden meg fog változni.

Közeledünk Harry autójához, aki mostanra már sokkos állapotban néz a rendőr autóra. Hmm.. jó kis meglepetést okozhattunk neki. Hirtelen lassítok, eszembe jutott valami.- Add ide a pisztolyt! - nyújtom kezemet barátnőm felé, aki azonnal kezembe nyomja a pisztolyt. Meghúzom a ravaszt, s kilövöm a Rover hátsó két kerekét. Magam mellől azonnal meghallom Danielle nevetését, mire én is elvigyorodok. 

A pisztolyt a hátsó ülésre dobom és a gázra taposok. A visszapillantóból még látom, ahogy idegesen rúg bele a kocsi hátsó felnijébe majd utánam mutat.

Harry: 0   Ann: 2