20.Rész

Sziasztok!:)

Köszönöm a gyönyörű 4 kommentet. Találtam egy zenét, ami nagyon - nagyon megtetszett, és arra gondoltam, hogy aki szeretné, rész közben hallgassa meg. A szám címe: Know Your Enemy.

Kíváncsi vagyok a véleményekre. Jó olvasást:)
Taylor xx

* Ann szemszöge *

Kezem a kilincsen van, amit lenyomok és rángatni kezdem az ajtót. Tudom, hogy be van zárva, de valami tombol bennem, hogy nyissam ki. Idiótának hinnének mások, ha ezt most látnák. Egyre erősebben rángatom magam fele a kilincset, várva, hogy kinyíljon. Ez nem fog megtörténni, jól tudom.
Két kar fogja körbe derekamat. Harry.
Kezem elernyed, a kilincset elengedem. Harry keze nyugtatólag jár fel, s alá derekam és csípőm között. Az érzésre megborzongok, teljes testben.
De nem, nem szólok semmit, ugyanakkora adrenalin tombol bennem, mint az előtt. Ezt még ő sem tudja elnyomni. És nem is fogja. Mély levegőt veszek, majd elengedem a kilincset majd megfordulok és szemébe nézek.
- Örülnék neki, ha elengednéd a derekamat! - sziszegem ingerlékenyen. Harry megrázza fejét, közelebb lép, mellkasunkat centik választják el. Gyengéden az ajtónak tol. Kezét próbálom lefejteni derekamról, de hiába. Oly' erősen szorít, mintha az élete lenne a tét. És ez furcsa. Harrynek nem ilyennek kellene lennie. Ahogy nekem se.
- Hagyj békén - veszem le kezét derekamról. Vegyes érzelmek futnak át arcán, csupán pár máodperc alatt. Közel hajol ajkaimhoz, nagyon közel. Arcunk egy vonalban van, érzem meleg leheletét ajkaimon. Megtámaszkodik fejem mellett, másik keze újból vissza csúszik derekamra.Bosszúsan sóhajtok, kezemet mellkasára teszem és eltolom magamtól. Harry nem hátrál meg, kezét ismét felem mellé támasztja, keze végig siklik oldalamon, ahol libabőr cikázik. Ajkaink ismét szemeznek egymással, olyannyira, hogy szinte már össze simulnak. Nem szólok semmit, elengedem magamat. Tudom, hogy ezt nem kellene, de valami vonz hozzá. Valami megmagyarázhatatlan.
Lassan megszünteti ajkaink között lévő picurka távolságot. Reagálni sem tudok, megnyalja ajkamat és nyelvét végig húzza felső fogsoromon. Vissza csókolok, nyelvünk selymesen simogatja a másikét. Keze vándor útra tér testemen. Fenekembe markol. Ez az, amit nagyon nem bírok. Utálom, mikor valamimbe is valaki belemarkol. Azonnal eltolom magamtól, arcán csattan tenyerem, mely bezengi az egész szobát. Arca oldalra csuklik, szemét lehunyja, kezét a piros pontra simítja. Elhaladok mellette, ám karom után kap., Olyan nagy erővel húz vissza, hogy hatalmas csattanással találkozik hátam az ajtóval. Felszisszenek, s felnézek rá. Szorítása erősödik alkaromon.

Arca ismételten centikre van enyémtől. Élesen szívja be a levegőt, míg én csak állok, s szemébe meredek. Smaragd íriszei most szinte feketék. Szeme alatt lévő aprócska ránc néha - néha megremeg.
- Én végig kedves voltam, veled Ann! Ezidáig... - folytatni akarta, de nem hagytam neki, szemébe röhögtem.
- Ugyan! Ne röhögtess. Ha kedves lettél volna, akkor nem lennénk ebben a szituációban - komolyodok meg és elveszem kezét alkaromról - nevetséges vagy. Mondták már? - arcomon újabb vigyor kenődik meg, ami hamar elmosódik. Kezét emeli, ezúttal én kapok egy óriási pofont. Olyannyira erőset, hogy tarkóm az ajtónál koppan. Fejem oldalra csuklik, kezemet a fájó pontra helyezem, s próbálok nem zokogni. Fáj...rohadtul..
Érzem, ahogy a vér az arcomba tódul. Szemem sarkából látom, ahogy hátrább lép. Légzése rendezetlen. Kissé zihál. Mintha megbánta volna, hogy megütött. Szemem sarkából lassan lecsúszik egy könnycsepp, amit a többi követ. Szipogva törlöm meg szememet, lábamat felhúzom, s felnézek rá. Szaggatottan fújom ki a levegőt, megnyalom kicserepesedett számat.
- Soha a büdös életben nem leszel kedves. Egy szörnyeteg vagy. Ne csodálkozz, hogy senki nem mond neked semmit. Nincsenek barátaid. Szerinted az a négy balfasz a barátod? Tévedsz Styles, nagyon is! Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy férfi megüt egy nőt, az onnantól nem tartozik a férfi nemez. - Hangom meg-megremeg. Harry nem szól semmit, ugyanakkor láthatólag meglepődik kirohanásomon. Leguggol elém, államhoz kap, kisimít egy hajtincset szemem elől.
- Te nem nő vagy! Te egy kurva vagy! - ajkait ördögi vigyorra húzza. Az adrenalin újból testemben tombol. Szikrákat szóró szemekkel nézek rá, kapok az alkalmon, miszerint guggol. Meglököm vállát, egyensúlyát elveszíti, így hátra esik. Eldől a parkettán, mire csípőjére ülök, és hajába markolok. Közel hajolok arcához. Keze végig siklik combomon, mire jóleső bizsergés fog rabul.
- Eszedbe ne jusson! - sziszegtem és kezem csattan arcán.
Maga alá gyűr.
Mi most komolyan itt fetrengünk a parkettán?
Elkapja kezemet, amit fejem fölé szorít.
- Ugyan.! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Kurva - az utolsó szót fülembe suttogja, s meghúzza fülcimpámat. Fogát végig húzza a vékony bőrrétegen, majd fülkagylómba nyal. Ajkamba harapok, elfojtva egy nyögést. Na azt már nem! Most nem  fogom magamat hagyni.
Lábammal meglököm csípőjét, így kissé oldalra dől. Elengedi kezemet. Hangos csattanással érkezik a parkettára. Fölé magasodok, igaz, kezemet még mindig fogja.
Elvigyorodok és füléhez hajolok.
- Nevetséges vagy, balfasz - kuncogok fülébe majd lábfejemmel végig simítok fedetlen combján, egészen bokszere széléig. Felmordul, majd elengedi kezemet. Felpattanok, s ugyan ebben az időpontban csapódik ki az ajtó.
- Na! Megjöttek az áll barátaid - nézek vigyorogva a földön fekvő göndörre, aki gyors felpattan. A négy srác, fejüket kapkodva néznek hol rám, hol Harryre.
- Mi történt? - Zayn érdeklődve pillant Haryre, aki a szekrényéhez sétál s egy fekete egyszerű V nyakú pólót vesz fel.
- Nem fontos - rázza meg fejét.
-  Ugyan! Mondd csak el az áll barátaidnak - teszem vigyorogva kezemet csípőmre. Az említettek homlok ráncolva néznek rajtam végig.
A legkisebb, akinek még mindig nem tudom a nevét, mivel nem ismerik az illemet, miszerint be kellene mutatkozni. De mivel mára már az udvariasság kihalt, ne reménykedjek
- Nem vagyunk az áll barátai - elém lép, kékeszöld szemei mintha mérgesen csillognának.
- A nevedet még mindig nem tudom - vigyorogtam s hátrébb léptem. Kezét nyújtja, tényleg azt hiszem, hogy meg akar pofozni, de nem.
- Louis Tomlinson, kurva - ezek miért ennél vannak leragadva? Rohadtul idegesítő az egész.
- Nem vagyok kurva! - emelem fel hangomat és meglököm mellkasát, kezét eltolom. Louis mögül egy kissé idegesítő nevetés csapja meg fülemet.
- Mi olyan vicces Szöszke? - horkantok és a banda második legkisebbikére nézek. Niall azonnal abbahagyja a nevetést, s komolyan pillant rám.
- Nézd! A kurvának, hogy megeredt a nyelve! - vigyorodik el. Felmegy bennem, a pumpa. Már lépnék megölni, mikor valaki hátulról átkarol. Harry.
- Hagyd csak Ann! Aki kurva, az csak az ágyba legyen vad - hallom, ahogy felkuncog, mire emelem lábamat, hogy tökön rúgjam. Ám ez nem sikerül. Avval nem számoltam, hogy elkapja lábamat, amit megránt, így elvesztem egyensúlyomat, s hasra vágódok. Egyenesen Louis cipője elé. A cipő tulajdonosa, lehajol elém, hajamba markol, fejemet felhúzza, mire aprón felnyögök. Elvigyorodik, majd Harryre néz.
- Pince?
Ó, nem! Köszönöm, nagyon kecsegtető ajánlat, de kihagyom. Nem szeretnék patkányokkal és egyéb földön futkosó kis ingyom-bingyomokkal egy helyiségben aludni, vagy bármi mást csinálni.
- Kösz, kihagyom! - szólalok meg és lassan felülök. Niall ismét óriási nevetésbe kezd, amit hamar abba hagy.
- Senki nem kíváncsi a véleményedre - lép mellém majd vállára kap. Kiáltozok, csapkodom a hátát, elmondom mindenféle rohadéknak de nem használ. Helyette inkább kapok egy-két igen nagy ütést a hátsó felemre, ami azonnal sajogni kezd. Niall lebaktat a vállán velem a pincéig, majd le a lépcsőn, majd ledob egy...matracra?
- Jó szórakozást, kurva - vigyorodik el, majd felmegy a lépcsőn, becsukja az ajtót. Így én és a magány maradunk. Csak mi ketten.
- Hát..helló magány! Ann vagyok - motyogom és lehunytam szememet.

Kurva...mi? Érdekes becenév...