26.Rész

Haliii!

Nagyon - nagyon köszönöm a kommenteket, támogatásokat. A nézettség egyre nagyobb. Imádlak titeket:) Hamarosan meg lesz a 100 feliratkozó, ami egy újabb különkiadást jelent. Jó olvasást, mindenkit csókolok, várom a kommenteket és a feliratkozókat.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Hát ilyen nincs. Ez nem igaz. Komolyan, Harryéknek az volt a tervük, hogy a lányokat az ujjuk köré csavarják, s itt tartják őket? És mi lesz a játék vége? Meg is dugják őket? Kiszedik belőlük a széf kódját? Feladom.

Homlok ráncolva nézek végig barátnőmön, akárcsak egy idegenen, akin tegyük fel egy béna pink kalap van.

- Megsütötte a nap a fejedet, vagy mi van veled? - apró fintor siklik végig arcomon, majd ellépek egyet hátra. Mindenki meghátrál tőlem? Még a legjobb barátnőim is? És akkor ki a tökömre számíthatok ezentúl? Csak magamra?

Istenem, Ann! Miért nem adod neki oda a levelet? Kibontjuk, elolvassuk, s minden vissza áll a régi kerékvágásokba. Harry leszáll rólam, elfelejtjük a dolgot, elsimlizzük az ügyet, és kész. Ugye, milyen könnyű kis terv? Pedig ez koránt sem így van. A levelet egyszerűen képtelen vagyok kinyitni. Már tartottam a kezembe, s akkor is úgy éreztem, mintha milliós súlyt cipelnék a hátamon. Pedig épp, hogy megfogtam. 

Danielle meglepetten vizslat, arcán az értetlenkedés apró porszeme látható. Kilép, s becsukja maga mögött az ajtót.

- Nem, csupán csak jól érzem magamat Liammel. Ennyi az egész - ránt vállat hanyagul. Hitetlenkedve nézek rá, dühösen fújtatok egyet, majd választ sem várva rohanok le, és Harry elé megyek. Szemeim dühösen csillagnak, míg ő inkább értetlenül vizslat smaragd szemeivel, amikkel szinte a vesémig lát.

Én pedig, mint egy időzített bomba, úgy robbanok.

- Mit képzelsz magadról,, baszd meg?! Van képed mind ahhoz, hogy te és a haverjaid a lányokat az ujjaitok köré csavarjátok? Mit akarsz ezzel elérni Styles? Mi a francot? - emelem fel hangomat és egyre közelebb megyek hozzájuk. Olyannyira, hogy lábunk, egészen térdig, szinte összeér.

Harry szemei felcsillannak pár pillanatra, majd vállat ránt. Lehajol - mintha olyan kicsi lennék - és szórakozottan vizslat.

- Én semmit nem tettem. De jó lenne, ha üresbe tennéd magad. A végén még kidagad egy új ér a homlokodon. Ezt pedig senki nem szeretné, Kurva. - Szavai pofonként csapnak meg. Testemet elönti a méreg. Törni zúzni akarok. Megölni mindenkit, de egy valakit főként. Azt, aki közel áll hozzám. Harryt. Számat szólásra nyitom, ám hang nem igen akar kijönni, helyette csak tátogás marad. 

Harry arcán győztes mosoly játszik, majd figyelmen kívül hagyva, megy el mellettem. Utána mutatok, történetesen a középső ujjamat, és felrohanok a lépcsőn. Bemegyek az első útba eső szobába, ami ezek szerint Louisé. Az említett az ágyon terpeszkedik, bokszerben. Elenaor épp akkor lép ki a fürdőből. Alkarján, s combjain szívás és ütés nyomok vannak. Homlokom ráncba szökik, visszaemlékezve Harry szavaira inkább rendezem vonásaimat. A fiú, aki az ágyon van, tekintetét rám kapja. Kékeszöld szeme egy pillanatra megvillan, majd Elenaorra néz.

- Takarodj a fürdőbe! - morogja kicsit sem kedvesen, s feláll. Elém sétál, tekintete lekezelő.

Más esetben meghátrálnék, ha nem lenne bennem ennyi indulat, mint most.

Barátnőmre nézek, aki összerezzen és a fürdőbe menekül. Gyanús szemekkel vizslatom. Nem tudom, hogy mi folyik itt, de ha lesz alkalmam, akkor kifaggatom Eleanort.
- Mit akarsz? - ránt vissza Louis hangja. Mély levegőt veszek, hogy valahogy egy kicsit is le tudjam magamat nyugtatni. Mikor ez sikerül, szemébe nézek.
- Rengeteg mindent szeretnék veled közölni, Drága Louis! Köztük van az is, hogy ne beszélj így Elenaorral! - válaszolok elszántan, komolyan nézve szemeibe. Louis szeme alatt lévő nevetőránc egy pillanatra megrándul, majd hangosan felkacag. Nevetése nem jóindulatú, inkább pimasz, provokatív, minek hatására bennem még jobban felmegy az a bizonyos pumpa.

- Ugyan! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak Eleanorral. Egyrészt neked kussba kellene maradnod és hagyni, hogy megdugjanak. Jelentéktelen kis senki vagy. Még nem tűnt fel? - csak úgy köpi a szavakat, amik egészen a szívemig hatolnak. Hogy lehet valaki ekkora szemét?
- Nem vagyok kurva! Nem is az akarok lenni! Ha jelentéktelen lennék, akkor nem állnák most itt előtted, Drága Louis. Nem gondolod, hogy kicsit nagy az arcod? - válasz helyett, lábdobogást hallok, majd egy mellkas csapódik hátamnak. Zavarodottan nézek vállam felett az illetőre, aki Harry.
- Áh! Jó, hogy itt vagy Harry. Jó lenne, ha állítanál a csajodon és kicsit megnevelnéd! - hallom meg Louis hangját. Rá emelem tekintetemet, majd dühösen fújtatok egyet.
- Anyádat kell megnevelni! - ordítok rá. Harry átkarolja derekamat, s a szobájába húz. Hátamat a falnak nyomja. Kissé ijedten pillantok fel rá. Szemei szinte feketék.
- Ne merd még egyszer a szádra venni bármelyikünk családtagját is, Kurva! - ordít rám, miközben végig szemembe néz.
- Jól van már, baszd meg! Nyugi! Relax - morgok majd eltolom magamtól. Hihetetlen, hogy mindenki ellenem van. Már csak egy emberre számíthatok, aki Nathasa. Nem tudom, hogy ő haza akar- e menni.

Harry lefogja csuklómat, kezeimet a fejem fölé rakja. Rá nézek, s pislogni sem tudok, de már ajkai enyémet súrolják.
- Legszívesebben ájulásig dugnálak, ha tehetném! - morogja ajkaimra, majd gusztustalanul csókol meg. Nyelvével vadul tépi szét ajkaimat és már szájpadlásomon nyal végig. Kezemet rángatom, hogy eltoljam magamtól, ám nem nagyon akar összejönni. Sőt! Olyannyira megszorítja kezemet, hogy érzem, ahogy az a bizonyos erő kiszáll belőle. Próbálom eltolni magamtól. Oh! Olyan hülye vagy, Ann!

Lábamat lendítem majd gyenge pontját megrúgva slisszoltam ki mellette. Harry egy nyögéssel társítva esett össze. Kezét a fájó pontra szorítva, hajtotta le fejét. Megálltam, és vállam felett néztem rá.
- Nem fogsz ájulásig dugni, sem máshogy. Nem fogom többet hagyni, hogy megint az ujjaid köré csavarj, s eldobj, mint egy rongyot. A játék kezdődik! - arcomon halvány vigyor feslik fel. Kirohanok az ajtón, Louis szobája előtt állok meg. Mély levegőt veszek, s berontok. Elanor az ágyon ül, magába roskadva. Lábait felhúzva néz maga elé, a hangzavarra összerezzen és felnéz. Arcán megannyi érzelem suhan át, míg végül halványan el nem mosolyodik.
- Vigyél ki innen! - parancsolja kissé izgatottan és felpattan. Kezébe vesz egy pisztolyt, amit az éjjeli szekrényből vett ki. Ha tudta, akkor miért nem cselekedett előbb? Ez nem vall rá.
- Gyere - lerohantunk a lépcsőn. Louis és Harry hangja üti meg fülemet. Az ajtóhoz lépek, amiben benn van a kulcs. Kapok az alkalmon, s bezárom őket. Hallom, ahogy Eleanor felkuncog mikor fülön csap minket Harryék dörömbölése. Elvigyorodok, felkapom Harry kocsijának a kulcsát majd barátnőmmel az oldalamon kimegyek.
- És a lányok? - huppan be mellém és felhúzott szemöldökkel néz rám. Sóhajtok, majd elindítom az autót.
- Danielle jól érzi magát Liam karjaiban, Perrieről meg ne beszéljünk - forgatok szemet és kigurulok az útra.

Tényleg hülye voltam, hogy bedőltem Harrynek. Most, így átgondolva a dolgokat rájöttem.. Hagytam, hogy az ujja köré csavarjon, ráncigáljon, mint egy marionett bábut, vagy egy rongy babát.
Össze kell magadat szedned Ann.

25.Rész

Sziasztok!

Kezdeném azzal, hogy köszönöm az 50 ezres megtekintést! Nagyon - nagyon örülök neki. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar meglesz.

Köszönöm azt az egy kommentet, sajnálom, hogy nem jutott időm rá  válaszolni.

Újból feltört bennem egy amolyan depresszió. Nem tudom, hogy mit rontottam el, de újból elfogott az, hogy nem érdekel titeket a blog. Mikor kértem, nem kaptam kommentet, egy hosszú véleményt se, amivel talán tudtam volna javítani az íráson. Minden egyes bloggernek jól esnek az olyan kommentek, még ha rosszak negatívak is. Nem parancsolhatom meg nektek, hogy mit csináljatok, s ezt én is tudom.

Nem tudom, lehet nektek az nem tetszik, hogy nem szerelmes, nem jönnek össze csettintések alatt, de nem akarok csöpögős blogot írni. Most gondolhattok hisztis picsának, elmondhattok minden kurvának.

 Ez is azt bizonyítja, hogy pocsék vagyok.

Jó olvasását.

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Harry befogja számat, még mielőtt bármit is mondhatnák. Pislogás nélkül meredek a vadul csókolózó párosra, akik még mindig nem vesznek észre. Harry hátulról átkarol, majd kihúz a nappaliból. Dühösen fújtatok és kapálózok, miközben vállam felett rá nézek. Gyengéden a nappali ajtaja mellett lévő falnak tol, keze még mindig számon van. Lehajol, arcunk egy magasságban van, lágy, kissé dühös tekintetétől azonnal megnyugszok.
- Ha le veszem a kezemet, akkor nem fogsz ordibálni és vissza rohanni, ugye? - suttog végig szemembe nézve. Mintha csak egy filmbe csöppentem volna. Harry a gyilkos szerepében... vicc..

Sóhajtva bólintok és leveszem kezét számról. Hogy tényleg dühös vagyok-e? Nem kicsit. Nem néztem volna ki Perrieből, hogy le fog, akar feküdni Zaynnel. Pont Zaynnel? Pont vele? Simán találna magának mást is, meg amúgy is. Tudtommal meg van fiú nélkül. Egy- fél kettő körül jár az idő, ilyenkor Perrie még bőven józan. Hacsak az az idióta le nem itatta. Ez a baj drága szöszi barátnőmmel. Hamar bedől egy olyan srácnak, mint Zayn. De ha meg nem is ittak, akkor meg megfenyegette Zayn. Igen, Perriet nem is okolom, mert tudom, hogy ő nem feküdne le Zaynnel... gondolom.
- Én. Meg. Fojtom. Zaynt. És. Perriet - mondom tagoltan, végig szemébe nézve, kiutat keresve a menekülésre.
- Holnap megteheted, oké? - simít végig arcomon, majd homlokon csókol.
- És mi van veled? Te nem vagy rájuk dühös? - pufogok, miközben fel nézek rá. Hary sóhajt, majd kissé hátra lép.
- Persze, hogy dühös vagyok rájuk, de már fáradt egy ilyesfajta veszekedésre. Jobb, ha megyünk aludni - kissé lehajol, térdhajlatomhoz nyúl, majd egy egyszerű mozdulattal kap ölébe. Morgok egy sort, s hozzá bújok. Kezemet nyakába akasztom, szememet lehunyom. Hirtelen hatalmas álmosság csap meg, mire kezem elernyed, s Harry vállára siklik. Ezt követően mély álomba zuhanok.

***

Kiabálások, csattanások azok, melyek felkeltenek édes álmomból. Nyöszörögve forgolódok, s fújtatva nyitom ki szememet. Fehérneműben és Harry egyik pólójában vagyok. A mellettem lévő helynél a lepedő gyűrött. Lassan felülök, rendezetlen hajamba túrok, majd felállok. A szobában félhomály uralkodik. Ezek szerint Harry nem teljesen húzta le a redőnyt. Biztos fáradt volt.
Megdörzsölöm libabőrös alkaromat, és kimegyek. A kiabálások, csattogások hangja erősödik. Főként Harry és Zayn hangját hallom, amihez hozzá társul egy vékonyabb, női, selymes hang. Ez biztosan Perrie.
Lelépkedek a fokokon, s a konyha fele ballagok. Eszembe jut az este, ami bár csak álom lett volna. Lehetetlen, hogy összefeküdjön Perrie és Zayn. Egyszerűen hihetetlen..
A konyha küszöbön ácsingózva veszem észre a veszekedőket. Harry a konyha pultnak támaszkodva, zihált, rendezetlen hajjal, s bokszerben néz farkasszemet Zaynnel, aki szorosan karolja át Perrie törékeny derekát. A lány nem szól semmit, fejét lehajtva szegezi. Ám, mintha érezné tekintetemet, felnéz, egyenesen rám. Tekintete hamar változik riadtra, és ellép Zayntől. Az említett meglepetten néz a lányra, majd ő is felém pillant.
- Végre, hogy te is itt vagy! - szólal meg Harry, miközben még mindig feszülten méregeti a vele szemben álló két fiatalt.
Közelebb merészkedek és a göndör mellé állok. Tekintetem fel, s le siklik Zaynen és Perrien. Állkapcsom megfeszül, gondolkodok, vajon hogyan kellene elkezdenem? Üvöltözzek, kelljek ki magamból? Hordjam el őket mindennek, s tiltsam meg nekik azt, ami talán ki se alakult közöttük?
Hogy miért óvom ennyire Perriet? Mert szinte a húgom.
Végül összeszedem minden bátorságomat és megszólalok.
- Megütött! Felfogtad? Egy férfi nem csinál ilyet. Te meg elmész vele egy házi buliba, hagyod magadat leitatni és még dugsz is azzal, aki megütött és kiabált veled? Normális vagy? - végig barátnőm szemébe nézek. Hangom egyre magasabban van. Szemeim dühösen csillognak, lábaim meg-megremegnek a dühtől.
Perrie összébb húzza magát, s szomorú, már-már könnyes szemekkel néz rám.
A levegő feszült. Ha akarnánk, még a légy zümmögését is meghallanánk.
- Én...én...sajnálom, Ann! - Barátnőm hangja egy egér cincogásnak minősül. Az eddiginél dühösebben nézek rá, már ha ez lehetséges.
- Mit sajnálsz? Mit? Azt, hogy összefeküdtél vele, vagy, hogy itt jártatom a pofámat feleslegesen? - lépkedek felé, s mikor már az intim szférájába vagyok, lenézek rá.
Nem szól semmit.
- Mindjárt gondoltam - rázom meg csalódottan a fejemet - Akkor téged itt is hagyhatlak, nem? Végtére is, van kinek az ágyába bújnod - emelem fel újból a hangomat és az ajtó fele megyek. Lépteket hallok mögülem, majd egy gyenge kéz fonódik csuklóm köré. Vissza ránt, így kissé meginogok. S pislogni sem tudok, de Perrie ölel magához szorosan.
- Érts meg, Ann! Talán én be tudom "törni" Zaynt. Nem szeretnék veled rosszba lenni - suttogja fülembe, miközben a rajtam lévő pólóba markol.
Megforgatom szememet, kezemet hátára simítom, s megpaskolom. Nem tudok rá haragudni és ezt ő is tudja.
- Menj, törd be - suttogom kuncogva, majd elengedem. Nem tudom miért, de már elmúlt a haragom. Ebből is látszik, hogy Perrie az egyik legjobb barátnőm.
Harryre nézek, akinek szintén meglágyult a tekintete, viszont még mindig furcsa szemekkel méregeti az előttem álló lányt.
- Szerintem...én elmegyek haza. Nincs miért maradnom - rántok vállat és választ sem várva megyek a lépcső felé, Épp, hogy fellépnék az egyik fokra, mikor egy meleg kéz fonódik csuklóm köré. Vissza húz, hátam az illető izmos mellkasának csapódik. Az illatot felismerem.
Harry.
Meleg leheletét megérzem fültövemnél, majd ajkait is, mely végig siklik a nyakamon lévő sima bőrön.
- Nem mehetsz! Még nem! Tartozol nekem - hangja a szokottnál mélyebb, hátborzongatóbb. Összerezzenek, majd értetlenül fordulok hátra. Keze csuklómról derekamra siklik.
- Miről beszélsz? Semmivel nem tartozok! Főleg nem neked - horkantok fel és elveszem kezét derekamról. Miért hittem azt, hogy minden rendben lesz? Látszik, hogy valami teljesen elvette az eszemet. Csak nem...Harry?
Nem. Az nem lehet. Biztos más volt. Más, de nem ő.
- De! Sokkal többel, mint gondolnád! Haza hoztalak, hogy ne kelljen fagyoskodnod. Adtam pokrócot - ránt vállat, és komolyan néz rám. Legszívesebben az arcába röhögnék és szembe köpném. Jó, most lehetek minden kurva, és a többi, de akkor is. Nem tartozok neki semmivel se. Az egy dolog, hogy hazahozott. Véleményem szerint teljesen emberi dolog, ha valaki segít a másiknak. Harry segített nekem azzal, hogy elhozott. A pokróc már mellékes.
- Emberi dolog, ha valaki ezeket meg teszi. Szokj hozzá, Fürti - megyek fel, s a szobába sietek. Átöltözök és a folyosóra megyek. Az egyik szobából beszélgetést hallok. Homlok ráncolva kopogok be. Pár perc múlva Danielle mosolygós arccal áll elém.
- Maradunk, ugye?

24.Rész

Sziasztok. úgy látszik, sikerült megírnom az új részt. Köszönöm az új feliratkozókat, s a kommentet. Ha sikerül, akkor hétvégén meghozom a 25.Részt

Legyetek jók, jó tanulást:)

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Lesokkolva, kissé sápadtan nézek az idegen mogyoróbarna szemeibe.

- Először is, ki maga és mit akar tőlem? Másodszor honnan tud a levélről? - hangom meg-megremeg, ahogy végig szemébe nézek. Nagyot nyelek, miközben közelebb merészkedek hozzá. Száz meg egy érzelem suhan át arcán, ami végül egy fagyos pillantásra esik. Oké, nekem ez egyre gyanúsabb. Az arca nagyon ismerős, de nem tudom kivenni. Egy pillanatra lehunyom szememet. Ekkor hirtelen minden beugrik. A kép, amit Harry szüleinek a  szobájába láttam, a férfi az egyik fotón szerepelt. Akkor fehérebb volt a bőre, s sokkal inkább mosolygós. Most meg, mintha csak egy élő halott lenne.

- Komolyan nem emlékszel rám, Ann? Nem emlékszel apád egyik legjobb barátjára? Hmm...szóval a szeretteidet ilyen könnyen elfelejted? Akkor anyádékat is elfelejtetted már? -  A kérdések támadásként érnek. Kissé meghátrálok, próbálom magamat összeszedni, de képtelennek bizonyul. Honnan tudja mind ezeket? Nem volt ott a temetésen, anyámék halála után mintha felszívódott volna. A nevét még mindig nem tudom. Őszintén? Nem is érdekel, csak...csak hagyjon békén.

- Mit tud maga a szüleimről? Semmit! Ha apám barátja lett volna, akkor eltolta volna a mocskos képét a temetésükre! De nem, inkább felszívódott! - hangom egyre inkább remeg, érzelmek ezrei suhannak át arcomon. Fájdalom, beletörődés, csalódás, bánat és még sorolhatnám.

Már csak arra eszmélek fel, hogy vészesen közel van hozzám. Hátrálok, de hátam a falnak ütközik. Mi a...?

- Vigyázz a szádra, kislány! Látszik, hogy apád szart sem tanított, és volt okom nem elmenni! - érdes hangjától megijedek, összébb húzom magamat - már amennyire ez lehetséges.

- A levelet pedig nem fogja megkapni, ha akarja, ha nem! Le lehet rólam szállni! Amúgy is, honnan a francból tudja maga, hogy van itt egy raktár? - kezemet mellkasára teszem, és eltolom magamtól, jó messzire. Végig simítok ruhám anyagán, ami kissé gyűrött. Fel pillantok, mikor meghallom nevetését. Hátra vetett fejjel kacarászik, szemét lehunyja, majd pár másodperc töredéke alatt újra komolyak lesznek vonásai.

- Ugyan, kislány! Ezt a raktárt már az előtt is ismertem, mielőtt megszülettél volna. Most pedig ide a levéllel! - emeli fel hangját, s hátra nyúl, előveszi pisztolyát amit rám fog. Na igen...ilyenkor bezzeg nem hozok magammal ilyesmit.

Ez a te formád, Ann...

- Nem fogom odaadni a levelet! Főleg.... főleg, hogy azt sem tudom, hol van - füllentek szemrebbenés nélkül.

Hirtelen kivágódik az ajtó, már csak egy göndör hajzuhatagot látok. Komolyan, megint ez ment meg?

A velem szemben álló férfi lassan, komótosan fordul meg, kezét - melyben a pisztolyt szorítja -, maga mellé engedi, s Harryre néz.

A levegő a szokottnál is melegebb. Nyomasztó csend uralkodik. Lassan közelebb merészkedek, s oldalra állok, hogy valamennyit én is lássak.

Tekintetem Harryre siklik. Az említett homlok ráncolva nézi a vele szembe álló férfit, majd rám kapja tekintetét. Az előttem álló, megfordul, tekintetét rám szegezi, s felém rohan. Bárgyú fejjel, kissé értetlenkedve pillantok rá. Mikor mellém ér, egy pofont ad arcomra, és fellök.

Hangos puffanással érkezek le a porba. Harry felém rohan, elsuhan mellettem és futva indul a férfi után.

Lábdobogásuk tölti be a hatalmas kilométeres folyosót. Combomhoz nyúltok, ami kissé sajog. Megpaskolom az említett területet és lassan felülök. Ruhám tiszta por, de ez nem foglalkoztat annyira, mint az, hogy hol van Harry?

Erőt véve magamon felállok, leporolom ruhámat, majd utánuk sietek. Elhaladok egy ablakkeret előtt, ahol az üveg hiányzik. A szilánkok eltűntek. Felpillantok, mikor meglátom Harryt, ahogy a hatalmas ,,pálya" közepén, a friss fűben üldögél.

Annyira...tökéletes, ahogy ott ül, mered előre, s hajába kap a szellő. Csak le kéne festeni.

Oké, Ann! Állj le! Ez már beteges! Homlokon csapom magamat, majd kimászok, s lassú léptekkel indulok meg a göndör felé. Az említett nem vesz észre, csak mered maga elé, lábait kinyújtja, s kezével támasztja meg magát. Csak akkor vesz észre, mikor leülök mellé. Én is - mint ő -, kinyújtott lábakkal ültem, majd végül eldőltem a fűben.

- Ki volt ez a férfi? - Végül Ő töri meg a csendet. Nem néz rám, tovább bámulja a tájat. Igaz, esteledik, a nap lemenőben van, s kissé kezd hideg is lenni.

Feleszmélek, mélyet sóhajtok és nézem, ahogy lefekszik mellém.

- Nem tudom. Arról hadovált, hogy apánk barátja volt. De...Mikor te bezártál egy szobába, ami gondolom a szüleidé volt, láttam egy képet, amin ő is rajta volt. - Oldalra fordulok, így teljesen Harryre tudok nézni, de ő az eget nézni.

Aggaszt, hogy ilyen velem. Jó, nem arra célzok, hogy rajongjon körbe, de akkor is. Ha hozzám beszél, akkor tegye már meg a tiszteletet, hogy rám néz.

S mintha villám csapott volna belé, tekintetét rám szegezi. Ezt nem értem. Most mi a fenéért dühös? Nem csináltam semmit, tudtommal.

- Te kutakodtál? Kutakodtál, baszd meg? - dühös hangjától visszhangzik az egész raktár.

Hátrább kúszok, majd felülök.

- Én nem kutakodtam! Körbe néztem, a kép pedig ott volt a szekrényen! Ezt nem nevezheted kutakodásnak, Styles! - rázom meg fejemet, majd kiveszem zsebemből a kocsija kulcsát, s mellkasára dobom - Egyébként meg, hogy a fenébe jutottál el ide? Honnan tudtad, hogy itt leszek? - nézek rá kérdőn, majd felállok.

Harry kezébe veszi a kulcsot, s ő is feláll. Lenéz rám és vállat ránt. He?

Fogja magát, s a kapu fele araszol. Utána rohanok. Légy átkozott Styles a hosszú szálkás lábaiddal!

Nagy nehezen, kissé zihálva lépkedek mellé, majd kérdőn pillantok fel rá. A Roverhez érve, más kocsit nem látok.

Mi van, csak nem repült?

- Akkor? Elmondod végre? - toporgok mellette és kissé sürgető pillantásokkal illetem.

Sóhajtva fordul felém, kissé lehajol, hogy egy magasságban legyen arcunk. Szemembe lógó tincsemet eltűri, majd homlokon csókol.

- Legyen titok - suttogja, s kiegyenesedik. Vissza sem nézve száll be kocsijába, amit hamar felpöccint, s már itt sincs. Na ne! Ne!

Most komolyan itt akar hagyni? Ezek után? Na azt már nem.

Utólag még rám néz, vigyorogva int egyet, s ott hagy. Kétségbeesve nézek utána.

- Ilyen nincs - morgok, majd mély levegőket veszek, hogy lenyugtassam magamat. Középső ujjamat felmutatva intek be neki.

Lassan látótávolságon kívül kerül. Itt hagyott. Hát beszarok.

Itt hagyott konkrétan a semmi közepén. A mobilom még mindig Harry szobájában pihen.

És esteledik, kezd hűvös lenni, s az eddig kellemes szellő egyre durvábbnak bizonyul.

Kezemet zsebre vágom, majd elindulok vissza Holmes Chapelbe. Lehajtott fejjel ballagok, bakancsomat fixírozva. Pár autós elhalad mellettem, a járművekből hangosan szól a zene.

- Hú de jó! Mindenki kurva jól szórakozik, csak én fagyoskodok - morgok hangosan, s igazi megváltásként ér, mikor végre valahára, küszködések árán elhagyom a Holmes Chapel táblát.

Ekkor egy ismerős autó lámpáit pillantom meg, s a hozzá tartozó ledes világítást. Megállok, a jármű közvetlen mellettem parkol le, amiből a vigyorgó Harry néz rám.

Hú.. Most úgy szembe köpném, és megrugdosnám.

- Hiányoztam? - ránt vissza a valóságba Harry gúnyos hangja.

- Mond, hogy meleg van a kocsidban! - huppanok be mellé, felhúzom az ablakot és fellélegzek, ahogy bőrömet kellemesen simogatja a műszerfalból jövő meleg.

Ekkor Harry egy paplant terít rám, kifejezéstelen arccal.

Azonnal magam köré tekerem az anyagot, s figyelem ahogy elindulunk. A házak elmosódnak, csak az utcák lámpáit tudom kivenni. A rádióban szóló halk zene tölti be az utasteret. Harry megáll a pirosnál, fél szemmel rám néz. Kezét elemeli a váltóról, s a paplan egyik részét combomra teszi. Arca még mindig fagyos, mintha kötelessége lenne ezt tenni.

Mikor a lámpa zöldre vállt, újból elindulunk.

- Beszéltél Zaynnel? - kérdezem halkan, és rá nézek.

- Miről kellett volna? - hümmög, miközben befordul az egyik utcába. Homlokom ráncokba szökik, s kissé idegesen meredek hibátlan arcára. Nevetőráncainak nyomát sem látom, ajkai már nem dúsak, csupán csak egy meggypiros csík.

- Hogy miről? Tudom, hogy az idióta haverod képes arra is, hogy megerőszakolja Perriet, ahogy te engem a fürdőben! - Az utolsót nem kellett volna, ugye? Uh...

Harry végre rám néz, szemei feketék, jobban a gázra tapos, s végig hajt az utcán, majd tovább megy.

Ijedten kapkodom fejemet és rá nézek.

- Harry! Harry! Fejezd...Fejezd be, és állj meg! - hangom ijedt, mint sem ideges. Félek, nem is kicsit.

Szorosabban markolja a kormányt, olyannyira, hogy ujjbegyei már szinte fehérek.

Már csak egy hatalmas kihalt parkolóba találom magunkat. Harry idegesen pattan ki a csodajárgányból, s hangosan csapja be az ajtót. Ledobom magamról a plédet és utána megyek. Ő már rég a parkoló kijáratánál van. Utána rohanok s vissza húzom, csuklójánál fogva.

- Nem erőszakoltalak meg! Fel tudod fogni a leheletnyi agyaddal, vagy csak azokat hiszed el, amiket bemesélsz magadnak? Térj észhez, Ann! Amit te megerőszakolásnak hiszel, az egyáltalán nem az. Élvezted! Zaynnel pedig azért nem beszéltem, mert Perrievel elmentek szórakozni egy ócska házibuliba. - Harry  szavai sokkolva hatnak rám. Amit mondott...egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire magára vette a dolgot. Ami pedig Perrieéket illeti, szóhoz sem jutok.

- Hát azt tudom, hogy Perrie mindig is szeretet bulizni, de pont Zaynnel? Aki egy...egy...érzéketlen pöcs. És te miért is hagytad nekik, hogy elmenjenek kettecskén bulizni? - teszem kezemet csípőre, mint egy vádaskodó anya.

Harry halkan felkuncog, majd kezét átlendíti vállamon, s maga után húz.

- Azért kedves, Ann! Mert a barátnődnek semmi baja nem volt. Mosolygós volt. Lehet...Ágy tornáztak egy kicsit - kuncog fel, majd körbe mutat. A temető.

Összerezzenek, kissé megijedek. Tudom, nem kellene megijednem, azok után, hogy a szüleimet a szemem láttára ölték meg, de ez van.

- Minek...minek jöttünk ide? - remeg meg hangom és jobban hozzá bújok. Felnézek az égre. Már sötét van, egyre több felhő kúszik az égre, ezzel még ijesztőbb arcot festve a temetőre.

- Nyugi. Vagy netán félsz? - suttogja Harry a fülembe. Érzem, ahogy vigyorog.

- Én ugyan nem! - makacskodok, majd elengedem, és egyedül megyek be a temető kapuján. A sírok fekete árnyként látszanak, a fák pedig ijesztően köszönnek rám vissza. Egy csepp esik a vállamra, s végig siklik alkaromon. Tekintetemet oda kapom. Eső?

És igen, eső. Még egy csepp esik vállamra, ezt pedig követi a többi. Tovább lépkedek a sírok között. A szél halkan süvít, majd már csak az eső zuhogását hallom. Hátra nézek a sötétben, Harryt keresve tekintetemmel. Tök ésszerű! Hogy a picsába találnám meg a zuhogó esőben?

Homlokon vágom magamat, vizes hajamba túrok, majd vissza indulok a parkolóba. Harry sehol. Sóhajtva ballagok a kocsihoz, majd beszállok. Hátra dőlök, végig simítok vizes hajamon és a szélvédőn lepörgő vízcseppeket figyelem. Magamra terítem a pokrócot, és hátra dőltem az ülésben.

Egy alakot veszek észre a parkolóban. Harry.

Mikor a kocsihoz ér, akikor veszem észre, hogy vörösek a szemei.

Ácsi! Csak nem sírt?

Beszáll mellém és vizes hajába túr. Rám néz és halványan elmosolyodik.

- Harry...te sírtál? - kérdezem tapintatosan, s önszántamból nyúlok arcához és végig simítok állkapcsán. Érzem, ahogy összerezzen, kezét kezemre simítja. Összerezzenek. Az én kezem tiszta jégverem, míg Harryé tűzforró.

- Nem sírtam, csak...csak...belement valami a szemembe - szipog végig szemembe nézve. Felkuncogok és elengedem arcát.

- Persze - rázom meg fejemet, és vissza ülök.

- Inkább menjünk - köhint zavartan, majd elindítja a kocsit és kigurul a parkolóból. Kicsit felhangosítom a rádiót, majd tovább bámulom az utat.

- Most hova is megyünk?

- Hozzánk. Remélhetőleg már otthon vannak Perrieék - ránt vállat, majd befordul az utcájukba.

- Miért? Hány óra? - a műszerfalon lévő órára mutat, ahol már éjjel fél egy van. Azta! Jól el ütöttük az időt.

***

Harry leparkol a ház előtt, majd kiszáll. A pokrócot hátra dobom, majd én is kiszállok. A házra nézek. A nappaliban ég a villany. Harry előre enged az ajtónál. Lerúgom bakancsomat, majd hátra nézek rá. Két cuppogást hallok meg a nappali felől. Homlok ráncolva megyek az említett helyiség felé lépkedek. Harry csuklóm után kap. Ujjaival gyengéden öleli körbe vékonyka csuklómat.

Hátra fordulok, s rá nézek.

- Ezt nem kéne. Nehogy olyat láss, amit nem kellene - suttogja fülembe majd kissé ránt rajtam.

Vállat rántok, kihúzom csuklómat szorításából és bemegyek a nappaliba. Talán...meg kellett volna fogadnom Harry tanácsát, s akkor nem látnám azt, ahogy Perrie Zayn alatt fekszik, fehérneműben, s eléggé összemelegednek.

Előreláthatólag!

Sziasztok!:)

Amint tudjátok, jövőhéten újból elkezdődik az iskola. A dolog a következő; karácsonyra kértem egy laptopot, amiért eléggé meg kell dolgoznom, szóval nem nagyon lesz időm írni. Nem hiszem, hogy lesz hétfőn, vagy előtte rész, szóval előre is sajnálom. Gőzerővel fogok tanulni, így csak hétvégente lesz időm írni. Nem fogom elhanyagolni a blogot, azt garantálom. Mindenképp kell a laptop, mert bátyám költözni fog, és viszi magával.Remélem megértitek! Karácsony után, ha megkapom a laptopot, tovább fogok tanulni, és TALÁN sűrűbben lesz rész. Csak ennyit akartam.Ha pedig nem fogom megkapni, akkor nem tudom mi lesz. Telefonról nem szeretek blogolni, nem sikerülne, a tabletem pedig beszart.

Szóval köszönöm a megértést:)

Az utolsó két részhez jövő kommenteket nagyon köszönöm, ahogy a feliratkozást és a megtekintést is.

Nagyon - nagyon szeretlek titeket:)

Taylor xx

23. Rész

Jó olvasást.

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Kijelentésére csak hümmögök. Mi mióta vonzzuk egymást? Ellentéteknek ellentétek vagyunk, ennyi. Semmi több. És nem is lesz közöttünk szorosabb kötelék. Nem fogunk összejönni, nem lesz gyerekünk, semmi!
Nem tudom, hogy mi ütött belé, de teljesen kifordult magából.
Laposakat pislogva nyitom ki szememet. Kezem magától útnak ered, Harry homlokán, arcán, majd tarkóján. Ujjam köré csavarok egy kunkori tincset. Be karom fejezni, de nem megy, jobban sóvárgok utána. Mintha...mintha megbolondítana, egy másik világba röpítene, ahonnan nincs kiút. Csak Én és Ő.
Miket beszélek? Ez hipnotizált, vagy nem is tudom. De nem lehet, nem fantáziálhatok arról, hogy már a bugyimban matat, s a gyönyör fele húz.
Nem! Nem! Nem!
De nem bírok magammal, fenekemet ágyékához dörgölöm. Érzem, ahogy kezei - amik derekamon vannak -, teljesen megfeszülnek. Ujjbegyei finom bőrömbe mélyednek. Szememet újból lehunyom, ahogy megérzem puha ajkait a fültövemtől a vállamig indított csókjaival. Ajkaim elnyílnak egymástól, agyamban ezer meg egy gondolat cikázik. Egyik felem, a kis angyal Stop táblákat dobálgat nekem, míg az ördög szinte húz a vágy felé.
És vajon ki győz?
Ezt a kört az ördög nyeri. Lassan megfordulok, s szemébe nézek. Smaragd szemei már-már feketék, ami miatt még jobban biztat az ,,ördögöm".
Harry végig néz rajtam, keze bordáimtól egészen fenekemig siklik, míg ajkaimat egy kissé heves táncba hívja. Engedelmeskedve túrok vizes loboncába. Hátam közvetlen a zuhanyrózsa alatti csempén csattan. Ajkaira morgok.
Nyelvünk forró táncot jár, néha selymesen, máskor durván simogatják egymást. Harry állkapcsomat simogatja, majd kisebb csókokkal, légszomjra hivatkozva váll el tőlem. Ám csókjait nem hagyja abba. Puha ajkaival nedves puszikat, szívásokat hagy nyakhajlatomnál, s kulcscsontomnál. Válaszul hangosan sóhajtozok, néha fel is nyögök. Fejemet minimálisan oldalra biccentem, kezem bicepszere siklik. Harry megtámaszkodik fejem mellett, s lehajolva megcsókol. Mohón tapadok ajkaira. Érezni akarom. Most nem vagyok berúgva, tisztán tudok gondolkodni. Vagyis...Remélem.

Kósza, göndör tincseibe túrok, melyek vizesen tapadnak hibátlan arcára. A vágy túlságosan tombol bennünk. Kezünk ide - oda simul a másikon. Feltérképezve teste minden kis négyzet centiméterét. Felhevült, vizes bőrünk, szinte összetapad. Harry apró csókokkal váll el ajkaimtól, s kulcscsontomra vándorol.
Ajkai hiánya meglepően nagy. Fejemet a hideg csempének döntöm. Benedvesítem kicserepesedett ajkaimat, miközben szememet szorosan lehunyom, ahogy apró csókjaiból maradandó szívásokat csinál. Puha, selymes ajkait megérzem melleim között elsuhanni, mire tarkójánál fogva nyomom arcát bal keblemre.
Hallom, ahogy halkan felkuncog, majd - már így is kemény -, bimbómat nyelvével kezdi simogatni. Az érzéstől lábaim megremegnek, ajkaim elnyílnak egymástól. Levegőért kapkodva tátogok, körmömet vállába mélyesztem. Hallom, ahogy felmorog.
Elszakad melleimtől és hasamon csókol végig. Körmömet végig húzom tarkóján majd hajába túrok. Felhúzom egy csókra, egy mohó csókra. Harry fenekembe, majd combomba markol, jelezve, hogy ugorjak. Teljesítem "kérését", lábaimat derekára kulcsolom.
- Remélem szedsz valami bogyót! - dörmögi fülembe, s hozzám simul. Szótlanul bólogatok, majd két kezem közé fogva hajolok mézédes ajkaira. Ágyékunk összefeszül, elveszünk egymás szemében, majd Harry egy "óvatlan" pillanatban belém hatol. Vágyakozva, egymás szemébe nézünk, miközben hangosan felnyögünk. Szerencsénkre a víz csobogásának hangja ezt mind elnyomja. Fejemet hátra döntöm, végül lehunyom szememet. Harry mozogni kezd, a tempó lassú, lomha. Kezem végig siklik izmos alkarján - ahol dagadnak az erek.
Kontyom szétesik, hajam homlokomhoz tapad. Zihálva veszem a levegőt, mellkasom gyorsan emelkedik. Harry ujjbegyeit gyengéden fenekembe nyomja, mire hangosan felnyögök. Kissé gyorsít a tempón, fejét nyakhajlatomba fúrja, s egyenesen fülembe nyögdécsel.
Közelebb húzom magamhoz, ujjaim hajába simulnak. Nyöszörögve bújok hozzá, fülem sípol, légézem egyre gyorsul.
A gyönyör fele igyekezve, lihegve kapaszkodunk a másikba. Harry egy csókra invitál, nem bírom tovább, körmeimet karjába vájom, hátam hangos csattanással találkozik a fallal, s nevét nyögdécselve élvezek el. Teljes testben megremegek, lábaimat szorosan kulcsolom derekára, nehogy leessek. Harry egy öblös nyögéssel követ a csúcsra, s pár levezető lökés után lassan kicsusszan, s elenged. Ám, mikor látja, hogy az összeesésé határán vagyok, kissé lihegve zár karjaiba.

***

Hajamat megtörlöm, s fehérneműben ballagok ki. Még mindig nem tudom felfogni mindazt, ami pár perccel ez előtt történt. Tényleg megtörtént? Újból?
De miért élveztem ennyire ezt az egészet?

Az ágyra huppanok, lábamat kinyújtom, majd combomra nézek. A fáslit már leszedtem róla, ezért tökéletes rálátásom van a sebre. Ujjbegyemmel végig simítok a felsértett területen és ajkamba harapok. Harry leguggol elém. Testét csak egy bokszer takarja. Keze végig siklik állkapcsomon, majd államnál fogva emeli fel fejemet. Tekintetem smaragd szemeibe siklik. Elmerülünk egymás szemébe.
- Baj van? - hangja aggódó.

A köd, mintha feloszlana körülöttem. Kezére csapok, amit később eltolok magamtól.
- Ne érj hozzám! - mondom tagoltan, és hátrébb csúszok az ágyon.
Harry meglepetten vizslat, tekintete ide-oda cikázik rajtam. Bizonyára nem érti, mi történt velem. Megbántam mind azt, ami a fürdőben történt. Nem tudom mi lelt akkor, de ennek nem szabad még egyszer megtörténnie. Nem feküdhetek le az ellenségemmel. Nem vagyok normális, hogy ilyeneket teszek. Jobb lesz, ha elmegyek.

Ezt elhatározva, felállok, majd vissza öltözök régi ruhámba és az ablak felé sétálok. Kinyitom az ajtaját és a párkányra ülök. Az ablakkal szemben egy fa van. Talán, ha okos, s leleményes leszek, át tudok rá ugrani.
- Ann! Hova készülsz? Mi van veled? - bombáz kérdéseivel, miközben hátam mögé lép.
- Nem tudom, hogy mit tettél velem, de nem kellett volna megtörténnie a zuhanyzós incidensnek - morgom, majd lendületet véve a fára ugrok. Lábam megcsúszik. Köszönöm csúszós bakancs, nagyon szeretlek.
Nagy nehezen felhúzom magamat egy ág segítségével, majd Harryre nézek.
- De baszd meg! Te is élvezted! Na, gyere vissza szépen!
Dühösen fújtatok, majd berogyasztva ugrok le, hatalmas puffanással.
- Nem vagy normális! - hallom meg fentről Harry hangját. Vállat rántok és az ébenfekete Roverjére nézek.
- Kölcsön kérem a kocsidat, jó? - vigyorgok, és beszaladok a házba, be a konyhába, ahol megtalálom a kulcsot és vissza rohanok. Időközben hallok egy lábdobogást, ami a lépcsőről jön. A kocsiba rohanok, kapkodva nézek a kulcscsomóra. Hát ilyen nincs. Mikor megtalálom a kulcsot, elindítom a kocsit és szélsebesen hajtok ki. Vigyorogva nézek a göndörre, majd gázt adok és haza indulok. Út közben kissé elmerengek.
Valahogy ki kellene hoznom a lányokat, úgy, hogy azok a seggfejek ne vegyék észre. Mondjuk ez nehéz lesz...Végül meggondolom magamat, s kihajtok Holmes Chapelből, egyenesen a raktár felé. Mikor megérkezek, leállítom a kocsit és kiszállok. Bemegyek a kapun, majd be a hatalmas ajtón. Ahogy becsapom magam után, az egész folyosó visszhangzik. Kissé ijesztő ez az egész, de próbálok róla tudomást sem venni. Végig baktatok a folyosón, egészen a legutolsó ajtóig. Itt még nem voltam. Lenyomom a kilincset, de az ajtó nem nyílik.
- Ezt keresed? - egy mély hang zavar meg. Homlok ráncolva fordulok meg és a férfire nézek, aki meglengeti orra előtt a kulcsot.
Nálam magasabb, de Harrynél kisebb. Szőke hajú, és barna szemű. Az arca férfias, nem lehet idősebb negyvennél. Ismerős...Mintha...már láttam valahol, csak nem ugrik be.
- A levélért cserébe megkapod!

22.Rész

Sziasztok!:)

Köszönöm a rengeteg megtekintést, ami már majdnem 50 ezer. Hihetetlenek vagytok:) Köszönöm a kommenteket, és az új feliratkozót. Elárulok egy titkot:)
Valamikor ősszel megint fogok egy különkiadást írni, attól függ, hogy kinek, hogy tetszik:)
Egy nagy - nagy kérésem lenne felétek! Tudna valaki ( akár többen is ) egy jóóóó hosszú véleményt mondani a blogról? Írhattok hideg - meleget is, a lényeg, hogy véleményt szeretnék olvasni:) A részhez EZT a dalocskát szeretném ajánlani.
Ennyit szerettem volna, jó olvasást mindenkinek.

Taylor xx

* Ann szemszöge *

Ajkamba harapok, ahogy megérzem Harry tenyerét végig siklani bokámtól egészen combomig, így eléri, hogy libabőrös legyek. Lassan kinyitom szememet, s egyenesen smaragd íriszeibe nézek. Tekintete lágy, kissé talán túlságosan is. Ahogy ujjbegye végig siklik a borotvával felsértett területen kissé felszisszenek, szememet inkább lehunyom. Próbálom elhúzni lábamat, de nem engedi. Sakkban tart. Egyre jobban ég, s zsibbad a seb. Lábamat megint el akarom húzni, ezúttal nem erőszakosan, hanem lágyan fogja le combomat.
- Shhh... -  hangja lágy, nem durva, nem mocskos és nem is kárörvendő. Elveszi kezét, mire kinyitom szememet. Lábamat továbbra sem húzom el. Már nem akarom. Hiányérzet fog el, amiért nincs ott a keze, amitől áramütés siklott testembe. Fejem alá teszem egyik kezemet, úgy nézem, ahogy felvesz egy vattát majd egy kevéske fertőtlenítőt csöpögtet rá. Mikor le akarja fertőtleníteni a sebemet, elhúzom a lábamat.
- Nyugi, óvatos leszek - néz rám biztatóan, majd óvatosan kezdi lefertőtleníteni a sebet, amit ő csinált. Tökre ésszerű, nem? Megvág, megpofoz, lekötöz, sőt! Még el is látja a sebet, amit Ő okozott! Hihetetlen, nem? Remélem érezhető benne a szarkazmus. Mintha jóvá akarná tenni amit tett. Ugyan, Harry nem ilyen. Egy önelégült pöcs. És nem fog megváltozni a véleményem, nem akarok róla szépeket mondani. Max. ha hazudni akarok.
- Szóval te azt óvatosságnak veszed, ha megvágsz és utána benyögöd, hogy óvatos leszel? Ugyan! - hangom rideg volt. Meg bírtam szólalni, igaz, elég nehézkesen. Kissé meglepetten ér, hogy ilyen közvetlen velem. Nem vagyok ehhez hozzá szokva, s nem is akarok.
Harry nem szól semmit, mintha egyik fülén be - a másikon pedig ki menne volna az, amit mondok. Nem szorítja meg a combomat, nem hord el mindennek, csak folytatja tovább sebem ellátását. Tekintete végig siklik hasamon, melleimen, kulcscsontomon, míg végül szemembe néz. Tekintete semmitmondó, ugyanakkor békés. egy géztekercsért nyúl, amivel beköti lábamat. A fertőtlenítőt és a vattacsomagot a fürdőbe viszi. Lenyomja a villanyt, majd vissza sétál hozzám.
Lassan felülök, majd rá nézek. Mellém ül, kezét másik combomra rakja, mintha véletlenül se akarná, hogy fájjon a seb. Ugyan! Ezt ő nem érezheti. Nem mondom azt, hogy nem fáj, de nem annyira vészes.
Kezére nézek, majd szemébe. Kissé begörnyed, s homlokon csókol. Egy pillanatra lefagyok. Most komolyan? Tényleg homlokon csókolt? Nem bántott, nem mondott el Kurvának. De nem bírom ki, muszáj egy kicsit ,,szopatnom".

- Még mindig egy degenerált pszichopata állatnak tartalak - kuncogok fel.
- Én pedig egy olcsó kurvának tartalak - halványan elmosolyodik majd feláll - Kérsz valamit inni? - néz rám és az ajtóhoz lépked. Vállat rántok, majd lassan felállok. Lemegyünk a konyhába, ahol halk beszédfoszlányok szűrődnek ki.
Harry mellett baktattam majd a helyiségbe érve, Zaynt és Louist pillantom meg. Mikor észrevesznek rám néznek.
- Hát te? Csak nem szex után jöttök? - horkan fel Louis, mire szikrázó szemekkel illetem, közelebb lépek hozzá, kezem lendül. Ám nem ütöm meg, mert valaki lefogja csuklómat.
Egy meleg lehelet csapja meg fülcimpámat, majd egy ajak súrlódik bőrömhöz, mire összerezzenek.
- Ezt nem kellene, te is tudod - Harry dörmögő hangja egyből lenyugtat. Louisra pillantok, szemeim szikráznak.
- Nem dugtunk. Egyszeri alkalom volt, többször nem fog megtörténni - nézek rá és elmegyek mellette. Zayn orbitális röhögésbe kezd el, térdén támaszkodva próbálja nevetését csillapítani. Felhorkantok, majd a márvány fekete pultra ülök, tekintetem Harryre siklik. Az említett kivett két poharat, amit megtöltött kávéval. Késő este kávézni? Hülye ez?
- Kérhetek valamit enni? - harapok ajkamba és figyelmen kívül hagyom a helyiségben tartózkodó két idiótát, csak Harryt nézem.
Újabb lábdobogás, majd egy szőke hajzuhataggal ellátott nőszemély lép be. Perrie.
- Nocsak! Téged is látni? - mosolyom őszinte, csak kissé húzom az agyát. Észrevesz, végig néz rajtam majd hozzám rohan és szorosan magához ölel.
- Azt hittem, hogy ez az idióta balfasz már végzett veled! - suttogja fülembe, miközben szorosabban húz magához. Lábaimat derekára kulcsolom.
- Hallottam! - Harry hangjára összerezzenek. Barátnőm háta mögé pillantok, egyenesen Harryre. Az említett nekem háttal szel fel egy zsemlét, amit megken vajjal majd pár szalámit tesz bele, majd tányérra rakja és mellénk sétál.
- Meddig fogtok még érzelgősködni?
Szem forgatva engedem el barátnőmet, aki mögé Zayn áll.
- Ki engedte meg neked, hogy legyere? Hm? - még pislogni sem tudok, de Perriet egy ,,ajándék" taslival jutalmazza meg.
Leugrok a pultról, s Zayn mellé lépek. Kezem ökölbe szorul, agyam elborul.
- Normális vagy, baszd meg!? - lököm meg vállát, és szikrázó szemekkel nézek rá. Felnevet és államhoz kap.
- Mit játszod az agyadat? Mind a ketten ugyan akkora Kurvák vagytok. Ezen nem kell szépíteni - köpi szemembe a szavakat. Szemem sarkából látom, hogy barátnőm az emeletre szalad.
- Hogy tudsz így beszélni? Elmondom neked, hogy azok a kurvák, akiket te baszol meg naponta. Azok a kurvák, akik a sarkon és az utcákon állnak. Mi nem vagyunk kurvák! - sziszegem egyre hangosabban. Látszik Zaynon, hogy nem nagyon tudja már magát tartani. Kezét lendíti, már tényleg azt hiszem, mikor megakadályozza Perrie.(?)
Ő meg mit keres itt?
Az előbb ment fel.
Sokkal kisebb, mint Zayn, de nem fél tőle. És ez szokatlan, általában Perrie megijed a nála magasabbaktól. Ez eléggé meglep.
- Eszedbe ne jusson megütni! - barátnőm hangja a szokottnál is mélyebb, érdesebb. Zayn idétlenül felnevet, majd megfordul. Kezét kikapja Perriéből és kissé berogyaszt. Ölébe kapja a lányt és felmennek a lépcsőn.
Sóhajtva, kissé sokkolva nézek utánuk.
- Hát... most rendesen kapni fog a barátnőd, Kurva - felrúgom ezt a gyereket..
- Te csak fogd be - morgok és felkapom a tányért, majd az emeletre sétálok.
Hallom, hogy Harry mellettem lépked. Miközben felsétálok, s a szobák előtt megyek el, az agyam folyamatosan pörög.
Miért is akarok én haza menni? Kapok kaját - amit igazából én magam is meg tudom venni otthon - öhm igen. Azt hiszem, ennyi.
Együtt lépünk be a szobába, majd leülünk az ágyra. Törökülésbe tornásztatom magamat. Harry bekapcsolja a tévét, s ölébe húz. Homlok ráncolva nézek rá vállam felett, mire csak egy homlok csókot kapok. Majdnem félre nyelem a falatot, amit időközben a számba vettem. Ezzel meg mi van?
Kicserélték?

***

- Elmegyek fürdeni - már órák óta az ölében ülök, kissé fáj a farom. Megnéztünk jó pár filmet. Végig kussolt. Egy hangja sem volt, panaszkodni valóm pedig nincs. Mondhatjuk úgy, hogy jó kisfiú volt.
Felállok majd hajamba túrok és a fürdő ajtó fele megyek.
A kezem már a kilincsen van, mikor hozzám szól.
- Fürödhetek veled? - köpni nyelni nem tudok a meglepettségtől. Legszívesebben azt mondanám, hogy nem, és pofon vágnám, de egyszerűen képtelen vagyok. Nem!
Nem szerethetek bele ebbe a pöcsfejbe! Sőt! Még csak nem is kedvelhetem. De egy közös zuhanyzás senkinek nem árt, nem igaz? Vállam felett rá nézek.
- Tusolunk
Bemegyek, felkapcsolom a lámpát, s felkötöm hajamat. Időközben Harry is belép, a tükör előtt állva látom, ahogy lehúzza pólóját. Izmai megfeszülnek. Végig vezetem tekintetemet eszméletlen kulcscsontján, kockáin, majd V vonalán. Egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni. Felsőteste után arcára pillantok. Smaragd szemei azonnal barna íriszeimbe mélyednek. Érzem, ahogy a vér az arcomba tódul. Ácsi!
Én most komolyan Harry Styles pillantására pirultam el!? Komolyan! Hát Ann! Utazhatsz a Marsra. Az fix., hogy nem fogok közelebbi kapcsolatba kerülni Harryvel.
Lehúzom pólómat, melltartómat kikapcsolom, majd bugyimat. Ezt mind, neki háttal. Hajamat felkontyolom, s a zuhanykabinba lépek. Megnyitom a csapot, a víz azonnal hátamra és minimálisan hajamra zúdul. Körbe nézek, csak egyetlen egy tusfürdőt látok. Spórolunk, Styles?
Felkapom a fekete fehér tubust, majd egy keveset nyomva kezembe, kezdem el eloszlatni testemen. Ám, mind ezt megzavarja két kar, mely szorosan tekeredik csípőm köré.
Harry mellkasa hátamnak csapódik, ágyéka fenekemet súrolja.
Mozdulataimat azonnal abba hagyom, ahogy megérzem egyre inkább dudorodó férfiasságát.
Karjaim combom mellé esnek, szememet lehunyom, magam sem tudom, hogy miért. Csak állunk, csöndben a zuhogó zuhanyrózsa alatt. Állát vállamra támassza, lehelete égeti bőrömet. Szememet még mindig lehunyva tartom. Félek, ha kinyitom, talán elgyengülök, s olyanokat engedek meg neki, amiket nem kellene. Ezt nevezhetem elcsábításnak, ugye?

Harry keze végig siklik oldalamon, csípőcsontomon, majd combjaimon. Azta Styles! Neked aztán elég hosszú karjaid vannak.
Érzem, ahogy ajkai súrlódnak a nyakamon lévő finom bőrrel. Kezem ökölbe szorul, ajkamba harapok, nehogy akár még csak fel is sóhajtsak.
- Ugyan! Hiába erősködsz! Az ellentétek vonzzák egymást! 

21.Rész

Sziasztook:)

Újabb részt hoztam, remélem van egy két emberke, aki örül neki:) Köszönöm a három kommentet, a megtekintést és az új feliratkozót. Már csak egy kell, és 80 drágaságom lesz:) A részhez csak annyit, hogy sajnálom, amiért ilyen kevés. A javát a következőhöz tartogatom. Jó olvasást, véleményeket várok:) Ha van kedvetek itt is zenét hallgatni, akkor én EZT ajánlanám:)

Taylor xx

*Ann szemszöge *

Nem tudom, hogy, s mikor aludtam be, de már csak arra ébredek, hogy valaki iszonyatosan hangosan csapja be maga után az ajtót. Nyöszörögve fordulok oldalamra és jobban összegubóckodok.

Az illető letrappol a lépcsőfokokon, majd leül mellém. Egy meleg kezet érzek meg, ami végig siklik arccsontomon. Nem merem kinyitni szememet. Egyszerűen nem megy.

- Tudom, hogy fent vagy - Harry hangja mély, de egyben lágy is. Hümmögök egyet, majd elfordulok a másik oldalamra. Ám, ez nagy hiba volt. Nem számoltam avval, hogy elég közel lesz a fenekem a lábához. Laposakat pislogok, mikor megérzem kezét fenekemen, amit simogatni kezd.

- Mi lenne? Ha elengednél? - ülök fel és hátrébb csúszok, majd kíváncsian nézek rá. Időközben észre veszem, hogy Harry felkapcsolta a villanyt. Tekintetét rám vezeti, bokámhoz kap, s ölébe húz. Kisebb sikolyt eresztek el és próbálok kimászni öléből, ami nem nagyon sikerül. Szorosan fogja derekamat, állát vállamra rakja. Érzem, ahogy a hajamba szippant. Fintor terül el arcomon, miközben próbálom lefejteni kezét derekamról.

- Miért tenném? - ezt a két szót fülembe suttogja, lehelete csiklandozza bőrömet. Egy szem forgatás után, vállam felett rá pillantok.

- Miért ne? - halkan felnevetek, majd kicsit előre hajolok és gyomrába könyöklök, mire felnyög, s elenged. Kihasználom a dolgot, felpattanok öléből és felrohanok a lépcsőn. Rángatom a kilincset, dobolok rajta kezemmel, de semmi. Ezt beszoptam..

Hallom, ahogy Harry mögöttem kocog fel a lépcsőfokokon, majd már csak annyit érzek, hogy hajamba markol, fejemet óriási erővel üti az ajtónak.

***

Nyöszörögve, laposakat pislogva nyitom ki szememet, amit azonnal lehunyok. Megpróbálom újból kinyitni szememet, ami végre sikerül. A pincében lévő lámpa alatt ülök.

Meg akarok szólalni, de nem megy. A szám be van ragasztva, ahogy a kezem és a lábam is. Testemet csak a bugyim és egy póló takarja. Az utóbb említett ruhadarab nem az enyém. Az illata ismerős. Azt hiszem, hogy ez Harry-é. Mérhetetlen undor fog el. Kezemet és lábamat rángatom. Ám elég erősen odakötözött az illető. Az ajtó kitárul, amin Harry sétál be. Lecammog a lépcsőn, majd a helyiség sarkába lép, ahol sötét van. Meg akarok szólalni, de nem megy. Fejemet is rángatom, érzem,ahogy pár könnycsepp csúszik le arcomon, végig a vastag ragasztószalagon.

Harry kilép a sötétből. Kezében egy összetekert papírt, s egy széket tart. Érzéstelen arccal teszi le az ülőalkalmatosságot és elém ül. Egész testben reszketve nézek rá. Zsebébe nyúl. Kivesz egy kicsi papír dobozkát. Értetlenkedve nézek rá. Kinyitja a dobozt, amiben pengék vannak? Szemöldök ráncolva, fújtatva nézek rá, s újból rángatózni kezdek. Nem szól semmit, kezét combomra teszi, amit kicsit megszorít. Jobban mozgolódok keze alatt. Valahonnan érzem, hogy ezt nagyon nem kellene.

És igen. Hallgatnom kellett volna az ösztöneimre.

Keze csattan arcomon. Jól tudtam. Hogy is szokták mondani? "Nem akarásnak, nyögés a vége?"  Igen, ez lesz az.

Felzokogok, fejem oldalra fordul. Keze csattan combomon, mire felsikítok. Igaz, a ragasztószalag kicsit tompítja hangomat.

Államhoz kap, kényszerít, hogy szemébe nézzek. Újabb könnycsepp gördül le arcomon, amit a többi követ. Letörli könnyeimet, homlokomra egy puszit nyom. Komolyan, úgy viselkedik, mint egy havibajos nő.

- Remélem tudod, hogy miért vagy ebben a szituációban! Nekem csak egy valami kell, pontosabban kettő. Gondolom tudod, hogy mik azok. Jól mondom? - hangja a szokottnál is ridegebb. A helyzet olyan, mint egy rossz nyomozós sorozatban, kihallgatáskor.

Jól tudom, hogy miket akar. Londont és a levelet. De könyörgök, nem bolondultam meg, hogy odaadom neki!

Megrázom fejemet. Hümmög egyet, kivesz egy pengét a dobozból és combomhoz emeli, amit szorosan lefogott. Egy vágás.

A vér végig folyik bőrömön, le a székre. Felsikítok a fájdalom miatt, fejemet hátra döntöm.

- Szóval? Alá írod azt a retkes lapot? - dörmög fülembe, miközben megérzem bőrömhöz súrolódni a pengét. Nem! Nem fogok megtörni. Csinálhat annyi vágást, amennyit csak akar, én úgy sem mondok semmit se.

Ezúttal a penge erősebben fúródik bőrömbe. Dobbantok egyet lábammal, s fájdalmasan ordítok fel. Könnyeim záporozni kezdenek, végig Harry ruháján. 

Kezébe veszi az összetekert papírost. Végig követem mozdulatait. Feláll, mögém lép, mire még jobban megrémülök. Ám a székem megmozdul. Kerekes!?

A következő pillanatban egy íróasztal előtt találom magamat. Harry kiköti kezemet, a lapot elém teszi, kezembe egy tollat nyom.  Elolvasom a lap tetején álló szöveget.

" Szerződés "

- Ha alá írod, szabad vagy - néz rám komolyan. Megrázom fejemet és lerakom a tollat. Nem fogom alá írni. Leszarom, hogy a szabadságom a tét. Nem érdekel. Ez van...

Harry hümmög egyet, kezébe kapja a pengét. Megrémülök, szememet lehunyom.

- Írd alá azt a kurva levelet, Taylor! - egyenesen képembe üvölt. Mély hangja bezengi a teret. Összerezzenek, kissé felzokogok. Megrázom fejemet, megérzem, ahogy a pengét újból combomon húzza végig. Fejemet lehajtom, úgy kezdek el bömbölni. Könnyeim utat tőrnek, végig folynak államon, majd le combomra, s keverednek véremmel.

- Örülnék neki, ha nem nehezítenéd meg a dolgomat! - még mindig ordítozik velem. Megrázom fejemet, elengedem a tollat és a számon lévő ragasztószalaghoz nyúlok. Kezemre csap, csuklómat neki vágja az asztalnak. Fájdalmasan sikítok fel, de a ragacs tompítja hangomat. 

- Írd alá a szerződést! - kiált rám és kezembe nyomja a tollat. Megrázom fejemet és a helyiség másik végébe dobom. Harry dühösen fújtat. 

Hirtelen kicsapódik az ajtó, rémülettel töltve nézek a hang irányába.

- Vége van Styles! - Perrie..

Harry felpattan, farzsebébe nyúl, s kirántja fegyverét. Piszkosul elvigyorodik és halántékomhoz nyomja a fegyvert.

- Ugyan! Azt szeretnétek, hogy a barátnőtök meghaljon? - szemem sarkából látom, hogy Perrie a másik három lányra néz. Meghúzza a pisztoly ravaszát, s komolyan néz a göndörre.

- Engedd el! Most! - látom, ahogy kezében megremeg a fegyver. 

A következő pillanatban Harry töketlen haverjai szaladnak le. A lányok mögé állnak, halántékukhoz - csak úgy, mint nekem -, fegyvert szorítanak.

- Szerintem nektek van vége! - hallom, ahogy Liam Danielle fülébe suttog. A lány megremeg, szemét szorosan lehunyja. Liam vállára kapja és eltűnik vele a földszintre. 

- Vigyétek őket is - Harry elemeli halántékomtól a pisztolyt, s vissza süllyeszti zsebembe. Megkönnyebbülve sóhajtok fel majd rá nézek. Minimálisan lehajol, megfogja a ragasztószalag szélét, ami a számon van és egy hirtelen mozdulattal lehúzza. Felsikítok a fájdalom miatt. Combomból még mindig ömlik a vér.

- Egy beteg, pszichopata állat vagy - emelem fel hangomat és lehúzom csupasz lábamról a szalagot. 

- Vegyél vissza - kap vállára és fenekemre csap. Felsikoltok és lábammal kezdem rúgni mellkasát. Bokámat leszorítja, lekapcsolja a lámpát, majd felmegy a lépcsőn és az emeletre visz. Érzem, ahogy teljesen elgyengülök. Látszik, hogy sok vért vesztettem. Harry a szobájába visz. Gyengéden az ágyra dönt, majd ott hagy. Lehunyt szemekkel teszek fejem alá egy párnát teszek.