Lesokkolva, kissé sápadtan nézek az idegen mogyoróbarna szemeibe.
- Először is, ki maga és mit akar tőlem? Másodszor honnan tud a levélről? - hangom meg-megremeg, ahogy végig szemébe nézek. Nagyot nyelek, miközben közelebb merészkedek hozzá. Száz meg egy érzelem suhan át arcán, ami végül egy fagyos pillantásra esik. Oké, nekem ez egyre gyanúsabb. Az arca nagyon ismerős, de nem tudom kivenni. Egy pillanatra lehunyom szememet. Ekkor hirtelen minden beugrik. A kép, amit Harry szüleinek a szobájába láttam, a férfi az egyik fotón szerepelt. Akkor fehérebb volt a bőre, s sokkal inkább mosolygós. Most meg, mintha csak egy élő halott lenne.
- Komolyan nem emlékszel rám, Ann? Nem emlékszel apád egyik legjobb barátjára? Hmm...szóval a szeretteidet ilyen könnyen elfelejted? Akkor anyádékat is elfelejtetted már? - A kérdések támadásként érnek. Kissé meghátrálok, próbálom magamat összeszedni, de képtelennek bizonyul. Honnan tudja mind ezeket? Nem volt ott a temetésen, anyámék halála után mintha felszívódott volna. A nevét még mindig nem tudom. Őszintén? Nem is érdekel, csak...csak hagyjon békén.
- Mit tud maga a szüleimről? Semmit! Ha apám barátja lett volna, akkor eltolta volna a mocskos képét a temetésükre! De nem, inkább felszívódott! - hangom egyre inkább remeg, érzelmek ezrei suhannak át arcomon. Fájdalom, beletörődés, csalódás, bánat és még sorolhatnám.
Már csak arra eszmélek fel, hogy vészesen közel van hozzám. Hátrálok, de hátam a falnak ütközik. Mi a...?
- Vigyázz a szádra, kislány! Látszik, hogy apád szart sem tanított, és volt okom nem elmenni! - érdes hangjától megijedek, összébb húzom magamat - már amennyire ez lehetséges.
- A levelet pedig nem fogja megkapni, ha akarja, ha nem! Le lehet rólam szállni! Amúgy is, honnan a francból tudja maga, hogy van itt egy raktár? - kezemet mellkasára teszem, és eltolom magamtól, jó messzire. Végig simítok ruhám anyagán, ami kissé gyűrött. Fel pillantok, mikor meghallom nevetését. Hátra vetett fejjel kacarászik, szemét lehunyja, majd pár másodperc töredéke alatt újra komolyak lesznek vonásai.
- Ugyan, kislány! Ezt a raktárt már az előtt is ismertem, mielőtt megszülettél volna. Most pedig ide a levéllel! - emeli fel hangját, s hátra nyúl, előveszi pisztolyát amit rám fog. Na igen...ilyenkor bezzeg nem hozok magammal ilyesmit.
Ez a te formád, Ann...
- Nem fogom odaadni a levelet! Főleg.... főleg, hogy azt sem tudom, hol van - füllentek szemrebbenés nélkül.
Hirtelen kivágódik az ajtó, már csak egy göndör hajzuhatagot látok. Komolyan, megint ez ment meg?
A velem szemben álló férfi lassan, komótosan fordul meg, kezét - melyben a pisztolyt szorítja -, maga mellé engedi, s Harryre néz.
A levegő a szokottnál is melegebb. Nyomasztó csend uralkodik. Lassan közelebb merészkedek, s oldalra állok, hogy valamennyit én is lássak.
Tekintetem Harryre siklik. Az említett homlok ráncolva nézi a vele szembe álló férfit, majd rám kapja tekintetét. Az előttem álló, megfordul, tekintetét rám szegezi, s felém rohan. Bárgyú fejjel, kissé értetlenkedve pillantok rá. Mikor mellém ér, egy pofont ad arcomra, és fellök.
Hangos puffanással érkezek le a porba. Harry felém rohan, elsuhan mellettem és futva indul a férfi után.
Lábdobogásuk tölti be a hatalmas kilométeres folyosót. Combomhoz nyúltok, ami kissé sajog. Megpaskolom az említett területet és lassan felülök. Ruhám tiszta por, de ez nem foglalkoztat annyira, mint az, hogy hol van Harry?
Erőt véve magamon felállok, leporolom ruhámat, majd utánuk sietek. Elhaladok egy ablakkeret előtt, ahol az üveg hiányzik. A szilánkok eltűntek. Felpillantok, mikor meglátom Harryt, ahogy a hatalmas ,,pálya" közepén, a friss fűben üldögél.
Annyira...tökéletes, ahogy ott ül, mered előre, s hajába kap a szellő. Csak le kéne festeni.
Oké, Ann! Állj le! Ez már beteges! Homlokon csapom magamat, majd kimászok, s lassú léptekkel indulok meg a göndör felé. Az említett nem vesz észre, csak mered maga elé, lábait kinyújtja, s kezével támasztja meg magát. Csak akkor vesz észre, mikor leülök mellé. Én is - mint ő -, kinyújtott lábakkal ültem, majd végül eldőltem a fűben.
- Ki volt ez a férfi? - Végül Ő töri meg a csendet. Nem néz rám, tovább bámulja a tájat. Igaz, esteledik, a nap lemenőben van, s kissé kezd hideg is lenni.
Feleszmélek, mélyet sóhajtok és nézem, ahogy lefekszik mellém.
- Nem tudom. Arról hadovált, hogy apánk barátja volt. De...Mikor te bezártál egy szobába, ami gondolom a szüleidé volt, láttam egy képet, amin ő is rajta volt. - Oldalra fordulok, így teljesen Harryre tudok nézni, de ő az eget nézni.
Aggaszt, hogy ilyen velem. Jó, nem arra célzok, hogy rajongjon körbe, de akkor is. Ha hozzám beszél, akkor tegye már meg a tiszteletet, hogy rám néz.
S mintha villám csapott volna belé, tekintetét rám szegezi. Ezt nem értem. Most mi a fenéért dühös? Nem csináltam semmit, tudtommal.
- Te kutakodtál? Kutakodtál, baszd meg? - dühös hangjától visszhangzik az egész raktár.
Hátrább kúszok, majd felülök.
- Én nem kutakodtam! Körbe néztem, a kép pedig ott volt a szekrényen! Ezt nem nevezheted kutakodásnak, Styles! - rázom meg fejemet, majd kiveszem zsebemből a kocsija kulcsát, s mellkasára dobom - Egyébként meg, hogy a fenébe jutottál el ide? Honnan tudtad, hogy itt leszek? - nézek rá kérdőn, majd felállok.
Harry kezébe veszi a kulcsot, s ő is feláll. Lenéz rám és vállat ránt. He?
Fogja magát, s a kapu fele araszol. Utána rohanok. Légy átkozott Styles a hosszú szálkás lábaiddal!
Nagy nehezen, kissé zihálva lépkedek mellé, majd kérdőn pillantok fel rá. A Roverhez érve, más kocsit nem látok.
Mi van, csak nem repült?
- Akkor? Elmondod végre? - toporgok mellette és kissé sürgető pillantásokkal illetem.
Sóhajtva fordul felém, kissé lehajol, hogy egy magasságban legyen arcunk. Szemembe lógó tincsemet eltűri, majd homlokon csókol.
- Legyen titok - suttogja, s kiegyenesedik. Vissza sem nézve száll be kocsijába, amit hamar felpöccint, s már itt sincs. Na ne! Ne!
Most komolyan itt akar hagyni? Ezek után? Na azt már nem.
Utólag még rám néz, vigyorogva int egyet, s ott hagy. Kétségbeesve nézek utána.
- Ilyen nincs - morgok, majd mély levegőket veszek, hogy lenyugtassam magamat. Középső ujjamat felmutatva intek be neki.
Lassan látótávolságon kívül kerül. Itt hagyott. Hát beszarok.
Itt hagyott konkrétan a semmi közepén. A mobilom még mindig Harry szobájában pihen.
És esteledik, kezd hűvös lenni, s az eddig kellemes szellő egyre durvábbnak bizonyul.
Hát igen!:D
VálaszTörlésLehet halgatni kellet volna Harryre:DDD
Perrie és Zayn<33
Aha....persze.....valami belement a szemébe.....nem sírt.......ááá dehogy:D
Kezdek félni Harrytől. Mi a fasz? Egy látnok vagy mi a szösz??
Siess a kövivel!^^