37.Rész

Hey!^^

Ismét megfogyatkoztatok, amit szomorúan tapasztalok. Megértem, hogy nem nagyon tetszett nektek a Téli Novella, mert igazság szerint nekem sem jött be annyira. 

De lapozzunk.

Meghoztam a 37.Részt. Ami azt jelenti, hogy hamarosan kinyitják azt a bizonyos levelet, amiben teljesen meglepő fordulatok várhatóak, de ezt majd úgy is megtudjátok.

Nem tudom, vagy a Blogger vacakol, vagy fogalmam sincs. Folyamatosan leiratkozik egy ember, majd fel. Lehet, hogy nem is a Blogger vacakol.(?)

Ezt a részt most Harry Szemszöggel olvashatjátok, remélem tetszeni fog. Kommenteket várok.

És mielőtt még el nem felejtem, a Paparazzi Blogdesign ismételten hirdetett egy versenyt, amire jelentkeztem. Helyezést értem el.

Legjobb fülszöveg: Alexandra Taylor-Enemies-I.hely

Legjobb Trailer: Alexandra Taylor-Enemies-III.hely

Novella verseny: Alexandra Taylor-I.hely.

Kellemes olvasást:)

Taylor xx

* Harry szemszöge *

Szép kis új évi ajándék, mondhatom. Nem hittem volna, hogy ennyire okosak is tudnak lenni. Szinte már meglepő. Vagy lehet, hogy ha nem lettem volna berúgva, akkor nem tudják megszöktetni Ann-t. Jó, most már hiába csámcsogok rajta, megtörtént.

Totálisan fitten megyek le a konyhába, ahol senki sincs. Már rég felöltöztem, és ameddig zuhanyoztam, eszembe jutott egy - két nagyon is jó ötlet. Többek között az is, hogy Ann nem ússza meg ennyivel, mivelhogy ismét magamhoz fogom "láncolni". Csak jobbnak látom, hogy ha ismét megvárom míg este lesz.
Lehörpintem az utolsó csepp kávét is, ami még a bögrémbe van, majd az emeletre szaladok. Igaz, ideje lenne már hazamenni a saját házunkba, ami hamarosan meg is fog történni, csak hát, az még kicsit később lesz esedékes. Mondjuk este.
A legelső szobába ballagok, ahol Niall és Louis egy ágyban alszik. Felkuncogok, látva a pózt, ahogy alszanak. Niall lába Louis nyakába, míg a feje a fiú combjánál van. Louis karja Niall bokájánál, és a feje a párnába fúrva. Hátra nyúlók zsebemhez, majd előhúzom a pisztolyomat, megnézem, hogy van-e benne töltény, majd az egyik vázára célzok, mely a sarokban lévő asztalon van. Meghúzom a ravaszt, és szétlövöm a vázát.

A fiúk egyszerre ugranak fel, így Niall sikeresen leborul az ágyról, s hangos csattanással találkozik a laminált padlóval. Lazán, vigyorogva dőlök neki az ajtófélfának, és őket bámulom. Louis kómásan túr hajába, miután felül. Kinyújtózkodik, majd rám néz.

- Miért keltettél fel minket ilyen korán? - az órámra pillantok, és hangosan felnevetek.
- Már lassan egy óra lesz, Louis. Itt az idő felkelnetek. Megyek, felkeltem Zayn-éket is  - vigyorgok, és megfordulok. Ám abban a pillanatban Zayn és Liam robog fel a lépcsőn, s egyenesen felém sietnek.
- Mi volt ez a lövöldözés? - kérdezi Zayn kicsit sem kedvesen. Remek, most viselhetem el egész nap a nyivákolásait.
Köztudott, hogy ha Zayn nem alszik maximum nyolc órát, akkor felborul a bióritmusa, és akkor általában mindenkivel bunkózik.
- Csupán csak felkeltettem Louis-t és Niall-t - rántok vállat, majd a laminált padlón fekvő szöszire pillantok, aki már háton feküdve, elnyílt ajkakkal szuszog.
Ilyen nincs.
- Jah, és minket is felkeltettél - mondja Zayn elfintorodva, majd int egyet, és már itt sincs.
Szemet forgatva nézek utána, és Liamre pillantok, aki nekidől az ajtófélfának, és lehunyja szemeit.
- Menj, igyál egy kávét. Addig rendbe szedem őket - bökök Louis-ra, aki már vissza vackolta magát. Liam bólint, és elhagyja a szobát. Körbe pillantok a szobába, tekintetem megakad még egy vázán, amiben egy csokor virág van. A vázához lépek, kiveszem belőle a virágokat, amiket a szekrényre teszek, és Niall- hoz sietek. A vázában lévő vízből az arcába öntök, majd Louis-hoz fordulok. Hallom, ahogy Niall felnyög, és káromkodva ül fel. Vigyorogva öntöm a maradék vizet Louis arcába, aki azonnal felugrik.
Nevetésem tölti be a szobát, közben leteszem a vázát. Louis megdob egy párnával, majd hajába túrva néz rám.
- Minek kell felkelnünk?
- Dolguk van. Cseréljétek le a lepedőt, és öltözzetek fel, aztán gyertek le a konyhába - mondom, majd magukra hagyom őket. Lemegyek a lépcsőn, be a konyhába, ahol Liam már egy kávét szürcsölget, Zayn pedig mellette ül, és a feje az asztalon van. Lehuppanok melléjük, majd megpöckölöm Zayn fülét, aki csak felmordul. Felkuncogok, s a még kómás Liam-re nézek.
- Emlékszel valamire a tegnap estéből? - Liam megrázza fejét, és mélyet sóhajt.
- Minden olyan zavaros. Csak képkockák ugranak be néha - néha, de semmi több - csóvája fejét, közben lenéz bögréjére.
Válaszul csak hümmögök, és ismét megpöckölöm Zayn fülét.
- És Te? Emlékszel valamire? - kuncogok fel. Megrázza fejét, s percek múlva már csak egyenletes szuszogását lehet hallani.
Remek, bealudt az asztalon.
Liam csak felkuncog. Feláll, majd a mosogatóhoz lép. Beteszi a koszos bögrét a gépbe, és vissza huppan mellém.
- Vettél már be fájdalomcsillapítót? - nézek rá kérdőn.
- Igen. Teát ittam a kávé előtt, és akkor - bólintok, miszerint megértettem.

Louis s Niall robog be a konyhába, halántékukat fogva. Liam szó nélkül áll fel és fájdalomcsillapító után kutat. Mikor megtalálja a doboz tablettát, Louis kezébe dobja, és vissza huppan mellém.
Niall mellém ül, míg Louis Zayn mellé, akinek Ő is megpöcköli a fülét.
Felkuncogtam, majd az asztalra könyököltem.
- Zayn! Itt az ideje felkelned! Beszélnünk kellene valamiről - bökdöstem karjait. Zayn felmordult, majd lassan, hót komásnak felült. s hajába túrt.
- Szóval. Az éjszaka folyamán megszökött Ann. A lányok segítettek neki. Mivel mindannyian ittasak voltunk, főleg Ti, négyen, ezért Én még ha akartam sem tudtam volna Ann-t itt tartani. Túlságosan be voltam rúgva, de ennek ellenére emlékszek a történtekre. Szóval, ebből az egészből csak annyit akarok kihozni, hogy ismételten el fogjuk rabolni Ann-t. Mivelhogy én nem hagyom ennyibe a történteket, felejtős. Annyi az egész, hogy Niall és Louis elmegy a házunkhoz, rendbe teszik a szobákat. Zayn, Liam és Én megfigyeljük a lányokat, este pedig lecsapunk rájuk. Most nem csak Ann - t raboljuk el, hanem a többit is - vázolom fel a tervet. Néha - néha bólintanak, miszerint megértettek. Még pár információt közlök velük, majd felállok.
- Majd hívjatok fel, ha kitakarítottátok a szobákat - nézek Louis-ra, aki bólint. Végül az emeletre megyek, és összeszedem a cuccaimat.Végül lemegyek a nappaliba, ahol eléggé nagy a felfordulás. Liam lép be, kezébe egy kukás zacskóval.
- Jó lenne, ha itt összetakarítanánk - néz rám, és pár sörös dobozt dob  a zacskóba.
- Tegnap jól szétpakoltunk - mondom, miközben a kilukasztott lufi darabokat a zacskóba teszem. 

*

És eljött az este. A lányoknál ég a villany a nappaliban. Annak ellenére, hogy el van húzva a narancssárga sötétítő függöny, tökéletesen láthatom az árnyékukat. Ajkamat csócsálva állok fel a székről, majd az emeletre rohanok. Felkapom a kikészített táskát, ami már az ágyon vár. Felveszem a kesztyűmet, majd a fekete csukjámat belebújok bakancsomba és lemegyek az előtérbe. Zayn és Liam már várnak, kezükben egy - egy pisztollyal.
- Akkor mindent a megbeszéltek szerint, világos? - nézek rajtuk végig. Bólintanak. Kilépünk az ajtón, s bevetjük magunkat a sötét éjszakába.
Átmászunk a kerítésen, majd szétválunk.
A hatalmas fa felé sietek, mely Ann ablakánál van. Ledobom a táskát, és kiveszem belőle az injekciós tűt, amiben altató van.
 Nagy nehezen felmászok, majd az ablakpárkányra ugrok, amin bőven elférek. Az ablak nem a legmodernebb, így még kívülről is ki tudom nyitni. Hangtalanul megyek be. A fehér függöny meg - meglebben, hála a lágy szellőnek.
Az ajtó kinyíl, és Ann jön be, az ajtót nyitva hagyva. Kuncog, a nagy semmin, dülöngél. Ezt én végig nézem, és őszintén szólva, tetszik az, amit látok. Vigyorom még szélesebb lesz, mikor elsétál mellettem, és nem vesz észre.
Becsukja az ablakot. Kapok az alkalmon, pár lépéssel megállok mögötte. Megfordul, arca először riadt, de ez hamar megváltozik és felkuncog.
- Nagyon vicces Perrie! Ennyivel nem tudsz megijeszteni - közelebb lép hozzám, sikeresen nekem esik.
Megtartom, de nem szólalok meg, túlságosan is élvezetes a műsor, amit nyújt.
Lent már csörömpölést és egyéb zaj csapja meg fülemet. Mivel  nekem háttal van, érzem, ahogy kerek feneke ágyékomnak simul. Más esetben már rég megdugtam volna, de most nem. Most nem azért vagyunk itt a srácokkal.
- Hmm, Perrie! Hova tűntek a melleid? Olyan izmos lettél - tetszik ez  részeg Ann, sőt. Bárcsak mindig ilyen laza lenne. De hát, Ann-ről van szó, szóval ez lehetetlen lenne. Időközben, ameddig Ő vihorászva próbál szabadulni, kiveszem zsebemből az injekciót, lepöckölöm az ujjammal a kupakocskát, kezem már nyakához közelít.
-  Perrie, már merevedésed is van? Te kis huncut - egyre inkább zavaróvá válik, ahogy nevet. Idegesítő, irritáló.
Végül egy határozott mozdulattal kerül az injekció a nyakába, s belefecskendezem testébe az altatót, az injekciót pedig eldobom.

Ann kábultan esik karjaim közé, én pedig készségesen fogom meg. Gyenge testét karjaimba véve megyek le a lépcsőn. A csörömpölés már a homályba merült, csend van. Pár beszédfoszlány vezet a nappaliba. Zayn épp Perrie száját ragasztja be, aki kábultan fekszik a fotelben. Liam vállára kapja Danielle-t, akinek a kezei összekötözve.
- Hívtátok már a fiúkat, hogy jöjjenek a furgonnal? - kérdeztem, közben Ann-re pillantok. Kezei lelógnak, arca mellkasomnál van.
- Állítólag már itt vannak - jön a válasz Liam-től, aki elindul a bejárati ajtó irányába.
- Ezek eltorlaszolták az ajtót - hallom, ahogy felnevet. Fejemet csócsálva nézek Zayn-re, aki szintén felém pillant. Ölébe kapja Perrie-t és Liam felé indul. Követem őket. Az ajtó kinyílik, mivelhogy már eltolták a dobozokat és az egyéb tárgyakat a srácok az útból. Liam Louis karjaiba adja Danielle-t, aki a kocsihoz viszi. Niall siet felém, és karjai közé veszi Ann-t, akit eddig én fogtam.
Liam Nathasa-val tér vissza, Zayn pedig Eleanor-al. Előre engedem őket, s bezárom az ajtót. A kulcsot zsebre dobom, majd a furgon felé ballagok, ahol már csak engem várnak. Beszállok hátra, behúzom az ajtót. Louis elindítja a kocsit, é pedig bekötöm magamat.

A házunkhoz érve, kiszállok, majd ölembe kapom a még mindig szuszogó Ann-t. Lepillantok rá, tekintetem ívelt ajkaira siklik. Késztetést érzek rá, hogy megcsókoljam, de nem. Nem teszem. Elkapom fejemet, és a ház fele ballagok. Niall nagy nehezen kinyitja az ajtót.
- Vigyétek fel magatokhoz a lányokat. Most már rátok vannak bízva - vigyorgok, és elindulok az emelet felé, Ann-el a karjaimba. Hallom, ahogy a fiúk még felkuncognak. Nekem is vigyor csúszik ajkaimra, miközben benyitok a szobámba, majd leteszem az ágyra a halkan szuszogó lányt. Még nem nagyon tudom, hogyan keserítsem meg még jobban az életét, vagy a mindennapjait.
Miután végig döntöm az ágyon, s háta alá nyúlva lehúzom róla szoknyáját. Ajkamba harapva nézek végig testén, mely most olyan ártatlan. Teljesen ki van nekem szolgáltatva, ami tetszik, viszont azt akarom, hogy érezze, ahogy ismét megerőszakolom. Ledobom a szoknyát a földre, kezem akaratlanul - vagy nem is akaratlanul - formás, feszes combjaira simul. Szempillái megremegnek, s mintha tűzbe nyúltam volna, kezemet azonnal elkapom.
Megrázom fejemet, és megszabadítom bakancsától, amit az ágy mellé teszek. Rá húzom a takarót, és lassan felállok. Hajamba túrok, majd kigombolom ingemet, amit hanyagul ledobok, és kikapcsolom nadrágom övét. Lehúzom az anyagot, majd a fürdőbe ballagok. Gyors tusolás után tiszta bokszerbe bújok, lekapcsolom a lámpát és bebújok a halkan szuszogó lány mellé.
Tusolás közben elgondolkodtam; megviccelem Ann-t, miszerint lefeküdtünk. Kezem a melltartója csatjához csúszik, s kicsatolom a fehérnemű egyik részét. A földre dobom, majd ezt követi a bugyija is.
Az Én bokszerem is lecsúszik, majd az ő ruhái mellett talál helyet. Magamhoz rántom, csupasz testünk összesimul, mely azonnal merevedést okoz számomra. Ann picikét mocorog, ami még inkább csak hab a tortára. De nem, nem engedek a csábításnak. Nem most fogom megerőszakolni.